Szerző: Tőtős Áron
Életünket a társadalom által megalkotott írott és íratlan normák, illetve szabályok határozzák meg. Ami ezektől eltér az a bűnözés, a társadalom által deviánsnak tekintett viselkedés. De hogyan alakult mindez a 19. század második felében és mit gondoltak erről a Nagyváradiak? Írásunkból kiderül.
A bűnözés, mint történeti kategória
A bűnözés társadalmi úton kialakult jelenség, amely saját történettel is rendelkezik. Ennek históriája nemcsak a normálistól való eltérést, hanem annak megítélését és beágyazottságát is vizsgálja, magyarázza. A politikaközpontú történetírás szándékosan vagy a megfelelő módszerek hiányában, de mellőzte az atipikusnak vélt társadalmi jelenségeket, így a bűnözést is. A bűnözőknek a történelmen belüli helyük olyan, mint a társadalomban betöltött helyük és szerepük: marginális. A bűn, bűnözés kérdésével a kriminológia, teológia, szociológia és filozófia foglalkozik. A történettudomány és azon belül az új társadalomtörténet vagy kultúrtörténet, történeti antropológia, illetve mikrotörténet csak az elmúlt évtizedekben fedezte fel magának a bűnözés történetét. A magyar történetírásban a bűnözés kutatása sokáig egyet jelentett a betyárvilág kutatásával. De ezzel nem a történészek, hanem a néprajzosok foglalkoztak. A bűnözéstörténetnek alapvetően két fő kutatási iránya van. Az egyik a rendvédelmi szervek, tehát a rendőrség, csendőrség, határőrség stb. történetét dolgozza fel. A másik, az angolszász és francia történetírás új irányzataira fókuszál.
A bűnözés nyilvánossága – A Nagyvárad napilap
Mielőtt a bűn világába kalauzolnánk a kedves olvasót, talán nem árt arról is szót ejtenünk, egyáltalán hogyan ragadható meg a nyilvánosság bűnözésről alkotott képe.
A 19. század második felétől, de inkább az 1870-es évektől kezdve beszélhetünk a sajtó tömeges megjelenéséről. Ekkor jelent meg az általunk behatóbban vizsgált Nagyvárad napilap is, amely fokozatosan az információszerzés egyik elsődleges forrása lett a városban. A bűnözéssel kapcsolatos információkról is a sajtón keresztül lehetett értesülni. Az újság célja immár nem csak a politikai eszmék hirdetése és azok vitafórumának biztosítása, hanem a közönség igényeit kiszolgáló, üzleti alapokon nyugvó tömegsajtói szint elérése. Tartalmát tekintve a Nagyvárad hagyományos eszmehirdető lap volt, túlsúlyban politikai hírekkel. Az ország közéleti eseményein túlmenően naponta tájékoztatott a nemzetközi politikai eseményekről is. Ez igényességre, az írások komolyságára és nem utolsó sorban a szerkesztők és újságírók műveltségére és jó kapcsolataira utal. A lapot, vélhetően a közép- és felső polgárság, a helyi értelmiség, a dzsentrinek a kormány politikájával egyetértő rétegei olvashatták. De nem zárhatjuk ki a város életében oly fontos szerepet játszó kereskedő réteget sem.
A sajtóorgánum komolyságára enged következtetni annak ára is. Korszakunk végén 4 krajcárba került. Egy éves előfizetés esetén 10 forintot kértek érte. A lap szerkezetét tekintve jól strukturált, könnyen áttekinthető. A bűnözésre vonatkozó hírek szinte mindig a számok végén a rövidebb tudósítások közzé kerültek, kezdetben az Újdonságok rovatba. Később frissen létrejött rovatokba is: Rövid Hírek, Rendőri Tudósítások, Törvényszéki csarnok. Ez utóbbi esetében az érdekesebbnek vélt bírósági eseteket mutatták be. A bűnügyi tudósítások alapvetően rövidek, lakonikusak, átlagosan 4-6 mondatból állnak. A fontosabbnak vélt híreket hosszabban is tárgyalták. A címlapon soha nem közöltek bűnügyi tudósításokat, de megfigyelhető, hogy több ilyet közöltek az első oldalon a rendőrségre, a közbiztonságra, a szegénységre (mint a bűnözés okára) vonatkozóan.
A fentieken kívül választásom azért esett a Nagyvárad sajtótermékre, mert a politikai napilapok jóval több bűnügyi tudósítást tartalmaznak, mint egy bulvárlap, és ez vetekszik a szociális színezetű lapokkal. A minta nagyságára való tekintettel (1116 bűnügyi tudósítás) döntöttem a kutatás felső időhatárának 1900-nél történő kijelölésénél. A bűncselekmények szelekciója során az úgynevezett hétköznapi vagy mindennapi bűnözés különböző formáira fókuszáltam, ezért egyes bűncselekménytípusok, mint a politikai jellegűek, izgatási és királysértési ügyek, vagy éppen a sztrájkok, tüntetések, illetve a párbajok az elemzésből kimaradtak. A fentebbi, önkényesen kialakított szempontok, bár nem fedik le a sajtó minden korabeli típusát, úgy véljük talán sikerül némileg megvilágítaniuk a bűnözés nyilvánosságának néhány aspektusát.
A bűnügyi tudósítások gyakorisága
Az 1116 bűnügyi tudósítás elsőként aszerint kategorizáltam – a korabeli büntetőjogi törvények figyelembevételével –, hogy a bűncselekmény bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak minősült-e. Az esetek többségében nem egyszerű kihágásokról, hanem bűntettekről volt szó.
- Táblázat: A bűnügyi tudósítások jogi kategória szerinti megoszlása, 1870-1900
| Jogi kategória | N | % |
| Bűntettek | 861 | 77,15 |
| Kihágások | 255 | 22,85 |
| Összesen | 1116 | 100,00 |
Érdemes árnyalni a nyers adatokat, ezért a bűnelkövetéseket típusuk szerint is kategorizáltam. Ebből kiderül, hogy az újság elsősorban a lopásokról (54,48%) és a verekedésekről (kb. 10%) tudósít. A többi bűntípusnak az összbűncselekményekhez viszonyított aránya 0,09 és 7,18% között ingadozik. Ezek közül a testi sértést, a közbiztonság elleni kihágásokat (koldusok, csavargók), illetve a bűntettnek minősült rablásokat érdemes kiemelni. Mint kiderül, a korszak egészére vonatkozóan az úgynevezett intellektuális típusú bűncselekmények már jelen vannak, de nem számottevőek. Ez utal az urbanizáció és bűnözés viszonyára is. A vizsgált időszakban Nagyváradon, még a premodern bűncselekmények domináltak, legalábbis a nyilvánosság szintjén.
- Táblázat: A bűnügyi tudósítások a bűnelkövetések típusa szerint, 1870-1900
| A bűncselekmények típusa | N | % |
| 1. Bűntettek és vétségek | ||
| a. Szemérem elleni bűntett | 2 | 0,17 |
| b. Orvgazdaság | 3 | 0,26 |
| c. Zsarolás | 3 | 0,26 |
| d. Okirat hamisítás | 4 | 0,35 |
| e. Magánlaksértés | 7 | 0,62 |
| f. Hatóságok elleni erőszak | 11 | 0,98 |
| g. Sikkasztás | 20 | 1,77 |
| h. Emberölés | 28 | 2,51 |
| i. Csalás | 42 | 3,76 |
| j. Testi sértés* | 53 | 4,75 |
| k. Rablás | 80 | 7,18 |
| l. Lopás | 608 | 54,48 |
| 2. Kihágások | ||
| a. Magánlaksértés | 1 | 0,09 |
| b. Hatóság ellen | 5 | 0,49 |
| d. Közszemérem ellen | 9 | 0,81 |
| e. Közegészség és testi épség ellen | 10 | 0,90 |
| c. Pénz és értékpapírok hamisítása | 10 | 0,90 |
| f. Szerencsejáték | 13 | 1,17 |
| g. Tulajdon ellen | 13 | 1,17 |
| h. Közbiztonság ellen | 71 | 6,36 |
| i. Közrend ellen** | 123 | 11,02 |
| Összesen | 1116 | 100,00 |
* Könnyű és súlyos testi sértés
** Állatkínzás, verekedés és kávéházakra vonatkozó kihágások
Az idő előrehaladtával nőtt a bűnügyi híradások száma. Ennek ellenére 1870 és 1883 között az újság nem nagyon törekedett a bűnesetek közlésére. A Nagyvárad, mint politikai napilap ebben az időszakban még a politikai véleményformálást célozta meg. De 1884-től kezdve ugrásszerűen megnő a rövidebb híradások, így a bűnügyi tudósítások száma is. Ettől kezdve már nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az információközlésnek, az élet különböző aspektusai bemutatásának. Buzinkay Géza értelmezésével élve a hírek gyarapodása, a demokratizálódó közélet és a fellendülő ipar, kereskedelem és pénzügy sajtóbeli tükröződésének is felfogható.
A bűnügyi híradások száma 1884-től ugrásszerűen megnő, de nem konstans, lineáris növekedés, hanem hullámzó trend rajzolódik ki. A tudósítások számszerű növekedése mögött egyfelől a politikai orgánumok átalakulását véljük felfedezni, ami együtt járt az új piaci igényeknek való megfeleléssel (pl. példányszám növekedése, nagyobb profitszerzés), illetve az újság oldalszámának növekedésével. Másfelől számolnunk kell a bűncselekmények számának emelkedésével is. A hírek statisztikai elemzéséből nem derül ki, hogy a közvéleményben eluralkodott vagy sem az úgynevezett „morális pánik”. A bűnügyi tudósítások számának növekedése elméletileg együtt járt ezzel. Az biztos, hogy a sajtó a „morális pánik” egyik fő médiuma, de nem a jelenség okozója.
Két év esetében kiugróan magas a bűnügyi tudósítások száma. Az első esetében (1887), a kellő háttérinformáció hiányában még találgatni is veszélyes. De 1896 kapcsán már feltételezhető, némi összefüggés a milleneumi ünnepségek, a bűnelkövetések, illetve az azokról szóló tudósítások magas száma között. Érdemes lenne erre vonatkozóan külön elemzést végezni. Mi erről most lemondunk. Helyette vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan aránylottak egymáshoz a különböző bűnelkövetésekről szóló híradások. Erre vonatkozóan több megállapítást is tehetünk. 1. Ahogy haladunk előre az időben, az újság egyre több és változatosabb bűntettről és kihágásról tudósít. 2. Minden lapszámban többé-kevésbé hasonló arányban tudósítottak a különböző bűnelkövetésekről. E mögött tudatos szerkesztői elv érvényesülését véljük felfedezni. 3. Az úgynevezett intellektuális bűncselekmények, – melyek a modernizációs folyamatok velejárói – csak később jelennek meg. Például pénzhamisításról csak 1891-től tudósítanak.
Folytatjuk
