Szerző: Bartha Zoltán
Egeres református templomát a 14. században építették román stílusban, valószínűleg egy korábbi templom helyére. A templom egy, a falu középén álló dombon helyezkedik el, körülötte a helyi református temető található. A 22 hosszú, 7 méter széles és 4 méter magas templom kelet- nyugat tájolású, tornya, a sisakkal együtt 14 méter magas. Az egyhajós templomtest román stílusban épült, erre utalnak a félköríves záródású ablakai, valamint a déli ajtó, mely ma az egyetlen bejárat a templomba. A hajó falát két- két támpillér tartja, ablakok csak a déli falon vannak. A bejárat bal alsó sarkában egy valószínűleg római sírkő van beépítve. A dombormű egy férfit és egy egész alakos nőt ábrázol, mindkettő széles redőzetű tunikában van. A nő egy kosarat tart a kezében. A bejárat felett egy kicsiny, befalazott félköríves záródású ablakkeret van. A nyugati főbejáratot a torony építésekor befalazták, töredékeiből néhány félköríves darab maradt a torony alján.
A templom románkori szentélyét valamikor a 15. század derekén lebontották és minden bizonnyal a megnövekedett igények kielégítésére egy új, gótikus szentélyt emeltek. Ennek hossza és szélessége teljesen megegyezik a hajótest méreteivel, melytől egy félköríves diadalív választja el. Ez jelzi, hogy mekkora lehetett az eredeti szentély. Az új szentély hatszögzáródású, ablakai csúcsívesek, kőrácsos díszítéssel melyek fejezetükben lóherét formáznak. A szentélyt hat darab, szabályosan elrendezett támpillér tartja. Ablakok csak a déli oldalon (két ablak) valamint a szentélyzáródás két oldalán vannak, az északi oldalon itt sincs ablak, pont, mint a hajótest esetében. Az északi oldalon volt a sekrestye is, amit mára már lebontottak. Befalazott ajtónyílása még ma is látható, Balogh Jolán szerint reneszánsz vonásokat mutat. A szentélyzáródás északi oldalán egy csúcsíves, finom faragású szentségtartó fülke van, felső mezejében az 1473-as évszám olvasható, mely minden bizonnyal az új szentély befejezésének évét mutatja. Ugyanitt egy címer is található: a jobbról balra haránt osztott pajzson egy kinyitott biblia valamint egy fafaragásra használt szekerce látható.
A szentélyt valószínűleg hálóboltozat fedte, azonban 1781-ben ez ugyanúgy, mint a hajótest boltozata is, egy földrengés következtében beomlott és deszkamennyezettel helyettesítették. Ugyanakkor a falak is megsérültek, összetartásuk érdekében vasabroncsokkal vették körbe a templomot. Az egykori hálóboltozatra utalnak a szentély falain látható gyámkövek és az ezekből kiinduló bordázatok maradványai.
A szentély déli falán található az 1593-ban elhunyt Bocskai Gábor, a fejedelem, Bocskai István testvérének a finom faragású, reneszánsz stílusú sírköve. A másfél méter magas, mészkőből faragott sírkő Herepei János szerint eredetileg a padlózaton feküdhetett és valamikor a 17-ik század elején helyezhették mostani helyére. Erre utal az is, hogy a kő faragásai eléggé elkoptak. A sírkő reneszánsz stílusban készült, finom faragású címerét két puttó tartja. A pajzson a Bocskai család címerképe látható: egy ágaskodó oroszlán, melynek nyakán nyílvesző van átlőve. Az oroszlán két oldalán az elhunyt nevének kezdőbetűi láthatóak: G és B. A sírfelirat szerint: „E kőlap alatt a földbe temetve, a megpihenők szokása szerint édesen nyugszik Bocskai Gábor. Alighogy elérte élete viruló korát, végzete következtében elpusztult ifjúsága idején. Ősi eredetét Mic bán Simontól nyerte, akinek háztája hét magzattal gyarapodott. Felesége hatot kitenni parancsolt, az őket vivővel véletlenül szembetalálkozik Mic bán. A helyzet felfedeztetett. A kicsinyeket megbízható szolgáival gondoztatva, remegő felesége előtt óvatosan eltitkolva, nevelteti Mic bán. Mihelyst azonban felserdültek, övéinek számát gyarapították. Ezektől származott Bocskai, a jámbor férfi. Hogy sokkal jobb sorsra lett volna méltó, azt, mint származása, mint deréksége, mint pedig jámbor élete bizonyítja.” A kövön megjelenő S –I betűpár és a hanyatt fektetett Z betű alapján Herepei János szerint a sírkövet Seres János kolozsvári kőfaragó készítette.
Ugyancsak a szentélyben található az egeresi kastély kőből faragott címere is, melyet a kastély díszes reneszánsz kapuzatának, 1951-ben bekövetkezett összeomlása után hoztak át ide. A címer felett egy fekete márványtábla állít emléket annak a 21 egeresi magyar férfinak, akik az 1944. októberi nacionalista gyilkosságnak estek áldozatául.
A templomot a 17. században a reformáció igényei szerint átalakították. Ekkor készül el a diadalív északi lábánál a kehely alakú szószék. Ezt téglából építették fel és eltérően a többi kalotaszegi református templomtól, nincs szószékkoronája. Valószínűleg ekkor épül fel a nyugati bejárat felett a karzat, mely ugyancsak téglából készült és két oszlopon áll, melyeket árkádok kötnek össze.
Barokk stílusú úrasztala egy nyolcszögű márványlapból készült. A templom orgonáját, mely ma sajnos nem működik, Kerekes István orgonaépítő készítette 1910-ben. Értékes klenódiumai között egy 1686-ban Kendeffy János adományozta aranyozott szélű ezüsttányér, valamint egy 1695-ben, Boldogtalan Teleki Krisztina által adományozott aranyozott ezüsttányér és két aranyhímzésű úrasztala terítő van.
Az egeresi templom mai tornya 1827-ben épült fel, valószínűleg ekkor falazhatták be a nyugati kaput is. A torony építésének idejét egy rajta elhelyezett emléktábla őrzi: „Épült 1827-ben D. M. kurátorsága alatt. Ember én az Urat csak némán tisztelem, mivel bennem nincs sem szív, sem értelem. Te bírsz e kincsekkel s az egyikbe belé van oltva, hogy siess dicsőbb célod felé. Mennyivel tartozol te néki akkoron, amidőn oly sokkal vagy fejül a poron. Konc János építette e kisded eklésia költségén, Mátyás György papságában.”
Noha nem tartózik a legértékesebb erdélyi műemlékek közé, érdekes és értékes építészeti sajátosságai, Bocskai Gábor síremléke és történelmi múltja révén az egeresi református templom mégis Erdély és ezen belül Kalotaszeg egyik igen fontos épített öröksége. Mivel a templomban ez idáig sem falfeltárás, sem régészeti ásatás nem volt, még számos meglepetést tartogathat az utókor számára.
