1901 augusztus elsején, csütörtökön, a hajnali órákban Kolozsváron két részeg rendőr hirtelen felindulásból rátámad egy nemkülönben ittas honvédőrmesterre, majd pár napra rá utcai zendülés tör ki, amely a belváros néhány épületén és a sétatéri világítótesteken véghezvitt pusztításba torkollik. Az események hatására a városvezetés aprólékos gonddal és rendkívüli szigorral szervezi újjá rendőrségét.
Pap Sándor és Kilyén Dénes rendőrörsök július 31-én este a pályaudvaron teljesítenek szolgálatot, kézhez kapják fizetésüket, és az utolsó szerelvények beérkezése után engedélyt kérnek Éles József rendőrbiztostól, hogy vacsorázni mehessenek. A Ferenc József (Horea) úton meglátogatnak pár kocsmát, majd hajnali három óra körül betérnek részegen a Kőmálalja (Stephan Ludwig Roth) utcai Feuerstein mulatóba, ahol négy italozó gazdaságtanintézeti növendék tréfás megjegyzést tesz állapotukra. A becsületükben sértett rendőrök kardot rántanak, mire a diákok fejvesztve kimenekülnek a főbejáraton, Pap és Kilyén pedig utánuk. Kiérve, az utcán belebotlanak a Zöldfa vendéglőből spiccesen és egyenruhában hazafelé tartó Gödri Jenő honvédőrmesterbe, aki a csupasz kardok láttán felszólítja a rendőröket, hogy igazolják magukat, ám ehelyett ezek ketten vagdosni és ütlegelni kezdik. Rövidesen abbahagyják, és futva távoznak a gazdászfiúk nyomába. Gödri, súlyos sebei ellenére lábra áll, és a vashíd felé tántorog, ám nem jut messzire, a visszaérkező Pap és Kilyén ismét rátámadnak a Berde-palota előtt.
A vagdalkozás során mindkét karján átvágják az ütőeret, védekezésben felemelt jobb kezén lemetszik három ujját, és a hason fekvő, vérben sikoltó embernek a derekába oly erővel nyomja két marokra fogott kardját a bivalyerős Kilyén, hogy az egyik csigolyát menten szétroncsolja. A zajra kiszalad a szemközti épületből Székely Sándor mészárosmester hálóköntösben, s a rendőrök mellé érve odakiált: „Mit cselekednek, az Isten szerelmére!?”, ám válasz helyett karddal a fejére sújt egyikük. Menekülésre fogja, mire Pap hátulról átszúrja a tüdejét, majd a három ember egymás nyomában keresztülnyargal a hídon. A Babos-palota mellett utolérik, és csupán a helyszínre érkező Philippi Gyula rendőrbiztos határozott fellépése menti meg Székely életét. Philippi kinyittatja a Széki-palotában működő gyógyszertárat és mentőért telefonozik, amely rövidesen megérkezik és az Óvár (Múzeum) téri Karolina kórházba szállítja a két sebesültet. Philippi a közeli rendőrszobába kíséri vérfoltos beosztottjait, Gödri pedig átkerül a Kül-Farkas (Traian Moşoiu) utcai honvédkorházba, a hol hajnali öt órakor belehal sérüléseibe. A közvélemény felhördül és Deák Pál rendőrfőkapitány azonnali szabadságoltatását valamint a rendőrség újjászervezését követeli, a városvezetést rendkívüli közgyűlésre hívják egybe, ugyanakkor több száz polgár aláírásával legitimizált népgyűlést szerveznek vasárnapra, és a napilapok hasábjain számtalan, a múltban előfordult rendőri visszaélés kerül felemlegetésre.
A főkapitány és Kósa Elemér, a bűnügyi osztály vezetője csütörtök reggel kilenc órai kezdettel Pap és Kilyén rendőrörsöket kihallgatja, később átkísérik őket az ügyészségre, ahol szándékos emberölés vádjával mindkettőt letartóztatják. (Augusztus végén Pap Sándor védelmére Hunwald Lajos ügyvédet, Kilyén Dénesére Aurel Isacot, Emil Isac édesapját rendeli ki az ügyészség. Szándékos emberölésért Papp Sándort tíz, Kilyén Dénest nyolc év fegyházbüntetésre ítélte a kolozsvári esküdtszék). Augusztus harmadikán, szombaton déli egy óra körül a dohánygyár előtt a 49. számú rendőr mellberúgja a Kolozsvári Friss Újság tizenéves rikkancsát, mire az épület előtt falatozó munkások üldözőbe veszik, kénytelen oltalmat kérni egy közeli padláson. Aznap délután Gödri Jenő teljes katonai pompával lezajlott temetésén több ezren vesznek részt a Házsongárdi temetőben, a 48 esztendősen elhunyt őrmestert özvegye és hat kiskorú gyermeke siratja. Gödri Sándor kir. törvényszéki bíró, az áldozat fivére, és Gödri Ferenc Sepsiszentgyörgy polgármestere egyenesen Széll Kálmán belügyminiszterhez mennek majd fel panaszt tenni – ígérik a helyi lapok tudósítóinak. Mindeközben gr. Béldy Ákos főispán Karlsbadban nyaral, Szvacsina Géza polgármester Kaltenleutgebenben.
Kolozsvár ritka meleg vasárnapra virrad augusztus negyedikén. Délelőtt 10 órai kezdettel a törvényhatósági bizottság tagjai gyülekeznek rendkívüli ülésre a városházán. Egyöntetű döntés születik egy memorandum megszerkesztésére, amellyel a belügyminiszter figyelmét szándékoznak felhívni a kolozsvári rendőrség tarthatatlanul züllött és etikátlan jellemére, egyben kérelmezni kívánják a rendőrség újjászervezését vagy soron kívüli államosítását.
Ezt követően pár tanácstag a jegyző társaságában átvonul a Széchenyi (Mihai Viteazul) téri Tornavivoda udvarára a 11 órakor kezdődött népgyűlésre, amelyet mintegy 300 polgár részvételével Sipos Károly kereskedő szervezett. Miután elnököt és jegyzőt választanak, közel 50 rendőri visszaélésről beszámoló polgárt hallgatnak meg, közben a hallgatóság minduntalan bekiabál, vég nélkül zajonganak. Br. Feilitzsch Artúr, második kerületi szabadelvű országgyűlési képviselő emelkedik ezután kisebb szónoklatra, aki nem mellékesen az októberi választásokra készül, kampánybeszédéhez kiváló ürügyet szolgáltat tehát a gyilkosság. Utána Ditrói Nándor szólal fel, ismerteti a törvényhatósági közgyűlés határozatát és egy 12 tagú küldöttség megválasztását kérelmezi a népgyűléstől, amely a városi közönség, valamint a tanács delegátusaival együttműködve megszerkeszti majd a belügyminiszterhez küldendő memorandumot. A küldöttség összeáll, a gyűlés feloszlik.
Este nyolc óra tájt a Hunyadi téren (Ştefan cel Mare) a hetek óta felállított Enders cirkuszi sátor körül a szokásos vasárnapi csődület múlatja idejét, amikor többen arra lesznek figyelmesek, hogy Élénk Károly rendőrörs egy részeg napszámost kerget a Deák Ferenc (Eroilor) utca irányába, a tömegen keresztül. Ennek láttán több fiatal férfi, inas, cseléd, munkás, pincér a napszámos védelmére kelve rátámadnak a rendőrre, aki kardot ránt, de egymagában kevésnek bizonyul a harcias kedélyekkel szemben, és bemenekül a sarkon álló Szennesy-féle ház udvarára. Közben a növekvő létszámú és egyre lelkesebb polgárifjak közrefognak egy másik rendőrt, akinek segítségére több kivont kardú társa érkezik. A tömeg is fegyver után néz, így hát letördeli az Emke-park (Avram Iancu tér) vékonyabb facsemetéit és rendezetlen sorokban végigvonul a Deák Ferenc utcán, közben az egyre erősödő „Abcúg Deák Pál! Le a gyilkosokkal!” refrént skandálja.
A városháza előtt zúgolódva a főkapitány jelenlétét követeli, aki fel is bukkan a kapuban, ám egy kő rögtön eltalálja, és visszavonul. Erre a tömeg beveri az épület összes ablakát. Az időközben telefonon értesített Szent György laktanyából kivonul az 51. cs. és kir. gyalogezred egy készenléti százada, rövid időn belül újabb három, és a Grand kávéház valamint a Stein-féle könyvkereskedés között felsorakozván, szuronyt szegezve, lassú előnyomulással a Mátyás király tér irányába tereli az emberáradatot.
Az immár kövekkel (aszfalttörmelékkel) és botokkal (fiatal fatörzsekkel) felfegyverzett indulatos tömeg nagyobb része az Unió (Memorandumului) utcán hömpölyög végig, mikor valakinek eszébe jut, hogy a főkapitány lakása előtt vannak. Felhangzik a „be Deák Pál lakásába!” kiáltás, és másodperceken belül betörik ablakait. Mivel a kaput zárva találják, többen egymás vállára állva bemásznak a főkapitány utcára néző szalonjába, felhasogatják a bútorszövetet, a kezük ügyébe kerülő kiebb tárgyakat, ajtót, lámpát, tükröt szétzúzzák, a könyveket és ruhaneműt szétdobálják. A pénznek és értéktárgyaknak nyoma vész. A katonaság közeledtének hírére kiugrálnak az ablakon, továbbvonulnak a Sétatér (Emil Isac) utca sarkáig, kiabálva, füttyögve, majd nagyobb csapatokra szakadozva szétoszlanak.
Egy tekintélyes részük 11 óra tájt a Széchenyi téren felborogatja az éjszakára gazdátlanul hagyott piaci sátrakat, és a ponyvatartó rudakat magukhoz ragadva a Tornavivoda épülete elé érkeznek, melynek emelete az Országos Történelmi Ereklyemúzeumnak adott helyet. Rendőrök után kutatva beverik ennek is ablakait, és felszólítják az őrt, hogy adja át a vivoda kardjait, de az megtagadja a kérést. Mivel a tömeg az épületbe behatolni nem tud (vagy nem akar), továbbáll. Valószínűleg ugyanez a csapat (körülbelül 100 személy) felkeresi Szabó József rendőralkapitány Hosszú (Ploieşti) utcai házát, s a pusztítás tovább folyik. Másnap a lapok szomorúan konstatálják, hogy az aznap este távollevő családnak még a madárkalitkáját is szétzúzták. A pénz és ékszer itt is eltűnik.
Valamivel éjfél után a Nagy Malom (George Bariţiu) utca felől megrohamozzák és bedöntik a dologház hátsó kapuját, kiszabadítanak 26 foglyot, nagyobbrészt csavargót és hajléktalant, akikből még aznap este négyen önként visszatérnek a fogházba, „és egy öreg anyóka nem is vette igénybe a nagylelkűen felajánlott szabadságot” (Ellenzék). A rohanva érkező fegyveres erők elől a Fürdő (Cardinal Iuliu Hossu) utcán Philippi Gyula rendőrbiztos lakása felé indul a tömeg. Útjukban összetörik a sétatéri lámpákat, pár ház ablakát még bedobálják, és meg nem erősített értesülések szerint a nyári színház faépületét is fel szándékoznak gyújtani, ám egy nyugati irányból érkező felhőszakadás a tömeg rombolókedvét szegi, és szétszéled.
Másnap dr. Nagy Mór helyettes polgármester a kiváncsiskodó reggeli csődületek társaságában megtekinti a szemerkélő esőben ázó romokat, majd fél tíz órai kezdettel ismét rendkívüli közgyűlésre hívja össze a törvényhatósági bizottságot. Deák Pál főkapitány egészségi okokra hivatkozva még aznap szabadságoltatását kéri, amit azonnal ki is hirdetnek a kedélyek csillapítására, helyébe Polcz Rezső tiszti ügyészt nevezi ki az alpolgármester. Időközben a csendőrkerületi parancsnokság az újabb zavargásoktól tartó városvezetés kérésére kivezényel 80 gyalogos és 20 lovascsendőrt, Szamosújvárról pedig pár nap múlva egy század huszár érkezik, melynek feladata a rend fenntartása lesz.
Összesen 20 személyt tartóztatnak le, többek között Sipos Károlyt, a vasárnapi népgyűlés főszervezőjét, továbbá Várkonyi Gyula huszonkétéves krétarajzolót és Csortya János süteményárust, akik bevallják, hogy egyik-másik alkalommal ők vezették a tömeget. A külvárosi pálinkamérések, valamint a belvárosi kávéházak és éttermek nyitvatartását hajnali 5 és este 9 óra közé korlátozzák (kivéve a főtéri Európa, New York, Grand, Kikaker és Központi kávéházakat, amelyek éjjel 2 óráig fogadhatnak vendéget). Ugyanakkor felszólítják az üzlettulajdonosokat, hogy alkalmazottaikat este 9 óra után tartsák otthon, gyereket, inast, házi cselédet, napszámost hasonlóan este 9 után ne engedjenek ki, és a főutcákra nyíló kapukat reteszeljék. A dologházból szabadult tolvajok több éjszakai betörést hajtanak végre a napokban, mígnem nagyobb részüket a csendőrségnek sikerül újra lecsukni. Pár nap alatt összesen 34 rendőr kéri szabadságoltatását, a felszabadult állásokra Polcz Rezső a fegyelmezettebb és jobban kiképzett csendőrségi kötelékből próbál személyzetet nyerni.
A következő hét folyamán gr. Béldy Ákos és Szvacsina Géza polgármester megszakítják nyaralásukat és visszatérnek a városba. Mindketten ellátogatnak Székely Sándor betegágyához, egyúttal Gödri Jenő sírját is megtekintik. Polcz Rezső augusztus 10-én benyújtja felmondását, ám a főispán nem fogadja el, ugyanakkor pályázatot ír ki a főkapitányi állás betöltésére, amelyre a jelentkezők közül novemberben Kolozsváry Gyula fővárosi rendőrbiztost választja, aki azonban pár nap múlva (javarészt a helyi sajtó – különösen az Ellenzék – lejárató kampánya hatására) visszalép.
Az újabb kiírás nyertese a beregi születésű Hadadi Endre, aki két esztendeig a hódmezővásárhelyi rendőrség főkapitánya volt. Hivatalba lépésekor immár három és fél hónapja érvényben van a Polcz Rezső helyettes főkapitány által fogalmazott szabályrendelet A rendőrség őrségének rendeltetése, hatásköre és általános szolgálati utasítás a rendőrség őrsége számára címmel, amelyet Szvacsina Géza polgármester elfogadott és tanácsi megerősítést nyert 1901 október 30-án.
Kolozsvár dualizmuskori rendőrségét az 1870/XLII. közigazgatási törvény 1872-es esztendei hatályba lépésekor szervezte meg a város vezetése a fővárosi rendőrség intézményi mintájára – amint az összes többi törvényhatóság is. Kezdetben 3 alkapitányt, 3 rendbiztost, 5 tizedkapitányt és 56 rendőrörsöt alkalmaztak, az évek során ez utóbbi létszám valamivel több mint 70-re emelkedett, a lakosság gyarapodásával együteműen. Az eredeti szabályrendelet pusztán a szolgálatteljesítés helyszíneit, a személyzet létszámát és fizetését, valamint a hatósági fellépés korlátait szabta meg, részletekbe egyáltalán nem bocsátkozott, majd mindez kiegészült az idők során érvénybe lépő többi városi szabályrendelet kihágásokat érintő előírásaival.
Az 1901-es reform a szolgálati eljárások kibővítésével és szigorításával egyidejűleg rendhagyó módon magatartási és etikai szabályokat is rögzített, a katonai fegyelem szellemében, olyannyira részletesen, hogy hellyel-közzel a rendőrök magánéletét is némileg szabályozta, a züllött magaviselet visszaszorítása érdekében. Az általános szolgálati utasítás második alpontjában, melynek címe A rendőr magatartása a magánéletben, a 11. paragrafus előírta: „Iszákosság, kártyázás, tivornyázás, adósságcsinálás és feslett életmód szigorúan tilos”, így értelemszerűen „a rendőrnek szolgálaton kívül nem szabad aljas és rossz hírben álló kocsmákat, csapszékeket vagy más mulatóhelyeket látogatni; rossz hírben álló személyekkel bizalmas viszonyban állani, vagy bizalmasan érintkezni, törvényes házasságon kívül idegen nővel közös háztartásban élni” (14. §). Rendőr más hivatalt nem viselhet, üzletet maga nem gyakorolhat, politikai egyletbe belépnie vagy ilyenek gyűléseiben, valamint nyilvános felvonulásban részt vennie szigorúan meg lett tiltva. A szolgálat ideje alatt hasonmód, „étkezés, ivás vagy mulatozás kedvéért bárhová bemenni szigorúan tilos, tilos továbbá a szolgálat ideje alatt a dohányzás és társalgás” (18. §).
Különben is, „a közönséggel szemben a rendőrnek sohasem szabad elfelejtenie, hogy a rendőr van a közönségért, nem pedig a közönség van a rendőrért … tartozik tehát a közönséggel szemben udvarias és előzékeny, nyugodt és komoly magaviseletet tanúsítani…” (20 §), s ha mindez nem elég, a 17. paragrafus külön arra is kötelezte, hogy „magatartása és fellépése mindig katonás; modora nyílt, udvarias és nyugodt; beszéde rövid; járása csendes és mérsékelt legyen”.
Források
- Kolozsvár Sz. K. városi rendőrség őrségének rendeltetése, hatásköre és általános szolgálati utasítás a rendőrség őrsége számára. Gombos Ferencz nyomdája, Kolozsvár, 1901.
- Ellenzék 1901.
- Kolozsvári Újság 1901.
- Kolozsvári Friss Újság 1901.
