Forrásközlés a Szapolyai családról

Karda-Markaly Aranka

Neumann Tibor: A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458-1526). MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2012, 592. o.

A Szapolyaiak a magyarság történelmének meghatározó szereplői voltak a 15. század végén, majd a 16. században. A család felemelkedésének és a politikában betöltött szerepének köszönhetően a korszak meghatározó famíliájává vált. A Szapolyaiak történetének ismerete nélkül úgy a Jagellók uralma, mint Mátyás király kora hiányossá válna. Éppen ezért Neumann Tibor munkája mérföldkőnek számít, hiszen nemcsak a kutatói munkát könnyíti meg a történészek számára, hanem le is egyszerűsíti a tényfeltárást mindazoknak, akik a Szapolyai családhoz fűződő szálakat kívánják vizsgálni a továbbiakban.

Neumann Tibor történész legfőbb kutatási területei a Jagelló-kor története, a középkori társadalomtörténet és a közép latin forráskiadás. Korábban megírta a Korlátkövi nemesi család történetét, illetve forráskiadványként publikálta Bereg megye hatóságának okleveleit 1299–1526 között. A Szapolyai család oklevéltára, levelek és oklevelek (1458–1526) egy olyan forráskiadvány, amely több forrástípust közöl, nem korlátozódik kizárólag az oklevelek közzétételére. A szerző, ahogyan azt az előszóban is megemlíti két lehetőség közül választhatott a források közlését illetően: egyrészt az 1528-ban Trencsén eleste után széthordott és megsemmisült Szapolyai levéltár korunkra maradt darabjait összegyűjteni és közzé tenni, vagy közölni a ma már könnyen kutatható középkori forrásanyag Szapolyai család tagjai által kibocsátott leveleit és okleveleit. Megjegyzendő, hogy a szerző ez utóbbi lehetőséget választva nem a Szapolyai levéltárba bejövő, hanem az általuk kibocsátott forrásanyagot közli jelen kötetben.

A kötet szerkezetileg több részből áll. Az első rész egy Előszó, amely úgy magyar, mint angol nyelven olvasható. Ebben az előszóban olvashatunk a Szapolyai család rövid történetéről, majd a közölt források kiválasztási szempontjairól tájékoztat a szerző. Ebben a részben, rögtön az elején meg is jegyzi, hogy a kiadványban közzétett 636 forrást nem szubjektíven válogatta ki, hanem figyelembe vette az iratok személyes jellegét, éppen ezért a kötetből kimaradnak a bírósági iratok. Ezek helyett a következő forrástípusok találhatók meg a nagy terjedelmű munkában: magán vagy hivatali jellegű levelek, a család földesúri hatalma alá tartozó települések részére szóló kiváltságlevelek, gazdasági iratok (pl. az elszámolások, nyugták, kötelezvények), préposti, apáti kinevezések, és végül magánjogi iratok, melyek között familiárisok, egyházi intézmények részére tett magán-adományok és végrendeletek teszik sokszínűvé Neumann Tibor munkáját.

Az előszó következő része a kiadás elveit taglalja. Minden egyes forrás sorszámmal, magyar nyelvű dátummal, magyar nyelvű fejregesztával és apparátussal van ellátva. A regeszta terjedelme eltérő, forrástípustól függő. Az apparátus a forrás anyagára, minőségére és a pecsétre vonatkozóan tartalmaz információkat. A szövegben történt javításokat jegyzet formájában jelzi a szerző, illetve igyekszik megkönnyíteni a szövegek olvasását, ezért nem használ felesleges jeleket, normalizálja a közérthetőséget, kijavítva a nyelvtani hibákat, valamint feloldva a rövidítéseket. Az itt alkalmazott alapelveket a szerző táblázatba foglalja, ezáltal egyszerűbbé teszi az olvasó számára a tájéko-zódást a források használatakor. Ennek ellenére nem tűnnek el a középkori latin nyelvi sajátosságok, a latin nyelvű forráskiadás szabályainak megfelelően a humanista helyesírást veszi alapul. Az iratokban található személy és településnevek, valamint a vulgáris szavak feloldása a kötet végi mutatóban kaptak helyet. Az előszó végén köszönetnyilvánítás olvasható, melyet a szerző a forrás-kiadásban segítő személyekhez intéz.

Az előszót követően a rövidítések feloldását teszi közzé a szerző, amely elengedhetetlen egy ilyen jellegű munka esetében, hiszen nemcsak tájékoztató jellegű, mivel leegyszerűsíti a források visszakereshetőségét.

A kötet törzsrészét a kiadott források alkotják, ezek kronologikus sorrendben olvashatóak. Az eltérő jellegű forrásoknak köszönhetően különböző információkat szolgáltatnak, eltérő stilisztikával és terjedelemmel. Olvashatunk Corvin János 1496. évi lázadásáról, János vajda másfél évtizedes vajdai kormányzatáról, a familiárisokhoz intézett levelekből képet kaphatunk a családról és az azt körülvevő főúri mindennapokról.

A kötet éppen ezért válik érdekessé, hiszen más forráskiadványoktól eltérően, amelyek oklevelek közlésére vállalkoznak és többnyire egy jól be-vált séma szerint íródó hivatalos jelleggel bírnak, az itt közöltek sokszínű kordokumentummal, amelyek nagyon sok esetben a személyes információknak köszönhetően szórakoztatóvá válnak mentalitástörténeti, illetve művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak. Neumann Tibor forráskiadványa a fent említett szempontok figyelembe vételével egy új szemléletmódú kiadványt tesz közzé, alkalmazva a szövegközlési szabályokat, ugyanakkor táblázataival, útmutatójával leegyszerűsíti a tájékozódást.

A középkori latin nyelvű források közlésére, mint tudjuk már a 19. században születtek szabályozások, majd később az 1920-as években a Magyar Tudományos Akadémia alapelve is letisztul, mely szerint a cél a szöveget tudományos használatra minél alkalmasabbá tegyük, megtartva az eredeti szöveg megfelelő helyesírási és egyéb sajátosságait, melyek az adott forrás korára és írójára jellemzők. Azonban a szöveget olvasóbaráttá kell tenni, a rövidítéseket fel kell oldani, használni kell a modern központozást, valamint minden esetben kritikai apparátussal kell ellátni. Mindezek a szabályok érvényesülnek a Neumann Tibor által kiadott munkában is.

Az előszó kiváló irányadó a kötet használatához, azonban a Szapolyai családról egy részletes történeti tanulmányt indokoltnak tartok. Talán a kötet egyetlen hiányossága egy mélyreható tanulmány, amely nemcsak a családtörténetet, hanem a kiadott forrásokat is kellett volna elemezze, részletezze. A szerző azon történészek közé tartozik, aki behatóan ismeri ezt a forráscsoportot, és egyben ennek a korszaknak a neves kutatója is. Egy átfogó tanulmánnyal a kutatók és érdeklődők csoportját szintén segítheti, ezáltal nemcsak a kiadott forrásokkal pótolhatta volna az információ hiányt, hanem egy át-fogó forráselemzéssel még inkább átláthatóvá vált volna ez a terjedelmes olvasmány.

A művet minden olyan kutatónak ajánlom, akit érdekel a Szapolyai család története, illetve mélyrehatóan szeretne foglalkozni ennek a periódusnak a mentalitás, társadalom, művelődéstörténetével, hiszen a közölt források típusa mind-ebben segítségére lehet az olvasónak és kutatni vágyónak.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Csíki Székely Múzeum évkönyvének 2015-2016-os számában.

Categories: Könyvjelző

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.