Bernády György második polgármestersége (1926−1929)

Fodor János

„Nehéz és küzdelmes volt a polgármesteri székben eltöltött újabbi több mint két és fél év, sokat szenvedtem […], lelkileg, rengeteget fáradtam fizikailag […],s mindezek dacára hálás vagyok a Mindenhatónak azért, hogy módot és erőt adott nekem arra […], hogy ezt végig kínlódjam.”

E szomorkás sorokat írta Bernády György a belügyminiszternek, 1928 decemberében, amikor nyilvánvaló volt, hogy hamarosan megválik tisztségétől. Bernády György, Marosvásárhely egykori legendás városépítő polgármestere az 1918-as impériumváltást követően egyedüliként lehetett ismét a város magyar polgármestere.

A marosvásárhelyiek számára 1926. január végén – február elején, a községi választások előtt csillant fel a lehetőség Bernády polgármesterként történő felléptetésére. Ez főleg a romániai Nemzeti Liberális Párttal való megegyezés alapján jöhetett létre, akikkel Bernády 1925 őszétől tárgyalt.

Bernády

A megfáradt, öreg Bernády György

Ekkor Tancred Constantinescu, liberális tárgyalófél vezetője a kijelentette, hogy „[…] akár lesz paktum, akár nem, akár maradnak a liberálisok, akár átmennek az ellenzékbe, Bernády mindig a liberálisokkal fog tartani és azokkal megy; éppen azért akarom, hogy ő Marosvásárhely polgármestere legyen, én ezt neki felajánlottam és őt meg is teszem”. Habár a tárgyalások felemásan sikerültek, és nem született aláírt paktum az Országos Magyar Párt és a liberálisok között, viszont az egyezkedések közben többször is felmerült a jövendőbeli marosvásárhelyi polgármester kérdése. A liberálisok ugyanis tisztában voltak a Emil Dandea népszerűtlen városi megítéléséről, Bernádyt pedig bizalmasukként kezelték. A romániai Nemzeti Liberális Párttal közösen összeállított marosvásárhelyi listán végeredményben 15 OMP jelölt szerepelhetett (Bernády listavezetőként), a románok a megmaradt kilenc helyet foglalták el.

marosvásrhely transilvaniaautok

Marosvásárhely, 1927. Fotó: Erdélyi képeslapok a múltból

A városi tanács alakuló ülésére március 12-én került sor. Bár a „formai követeléseknek” megfelelően történt a polgármester megválasztása, utólag megállapítható, Bernády személye nem volt kétséges. Az alakuló ülést a korelnök Petri Zsigmond vezette. A három polgármester jelölt Jaross Béla apátplébános, Aurel Rusu járásbíró és Bernády György volt, ezek közül az utóbbi kapta a legtöbb szavazatot (2, 9 és 15 szavazat-arányban). A korábbi alku értelmében, Bernádyt a belügyminiszter kinevezte, és március 26-án a prefektus iktatta a város élére.

A választások utáni időszak Bernády számára a városi ügyek intézésében merült ki. A városi vízvezeték hálózat feljavítása és kiterjesztése, valamint a villamos-művek korszerűsítése is napirenden szerepelt. Bernády kilátásba helyezte egy szanatórium építését, de elsősorban a városi tartozások számbavételét és rendezését tekintette feladatának.

Konkrét polgármesteri programja nem volt polgármestersége kezdetekor, azonban 1928-ban a minisztérium kötelezte egy nyolc éves tervezet kidolgozására, amelynek közzétételével fogalmunk alakulhat arról, hogy milyen fejlesztési terveket helyezett előtérbe a város számára. Ezek között szerepelt: a földgáz bevezetése, új mozi, szegényház, tűzoltó laktanya létrehozása, a vízvezetékek rendezése, az utcák kivilágítása és burkolása, valamint vízzel való ellátása, népfürdő és sporttelep építése és „még több fontos alkotni való.”

marosvásrhelyi gázgyár

A marosvásárhelyi gázgyár. Kép: Erdélyi képeslapok a múltból

Bernády szemében bizonyos igazgatási-döntéshozói ügyek elsőbbséget élveztek. Ezek közé tartozott a városi infrastruktúra fejlesztése, jelesül a régóta húzódó földgázbevezetés felgyorsítása, mi több, megnyugtató lezárása. A kérdést Bernády második polgármestersége alatt is napirenden tartotta a város vezetése, a tanácsi testület, ám a város és a gáztársaság közötti, a bevezetést szabályozó szerződés megkötését csupán Bernády lemondása után, később az Időközi Bizottság hozta tető alá. Hasonló prioritást élvezett a Kultúrpalota felújítása. 1926-ban a bútorzat, a padlózat, székek kicserélése (felújítása) mellett a hangversenyterem orgonájának megóvására védőhuzat elkészítését rendelte el. A munkálatok egész polgármestersége alatt tartottak, igyekezett felkeresni azokat a művészeket, mérnököket, akikkel annak idején a művelődési palotát építtette: budapesti útja során Róth Miksát próbálta elérni, aki az üvegfestmények alkotója volt.

Ezen kívül számos olyan infrastrukturális intézkedés született, amely vagy pótolta, vagy kiegészítette, feljavította az első polgármestersége idején elkezdett beruházásokat. Ide tartozott az aszfaltozás, kövezési munkálatok, az utak feljavítása, a Maros szabályozása, parkosítás, fák ültetése, a csatornázás és a villamos-művek (ún. „marosi turbina”) vízmedencéjének a rendbetétele, valamint a szemétszállítás korszerűsítése (a régi teherautókat két új Ford kocsira cserélték).

marosvásrhely mvhelyturbina-1936

A marosvásárhelyi villanytelep egyik turbinája. Fotó: Erdélyi képeslapok a múltból

Második polgármesterségének egyik sikertörténete a háború előtti tartozások rendezése volt. Bár a köztudatban elterjedt, hogy a háború és impériumváltás megszabadította a várost a hatalmas kölcsönök (amelyekből a középítkezéseket fedezték) visszatérítésének kényszerétől, ez csak részben volt igaz. A tartozások egy része valóban inflálódott, illetve néhány nagy hitelező csődbe jutásával, azok megszűntek. De így is maradt viszont elég tetemes adóssága a városnak. Bernády a helyzet rendezésére elrendelte a város költségvetésének felmérését, kölcsönei és tartozásainak összeszámolását, amire különben is belügyminisztériumi rendelet kötelezte. A várost terhelő régi adósságok rendezésével, sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetet teremtett. Erről később úgy nyilatkozott, hogy „minden nehézségek dacára e város gazdaságában és ügyvitelében sikerült olyan rendet teremtenem, amely e város jövendő fejlődését megalapozza.”

1926. március 26-i beiktatása óta 14, 1927-ben 12 és 1928-ben 9 városi tanácsi ülést tartottak, amelyek legtöbbjén Bernády elnökölt. Bernády pihenőszabadságait (július-augusztus) rendszerint a Nagyvárad melletti Félixfürdőn töltötte. Bár kedvelte Herkulesfürdőt is, második polgármestersége idején orvosai tanácsára a bihari termálvizes kezelést részesítette előnyben.

marosvásrhely mvhely-splendid-h

A fejlődő város. 1930-as évek. Fotó: Erdélyi Képeslapok a múltból

Bernády második polgármesterségének a végét több esemény siettette. Polgármesteri címétől csak 1929-ben vált meg véglegesen, azonban megbuktatásának előtörténete szempontjából a helyi konfliktusok mellett az országos nagypolitikai események is közrejátszódtak. Bernády bukására részben a szerencsétlen időzítés, részben működésének akadályozása miatt került sor. Még ha mindenben szerencsés lett volna Bernády politikai pozicionálása, akkor is a hatalomra kerülő Maniu-kormány (vagy bármely más formációja a liberálisok ellenzékének) előbb vagy utóbb elmozdította volna hivatalából, hogy saját emberét helyezze a város élére. Emellett a romániai Országos Magyar Párt vezetőségével fennálló konfliktusa és a pártból való kilépése is jelentős támogatástól fosztotta meg, mindeközben energiáit kislánya gyógykezelése és a városi napi ügyek is túlzottan lekötötték. S bár ekkor is számos megvalósítatlan terve maradt, ahogyan a kezdő idézetből kiderült, szerinte is „megérte a fáradtságot,” a városra és önmagára úgy tekintett a világháború elvesztése és az impériumváltás után is, mint a magyar többségű város, sikeres vagy éppenséggel kevésbé sikeres magyar polgármestere.

1 reply

  1. Már 1928 májusában is kemény támadások érték!A marosvásárhelyi városi tanács közgyűlését ugyanis a tagok meg nem jelenése miatt már két izben el kellett halasztani,mire Bernády bizonyos felterjesztést intézett a belügyministeriumhoz,mely az ügy megvizsgáláséra Tomescu vezérfelügyelőt küldte ki a helyszínre. Tomescu sorra kihallgatta a városi tanács tagjait s úgy a magyar mint a román tagok kijelentették,hogy Bernádyval nem működhetnek együtt és különböző vádakat soroltak fel ellene.Még Jaross Béla apátplébános is ellene beszélt!Érdekes, hogy Bernády védelmére egyesegyedül Ugron András szólalt fel. A kiküldött Tomescu belügyi vezérfelügyelő az összes vádpontokról és ezzel kapcsolatos felszólalásokról jegyzőkönyvet vett fel. 1928 május 11.