Várad, mint középkori egyházi központ II.

Bélfenyéri Tamás

A cikksorozat első része: Várad, mint középkori egyházi központ I.

A váradi egyházmegye a középkor folyamán hat főesperességből állt: bihari, békési, kalotai, homorogi, köleséri és szeghalmi. A középkor végén mintegy 300 plébániája volt, legalább 400 áldozópap szolgált a területén. A váradi püspökség az ország egyik leggazdagabb egyházmegyéje lett (Vincenzo Guidoto velencei követ 1525-ben évi 26000 aranyforint bevételével a váradi püspökséget az esztergomi érsekség után a második helyre teszi). Mátyás király korától a váradi püspökök a 18. század végéig Bihar megye főispáni tisztét is viselték.

A Sebes-Körös bal partján álló váradi püspöki székhely központi elemét a vársáncon belül felépült, az úgynevezett püspökvárban található első székesegyház képezte. Ennek építése még román stílusban I. László uralkodásának idején kezdődött meg, de halála idején (1095) még nem fejeződött be. A káptalan statútumai (saját belső szabályzatai) szerint a Szűz Máriának szentelt székesegyház 60 m hosszú és 25 m széles, háromhajós, bazilikális elrendezésű négytornyú lehetett. Bunyitay Vince egyháztörténész úgy tartotta, 1083-ban a templom részben már állt, mert ekkor szenteltek fel benne oltárokat Szent István és Imre tiszteletére. A 1241-es tatárdúláskor a székesegyházat felgyújtották, majd a vár újjáépítésekor a székesegyházat is újrafedték.

A gótikus székesegyház dél-nyugati tornya (Mihálka Nándor, a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum régészének felvétele)

A gótikus székesegyház dél-nyugati tornya (Mihálka Nándor, a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum régészének felvétele)

Bátori András püspök (1329–1345) és utóda, Futaki Demeter (1345–1372) nevéhez köthető a székesegyház gótikus stílusban történő átépítése kápolnakoszorús szentéllyel, püspöki és kanonoki sekrestyével, nyugati és keleti toronypárral. Futaki megrendelésére a székesegyház elé 1370-re Kolozsvári Márton és György testvérpár elkészítette Szent István király, Szent Imre herceg és Szent László király egészalakos bronzszobrait is. Cudar János püspök (1383-1395) megrendelésére 1390-ben a Kolozsvári testvérek a székesegyház előtti téren, a három szobortól délre felépítették Szent László hatalmas, aranyozott bronz lovas szobrát.

A Nagyboldogasszony katedrális a 15 század elejére készült el teljesen. Ekkor érte el maximális méretét: a teljes hossza kb. 85 méter, szélessége 40 méter a keleti tornyoknál. 1443-ban a székesegyház egyik tornya ledőlt, a károkat Vitéz János (1445–1465) állította helyre. Az 1474-es török betörés során a székesegyház tetőzetét lebontották, hogy az ellenség égő nyilaitól megóvják. Filipec János váradi püspök (1476–1490) készíttetett a székesegyháznak új tetőzetet, a tornyokat mázas színes cserepekkel fedte be. 1478-ban nagyméretű harangot öntetett neki.

A vársáncon belül a déli oldalon feküdt a püspöki palota. Scolari András (1409–1426) úgy kivitelezte palotáját, hogy egyszerre két uralkodót is vendégül láthatott, váradi püspökként innen keltezte okleveleit is. Thurzó Zsigmond püspök (1506–1512) reneszánsz stílusban átépítette.

A székeskáptalan a püspök mellett tanácsadói szereppel bíró világi papok testülete volt. Alapításától kezdve 24 tagja volt. A káptalan feje a prépost volt. Utána jött annak helyettese az olvasókanonok (feladatai: a káptalani iskola vezetésé és az oklevélkiadás), éneklőkanonok (a székesegyház liturgikus rendjének felügyelője), őrkanonok (a székesegyház anyagi javainak gondviselője). A dékán bizalmi feladatot töltött be, a testület birtokait igazgatta, a törvény előtt képviselte a káptalant. A tisztviselők után jött a hét főesperes, aztán az egyszerű kanonokok és helyetteseik (a javadalmasok). Az 1241-es tatárjárás elpusztította a káptalant is, de újjászerveződött és 1250-ben már hiteleshelyi munkát is végzett. A hiteleshelyek (loca credibilia, loca authentica) 1874 előtt a közjegyzői hivatalt helyettesítő, hatósági utasításokat végrehajtásánál közreműködő, ill. jogi cselekményeket tanúsító egyházi szervek (általában székes- és társaskáptalanok, szerzetesi konventek), amelyek közhitelű pecséttel bírtak, tanúságukat, okleveleiket az állami hatóságok is elismerték.

Kozépkori nagyvaradi szekesegyhaz 3D rekonstrukcioja (Bíró Attila Róbert munkája)

Középkori nagyváradi székesegyház 3D rekonstrukciója (Bíró Attila Róbert munkája)

A püspöki palota mellett egyes kanonokok házai, így az éneklőkanonok helyettese (succentor) és az őrkanonok helyettese (succustos) használatára rendelt épület is a várban volt, de a kanonokok többsége a civitasban, a Szent Jakab plébániához vezető utcában (in vico Sancti Jacobi) épült házakban lakott. A káptalan legfontosabb jövedelmét a vásárvám jelentette, tiszteletben tartásáért többször is pereskedett. Fontos jövedelemforrás volt a három Körösön működő malmok bérbeadása is. A káptalan iskolát is működtetett, épülete valahol a Körös átkelőhelye és a Vásártér között állt.

A vár falain belül kapott helyet két társaskáptalan. Az első az 1320-ban Csanád váradi prépost által alapított Szűz Mária székesegyház kisebbik káptalana egy préposttal és hat kanonokkal. A második a váradi püspök által 1472-ben Keresztelő Szent János tiszteletére alapított társaskáptalan egy préposttal és nyolc kanonokkal. Az 1375. évi statútumok említettek a vár nyugati részén egy lakótornyot, amelyben kápolna is volt, melyet Szent Lászlónak tulajdonítottak és sokáig fennmaradt, mert az 1598. évi ostrom után felvett leltárban megállapítják: „Szent László magas tornya a vár belsejében leomlott.”

Tudomásunk van arról, hogy a középkori Váradon 3 ispotály (idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fönntartott intézmény) működött: a Szentlélekről nevezett (a Piactér mellett), a Szentkeresztről nevezett (Györffy György feltevése szerint a civitasból nyugat felé, Szombathely városrész irányába kivezető út mentén) és a Szent Erzsébetről nevezett. A fertőző betegek elhelyezéséről a lakott területen kívül, a Körös valamelyik ágánál épült, 1342-ben már fennállt leprásház (domus leprosorum) gondoskodott.

Várad nagyszámú templommal is bírt. A várban állt a Szűz Máriáról elnevezett székesegyház, a kisebbik Szűz Máriáról elnevezett egyház, Szent László kápolna és Keresztelő Szent János egyháza. A vár közelében, tőle nyugatra feküdt a Szentlélek egyháza, és szintén nyugatra a Szent Jakab templom (Pádua városrészben). A mai Kolozsvári utca felé állt a második Szentlélek egyháza. Várad és Szombathely határán feküdt a Szent Kereszt egyház. A káptalan városrészben, a korabeli város délnyugati részén a Szent Márton egyház, a boni egyház Bolognia külvárosban, Szent Mihály egyháza ismeretlen helyen, Mindenszentek egyháza Várad-Velencében és Várad-Vadkertben is emelkedett egyház (utóbbit kaphatták meg a váradi domonkosok letelepedésükkor). Várad-Olaszi plébániatemploma Szent Egyed tiszteletére volt szentelve, Szent Péter egyháza a Kálvária hegy lábainál volt.

A kisebbik Szűz Máriáról elnevezett egyház (Mihálka Nándor, a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum régészének felvétele)

A kisebbik Szűz Máriáról elnevezett egyház (Mihálka Nándor, a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum régészének felvétele)

Várad kolostorokban is bővelkedett (6). A Körös jobb partján levő hegyeken alapította II. István 1130-ban szent István protomártír tiszteletére a váradhegyfoki (váradelőhegyi) premontrei prépostságot, mely a váradi székeskáptalan mellett 1251-től igazolhatóan hiteleshelyi tevékenységet végzett. Itt temették el II. Istvánt. 1453 körül István prépost alatt csaknem elnéptelenedett, ettől kezdve csupán commendatorok (haszonbérlők) igazgatták, majd 1495-1497 között Kálmáncsehi Domonkos püspök (1495-1501) Szent László király tiszteletére társaskáptalanná alakította át. 1250–1280 között épült a váradi konventuális (minorita) ferences kolostor Szent Ferenc tiszteletére Várad-Velencében. Itt tartotta a rendtartomány első ismert káptalanát (itt közügyeket tárgyaló gyűlés értelemben). 1280–1294 között épült a Váradtól északra eső Várad-Kápolnán Szűz Mária tiszteletére pálos kolostor, léte oklevelesen csak 1321-tól igazolható. 1318-ban a konventuális ferencesek kolostorával szemben beginaház épült. A beginák olyan özvegyek, hajadonok voltak, akik szegényeken és betegeken segítettek, szegénységben éltek, de fogadalmat nem tettek le. Váradi-Olasziban alapította 1339 előtt Szent Miklós tiszteletére a váradi püspök az ágostonrendi remete kolostort.

A várad-velencei konventuális ferences kolostor elméleti rekonstrukciója (Emődi Tamás munkája)

A várad-velencei konventuális ferences kolostor elméleti rekonstrukciója (Emődi Tamás munkája)

1338–1340 között létrejött Bátori András püspök jóvoltából Várad-Velencében a klarisszák (a ferences rend női ága) Szent Anna nevét viselő kolostora, amely alapításakor plébániai jogokat is kapott. A váradi klarisszák falvakat, jobbágytelkeket, házakat és házhelyeket, mészárszéket, malmokat, kallómalmokat, réteket és szőlőket, fürdőt birtokoltak a 14. és 16. század között. 1490-ben jött létre a váradi obszervánsok kolostora a Szentlélek tiszteletére. A reformációig az obszervánsok kolostora volt a legnépesebb, 36 szerzetessel. Rendi főiskolát működtettek, 7 rendtartományi gyűlést is tartottak itt. Várad-Velencén, talán Vadkertben alapított Farkas Bálint a domonkosoknak kolostort 1490 és 1493 között, nekik adva a Mindenszentek tiszteletére szentelt egyházat. Iskolájuk és könyvtáruk híres lehetett, mert az 1557. évi erdélyi országgyűlés a három protestáns kollégium egyikét itt állította fel.

Megállapíthatjuk, hogy a középkori Magyar Királyságban Várad, mint egyházi központ kimagaslott: püspöki és káptalani székhely (egy székes- és három társaskáptalan), két hiteleshely (a székeskáptalan és a váradelőhegyi premontrei prépostság; Székesfehérvár mellett egyedüli város, ahol egy időben két hiteleshely működött), egyházi intézmények (9 plébánia – országos első, akárcsak Esztergom, kb. 17 templom, 1490-ben 52 oltár és belső kápolna – országos első), koldulórendek (négy, Jacques Le Goff alapján a városiasság fokmérője; csak Buda, Esztergom, Győr, Kolozsvár, Pécs és Szeged rendelkezett három vagy négy koldulórendi kolostorral a középkor végére) és egyéb szerzetesházak, káptalani iskola (Vitéz János püspök idején – 1445-1465 humanista központ), ispotályok (három vagy ennél több ispotályról csak Budán és Zágrábban van ismeretünk), zarándokhely (Szent László király sírja, „magyar Compostella”, Várad Székesfehérvár után Magyarország második legfontosabb zarándokhelyévé vált), istenítéletek (a tüzesvaspróba, a forróvíz-próba stb. alkalmazása által igazságot szolgáltató fórum) helyszíne (forrása a Váradi Regestrum), királyok és királynék végső nyughelye (II. András, Károly Róbert felesége – Beatrix, Nagy Lajos lánya – Mária, majd később Luxemburgi Zsigmond király).

A város egyfajta önkormányzattal rendelkezett, amely saját szokásjog alapján intézte polgárai ügyeit, és polgárai a nyugati egyetemeket látogatták. A szabad királyi városi rangot Várad nem kapta meg a középkor folyamán, sajátságos várostípust képezett, a kiváltságolt püspöki város típusát. Várad, mint püspökváros alapításától 1556-ig egyházi közigazgatás alatt állt (a város polgárai az egyházi földesurak jobbágyainak számítottak). Ekkor a püspök, papok és szerzetesek kitiltása révén megszűnt püspöki székhely lenni. A káptalan 1566-ban befejezte tevékenységét, hiteleshelyi tevékenysége világi vonalon folytatódott. Várad korábbi önálló városrészei 1557-ben egyesültek és közös bírót választottak, így a település struktúrája átalakult.

Könyvészet

  1. Almási Tibor – Bóna István – Marosi Ernő: Nagyvárad. In: Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994.
  2. Balogh Jolán: Varadinum – Várad vára. I–II. Bp., 1982.
  3. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I. Bp., 1977.
  4. Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I–III. Nagyvárad 1883–1884.
  5. Bunyitay Vince: A váradi káptalan legrégebbi statútumai. Nagyvárad, 1886.
  6. De Cevins, Marie-Madeleine: Az Egyház a késő-középkori magyar városokban. Bp., 2003.
  7. Fleisz János: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia. Nagyvárad, 2011.
  8. Romhányi Beatrix (Főszerk.), F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József – Szakács Béla Zsolt (Szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon (2., javított kiadás). Budapest, 2008. CD-ROM.
  9. Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1987.
  10. Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940.
  11. Képes Krónika. Bp., 1993. (Geréb László fordítása). http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm
  12. Koszta László: A bihari püspökség alapítása. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. Tanulmányok Biharország történetéről. Szerk. Zsoldos Attila. Nagyvárad, 2014.
  13. Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000.
  14. Lakatos Bálint Péter: Hivatali írásbeliség és ügyintézés a késő középkori magyarországi mezővárosokban, okleveleik tükrében. Bp., 2013.
  15. Majorossy Judit – Szende Katalin: Hospitals in Medieval and Early Modern Hungary.In: Europäisches Spitalwesen. Institutionelle Fürsorge in Mittelalter und Früher Neuzeit. MIÖG Ergänzungsband 51. Hg. Martin Scheutz, Andrea Sommerlechner, Herwig Weigl und Alfred Stefan Weiß. Wien–München 2008.
  16. Rusu, Adrian Andrei: Cetatea Oradea. Monografie arheologică. Oradea, 2002.
  17. Rusu, Adrian Andrei: Várad vára a 16. századig. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk. Terei György, Kovács Gyöngyi. Bp., 2011.
  18. Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Kiadja Szakály Ferenc. Bp., 1980.
  19. Szende Katalin: „Civitas opulentissima Varadiensis”. Püspöki székhely és városfejlődés a középkori Váradon. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. Tanulmányok Biharország történetéről. Szerk. Zsoldos Attila. Nagyvárad, 2014.
  20. Varga Árpád: A váradi káptalan hiteleshelyi működése. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Csetri Elek – Jakó Zsigmond – Sipos Gábor – Tonk Sándor. Bukarest, 1980.
  21. Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Bp., 2012.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s