Recenzió

Kisebbség és többség között. A magyar és a zsidó/izraeli etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt századokban

Szerző: Olosz Levente

Pál Hatos, Attila Novák (ed.): Between Minority and Majority. Hungarian and Jewish/Israeli ethnical and cultural experiences in recent centuries. Budapest, Balassi Institute, 2013. 262. p.; Hatos Pál, Novák Attila (szerk): Kisebbség és többség között. A magyar és a zsidó/izraeli etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt századokban. Budapest, Ballasi Intézet-L’Harmattan Kiadó, 2013. 330. p.

A zsidó-magyar viszony a kezdetektől meghatározta mindkét sokféleképp definiált csoport életét, sőt napjainkban is Magyarországon kiemelten tematizálják a kérdést. Az államszocializmus idején a kérdéskőr tárgyalására nem nyílt lehetőség, még a kádár korszak liberálisabb légköre sem adott lehetőséget nyílt tudományos diskurzusra. 1984-ben jött el a fordulópont, amikor két párbeszédet elindító eseményre is sor kerülhetett. Az első esemény egy konferencia, amelyen Magyarországi és Magyarországról elszármazott holokauszt-kutatók először beszéltek egymással és fejtették ki véleményüket a tragédiáról. A konferenciát Izraelben rendezték meg a holokauszt 40. évfordulóján. Néhány elismert magyarországi kutató és publicista (Ránki György, Berend T. Iván, Karsai Elek, Juhász Gyula és Száraz György) engedélyt kapott a konferencián való részvételre.[1] A második egy a Magyar Füzetek sorozat keretében megjelent kötet az 1945 utáni magyarországi zsidóságról, amelyet a háború után Magyarországról emigrált kutatók adtak közre.[2]

A rendszerváltás után még sokat kellett várni, hogy a társadalmi és tudományos diskurzus újra beinduljon. Társadalmi téren megemlítendő a Magyar Egyházak és a magyarországi zsidóság közötti közeledés, amelyek egyik fő momentuma a keresztény egyházak holokauszttal kapcsolatos felelősségéről történő kijelentései és az egyházak bocsánatkérési „próbálkozásai” voltak.[3] Tudományos téren egy nagyléptékű nyitásra került sor 2005-ben, a Zsidó Közösségi Fórum kezdeményezésére megrendezett konferenciasorozaton. A konferencián a különböző tudományágak képviselői és a zsidó közösség vezetői kerekasztal beszélgetések és előadások formájában foglalkoztak a zsidóságot érintő kérdésekkel a szociológiai, történelem, kommunikáció, érdekvédelem, közösségi élet, vallás kultúra és oktatás területein.[4]

A Balassi Intézet a tudományos párbeszéd elősegítése érdekében rendezett konferenciát a témában 2011. május 4-6 között. A rendezvény találóan a „Kisebbség és többség között” címet kapta. Az említett címen először angol nyelven majd magyarul jelent meg ugyanaz a konferenciához kapcsolódó kötet. A konferencia és a hozzá kapcsolódó kötetetek beleillenek abba a közel 20 éve elkezdődött tudományos diskurzusba, amely a magyar-zsidó több évszázados viszonyát kívánja értelmezni.

A könyv szerzői széles körből képviselik a társadalomtudományokat és a nemzetközi tudományos életet. A magyarországi szakemberek mellett, erdélyi és izraeli kutatók, egyetemi tanárok is közreműködtek a kötet létrejöttében.  A zsidóság és a magyar-zsidó kapcsolatok legjobb ismerőinek tanulmányait tartalmazza a munka. A kötetet Hatos Pál a Balassi Intézet vezetője és Novák Attila történész, ma tel-avivi magyar kulturális attasé szerkesztette. A munka dialógust szeretne teremteni a tudományos szférában: a kötet tanulmányi azt próbálják bemutatni, hogy a magyar és zsidó közösségek milyen formában léteznek illetve konstruálódnak meg, hogyan hatnak egymásra, milyen identitás-összefonódások léteznek, illetve történeti és szociológiai eszközökkel hogyan lehet kutatni ezeket. A kötet írásai több-kevesebb sikerrel eleget tettek ennek az elvárásnak.

A dolgozatok egy része adott, a szerző meghatározta szempont szerint párhuzamot von a zsidóság és a magyarság között. E tekintetben a legérdemibb munkát Turán Tamás végezte el, aki azt vizsgálta meg, hogy milyen szerepe volt az ókori zsidó gondolkodásnak a magyar eszmetörténetben. Turán szerint a zsidó sorstörténetben és szellemiségben fellelhető jó néhány motívum a keresztény értékeken keresztül bekerült a magyar eszmetörténetbe is. A zsidó vallási motívumok nemcsak a magyar nemzetre, hanem más európai nemzetek közgondolkodására is hatással voltak. Az írás egyik legelgondolkodtatóbb megállapítása szerint, a magyar kiválasztottság gondolatisága is a zsidó kiválasztottság szellemiségéből ered.

Raphael Vago a zsidó diaszpóra és Izrael állam zsidósága közti viszonyt mutatja be. A két fél között többnyire arról folyt és folyik a vita, hogy kit lehet igazi zsidónak tekinteni és kinek van szüksége leginkább a másikra. Vago részletesen elemzi ezt a párbeszédet. A tanulmány végén megjegyzi, hogy a zsidó diaszpóra és Izrael állam kapcsolata nagyban hasonlít Magyarország és a magyar állam határain kívül élő magyarok kapcsolatára. Problémáik, dilemmáik, megoldási kísérleteik szinte már-már azonosak.

Frigyesi Judit tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e magyar zsidó zene. A szerző szerint a magyar zsidó zene fogalmát nehéz pontosan meghatározni, de akármelyik nézőpontból vizsgáljuk, megállapítható, hogy nincs meg ez a specifikusan kialakult forma. Azonban a két nép történelme során létrejött kölcsönhatásoknak köszönhetően bizonyos magyar zenei motívumok beépültek a Magyarországon élt zsidók zenei világába. E motívumok vizsgálata képezi a tanulmány gerincét.

A zsidó-magyar együttélésnek azonban nemcsak pozitív hozadék volt, többek között a 20. század legnagyobb tragédiája is végigkísérte a két nép együttélését. Novák Attila tanulmányában a Jewish Agency for Palestine gazdasági mentőakcióját mutatja be, amelynek célja a magyar zsidó vagyon Palesztinába mentése volt, közvetlenül a második világháború előtt. Szita Szabolcs a mauthauseni koncentrációs tábor magyar deportáltjainak hazatérési körülményeit és az utána uralkodó politikai és társadalmi viszonyokat írja le. A Holokauszt után a Magyarországon és más közép-európai országokban is, számos esetben antiszemitizmus, politikai mellőzöttség, társadalmi kirekesztettség fogadta a visszatért zsidókat.

Filep Tamás Gusztáv és Gidó Attila a Magyarországtól elcsatolt területeken vizsgálja a zsidó közösségeket. A trianoni döntés után a csehszlovák kormány azon fáradozott, hogy a felvidéki zsidóságot leválassza a magyarságról. Azonban, ahogy azt Filep Tamás tanulmányában leírja, a felvidéki zsidók híven kiálltak a magyar kultúra és politikai érdekérvényesítés mellett. Gidó Attila egy az erdélyi zsidó sajtóban lezajlott vitán keresztül elemzi a kettős kisebbségbe került erdélyi zsidóság helyzetét. Az 1927-ben elindult vitában zsidó értelmiségiek értekeztek az erdélyi zsidóság jövőjéről. Gidó a tanulmány végén a vitában elhangzott jóslatokat, előrejelzéseket szembeállítja a vészkorszak során bekövetkezett pusztítás mértékével. Gidó Attila tanulmányához hasonlóan Guy Miron is a német és magyar zsidó értelmiségiek egy a saját jövőképűkről lezajlott vitáját mutatja be. A diszkriminációs törvények és a növekvő antiszemitizmus nagyon sok európai országban arra késztette a zsidókat, hogy elgondolkodjanak a többségi nemzethez való tartozás nehézségein és a kivándorlás lehetőségén.

A tanulmányok másik része a zsidó kultúra és a zsidó identitások bemutatására tesznek kísérletet. Bányai Viktória a magyarországi diaszpóra közösség héber nyelvhez köthető mozgalmait elemzi tanulmányában. A dolgozat azt mutatja be, hogy milyen szerepet játszott a héber nyelv egy olyan közösségben, amelyben nem igazán voltak aktív használói.

Karády Viktor írásában először párhuzamot von a zsidó és a magyar diaszpóra között, majd fokozatosan áttér tanulmányának fő témájára a közép-európai zsidóság oktatásban való részvételének elemzésére. Egy hosszabb korszakot, az 1800-as évek második felét vizsgálja meg. Ebben az időszakban elemzi a zsidók arányát és az arányok változását az oktatási rendszerben. Táblázatokkal illusztrálja és teszi átláthatóvá a zsidóság időbeni és térbeli megoszlását a felsőoktatásban és a gimnáziumokban.

Ablonczy Balázs és Kovács András zsidó identitáskonstrukciók vizsgálatára vállalkoztak. Míg Ablonczy a zsidótörvények bevezetése után Teleki Pál miniszterelnöknek zsidók által írt levelek feladóinak identitását vizsgálja, addig Kovács András a magyarországi zsidóság identitástípusait vázolja fel szociológiai mérések alapján.

Salat Levente és Papp Z. Attila a magyarság szempontjából közelíti meg a kérdéskört. Salat a politikai közösség fogalmát vizsgálja és az elméleti kereteket a romániai magyarság politikai törekvéseivel tölti ki. Legfőbb kérdése, hogy az erdélyi magyar kisebbséget lehet-e a román politikai közösség részének tekinteni. Papp Z. Attila az amerikai magyar etnikai alapú közélet és identitás értelmezésmódjait taglalja. A tanulmány fő célja az amerikai magyar szervezeteken keresztül tipologizálni az amerikai magyar identitást.

A tanulmányok nem mindegyike, lásd az utóbbiakat, kapcsolódik a konferencia és a kötet szorosan vett témájához. De a tanulmányok összességében teljesítették a konferencia szervezőinek az elvárásait: az összes írás a kisebbség-többség viszonyát mutatja be, a zsidó kisebbség és a magyar többség kapcsolatát kiemelve.

Néhány tanulmány részben vagy egészben már publikált munka, mivel azonban kapcsolódtak a kötet tematikájához, a szerzők éltek a lehetőséggel és újra megjelentették ezeket.[5] A másik szembetűnő hibája a kötetnek, a nem egységesen szerkesztés. A lábjegyzetek nem egységesen szerepelnek a műben. Néhány helyen a lábjegyzeteket nem lehet visszakeresni, az utalásoknak nincs referenciája.[6] Csak nagyon kevés művet láttak el irodalomjegyzékkel, ami szinte lehetetlenné teszi az olvasó számára a téma további feltérképezését, főleg azon művek esetében, amelyekben még lábjegyzetek sem szerepelnek.[7] E művek esetében szükségét éreztem volna néhány a témához kapcsolódó munka feltüntetésének. Végső soron elmondható, hogy a szerkesztési hibák és az egységesség hiányától eltekintve a kötet híven teljesítette célkitűzését: dialógust és új kutatási perspektívákat nyitott meg a tudományos közösség előtt. A konferencia és a hozzá kapcsolódó kötetek tanúskodnak arról, hogy a magyar-zsidó sors tudományos feldolgozása még korán sem zárult le. További kutatások szükségesek a viszonyok, kapcsolatok megismeréséhez, és a további konferenciák pedig elengedhetetlenek a kutatási eredmények a szakma és a tágabb közönség előtti bemutatása érdekében.

Jegyzetek

[1] Az apokaliptikus paradoxon krónikása. Kőbányai János interjúja a 90 éves Randoplh L. Brahammel. In: Összeállította: Kőbányai János: A Holokauszt Tinódija, Randolph L. Braham az új Múlt és Jövő folyóirat negyedévszázadban. Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2014. 310-311. p.

[2] Kende Péter, Karády Viktor et. al.: Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. Párizs, Magyar Füzetek, 1984.

[3] Randolph L. Braham: Magyarország keresztény egyházai és a Holokauszt. In: Múlt és Jövő. 2000/3-4, 43-60. p.

[4] A konferenciára 2005. november 17-20 között került sor a Magyar Tudományos Akadémián. Lásd: Konferencia program http://www.boon.hu/2005/10/zsid__konferencia_program.pdf 2014-05-15).

[5] Salat Levente, Papp Z. Attila és Ablonczy Balázs írásai.

[6] Példul Papp Z. Attila hivatkozik különböző művekre, de e művek részletes adatait dolgozat végén nem adja meg.

[7] Kovács András és Karády Viktor írásában egyetlen hivatkozás sem szerepel.