Tényleg a Marianum Kolozsvár első vasbeton épülete?

Gál Zsófia

Az Osztrák-Magyar Monarchia kora Kolozsvár történetének virágzást hozó periódusa volt. A gazdasági és a kulturális fellendülés mellett építészeti szempontból is nagyon jelentős átalakuláson ment keresztül a város. Ez az a korszak, amikor a történelmi belváros elnyeri máig is meghatározó arculatát, a kisvárosias jellegét levetkőzve − erdélyi viszonyaltban − elegáns nagyvárossá növi ki magát.

Sok olyan épületet (köztük számos lakóházat) bontottak le vagy alakítottak át, amely nem felelt már meg a funkcionális és reprezentatív igényeknek, s helyükbe sokkal elegánsabb, magasabb palotákat emeltek, az újonnan létrehozott intézmények pedig új székházakat kaptak. Gheorghe Vais szavaival élve a város egy “állandó építőteleppé válik”,[1] ahol az építkezések mindennapi eseménynek számítottak, mondhatnánk, akárcsak napjainkban. A nagyobb költségvetésű építkezések esetében nagy figyelmet kapott a megfelelő, modern építészeti programok, valamint a legújabb technológiai vívmányok alkalmazása. Utóbbiak közé tartozott a vasbeton is, mely magyarországi viszonylatban viszonylag korán megjelent Kolozsváron. Írásunk célja az első vasbeton technológiát is alkalmazó épületek számbavétele az elsőbbség kérdésének tisztázása érdekében.

Vasbetét nélküli betonszerkezetet a 19. század közepén alkalmaztak legelőször Magyarországon a Lánchíd pilléreinek alapozásakor illetve a lánclehorgonyzó testének készítésekor, s ugyancsak betonalapot öntöttek például az Országház, vagy a Hauszmann által tervezett Műegyetem építésekor is.[2] Az egyszerű betonhoz képest a vasbeton egy összetettebb, kompozit szerkezet, mely a betonépítés és a vas- illetve acélépítés összekapcsolásából születő, minőségében új konstrukció.

A kezdetekkor három fő rendszerét dolgozták ki. A Monier-féle szabadalom esetében a vasváz az építmény alakját, tartását adta meg, és szilárdságot kölcsönzött, statikai szerepe azonban még nem volt. Wünsch Róbert találmánya az ún. merev vasbetétes szerkezet, melynek esetében a betonba a formának megfelelő szögvas-konstrukció került. E két szerkezettípus alapvető hiányossága, hogy nem voltak továbbfejleszthetőek.

A korai kísérletek ellenére az igazán áttörő, modern vasbeton technológia kidolgozása még váratott magára. Igazán elterjedtté csak François Hennebique hosszas kutatómunka után 1892-ben szabadalmaztatott rendszere vált.[3] Elsődleges célja a tűzbiztonság volt, ugyanakkor ő teremtette meg az együtt dolgozó lemez és gerenda fogalmát,[4] továbbá a hajlítható, összekapcsolható henger keresztmetszetű acélbetétek formájában megoldást talált a monolit csomópontok összekapcsolásának problémájára.[5]

Magyarországon Zielinski Szilárdnak köszönhetően jelent meg a szisztémat.[6] Magyarországi tanulmányainak végeztével nyugat-európai tanulmányútra indult, ahol mindenekelőtt a vasutakat és a hidakat tanulmányozta, s első önálló tervezői éveiben is főként ezzel foglalkozott. A Műegyetem magántanáraként 1897-től a vasbeton szerkezetek tervezését oktatta. Az 1900-as párizsi világkiállításon felvette a kapcsolatot Hennebique-kel, s a szabadalom magyarországi képviselőjeként szoros kapcsolatot hozott létre annak francia irodájával.[7]

A részben vagy teljes mértékben vasbeton vázas épületek ritkán jártak új formai megoldásokkal. A magyarországi épületek esetében Császár László három fő architektonikus megközelítést különít el. Az első esetben a reprezentációs igényű magán- vagy középületeken a vasbeton szerkezet a külső dekoráció alá van rejtve (pl. Ray Rezső, Korb Flóris – Giergl Kálmán épületei). A második megközelítés Medgyaszay István által tervezett hasonló típusú épületeken figyelhető meg, ahol a magyaros motívumokat is tartalmazó formakincs szervesen kapcsolódik a vasbeton szerkezet adottságaihoz és annak követelményeihez. A harmadik csoportot a minden formai vonatkozást nélkülöző, monolit, egységesen vasbeton pilléres és -falas ipari épületek alkotják.[8]

A lakó- és középületek körében Magyarországon már a századfordulót követően megjelent a vasbeton szerkezet. Ennek egyik emblematikus példája a fővárosi Zeneakadémia Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítészek által tervezett, Jemnitz Zsigmond[9] mérnök közreműködésével 1906-ban kivitelezett épülete.[10] Néhány évvel később, 1909-ben készült el Sziklai Zsigmondnak a Gut és Gergely irodával együtt megtervezett Párisi Áruháza. Korb és Giergl 1903-1913 között tervezett és kivitelezett épületeinek sorában számos vasbeton szerkezetű épületet és építményt találunk. Ilyen a kőbányai víztorony (1902–1913), a szegedi víztorony (1903–1904), és a Budapesti Tudományegyetem Külső Klinikai Telepének épületegyüttese (1904–1913), melyek mindegyike a Zielinskivel való közreműködés eredménye.[11]

A kezdeti próbálkozásokat követően igazán csak az 1910-es évek elejétől hódít teret a vasbeton a lakóházak és középületek esetében. Az egyre szaporodó, vasbeton szerkezeteket tervező irodák között mindenképpen szót érdemel a Gut Árpád és Gergely Jenő páros, akiknek a nevéhez 1908-tól kezdődően hozzávetőlegesen 700 vasbeton szerkezetű objektum köthető, a már említett Zielinski-iroda, melynek megszűnését követően annak vezetője, Jemnitz Zsigmond saját irodát nyitott, továbbá a Grünewald és Schiffer-iroda, és Enyedi Béla tevékenysége.[12]

Noha a Hübner Jenő által tervezett Marianum Leánynevelő Intézet 1911-ben befejezett vasbeton épülete ténylegesen korainak számított a fővárostól távolabbra eső Kolozsváron, nem tekinthetjük az első kolozsvári vasbeton épületnek.[13] A szerkezet Zielinski tevékenységének köszönhetően gyorsan elterjedt Magyarországon, így Kolozsváron is korán megjelent. A szakirodalom utalásai alapján az egyik első ilyen szerkezetet is alkalmazó épület a Fellner és Helmer iroda által tervezett, Spáda János által kivitelezett Nemzeti Színház (1904–1906, ma Román Nemzeti Színház). A szerkezetre vonatkozóan részletes adatokkal egyelőre  nem rendelkezünk, Gheorghe Vais azonban megemlíti, hogy a vasszerkezetekhez szükséges acélt és a beton vasalását a budapesti Schlick gyár szállította. Továbbá a Napló egyik, a folyamatban lévő építkezésekről beszámoló cikke 2500 m3 már felhasznált betonról ad hírt, ezzel utalva a rá.[14]

“A Hunyadi-tér sártengeréből napról napra kialakulnak az új színház hatalmas arányai. (…) Hogy fogalmat alkothattunk magunknak az épület arányairól, utalunk a következő adatokra: eddig csupán az alapozással és a pince falazatával készültek el. És ezeknél a munkálatoknál felhasználtak 2500 m3 betont, 40 vaggon cementet, 500 m3  kő- és téglafalazatot, 5 vaggon traverz-et és 1 vaggon kötővasat. (…).”

Nem sokkal később, 1906 és 1909 között készült el a Ferenc József Tudományegyetem vasbeton szerkezetet is alkalmazó könyvtárának épülete. A vasbeton héjazatot legkorábban a műszaki építmények esetében alkalmazták, de viszonylag korán, a századforduló környékén megjelent az építészeti eszköztárában is.[15] Ennek egy korai kolozsvári példája a könyvtár olvasótermének szerkezete.  A Vasárnapi újság egyik 1909-es cikkében a következőket olvashatjuk:

“Itthon és külföldön magára áll, (…) a legújabb vívmányok gyakorlati alkalmazásán túl a fejlett technika eredményeit okosan használta föl, (…) a könyvtár építési tudományának minden kívánságát megvalósította, fölfogásban és épületi típusban is haladást jelent. (…). Alsó és felső födémjük [ti. az olvasótermeké] vasbetonból készült, ami tűzi veszedelem ellen számított óvóintézkedésnek. Vasbetonból valók a főépület és a repozitórium lépcsői is. (…)”[16]

A Korb és Giergl által tervezett középület kivitelezője a kolozsvári Reményik Károly vállalkozó volt, s a folyamatban fontos szerep jutott a fiatal Kappéter Géza budapesti építésznek. Kappéter kolozsvári tartózkodása idején, a könyvtár művezetési munkálatainak vezetése idején tervezte meg Udvari András mozitulajdonos számára a Ferenc József út elején álló, 1910-ben elkészült Uránia Palotát. Az egyetemi Könyvtár építési munkálatai során bizonyára alaposan megismerhette az új technológiát, így nem kizárt, hogy a modern, széles fesztávolságú, mozgófénykép-vetítésre kialakított termet is magába foglaló bérházat − vagy annak egyes részeit − vasbeton szerkezetűre tervezte.[17]

A beton héjazatok azonban nem csak négyszög alakú terek lefedésére alkalmasak. A technikai újítások alkalmazásában a nemzetközi szcénával lépést tartva Magyarországon is viszonylag korán megjelentek a vasbeton szerkezetű kupolák. Ennek egyik első példája az 1910-ben befejezett kolozsvári Nyári Színkör kettős héjú vasbeton kupolája, melyet Spiegel Frigyes és Márkus Géza terveztek.[18] A tervrajzok tanúsága szerint a nézőtér lefedése mellett a falazat megerősítésére is alkalmaztak vasbeton gerendákat.[19]

A Marianum Leánynevelő Intézet főépülete az előbbieknél valamivel később, 1910 és 1911 között épült fel.  Császár László rendszerében ez az épület − akár csak az előzőek − az első csoportba sorolható. A vasbeton szerkezetű tartóelemeket kitöltő téglafalazatot klinkertégla burkolattal rejti el.[20] Korai vegyes vasbeton vázas épületként nem érzékelhető rajta az új építőanyag és szerkezet átalakító hatása, a váz és a dekoráció két különálló részként, egymásra való hatás nélkül kapcsolódnak egymáshoz. A technikai vívmány alkalmazása tehát funkcionális szempontokat tart szem előtt,[21] az esztétikumra nincs erős befolyással.

Bár nem nevezhetjük Kolozsvár első vasbeton épületének, az elsőbbség kérdése természetesen nem von le semmit az épület értékéből. A Marianum ennek ellenére korának egyik meghatározó, modern épülete volt, mely nélkül Kolozsvár építészettörténete kétségkívül szegényebb lenne.


Jegyzetek

[1]Gheorghe Vais: Clujul eclectic. Programe de arhitectură în perioada dualistă 1867−1918. Cluj-Napoca.  2009. 80.

[2] Császár László: Korai vas- és vasbeton építészetünk. Bp. 1978, 96−97.

[3] Rendszerének széles körű ismertségét és felhasználását egyrészt a cége által 1898-től megjelentetett építészeti lapja, a Le Béton armé [Vasbeton], illetve a szerkezetnek a 1900-as párizsi világkiállítás épületein való használata segítette elő. Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története. 2. kiadás. Bp. 2010. 49–50.

[4] Képes Gábor: Zielinski Szilárd. A hazai vasbetonépítés atyja. Zalaegerszeg. 2004. 6.

[5] Kenneth Frampton: i. m. 49.

[6] A budapesti Műegyetem első műszaki doktora. Hajós György: Zielinski Szilárd. Bp. 2004. 55.

[7] Császár: i .m. 101.

[8] Magyarországon a vasbeton architektúra alakító hatása a korai épületeken még nem nyilvánul meg. Uo. 123–124.

[9] Az egyik legkiemelkedőbb magyar vasbeton-tervező, Zielinski Szilárd irodájának vezetője. Uo. 110. és Mihailich Győző – Haviár Győző: A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon.  Bp. 1966. 161.

[10] Alapjai, összes fődémei, a hangversenyterem oszlopai, erkélyei, térbefödése, fedélszéke mind vasbeton szerkezetű. Mihailich – Haviár: I.h.

[11] Gerle János: Korb Flóris – Giergl Kálmán. Bp. 2010. 106–108, 150–159.

[12] Császár László: i. m. 110.

[13] A Marianumról szóló írások egy része a Sas Pétertől átvett információk alapján ekként könyveli el. Sas Péter: Marianum. Kvár. 2011. 31.

[14] Gheorghe Vais: i. m. 312. és Napló, 1904. dec. 1.

[15] Vető Dániel: Vasbeton kuplák kialakulása és fejlőfése Magyarországon. Magyar építőipar. 2014/3. 103−107, 104.

[16] Vasárnapi Újság, 1909. máj. 30.

[17] A legtöbb ebben az időszakban épült kolozsvári középület esetében azonban a szakirodalom nem tesz utalást a szerkezetre. György Lajos: Az erdélyi könyvtárügy és a kolozsvári Egyetemi Könyvtár. Különlenyomat az Erdélyi Tudományos Intézet Erdély magyar egyeteme című kiadványából, Bp. 1942. 34–35 és Gheorghe Vais: i. m. 361.

[18] Egy időben épült a Medgyaszay által tervezett rárósmulyadi Szent Erzsébet-templom előre gyártott elemekből készült kupolájával. Vető Dániel: Uo. Külföldön is kevés előzménye van vasbeton héjszerkezeteknek, mindössze a müncheni Anatómiai Intézet lapos kiskupolái előzik meg. B Bucur Ildikó –Bacsó Árpád: A modern vasbeton kupolák és előzményeik. A kolozsvári Nyári Színkör kupolája. In. Történeti Tartószerkezetek 4. Tudományos Ülésszak, 2000, Kvár. 45–59, 52–53.

[19] hungaricana.hu, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, T13  Vallás- és közoktatásügyi minisztériumi tervek

[20] Utalás a tégla kitöltőfalakra: Hübner Jenő: Jegyzőkönyv a Marianum tan- és leánynevelő intézet építési munkálatainak utófelülvizsgálata tárgyában. Kolozsvár, 1913. december  9. Direcția Judeșeană Cluj a Arhivelor Nationale, Fond. 167 (Școala civilă de fete ”Marianum” Cluj 1908–1945), Nr. inv. 10. 132. Utalás a vasbeton szerkezetre: Schreiber Gyula levele Hirschler Józsefnek, 1915. augusztus 7. Római Katolikus Egyház Kolozsvári Gyűjtűlevéltára, Iskolaszéki iratok, 1915, 5. doboz

[21] A vasbeton előnyei: a téglafalazathoz képest kisebb épületsúly, nagyobb teherbíró képesség, földrengés rázkódásai elleni védelem, tűzveszély, villámcsapás elleni védelem, gyors építési munka és gyors kiszáradás. Mivel az építési munka függetlenedik az időjárástól, a kiszáradás, s így az építés időtartama is lecsökken. Az épület továbbá könnyen átalakítható, elbontás esetében az építőelemek újrahasznosíthatóak, így gazdaságos. Enyedi Béla: Enyedi Béla: Vas- és Vasbeton vázas épületek. Bp. 1930.  7.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Korunk 2018/1. számában.