Archívum Újkor Portré

Szász Károly, a reformkor sokoldalú személyisége (1798–1853)

Szerző: Bakó Botond

Az elmúlt év október 25-én volt 160 éve annak, hogy elhunyt id. Szász Károly, a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára, jogtudós és politikus. A feledés határmezsgyéjéről előkívánkozó példaértékű személyiség egyike a „hajnal embereinek” Berde Mária regényéből.

Ma ott tartunk, hogy az egyre silányuló politikai pályán mind kevesebb az élő, legalább megközelítően makulátlan eszménykép az ifjúság előtt. Ritka az olyan politikus, aki közéleti szereplése mellett eredményes szakmai teljesítményt is felmutathat. Id. Szász Károly több területen is maradandót alkotott. Nem kerülte meg a válságos pillanatokat, vállalta szerepét az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban. Élete végén, bujdosóként, majd újból tanárként, súlyos betegen, állandó zaklatásoknak kitéve meghasonlott és már csak nyugalmat keresett.

Egy korhű pillanatkép

Szász Károly villanásnyi bemutatását arra az „idegenre”, John Pagetre (1808–1892) bízzuk, aki egy magyar főrangú asszonnyal, Wesselényi Polixénával kötött házassága révén az erdélyi sors nagyszerű értőjévé, magyarrá és a szabadságharc aktív részvevőjévé vált. Paget 1847-ben nyerte el a magyar állampolgárságot, és tagja volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának, a szabadságharc idején angol kapcsolatait is felhasználta a forradalom érdekében. 1849 januárjában részt vett a Nagyenyed feldúlása utáni mentésben. Erdélyi utazásai, ismerkedései során, a nemzeti ellenállási mozgalom kibontakozása idején Paget János rövid időre Nagyenyedre is eljutott. Ezt vetette papírra id. Szász Károlyról: „Kolozsvárra visszatérőben megálltunk kis időre Nagyenyeden, hogy meglátogassuk Szász professzort, a helybeli nagy protestáns kollégium egyik tanárát, ki mind irodalmi, mind politikai téren Erdély egyik legkiválóbb embere. (…) A professzort könyvei közt találtuk, paszomántos, katonai uniformisra emlékeztető kabátot viselt, igen tekintélyes méretű bajuszt. Ruhája, mint utóbb kiderült, az enyedi kollégium hagyományos öltözéke volt, ott ugyanis a diákok és professzorok atillában jártak. (…) Kis ideig beszélgettünk, a professzor ismertette az enyedi kollégium történetét és jelenlegi állapotát, majd felajánlotta, hogy körülvezet az épületben.”

A népszerű újító tanár

Szász Károly munkásságát enyedi tanárként kezdte, az 1792-ben felállított jogtudományi katedrán. Életpályáján a tanári munka foglalja el a legnagyobb időszakot, hiszen több mint három évtizedet tanított. Először helyettesként, majd rendes jogtanárként dolgozott a Bethlen Főiskolán, végül a matematika–fizika tanszéken. 1822-ben Enyeden megtartotta székfoglaló beszédét.

Tanártársa, Vajda Dániel a következőképpen jellemzi feljegyzéseiben Szász munkáját: „Tanítási előadása oly kedves és vonzó volt, hogy tanítványai nem mulasztottak el csak egy órát is. Hangja szépen csengő és nagy, anélkül, hogy terhére lett volna a hallónak. Közönséges beszéd közben is, de főként tanításkor az egyes szavakat úgy hangoztatta és nyomta meg, ahol kellett, hogy e sajátságos és csaknem páratlan beszédmódja már magában is elősegítette az érthetést, de azért a szükséges magyarázatokat sem mellőzte, temérdek sokaság és változatban hozván fel a világosító példákat, melyek mindig találóak, elmések, kedvesek és néha nevettetők is voltak, de póriasak vagy szemétről szedettek sohasem. Bánásmódja tanítványaival rendkívül szerencsés, hatékony volt. Az ifjúnak becsületérzését tudta ő nagyon ügyesen felébreszteni, nevelni.” Kemény Zsigmond, volt tanítványa emlékbeszédében így összegezi véleményét: „Majd minden enyedi tanuló mintaképe Szász Károly volt”.

Hamar népszerűvé vált a tanulók előtt, ami nem mindennapi előadói tehetsége mellett annak is köszönhető, hogy órákon kívül is sokat foglalkozott tanítványaival. Ekkor merült fel egy ifjúsági olvasókör létesítésének gondolata, amely végül 1830-ban alakult meg Enyedi Diákok Olvasó Társulata néven. Ez lényegében a hosszú pályát befutó, máig élő önképzési mozgalom csírája volt az akkor 208 éves kollégiumban.

Akkoriban megindult a régi, kiemelkedő tanári személyiségek nyugalomba vonulása, vagy haláluk okozta személycsere a kollégiumban. Az újításokat ellenző, konzervatív szellemű tanárok kerültek a helyükbe. Ezek nem nézték jó szemmel Szász Károly reformszellemű megvalósításait. 1832-ben indul meg a vádaskodások sorozata, ellenfelei a fiatal tanárt a tisztelet hiányával, a tanulók ingerlésével, lázításával, hazaárulással, antiklerikális hírveréssel, az önképzőkörben titkos szabadkőművesi eszmék terjesztésével vádolták. A diákok kiálltak tanáruk mellett. Egy Katona Sándor nevű diák nyilatkozata szerint „nem mi, nem prof. Szász, hanem az idő van Claritástok ellen”. Szász Károlyt az egyházi főtanács kezdetben felmentette a vádak alól, a diákok ellen azonban bűnpert indított, amely „az enyedi diákok jakobinus pere” néven vált ismertté. Az önképzőkör 28 tagját részesítették dorgálásban, kedvezmények megvonásában, sőt szabadságvesztésben és kizárásban. A történtek miatt Szász maga kérte a matematika–fizika tanszékre való áthelyezését.

A jogtudós és pedagógiai szakíró

Szász Károly tudományos tevékenysége az 1831 és 1841 közötti időszakban volt a legtermékenyebb. Az 1831. esztendő történetei című tanulmánya kortörténeti szempontból kiemelkedő munka. Megjegyzi, hogy „a történetek vezérfonala az 1830. júliusi francia revolúcióból indul ki, s mégis a váratlan kiütött nagy változás méltó nyughatatlanságba hozta az európai kabineteket”. Legfontosabb jogtörténeti munkája a Silloge tractatum, amely a leopoldi diploma keletkezéséről, történetéről és alkalmazásáról szól.

Másik jelentős alkotása a „szerzett törvények eredeti kútfejéről” szóló akadémiai székfoglaló értekezése (Pest, 1836). Ebben kiderül, hogy a demokratikus, alkotmányos monarchia híve. Ennek gyakorlati kivitelezése az államhatalom strukturális szétválasztása, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartása, az erre szolgáló intézmények kiépítése. Mindezt békés, törvényes megoldásokkal képzelte el. Aztán 1849-ben az egykori „fontolva haladó” a Habsburgok trónfosztását is megszavazta. Tény, hogy a bécsi abszolutizmus elleni erdélyi küzdelemben Szász a legfontosabb jogi szakértőként szerepelt, de jogelméleti szempontból is sikerült újat alkotnia. Valóságos élő könyvtárnak tartották.

Bécsi tartózkodása idején jelentős személyiségekkel tartott fenn kapcsolatot, ami később tudományos tevékenykedését is jótékonyan befolyásolta. Megismerkedett például az ifjú Bolyai Jánossal. Kettőjük kapcsolata érdekesen alakult. Új ismerőse a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója volt. A későbbi neves matematikus jegyzeteiben így örökítette meg ismeretségüket: „Az akadémián létemkor Szász Károllyal gyakran társalogva beszélgettünk, inkább könnyűszerűleg, minthogy alaposan s apróra véve sokat találtunk volna nekem hőn és hősön kedvelt tárgyamról. Egyszer s legelébb ő említette meg az eszmét, amit én alaposan kifejtvén szilárd épületet raktam rá.” Ez az eszme – Bolyai szavai szerint – „az euklideszi XI. axióma okmutatványa, vagyis inkább megbizonyíthatása”. Ösztönösen sejtették mind a ketten a megoldás módját, de akkor nem jutottak tovább. 1820-ban Szász elhagyta Bécset, és megegyeztek Bolyaival, hogy ha a megkezdett együttes vizsgálódásban valamelyikük valamikor célt érne, az érdem közös legyen. Nos, ez utóbbi Bolyainak jutott, aki nem feledkezett meg a Szásszal történt gyümölcsöző beszélgetéseikről.

Tanári székfoglaló beszédé-ben a magyar nyelv használatát elsőrangú feladatának tekintette a kozmopolita hatásokkal szemben. Pedagógiai elvei a mai napig megszívlelendők. Károsnak tartotta a túlzott követelményeket, az enciklopédizmusra törekvést. Fellépett a magoltatás ellen. Az „akadozva felelők” mellett érvelt, akik az értelmet keresik a tanulásban. Érvelése szerint a szakosodással társadalmi igényt kell kielégíteni, hiszen több szaktanár jobban és elmélyültebben taníthat egy osztályt, mint egyetlen tanító.

1839-ben Parthenon címmel főiskolai kurzusokat valamint középiskolai tankönyveket írt, amelyeknek célja az egyelvű és egyszellemű oktatás megvalósítása. A tudomány akkori fontosabb eredményeit felölelő vállalkozást hatkötetnyire tervezte. A bevezető tanulmányban egy új természettudományos felfogást hirdetett: „Minden, ami a természetben emberi tudás tárgya, változhatatlan törvényeknek hódol”. A róla szóló átfogó könyvben Turnovszky és Kiss így jellemzi kurzusait: „Színvonaluk emelkedettsége, előadási módjuk világossága, szabatossága magas didaktikai értékről tanúskodik”.

Az 1841-ben megjelent az Oskoláról című tanulmányában (cikksorozatában) kifejti, hogy az iskoláztatás elsődleges célja az életre nevelés. Szerinte a népművelés csak szervezett iskolahálózat kiépítésével lehetséges, amelynek első s mindeddig elhanyagolt láncszeme a kisdedóvás, mert ez készíti elő a későbbi nevelői hatások számára a talajt. Ki akarta szorítani az elavult nevelési módszereket és a latint mint tanítási nyelvet.

Magyar nyelvtudomány című könyvét sok kritika érte, de akadt pozitív méltatás is. Kemény Zsigmond megállapítja, hogy Szász magyar nyelvtana „sajátságos felfogású és eredeti eszmékben gazdag mű”.

Egy kisebb, enyedi tanár korában írt matematikai könyvében azt írta: „Elsőrangú egyenletek föloldásának új kezelési módszere, akárhány ismeretlenre nézve”. Evvel próbálta segíteni a matematika jobb megértését. A logikai részt Szász a „matematika nyelvtanának” nevezte.

A politikus

Gazdag tanári, alkotói tevékenysége közepette is fel-felvillan benne a politikusi alkat. Wesselényi Miklóssal még diákkorában ismerkedett meg és politikai célkitűzéseivel azonosult. A fokozódó szembenállás közepette az alkotmányosság mellett és az abszolutizmus ellen tette le a voksát. Az 1834. évi országgyűlésen id. Szász Károly Vizakna követeként vett részt. Jogi tudása miatt rövidesen nélkülözhetetlenné vált, és felajánlották neki a kolozsvári konzisztoriumi (egyháztanácsi) titkári állást, azért, hogy állandóan Kolozsváron lehessen. A gazdag enyedi tanári juttatások ellensúlyozására fizetéskülönbséget is felajánlottak számára, de a diéta feloszlatása e terveket szertefoszlatta.

Az 1848. március 15-i események hatására az enyedi emberek 19-én Szász Károly lakásán gyülekeztek. Népgyűlés összehívását határozzák el, ahol kifejeződik akaratuk az országgyűlés összehívására és az Unióhoz való csatlakozásra. Az első szabad országgyűlésben újra jelen volt, ezúttal is Vizakna képviseletében. Felszólalásaiban a „népelemre” alapozott politikát támogatta, és ellenezte az arisztokratikus szerkezetek megtartását. Javasolta, hogy a felállítandó hadsereg román ezredeinél a tisztek ne csak magyarul, hanem románul is tudjanak. Támogatta az erdélyi románok nemzeti jogainak elismerését. Ebben a kérdésben egy külön megbeszélésen egyedül maradt nézetével, amely azonban a történelem tanúsága szerint a legelőremutatóbbnak bizonyult.

Az első felelős magyar kormány id. Szász Károlyt Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter mellé államtitkárnak nevezte ki. A miniszter távozásával ő vezette tovább a minisztériumot. A tervezett iskolai reformok kapcsán anyanyelvű iskolát akart állami támogatással minden községnek, majd középiskolás reformot a szaktanítás rendszerével és szabad universitast. Vitába keveredett a jogait féltő katolikus egyházzal. A kormányzat felbomlása és az önvédelmi háború miatt az iskolareformot már nem sikerült bevezetni. Fia, dr. Szász Károly püspök érdekes naplójegyzeteiben olvasható: „Egy honvéd naplójegyzetei címmel azokat a szakaszokat adtam ki, amelyek boldogult édesapámnak 1849-i katonai szereplésére vonatkoznak, káplárként történő bevonulásától addig, míg mint bujdosó honvédtiszt, sok viszontagság után a tiszaroffi Borbély családnál talált menedéket.”

Id. Szász Károlyt Marosvásárhelyen érte a halál, amit a nyugdíjas Bolyai Farkas ezekkel a szavakkal közölt tanítványaival: „Megnémult a harminckilenc évig fáradhatatlanul tanító nyelv, mely a természet örök igazságait oly elragadón s oly kristálytisztaságban hirdeté”.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Művelődés 67. (2014) 2. számában.