Szerző: Muhi Sándor
Kossuth kert
A hatalmas parkot egy Heim nevű budapesti műkertész tervei alapján alakították ki a 19. század utolsó éveiben. A helyén téglavető volt, először ennek posványos gödreit kellett feltölteni, csak ezután kerülhetett sor a ritka fafajták, az arborétum telepítésére. A parknak saját, villamos energiával működtetett öntözőrendszere, mintaméhes, faiskolatelep, később kisebb állatkert is volt itt, valamint az 1847-ben alapított lövőház, amelyet a Gőzfürdő építésekor bontottak le. Meszlényi Gyula megyéspüspök hatalmas, díszes vaskaput ajándékozott a kertnek — idővel ez is „eltűnt”, akárcsak Kiss Gedeon szobra.
Zöld ház
A Zöld ház elődje a Gőzfürdő, erről érdemes megemlíteni, hogy a múlt századfordulón az iparosodó, gyors ütemben fejlődő Szatmárnémetinek szüksége volt egy gőz- és kádfürdőre. Működése során többször átalakították, felújították, olykor ideiglenesen bezárták, míg a közművesítésnek, a városi vízhálózat és csatornarendszer kiépítésének köszönhetően fokozatosan elvesztette jelentőségét.
Nagyon sok és változatos elképzelés látott napvilágot az elmúlt évtizedek során az épület más célú hasznosításával kapcsolatban. Terveztek ide múzeumot, könyvtárat, műtermeket, de ezek egyike sem valósult meg. Közben az állaga egyre romosabbá, elhanyagoltabbá vált, míg egy európai uniós pályázat keretében 2007-re sikerült az épületet teljesen felújítani és átadni mostani rendeltetésének. Ezzel párhuzamosan rendezték a környezetét is.
Nem ismerjük az építész nevét, nagy valószínűséggel ezt is Budapesten tervezték, ugyanúgy, mint a városháza, az állomás, a vasúti internátus, a népiskolák, a törvényszék és a posta épületét. A múlt századforduló éveiben vagyunk, az általános jellemzők is hasonlóak. Jól átgondolt, működőképes, pragmatikusan tagolt épületről van szó, amely a kinézetét tekintve egyrészt megfelel a kordivatnak, másrészt jól megválasztott arányainak, díszítésének, méreteinek köszönhetően magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel simul környezetébe. Homlokzata döntően újklasszicista, neoreneszánsz jellegű, amelyet tervezője a kordivatnak megfelelően szecessziós díszítő-, térkitöltő elemekkel gazdagított.
Kiss Gedeon szobra
Az épület előtt avatták fel 2010 decemberében Kiss Gedeon szobrát, Szodoray-Parádi Hajnalka szatmári képzőművész alkotását. Kiss Gedeonnak, a város főkapitányának a budapesti Horvay János által készített mellszobrát a Kossuth-kertben 1903-ban leplezték le. A népszerű „Gida bácsi” kezdeményezte ugyanis a Kossuth-kert létrehozását, ő volt a városi múzeum létesítésének a szorgalmazója, a Sétatér létrehozója, valamint a „fák ezredese” is, ahogyan a város utcáinak, tereinek, parkjainak fásításáért nevezték a hálás polgárok. Nem tudjuk, pontosan mi történt az eredeti szoborral, eltűnt.
Kioszk
A gőzfürdővel azonos időben a park dombján szecessziós és a népi építészet hagyományait is idéző kioszk épült két tágas teremmel. Ezekben egy ideig bálokat rendeztek, de két szatmári festőművész, Aurél Popp (Papp) és Litteczky Endre műteremként is használta. Itt működött a Popp (Papp) Aurél által alapított DAC kerámia- és porcelángyár is. A háború utáni években nagyon rossz állapotúvá vált, lebontották, az épület faanyagát a közeli gőzfürdőben tüzelték el. A város vezetősége a múlt század kilencvenes éveiben komoly erőfeszítéseket tett a park rendbetételére. Megtisztították az egész területet, új kaput készíttettek, megszervezték a park rendszeres őrzését, takarítását stb.
Faipari Iskola
1907 körül épült a Kossuth-kert tőszomszédságában. A pályázatra összesen 19 terv érkezett be, a bíráló bizottság az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil műépítészeknek ítélte oda. Országos jelentőségű intézmény volt válogatott tanári karral, a rajztanára egy időben Zolnay Géza, a híres portréfestő volt.
Állomás
A szatmárnémeti nagyállomás épülete 1898-ban készült egy olyan kisvárosban, amelynek akkoriban 26–27 ezer lakosa volt. Építésze Pfaff Ferenc (1851–1913), a vasút melletti református temetőben emlékoszlopot állítottak a tiszteletére. Ő Budapesten élt és dolgozott a Magyar Államvasutaknál, és húsz nagyállomás, valamint számos kisebb állomásépület tervezését és építését végezte. Szegeden, Miskolcon, Pécsett, Aradon, Cegléden, Nagykárolyban találunk hasonló állomásépületeket, valamennyi a reneszánsz eklektika jegyében született. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy arányaiban, díszítésében a klasszikus, antik példákat követi.
Szatmárnémeti hármas tagolású állomása olyan jól átgondolt, ésszerűen kialakított helyiségek, irodák, folyosók, várótermek, mellékhelyiségek rendszere, amely az idők során megsokszorozódott utasforgalomban is megfelelt az elvárásoknak. Mindezeken túl a jól megválasztott anyagoknak, díszítményeknek, domborműveknek köszönhetően szép ez az épület. A vakolatlan téglasorok egyhangúságát félkörös ívsorok, domborművek, frízek, maszkok szakítják meg, variálják. Kortársak feljegyezték, hogy a Pfaff által tervezett állomásépületek a maguk idejében a legszebbek, legjobbak voltak az egész Monarchiában.
A Kossuth-kert, az állomás, a Faipari Iskola Szatmárnémeti büszkeségei voltak és mindmáig azok. Nem kérdés, hogy meg kell-e őrizni, fel kell-e újítani ezeket; a kérdés az, hogy renoválás után milyen harmadik évezredi tartalmakkal lehet ezeket hosszú távon életképessé tenni. A gyakorlat ugyanis azt igazolja, hogy amit eredetileg postának, szállodának vagy gőzfürdőnek terveztek, nem alakítható könyvtárrá, szerkesztőséggé, templommá vagy iskolává.
