“A társadalom művelt osztályainak érintkezési helye” – a kolozsvári polgári kaszinók

Fazakas László

Az 1820-as és ’30-as évek polgári fejlődése létrehozta azt a fajta társadalmi nyilvánosságot, melynek médiumai a szalonok, egyesületek és kaszinók lettek. Alapszabályaikkal, közgyűléseikkel, választásaikkal és programjaikkal az egyesületek és kaszinók a közélet iskolájának számítottak, és egyben a modern demokrácia előfutárai voltak.

Az egyesületek többsége a társasági és művelődési célok mellett pártolta az irodalmat, a színházat, a művészeteket, és fontos szerepet játszottak városuk szellemi életének fejlesztésében is. A kulturális tevékenységek mellett a tagok élvezhették az egyesületek, kaszinók által nyújtott különböző szórakozási lehetőségeket is: játéktermek, zenés estélyek, táncmulatságok.

Bölöni Farkas Sándor, a Kolozsvári Casino egyik alapító tagja. Kép: wikipedia.org

A reformkori években alapították a város két kaszinóját is. A Kolozsvári Casinot 1833-ban (kezdeményezői: Bölöni Farkas Sándor, Béldi Ferenc, Kendeffy Ádám) melyet a városban csak úgy emlegették, hogy az „úri casino”, mivel ide tömörült a nemesség jelentős része. Ennek ellenére az alapszabályai szerint az egyesületük mindenki számára nyitott volt. A taglistát figyelembe véve kiderül, hogy a részvényesek egy részét a városi polgárság tette ki, másik részét pedig a nemesi származásúak (ekkoriban még Tauffer József is tagja volt a kaszinónak, a későbbiekben ő lesz a Polgári Társalkodó kezdeményezője).

A kolozsvári Polgári Társalkodó

Az 1837-ben megalakuló Polgári Társalkodó a polgári lakosság köreiben vált népszerűvé. (Simon Elek polgármester 1875-dik évi jelentése a Polgári Társalkodó megalakulását 1835-re keltezi.) A Vasárnapi Újság 1837. szeptember 24-ei számában így közölte a hírt: „Kolozsvárott a közértelmesség fejlesztése tekintetéből Polgári Társalkodó cím alatt olvasó terem nyittatott igen csinos bútorozással, hol évenként 6 p. forintok letétele mellett a honi s nevezetesebb külföldi hírlapokat, folyóírásokat stb. olvashatni. E kívül ártatlan időtöltésekre is van szobabútorozva. Szálljon siker a célszerű intézetre.” A Társalkodó alapszabálya szerint az egyesületek: „nemes társalgásra képes, ártatlan időtöltést és mivelődést kereső férfiak egylete.”

A Polgári Társalkodó megalakulását követően felröppent a hír, mely szerint egyesületük a nemesek által dominált Kolozsvári Casino riválisa szeretne lenni. A híresztelésre reagálva a Társalkodó az Erdélyi Híradóban (1843. feb. 24) megjelentettet egy közleményt, melyben leszögezték álláspontjukat: „Sokan a polgáriban a régibbnek (melyet mi megkülönböztetés végett úri casinonak nevezünk) vetélytársat tekintettek, ámbár hibásan, mert a polgári casino teljességgel nem akar a másiknak vetélytársa lenni, hanem mint ugyanazon egy czélra törekedő társával kezet fogva előre haladni.”

4. kép

Az egyesület évente kétszer tartott közgyűlést, rendszerint az elsőt húshagyó kedd utáni harmadik vasárnap, a másodikat karácsony harmadnapján. A Társalkodó vezetősége, vagy legalább 25 tag kezdeményezésére bármikor tarthattak rendkívüli közgyűlést. A gyűlések alkalmával titkos szavazással választottak három igazgatót, egy gazdát, pénztárnokot, jegyzőt és tizenkét választmányi tagot. A közgyűlés legfontosabb feladata volt az úgynevezett „kormány” megválasztása, de a gyűlések alkalmával többek közt felolvasták a jegyzőkönyvet, és a pénzügyi jelentéseket is. Továbbá beszámolót kaptak az elnök, gazda és választmány félévi, illetve évi tevékenységéről.

Az egyesületet az elnökigazgató irányította, őt segítette munkájában a gazdaigazgató, a pénztárnok, a jegyző, és a választmányi testület. Az igazgatók minden hónap első vasárnapján gyűlést tartottak, és megbeszélték a havi teendőket. A három igazgató együtt kellett tudjon működni, ha valamiben nem értettek egyet, akkor azt a választmány elé terjesztették. Joguk volt rendkívüli gyűléseket összehívni, cselédeket felvenni vagy szolgálatukból elereszteni.

A gazda a Társalkodó napi rendes szükségeiről gondoskodott, feladata kötelességtudással járt. A gazdának kellett beszereznie a társalkodó működéséhez szükséges legalapvetőbb dolgokat, mint például a világításhoz és fűtéshez szükséges fát, olajat és gyertyát. A gazda számára előírt költségvetést a választmány határozta meg. A kártya és billiárd játékokból befolyt pénzeket is neki kellett elszámolni.

old-school-billards-2

A billiárd a kolozsvári kaszinókban is nagyon népszerű volt. Kép: kaufmann-mercantile.com

1848-ban az elnök Nagy Péter volt, gazdaigazgató Kedves Alajos, pénztárnok Walther Endre és a jegyző Lugosi József. A kaszinónak 1838-ban még 155 részvényese volt, 1848-ra már csak 53. Ennek egyik lehetséges oka a forradalom kirobbanásában keresendő, mely során a tagok jelentős része csatlakozott az újonnan megalakuló honvédsereghez.

A Polgári Társalkodó egyik legfontosabb társasági eseményei a farsangi és álarcos bálok voltak. Ezek lehetettek zártkörűek vagy nyíltak. Az eseményekről általában beszámolót készített a helyi sajtó, amely néha elfogult volt a bálokat illetően. Annyi bizonyos, hogy minden egyesület igyekezett a legpompásabb és legfényűzőbb módon megszervezni saját bálját, hiszen ezáltal próbálták meg túlszárnyalni a „rivális” egyesületek által rendezett estélyeket.

A Polgári Társalkodó 1843-as februári bálja a sajtó beszámolok szerint a lehető legrosszabbra sikeredett: „A teremben, ahol a bált tartották (Redoutte terem) elviselhetetlen nagy hőség volt, és sem rend, sem csín, sem kényelem nem volt. Az étteremben semmi sem sült meg rendesen, ilyen körülmények közt nem csoda, hogy a sajtóban rossz visszhangja volt a bálnak.”- számol be az Erdélyi Híradó.  Mivel a Társalkodó egyes tagjai nem tudták elfogadni a cikkben leírtakat, az egyesület becsületének megvédése érdekében „háborút” indítottak az Erdélyi Híradó újságírója, Beretvás Csongor ellen. Az újság a következőket írja a kialakult helyzetről: „mindenfelől hírlik miképp a Polgári Társalkodó nagy harcot készül az ő Beretvása (Beretvás Csongor cikke) ellen a Híradói czikkért kezdeni. Ez lesz ám a polgári háború! Időnk oly változó, mint éppen március. Ez a férfiak honapja – mondjak hölgyeink.”  (Azt tudni kell, hogy a kezdeti időkben az Erdélyi Híradó volt a Polgári Társalkodó egyik legfontosabb támogatója).

110336_0_big

A kolozsvári Redut épülete. Kép: szabadsag.ro

A Társalkodó kiadott közleményére melyben Beretvás Csongort támadták az Erdélyi Híradó is reagált, és az 1843. április 4-i számában a következő cikk jelent meg: „A Polgári Társalkodó ügyében. Bizonyos gyanítgatásak következtében jónak láttuk nyilvánítani, miképp a Beretvás Csongorhoz intézett néhány szóra felelni nem fogunk; kisebb dolgunk is nagyobb lévén mintsem a különben tisztelt egylet daczó hőseivel szóvitába elegyedjünk. Azonban igen okos lett volna az illedelemről nem úgy adni leczkét, mint némely szolgabíró a káromkodásról. A harist hangjáról ismerteti meg, és oly óhajtható vala, hogy senki se jegyezte volna meg, miképp azon modor, azon hangok a polgári társalkodó urbanitásának valódi hangjai valának, mely önmagát megczáfola.”

A kialakult helyzet teljesen elmérgesedett, és az újság még egy utolsó cikkben írt a Társalkodóról, amelyből megtudhatjuk (legalábbis az Erdélyi Híradó szerint), hogy milyen volt az egyesület falain belüli társasági élet. Az újság 1843. március 17-i számában, a következőket olvashatjuk: „Hol azonban a hasnak tekintélye, a billiárdnak legtöbb szava, a játékasztaloknak legingerlőbb varázsereje van, ott sok a baj…”

A Polgári Társalkodó fennállásának harmadik évtizedére, az 1860-as évekre a belső háborúskodás volt jellemző. Az egyesület már nem tudott olyan hatékonyan működni, mint az előző évtizedekben, és a részvényes tagok közül néhányan változásokat akartak a kaszinón belül. Ennek következtében a Társalkodó két pártra szakadt, az egyik tábort a reformerek alkották, a másikat azok, akik nem voltak hajlandóak semmilyen korszerű újítást elfogadni.

Az 1867 márciusában megtartott közgyűlésről a következőket írta a Magyar Polgár: „Szász Gergőt a Polgári Társalkodó folyó hó. 17-én tartott nagygyűlésében szavazattöbbség útján elnöknek választotta. Ma meg vagyunk győződve, hogy erélyes, buzgó, s az előre haladt kor igényeire is figyelmező elnököt nyert benne társalkodónk. Ugyan e gyűlésen Szász Domonkos terjedelmes, s minden oldalról indokolt beszédében fejtegette, mennyire szüksége lenne a társalkodónak, mint erkölcsi testületnek, alapszabályait változtatni s azokat az idők emelkedett szellemű színvonalára állítva, kiküszöbölni belőlük mindazt, ami a régi kast-rendszerre emlékeztethetne. Ez indítványt a nagygyűlés elvileg elfogadta s Szász Domonkos elnöklete alatt bizottmányt nevezett ki, mely az alapszabályokat újból dolgozza.”

Szász_Domokos_(püspök)1

Szász Domokos, egykori református püspök. Kép: wikipedia.org

1868-ban a változásokat akaró tábor kivált a Polgári Társalkodóból, és létrehozta a Kolozsvári Kört. A Társalkodó részvényesei a felére apadtak, így felmerült az egyik közgyűlésen az is, hogy egyesüljenek az Iparosegylettel. Ez ügyben levelet intéztek a vezetőséghez, melyben felkérték az illető egyesületet, hogy csatlakozzanak a Társalkodóhoz. Az akkori Iparosegylet elnöke id. Bengini Sámuel azt javasolta, hogy állítsanak fel egy bizottságot, amely megkezdi a két egyesület közötti tárgyalásokat az egyesülést illetően. Mindkét társaság elvileg egyetértett a tömörüléssel, ennek ellenére azt a Polgári Társalkodó 1868. november 8-ai közgyűlése nem fogadta el (források hiányában az ok nem ismert).

1873-ban sor kerül a Társalkodó áthelyezésére, így ezentúl a Főtér 12. szám alatt lévő Fröhlich-féle ház emeletén volt az egyesület új terme. A kaszinó vezetői pozícióiban Ákontz János elnök és Bogdán István alelnök állottak. Ekkoriban már csak 103 részvényese van a kaszinónak, ez 1875-ben 100-ra csökkent.

1. kép

1873-tól a Fröhlich-ház emeletén működött a Polgári Társalkodó. Kép: bjc.ro

A kolozsvári „nagypolgárság” által alapított egylet a következő években tovább működött, de feltételezhetően már képtelen volt a régi társasági élet visszaállítására. A pénzügyi gondok és az egyesület falain belül egyre nagyobb teret hódító kártya és billiárd partik (sajtóhír) csak mélyítették a válságot. A kaszinó további története nem ismert, de egyes források szerint részvényeseinek egy része csatlakozott az 1896-ban megalakuló Nemzeti Kaszinóhoz.

A Kolozsvári Kör

Mint korábban írtam, a Polgári Társalkodóból kivált tagok 1868-ban megalapították a Kolozsvári Kört, amely 1868 és 1896 között működött. A kaszinó alapszabályának első paragrafusa kimondta, hogy: „a Kör czélja a társadalom művelt osztályainak érintkezési helyül szolgálva, azoknak egymáshoz közeledését, tömörülését eszközölni.”

A városi értelmiség körében nagy volt a lelkesedés és az elvárás az új egyesületet illetően, a Magyar Polgár 1868. jún. 17-ei tudósítása szerint: „A Kolozsvári Kör alapszabályainak tervezete sajtó alatt van, s a napokban lesz szétküldve. Végre és valahára lesz tehát olyan érintkezési helye is az értelmiségnek, hol szabadelvűbb irányba lehet törekedni a közjóra, s nem az a jelszó, hogy: »maradjunk a réginél« hanem »haladjunk alkotmányos úton a korszellemmel!«”

SANYO DIGITAL CAMERA

A Magyar Polgár egy következő cikkében így írt az új egyesületről: „A Kolozsvári Kör helységei vasárnap nyittattak meg nagyszámú tagok jelenlétében Hajós János által. A kör úgy szeretettől áthatott elnöke megnyitó beszédében méltó önérzettel hasonlíthatta össze az új egylet megalakulását, melynek eszméje a folyó évi tavaszi honapjaiban, mint termő mag elvetve, az ősz beálltával meghozza gyümölcseit, a természet hasonnemű jelenségeivel. Valóban ki megszemléli a Kör ízlés- és kényelemmel berendezett termeit s a tagoknak rendelkezésére álló szórakozási és művelődési eszközöket, az tisztelettel fogja beismerni, hogy a derék kezdeményezők nem riadván vissza az útjukban állott akadályoktól minden lehetőt megtettek a maguk elé tűzött cél elérésére, a mely cél megvalósításában, bizton reméljük, városunk polgárinak az egylet irányában folyvást növekedő részvéte hű támogatójuk leend.”

Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere egy időben a Kör elnöke volt. Kép: Emlékkönyv dr. Haller Károly működéséről…

Az egylet gyorsan gyarapodott, fennállásának hetedik hónapjában már 351 részvényessel rendelkezett. Ezek zömét az értelmiség és a polgári középosztály alkotta. Az értelmiségen belül a legnagyobb arányban az egyetemi tanárok voltak, akik később az intézmény vezetői tisztségeit is betöltötték. A Kör minden évben két közgyűlést tartott, az elsőt általában az év elején, a másodikat az év közepén (de ez időközben változhatott is). A választmányi vezetőség minden hónapban egyszer ülésezett, ahol minden tag szavazati és felszólalási joggal rendelkezett. A gyűlések legfontosabb kérdései voltak: 1. a választmány által megvizsgált számadások felülvizsgálása és végelintézése, 2. hivatalnokok és választmányi tagok választása, 3. a költségvetés megállapítása, 4. a tagsági díjak megállapítása, 5. a javaslatok és panaszok feletti határozás amennyiben ezek választmányilag elintézést nem nyertek, 6. indítványok tárgyalása 7. a szabályoknak a körülmények szerint való változtatása.

A rendes közgyűlések között tarthattak a választmányi tagok rendkívüli gyűléseket. Ezeket csak akkor hívták össze, amikor valami égető fontosságú határozatról kellett hamar dönteni. Azonban ha a választmányi tagok mégsem tudtak megegyezni a határozatról, akkor össze kellet hívni a részvényesek gyűlését.

A Kolozsvári Kör választmánya némileg eltérő volt a Polgári Társalkodó képviseleti testületétől, mivel itt nem voltak igazgatók, a vezetőség élére egy elnököt és egy alelnököt választottak, akiknek a legfontosabb feladatuk az egyesületet képviselni, és az alapszabályok és ügyrend megtartása felett őrködni.  Az alelnök helyettesítette mindenben az elnököt, ha az nem tudta feladatát elvégezni valamilyen akadály felmerülése miatt. Ami a gazda feladata volt a Társalkodóban, az volt itt a háznagyé. Lényegében csak névben különbözik a két tisztség, annyi különbséggel, hogy itt a háznagy nem kellett engedélyt kérjen az igazgatóktól, ő felelt mindenért, ami a Kolozsvári Kör működéséhez szükséges volt.

Kolozsvár

A dualizmus kori Kolozsvár. Kép: R.A.K. Kvár.

A Kör fontos kulturális tevékenységet folytatott, és aktív szerepet vállalt a közérdekű vitákban is. Ezért a vezetőség egyik legfontosabb célja volt, hogy egy olyan társadalmi intézményt hozzanak létre, ahol a város valós problémáival foglalkoznak. Ennek érdekében, a Körön belül öt szakosztályt hoztak létre (1. Jogi szakosztály, 2. Nevelési szakosztály, 3. Történeti szakosztály, 4. Természeti szakosztály, 5. Államtudomány szakosztály) melyek 1868 decemberében tartották az alakuló gyűlésüket. A szakosztályok elnökévé dr. Endes Gábor jogtanárt választották, jegyzőnek pedig Bokros Eleket. Minden hónap első vasárnapján gyűlést tartottak, ahol megbeszélték az elmúlt hónapban folytatott tevékenységüket és határoztak a következő feladatokról.

A Kolozsvári Kör az 1890-es években válságos időszakon ment keresztül, melynek konkrét oka nem ismert. A meglévő forrásokból csak annyi derül ki, hogy az évek során a vezetőségnek nem sikerült megakadályozni a hangulat folyamatos hanyatlását, mely komoly gondokat okozott az egylet számára, így az az elhatározás született a vezetőségen belül, hogy a Kolozsvári Kört át kell szervezni, ezért egy aláírási kérdőívet köröztettek a Nemzeti Kaszinó megalakítása érdekében.

A kolozsvári Nemzeti Kaszinó

Az 1896-ban megalapított kolozsvári Nemzeti Kaszinó egészen 1944-ig működött és Kolozsvár egyik legjelentősebb társadalmi intézményének számított. Az Ellenzék a következőket írja az újonnan létrehozott kaszinóról: „A megboldogult Kolozsvári Kör romjain tegnap felépült a Nemzeti Kaszinó Kolozsvárt című társas kör. Az újszülött kedvező kilátások között kezdte meg pályafutását. Már eddig háromszázat meghalad a tagok száma, ami kétségtelenül nagyfokú érdeklődésnek a jele. A hangulat, amely közt az új kaszinó életet nyert, biztató tünete a kolozsvári társadalom előkelőbb körei érdeklődésének és annak a szükségességnek, mely a kaszinót létrehozta. A már évek óta végelgyengülésben sínylődő Kolozsvári Kört immár fölváltja a Nemzeti Kaszinó Kolozsvárt. Fokozott életkedvvel, egészségesebb szervezettel, s talán valami újabb szellemmel is kezdi meg a működését, amihez csak szerencsét kívánunk…” (Ellenzék, 1896. május 22.)

A két világháború között a kolozsvári Bánffy-palota homlokzati termeiben működött a Nemzeti Kaszinó. Kép: R.A.K. Kvár.

Legfontosabb alapszabálya szerint: „Az egylet célja, hogy a társadalom különböző osztályainak érintkezését előmozdítsa, az irodalmat pártolja és általában a közszellemet fejlessze. Testületi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai és felekezeti jellegű tevékenység.” A kaszinó elnökének Fekete Gábort választották, aki tíz évig volt az egyesület élén. A világháború kitörése meggyengítette a kaszinót. Jelentős létszám csökkenés történt, elsősorban a hadiszolgálat következtében. Egy titkári jelentés szerint, 45 kaszinótag vonult be a hadseregbe. A legnehezebb időkben, 1918. decemberében a kaszinó megszűnését elkerülni akaró vezetőség felemelte a tagdíjakat. Továbbá egy, a kaszinót megmenteni szándékozó felhívásra, 78 tag folyósított kölcsönt 15 ezer korona értékben.

Képernyőfelvétel (174)

Az impériumváltást követően, a kezdeti nehézségeket leküzdve, a kaszinó újraszerveződött és a vezetőség megpróbálta visszahozni a háború előtti idők hangulatát. 1926-ban rendszeresen, hetente egyszer szerveztek női estélyeket, a kellemesebb és szórakoztatóbb kikapcsolódás érdekében vásároltak egy Mah-Jong játékot (népszerű kínai társasjáték), továbbá zongorát és ping-pong asztalokat béreltek.  A választmányi bizottság 1927-es februári gyűlésén Fekete Nagy Béla indítványozta, hogy minden hónap első keddjén rendezzenek tagvacsorát, előmozdítva a részvényesek közti barátkozást.

Késő 19. századi Mah Jong játék. Kép: pinterest.com

Ekkoriban az ő szervezésben más egyesületekkel összefogva egymást követték a bálok, táncestélyek, hangversenyek és felolvasások. Ezek mellett több közérdekű előadást is rendeztek, melyek lehetőséget nyújtottak a kulturális vitákra és eszmecserékre. A művészeti és közművelődési célok pártolására a kaszinó számtalan jótékonysági estélynek is otthont adott.

Az 1930-as években nagymértékben csökkent a taglétszám. A további csökkenés megakadályozása érdekében a vezetőség úgy döntött, hogy megpróbálja bevonni a fiatalabb generációkat, ezáltal biztosítva az utánpótlást. A kezdeményezés sikerrel járt és 35 fiatal pályakezdő orvost, ügyvédet és tisztviselőt vettek fel kedvezményesen soraikba.  A kaszinó élénkítése szempontjából további fontos döntéseket hoztak. Megpróbálták a hölgyeket is nagyobb számban bevonni a kaszinó társasági életébe, ennek érdekében hetente kétszer partit rendeztek és rendszeresítették a teadélutánokat is. Továbbá újra bevezették a korábban megszüntetett kártyajátékokat, biliárdasztalokat vásároltak, és szombat esténként vacsorákat szerveztek.

Képernyőfelvétel (175)

Ezt követően a kaszinó 1940-1944 közötti rövid időszakában megtapasztalhatta az újraegyesülés euforikus hangulatát, a zsidótörvények bevezetésének következményeit, a háború borzalmait, majd pedig a szovjet csapatok megszállását, amely egyben a város polgári intézményeinek, köztük a Nemzeti Kaszinó felszámolását jelentették.

Összegzésként elmondható, hogy a kolozsvári polgári kaszinók fennállásuk alatt mindvégig fontos szerepet töltöttek be a város társadalmi életében. Működésük alatt támogatták a közhasznú és közművelődési célokat, az oktatást, ezzel pedig jelentős mértékben növelték a város kulturális életét.

Források és irodalom 

  • A kolozsvári Nemzeti Kaszinó (Casina Nationala Cluj) iratai, Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága (Direcţia Judeţeană Cluj – Arhivele Naţionale ale Romaniei), Kolozsvár. Fond. 789.
  • A Kolozsvári Casino részvényesei névsora betű rendel és annak szabályai. Kolozsvár, 1833.
  • A kolozsvári Polgári Társalkodó szabályai. Kolozsvár, 1840.
  • A kolozsvári Polgári Társalkodó alapszabályai. Kolozsvár, 1848.
  • A Kolozsvári Kör alapszabályai. Kolozsvár, 1868.
  • Évi jelentése Simon Elek polgármesternek Kolozsvár sz. kir. város 1875-dik évi önkormányzati igazgatásáról, anyagi és szellemi állapotáról. Kolozsvár, 1876.
  • Évi jelentése Simon Elek kir. tanácsosnak mint Kolozsvár sz. kir. város polgármesternek Kolozsvár sz. kir. város önkormányzati igazgatásáról, anyagi és szellemi állapotáról az 1877 évben. Kolozsvár, 1878.
  • Ellenzék, 1896; Erdélyi Híradó, 1843; Magyar Polgár, 1867, 1868, 1869; Vasárnapi Újság, 1837;
  • Dankanits Ádám: Olvasó társulatok, polgári társalkodók és kaszinók. Nyelv- és irodalomtudományi közlemények. XII(1968). 1. sz. 99-105.
  • Fazakas László: Közösség és kultúra a kolozsvári Nemzeti Kaszinóban. Honismeret, XLIV(2016) 6. sz. 78-82.
  • Fazakas László: Könyvkultúra a kolozsvári kaszinókban. Korunk, XXVIII(2017) 1. sz. 75-79.
  • Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
  • Goda Éva: A reformkori Debreceni Casino története (1833-1945). Társasági élet és művelődés. Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2011.
  • Jakab Elek: Kolozsvár története, III. Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 1888.
  • Merza Gyula: A kolozsvári Nemzeti (Magyar) Kaszinó és elődintézményeinek száz éves története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Kolozsvár, 1940.
  • Pajkossy Gábor: Polgári átalakulás és nyilvánosság a magyar reformkorban. Előadások a Történettudományi Intézetben. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1991.
  • Pajkossy Gábor: Egyesületek Magyarországon és Erdélyben 1848 előtt. Korunk, IV(1993). 4. sz. 103-109.
  • Reisz László: Olvasóegyletek a dualizmusban. Könyvtári figyelő. LIII(2007). 2. sz. http://ki.oszk.hu/kf/2007/07/olvasoegyletek-a-dualizmusban/ Letöltés ideje: 2017. 2. 15.
  • Tóth Árpád: Önszervező polgárok. L’Harmattan, Budapest, 2005.

    A cikk nyomtatott változata megjelent a Művelődés 2017/3 számában.