Erdélyi Krónika – tudományos ismeretterjesztés a világhálón

Fazakas László

Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika 2017 januárjában kezdte meg működését. Az elképzeléseknek megfelelően sikerült létrehozni egy olyan digitális felületet, amely a laikus közönség számára rendszeresen közöl tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő írásokat Erdély történelmi múltjáról.[1] A modern technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva a portál által közvetített tartalom azokhoz az olvasókhoz is eljut, akikhez a nyomtatott kiadványok nem, ezáltal pedig sokkal szélesebb körben népszerűsíthető a különböző erdélyi közösségek, városok és régiók történelme, mint korábban bármikor.

Jelen írás célja bemutatni az Erdélyi Krónika történelmi portál szerkezeti felépítését, partneri kapcsolatait, összegezni a tavalyi év (2017) statisztikai eredményeit, ismertetni a digitális ismeretterjesztés jelentőségét, az erdélyi történelmi ismeretterjesztés egyes problémáit, valamint a közösségi média szerepét az ismeretterjesztés területén belül.

Miért szükséges a digitális ismeretterjesztés?

Erre a kérdésre a válasz meglehetősen sokrétű, de kezdjük a legfontosabbal: a történelem, a múlt megismerése nem korlátozódhat egy zárt történészi rétegre. A négy fal között zajló konferenciák, előadások, illetve a szaklapokban publikált tanulmányok által közvetített tudományos eredmények nem feltétlenül jutnak el a nagyközönséghez, vagy ha mégis, akkor sem közérthető formában. Történelmünk megismerésének és az információ szakszerű továbbadásának társadalmi haszna megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért nagy felelőtlenség lenne szemet hunyni afölött, hogy a kutatások eredményei mindössze egy szűk réteg számára elérhetőek. A történészek és a laikus közönség között tátongó szakadék már így is túl nagy, ha pedig meg szeretnénk előzni, hogy a jövő nemzedékei téveszméken nőjenek fel, akkor szükség van a szakmai–laikus dialógusra. Ennek egyik legmegfelelőbb kommunikációs csatornája – a statisztikai mutatókat nézve[2] – a világháló.

Más történészek is felfedezték a tudományos jellegű tartalmak digitális térben történő terjesztésének fontosságát. Fónagy Zoltán,[3] az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa a következőképpen fogalmazott az online ismeretterjesztésről: „Történészként ezáltal azokkal is megosztjuk a tudásunkat, akik végső soron »eltartanak« bennünket azért, hogy a közösségünk múltját feltárjuk és megismerjük.”[4] Vagyis a történészeknek nemcsak az intézményük, munkáltatójuk vagy a szakmabeliek felé van kötelezettségük, hanem a közösségük felé is; a különböző digitális platformok (blog, vlog, honlap, portál) pedig segítenek abban, hogy a tartalmak szélesebb közönséghez is eljussanak. Fónagy Zoltán ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy „egy ilyen felület – jelen esetben a Mindennapok története című történelmi blogról van szó – nem jelent nagy törést az ismeretterjesztés korábbi médiumaihoz képest, pusztán csak kibővültek a lehetőségeink.”[5] Ezzel ugyanakkor azt mondja, hogy a hagyományosnak tekinthető orgánumok – újságok, hetilapok, magazinok –  továbbra is jelentős szerepet játszanak az ismeretterjesztés területén. Ez részben igaz is, hiszen a társadalmon belül mindig volt/van/lehet egy olyan réteg, amely – akármennyire is hódítson a digitális média – továbbra is a minőségi, szépen kivitelezett nyomtatott kiadványok fogyasztója marad.[6]

A társadalomnak viszont van egy olyan rétege is, amely nagyrészt online tartalmakat fogyaszt.[7] A társadalom ezen rétegéhez csak úgy jut el a tudományos alapú, hiteles ismeretterjesztés, ha a történészszakmán belül megtörténik a digitális átállás. Ebben az esetben az átállás kizárólag az ismeretterjesztésre vonatkozik, és nem jelenti a nyomtatott kiadványok teljes elhagyását – a két platform tökéletesen megfér egymás mellett. Az azonban kiemelten fontos, hogy a két médiafelület hasonló odafigyelést kapjon a történészszakmától. Sőt kijelenthető, hogy a digitális felületen történő ismeretterjesztésre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk, ugyanis a digitális térben elszaporodó „alternatív”, áltörténelmet hirdető portálok komoly problémákat okozhatnak, ha nincs olyan szakmai felület, amely hatékonyan tudná ellensúlyozni ezeket. Az ilyen portálok minden tudományosságot nélkülözve terjesztik a hiteltelen, félrevezető történelmi hiedelmeket, továbbá előszeretettel bélyegzik meg a szakmabelieket, olyan pejoratív konnotációjú jelzőkkel, amelyek bizonyos – jól körülhatárolható körökben – képesek negatív reakciók kiváltására. Nem szabadna hagyni, hogy az ehhez hasonló dilettáns oldalak teljesen kisajátítsák a világhálót, és megtévesztő tartalmakkal mételyezzék a laikusok tömegeit. A szakma már így is jelentős lemaradásban van – az elért médiafogyasztók számát tekintve – hozzájuk képest, és ha továbbra is a digitális elzárkózást választja, akkor a nagyközönség számára rövid időn belül – mi több, már most is vannak erre utaló jelek – az áltörténészi hiedelmek válnak ténnyé, és a tudományos, szakmai ismeretek lesznek hiteltelenné, ennek pedig hosszú távon nagyon káros társadalmi következményeivel számolhatunk. Ezért mindenképpen vállalni kell az egyszerű és közérthető nyelven közölt, de a szakmaiság igényének megfelelő széles körű – elsősorban digitális – ismeretterjesztés feladatát.

Erdélyben csupán helyi szinten működik az ismeretterjesztés – ha egyáltalán működik –, és leginkább a helyi napilapok hasábjairól lehet megtudni egy-két helytörténeti érdekességet. Természetesen van olyan tudományos intézmény, amely felvállalta és megszervezte a közössége történelmi múltjának ismeretterjesztését. Ilyen például a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, amelynek munkatársai évek óta magas színvonalú, igényes és gazdagon illusztrált történelmi folyóiratot[8] szerkesztenek. Azonban az ehhez hasonló kezdeményezés ritka – elsősorban az anyagi nehézségek miatt. A legtöbb intézmény csupán évkönyvet ad ki, amely mind formailag, mind pedig tartalmilag és szerkezetileg messze áll az ismeretterjesztő jellegű kiadványoktól. Emellett az is megfigyelhető, hogy az Erdély-szerte megrendezésre kerülő történelmi előadások nagy része nem fókuszál konkrétan Erdély történelmére – kivéve, ha a fejedelemség kora az előadás fő témája –, hanem ez a legtöbb esetben Magyarország történelmébe ágyazva kerül említésre. Itt tehát elsősorban az a gond, hogy az előadások többsége csupán a nagyobb történelmi folyamatok kontextusába helyezve mutatja be Erdélyt – értelemszerűen, ha olyan a téma –, és kevés az olyan előadás, amely konkrétan a régió történelmének egy-egy részletére összpontosítana.  Ez egyrészt azért érthető, mert nincs túl sok, Erdély történelmét célzó kutatás, másrészt pedig azért, mert egy előadássorozat számára a bővebb témák nagyobb közönséget hozhatnak, mint például egy Segesvár felekezeti összetételét tárgyaló történelmi előadás. Természetesen vannak kivételek, ilyen például az idei Szacsvay Akadémia, ahol erdélyi és magyarországi történészek erdélyi témákon keresztül mutatják be az elmúlt 100 év eseményeit.[9]

De kikből áll a közönség, és általában hol kerülnek megrendezésre az előadások? Sajnos azt kell mondanunk, hogy nem a fiatalok alkotják a résztvevők többségét, és az idősebbek közül is nagyrészt ugyanaz a társaság jelenik meg alkalomról alkalomra. Az előadások jelentős része Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és néhány székelyföldi városban zajlik. Brassó, Nagybánya, Temesvár, Arad vagy Zilah közössége számára – az iskolapadot leszámítva – kevés lehetőség adódik arra, hogy bármilyen kapcsolatba kerüljön a városa, vidéke, régiója történelmével. Pedig igény van rá, hiszen nemrég Benkő Levente történész az Erdélyi Figyelő műsorában – pont a fent említett Szacsvay Akadémia kapcsán – arról beszélt, hogy a nagybányai közönség jelezte, őket is érdekli az előadássorozat.[10]

Az erdélyi iskolai történelemtanítás sem jelent megoldást, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen csekély óraszámban és a magyarságtörténet tananyagába sűrítve oktatják Erdély történelmét. Az idősebb nemzedékek számára sem volt kedvezőbb a helyzet. Ők a kommunizmus időszakában nőttek fel, és a Román Kommunista Párt oktatáspolitikusai értelemszerűen nem az objektív megközelítést tartották elsődleges szempontjuknak, hanem az ideológiával és propagandával átszőtt oktatást, amelyben Erdély magyar vonatkozású múltja teljesen háttérbe szorult.

Összegezve a problémákat, meg kell állapítanunk: nem létezik egy erdélyi lefedettségű történelmi ismeretterjesztő folyóirat/magazin, sőt még helyi szinten sincs ilyen – a Lustra kivételével. Ennek egyik oka, hogy az intézmények többsége nem rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel ahhoz, hogy elindítson és fenntartson ilyet. Ebből kifolyólag nincs olyan kommunikációs csatorna, fórum, amely kapcsolatot teremtene a szakma és az – elsősorban online tartalmakat fogyasztó – nagyközönség között. Mindezek mellett a történészek egy részére jellemző a bezárkózás, a nem szakmabeli nagyközönséggel folytatott dialógus hiánya. Ugyanakkor, mint említettük, alacsony óraszámban oktatják Erdély történelmét, miközben a világhálón egyre több áltudományos oldal jelenik meg. Az Erdélyi Krónika történelmi portál ezen problémák áthidalása és a hiányok betöltése céljából jött létre. A kialakított platform és közösségi háló olyan fórumot teremt, ahol a szakma közvetlen kapcsolatba kerülhet a közönséggel, valamint a digitális felület biztosítja, hogy a lap tartalma mindenki számára díjmentesen elérhetővé váljon.

A következő lépésben a távolságtartó és szkeptikus aggályokat szükséges oldani, és a nyilvánosság igényére kell irányítani a figyelmet, arra, hogy a történelem hiteles ismertetése társadalmi felelősség. A befelé fordulás, az elszigetelődés nem képes feloldani a társadalom téveszméken és hiedelmeken nyugvó történelemszemléletét. Természetesen a csúsztatásokon alapuló történelemszemléletet rövid távon nem lehet átalakítani, hanem csak akkor van esély a változtatásra, ha a szakma folyamatosan kommunikál a közönséggel.

A közösségi média szerepe

A közösségi média – esetünkben a Facebook – szerepe a hír- és ismeretterjesztésben megkerülhetetlen. Ez egyszerre pozitív és negatív jelenség, hiszen a hamis, félrevezető posztok ugyanúgy terjeszthetők, mint a kiemelten fontos bejegyzések. Azonban a web 2.0[15] világában a tömegkommunikáció már nem hasonlítható össze a kilencvenes évek klasszikus formájával, amikor a kommunikáció még a honlapokon közvetítve jutott el a közönséghez.[16] Az Erdélyi Krónika esetében azért különösen fontos a Facebook, mert olvasóink többsége a közösségi média révén szerez tudomást a legfrissebb cikkekről. Ha csak azt elemezzük, hogy az Erdélyi Krónika felületén megjelent publikációk mekkora arányú megtekintést értek el egy Facebook-megosztáson keresztül, és mekkorát anélkül, az eredmény döbbenetes. A tavalyi adatok alapján 30 ezer olvasóból 23 ezer a Facebookon keresztül kattintott a portál által megosztott cikkekre.[17] Ennek függvényében arra lehet következtetni, hogy egy jól kiépített közösségi háló hiányában értelmét veszítené az egész projekt, ugyanis nem lennének olvasók.

Mivel a követők jelentős hányada kizárólag a közösségi média révén értesül a tartalmakról, mind a portál, mind az olvasó a közösségi média kiszolgáltatottja lett. A probléma nemcsak az Erdélyi Krónika esetében jelentkezik; ez szinte az összes olyan digitális médiafelületet érinti, amelynek tartalmát a közösségi média közvetítésével olvassák. A Pew Research Center tavaly készített egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogy az amerikaiak hány százaléka használja hírforrásként a közösségi médiát. A felmérés alapján az derült ki, hogy az amerikaiak 67 százaléka a közösségi médián keresztül értesül a napi híradások legalább egy részéről. Ami még érdekesebb, hogy már az 50 év felettiek 55 százaléka, tehát több mint fele is a közösségi médiát használja elsődleges hírforrásként.[18]

Mondhatnánk, hogy ez csak az Egyesült Államokra vonatkozik, de nem, hisz az Erdélyi Krónika követőinek 77 százaléka és más erdélyi portálok követőinek is jelentős többsége a közösségi média révén kerül kapcsolatba a közzétett tartalmakkal. Egy 2015-ben – az erdélyi internetes szokásokról – készült felmérés szerint az online hírportáloknál a Facebook a legnépszerűbb hírforrás, vagyis erről a felületről értesülnek a legfrissebb hírekről, nem pedig direkt a portálokra kattintva.  Tehát a korábban említett web 2.0 világa Erdélyben is tapasztalható. A felmérésből az is kiderült, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége (76 százaléka) a világhálót leggyakrabban „facebookozásra” használja.[19] Tovább bonyolítja a helyzetet az időzítés tényezője, vagyis az, hogy mikor kerülnek megosztásra a bejegyzések, hiszen nem mindegy, hogy kedden vagy vasárnap, délelőtt vagy délután. De az, hogy az Erdélyi Krónika szerkesztősége folyamatosan elemezze követőinek Facebook-felhasználói szokásait, és az azokból szerzett eredmények alapján ütemezze a cikkek publikálását, már túl összetett és időigényes feladat volna, amelyre egyelőre nem vállalkozhatunk.

Statisztikai adatok

A portál indulása óta 205 cikk, ismertető, interjú, beszámoló és eseményfelhívás került közlésre, vagyis átlagosan hetente 4 bejegyzés. Az elején túlsúlyban voltak a kolozsvári témák, mivel induláskor az Erdélyi Krónika tartalmának jelentős részét a Kolozsvári Krónika[20] várostörténeti blog felületéről vettük át. Még mindig meglehetősen hangsúlyos a kolozsvári rész, aminek az a magyarázata, hogy erről a városról jóval több kutatás áll rendelkezésre, mint Erdély többi városáról. Ennek ellenére a lap szerkesztősége kiemelten törekszik a tartalmi kiegyensúlyozottságra, amely cél érdekében fontos, hogy felhívjuk a kevésbé jelentős városokkal, régiókkal foglalkozó kutatók, helytörténészek figyelmét az Erdélyi Krónika által nyújtott lehetőségekre.

A portálon közzétett legnépszerűbb cikkek (top 5) a következők: 1. T. Szabó Csaba: Dákok, rómaiak és a székelyek esete, 2. Bartha Zoltán: Árva Bethlen Kata élete, 3. Gál Zsófia: Amit a Marianumról tudni érdemes, 4. Fodor János: A marosvásárhelyi „véres választások”, 5. Bereczky Zsolt: Kire és hogyan emlékezzenek a vásárhelyiek? A cikkek magas olvasottsága részben a címnek, részben a tartalomnak, részben pedig a megosztás időpontjának köszönhető.

A megjelent publikációk 2017-es olvasottsági mutatói a szerkesztőség elvárásai szerint alakultak. Itt viszont hozzá kell tenni, hogy az Erdélyi Krónika kezdeményezése egyedülálló a térségben, tehát nincs konkurenciája, és ebből kifolyólag az olvasottsági mutatókat sem lehet mihez viszonyítani, ugyanakkor – figyelembe véve a portál jellégét – nem hasonlítható össze a hírportálok, illetve a szórakoztató vagy közösségi platformok olvasottságával sem.

A januári és februári hónapok kimagasló teljesítménye az Erdélyi Krónika sajtóvisszhangjának köszönhető. A következő hónapokban megfigyelhető egyfajta stabilizálódás, majd enyhe visszaesés következik. Ez utóbbi nagyrészt a nyári vakációs időszakra volt jellemző, de a csökkenés annak is betudható, hogy a portálon megjelent publikációk száma ebben a periódusban volt a legalacsonyabb. Az őszi hónapoktól kezdődően fokozottabb növekedés volt tapasztalható, amely október környékén csúcsosodott, ezt követően pedig az ünnepi szezon közeledtével mérséklődik az olvasók száma. Az első két hónapot követően stabil olvasóbázis alakult ki, amely átlagosan havonta 4 ezer alkalommal böngészte a honlapot. A megtekintések számát nagyban meghatározza, hogy a portál hány követővel rendelkezik, a publikációk milyen nap, hány órakor kerülnek megosztásra, milyen témájú az írás, és végül az is, hogy hány bejegyzés kerül fel a portálra az adott hónapban.

A statisztikai adatok alapján az elmúlt évben 30 ezer egyéni látogató összesen 70 ezer alkalommal kereste fel az oldalt. Az olvasók többsége, pontosabban 64 százaléka Romániából, 29 százaléka Magyarországról és 10 százaléka a világ többi országából böngészte az Erdélyi Krónikát. Olyan országokból is rendszeresen felkeresték a lapot, mint például az Egyesült Államok, Németország, Kanada vagy Ausztria.

megtekintések ország szerint

Településekre bontva, csak a romániai olvasókat nézve az látható, hogy a követők jelentős többségének lakhelye Kolozsvár, ezután következik Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Brassó szintén benne van a top 10-ben, és ami érdekes, hogy a lista nyolcadik helyét Bukarest foglalja el.

ro lakhely szerinti

Ha a lap követőinek Románián kívüli lakhely szerinti megoszlását nézzük, akkor egyértelműen kirajzolódik Budapest dominanciája, hiszen az itteni olvasók a határon túli követők 74 százalékát teszik ki. A magyar fővárost Debrecen és Szeged követi, 6 és 5 százalékkal. A nem magyar nyelvterületekről két nagy európai város került be a top tízbe: London és München. Mindkét város jelentős számú magyar ajkú lakossal rendelkezik, így nem meglepő, hogy az Erdélyi Krónika követői között található londoni és müncheni lakhellyel rendelkező olvasó.

Külföldi lakhely szerinti

Az ország szerinti megoszlás: a követők jelentős többsége, 77 százaléka romániai, 19 százaléka pedig magyarországi. A megmaradt, elenyésző százalékokon Németország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok osztozik.

Ország szerinti

Az Erdélyi Krónika követőinek a nem szerinti és a kor szerinti statisztikai adataiból az látható, hogy a követők 60 százaléka nő, és 40 százaléka férfi. A kor szerinti megoszlásnál a nők körében az 55–64 év közöttiek képviselik a legnagyobb arányt (14%), míg a férfiaknál a 35–44 év közötti korosztály (9%). A férfiaknál a kor szerinti megoszlás lényegesen kiegyensúlyozottabb, mint a nőknél, ahol az idősebb generáció dominál.

Kor szerinti

Intézményes háttér, partneri kapcsolatok

Egy tudományos ismeretterjesztő portál zökkenőmentes fejlődése szempontjából rendkívül fontos az intézményes háttér és a partneri kapcsolatok. Ezen pontokat figyelembe véve az Erdélyi Krónika csapata 2017 során megalapította az Erdélyi Krónika Egyesületet,[21] továbbá fontos összeköttetéseket létesített a Korunk és a Művelődés folyóiratokkal,[22] a Szabadság napilappal, az Erdélyi Magyar Televízióval, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel,[23] valamint a Történelem Szakkollégiummal. Ez utóbbi fölöttébb örvendetes fejlemény, mivel a BBTE Történelem és Filozófia Karán működő szakkollégium haladó gondolkodású vezetőtanárai a diákok szakmai fejlődése érdekében a portál nyújtotta publikációs lehetőségek kihasználását szorgalmazzák.

Az év legnagyobb sikere azonban kétségtelenül az volt, hogy a portált sikerült online ismeretterjesztő folyóiratként regisztrálni a Magyar Tudományos Művek Tárába.[24] Ez azt jelenti, hogy a honlapon megjelent cikkek hivatalos közlésnek számítanak, és felvehetők az MTMT-s publikációs jegyzékbe, továbbá pontokat érnek a magyarországi felsőoktatási, ösztöndíj- és pályázati rendszeren belül.

Összegzés

Az Erdélyi Krónika történelmi portál által szolgáltatott digitális platform olyan egyedülálló fórumot és információs csatornát biztosít, amelyen keresztül az erdélyi – és magyarországi – történészszakma interaktív és közvetlen formában kommunikálhat az online tartalmakat fogyasztó társadalommal. A kezdeményezés nemcsak abban kivételes, hogy mindez a világhálón történik, hanem abban is, hogy hiánypótló. Erdélyben korábban nem létezett széleskörű – sem print, sem online – történelmi ismereterjesztés, annak ellenére, hogy igény volt rá – ami jól kivehető a követők a számából is, amely egy év után 5 ezer felett van, és folyamatosan növekszik. Emellett lényeges kiemelni, hogy a portál publikációs lehetőséget nyújt a történészhallgatók számára is, ami jelentősen segítheti őket a szakmai fejlődésben. A portál – azon túlmenően, hogy tájékoztat és széleskörű lefedettséget kínál – az erdélyi közösségeket is megpróbálja összekapcsolni. Ez abból a szempontból fontos, hogy az egyes közösségek ezáltal jobban megismerhetik más közösségek történelmi múltját.

Végül pedig elmondható, hogy 2017 során az Erdélyi Krónika számára az intézményesülés, az MTMT-s regisztráció és a szakmai berkekből érkező pozitív visszajelzések biztosítottak stabil alapot. Az ebből fakadó konzisztens fejlődés legfontosabb eredménye, hogy a portál az erdélyi történelmi ismeretterjesztés úttörője lett. A projekt továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a digitális szektor nyújtotta lehetőségek hatékony kiaknázása, a nyitottság, a rugalmasság és progresszív hozzáállás, ugyanis csak ezek által biztosítható, hogy a kitűzött céloknak megfelelően az Erdélyi Krónika szintet lépjen az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés terén.


JEGYZETEK

[1] Korábban a Transindex hírportál keretein belül működött egy hetente jelentkező történelmi rovat, melyet Novák Csaba Zoltán történész szerkesztett.

[2] Number of internet users worldwide from 2005 to 2017. statista.com.

(https://www.statista.com/statistics/273018/number-of-internet-users-worldwide/, letöltés 2018. jan. 20.)

[3] Fónagy Zoltán az alapítója és működtetője a népszerű Mindennapok története című történelmi blognak. (http://mindennapoktortenete.blog.hu/)

[4] Sipos Géza: Kölcseytől a pesti kiművelt zsiványokig: történészblog régmúlt mindennapokról.

(http://mta.hu/mta_hirei/kolcseytol-a-pesti-kimuvelt-zsivanyokig-torteneszblog-regmult-mindennapokrol-mindennapok-tortenete-blog-fonagy-zoltan-106182,  letöltés 2018. jan. 20.)

[5] Uo.

[6] A magazinokat nem érinti annyira a digitális média terjedése, mint a napilapokat, hiszen a magazinok mind tartalmi, mind pedig műfaji szempontból mást kínálnak, mint a napi sajtó. Sajnos erre vonatkozó erdélyi adatok nem állnak rendelkezésünkre, és csak a magyarországi magazinpiac helyzetéből kiindulva vonhatunk le következtetéseket. (http://kreativ.hu/magazin/cikk/nagy_magazinpiaci_korkep_2016_rol, letöltés 2018. jan. 20.)

[7] Ha azt nézzük, hogy szinte az összes nagyobb erdélyi napilapnak van online kiadása, akkor ebből arra következtethetünk, hogy folyamatosan növekszik azok száma, akik csak online tartalmakat olvasnak. Erről érdekes interjút adott Tibori Szabó Zoltán újságíró az Erdélyi Kávéháznak, ahol többek közt arról beszélt, hogy a médiapiac komoly átalakulásokon megy keresztül. Lásd: Erdélyi Kávéház: Tibori Szabó Zoltán – 2016. április 4. (https://www.youtube.com/watch?v=gJJAYlJiFtc, letöltés 2018. jan. 20.)

[8] A Lustra című folyóiratról van szó.

[9] Tőtős Áron: Az erdélyi magyarság 100 éve – Történelmi roadshow. (https://erdelyikronika.net/2018/01/31/az-erdelyi-magyarsag-100-eve-tortenelmi-roadshow/, letöltés 2018. jan. 31.)

[10] Az erdélyi magyarság 100 éve – az előadások programja. https://www.youtube.com/watch?v=4Yj7vzp9g_4, letöltés 2018. feb. 5.)

[11] Köztudott, hogy több vita is folyik a korszakhatárokat és -megnevezéseket illetően, valamint sok különböző álláspont létezik ezekről, azonban az Erdélyi Krónika szerkesztősége – tekintettel az olvasóközönségére – egyelőre a hagyományos korszakolást használja.

[12] Lásd: Villámkérdések történészeknek: Ablonczy Balázs.

(https://erdelyikronika.net/2017/10/07/villamkerdesek-torteneszeknek-ablonczy-balazs/, letöltés 2018. jan. 20.)

[13] Lásd: Ferenczi Szilárd: Hideg napok (1966). https://erdelyikronika.net/2017/11/23/hideg-napok-1966/, letöltés 2018. jan. 20.);

Tóth Gödri Iringó: 1945 – Török Ferenc filmje. (https://erdelyikronika.net/2017/11/09/1945/, letöltés 2018. jan. 20.)

[14] Globális szinten főleg a millenniumi generáció használja leginkább a mobil internetet. Ennek a nemzedéknek a tagjai naponta átlagosan 185 percet interneteznek mobiltelefonjukon. Lásd: Chris Klotzbach, Lali Kesiraju: Flurry State of Mobile 2017: With Captive Mobile Audiences, New App Growth Stagnates.

http://flurrymobile.tumblr.com/#.VKiacmTF_bC, letöltés 2018. jan. 20.);

Number of internet users worldwide from 2005 to 2017. (https://www.statista.com/statistics/273018/number-of-internet-users-worldwide/, letöltés 2018. jan. 20.)

[15] Az elnevezés alatt a közösségi médiumok világát értjük. A web 2.0 időszakát 2004-től számoljuk. A kilencvenes évektől egészen a kétezres évek elejéig a web 1.0 korszaka volt, amelyben az internetes tömegkommunikáció még a klasszikus formában működött. Andok Mónika: Digitális média és mindennapi élet. Bp. 2016. 11-12.

[16] Andok M.: i. m. 11-12.

[17] Erdélyi Krónika, Jetpack Analytics 2017.

[18] Elisa Shearer, Jeffrey Gottfried: News Use Across Social Media Platforms 2017.

(http://www.journalism.org/2017/09/07/news-use-across-social-media-platforms-2017/, letöltés 2018. jan. 20.)

[19] Változó trendek a hazai magyar médiafogyasztásban. (http://erdelyiriport.ro/tarsadalom/valtozo-trendek-a-hazai-magyar-mediafogyasztasban, letöltés 2018. feb. 5.)

[20] A Kolozsvári Krónikát Fazakas László és Ferenczi Szilárd működteti. A blog elsődleges célja, hogy összegyűjtse azokat az írásokat, képeket, illusztrációkat és linkeket, amelyek Kolozsvár történelmi múltjához köthetőek, ezáltal létrehozva egy olyan internetes felületet, amely hasznos segédletként szolgálhatja a város történelmét kutató történészeket és egyetemi hallgatókat. Továbbá fontos, hogy a blog a szélesebb olvasóközönségnek is betekintést nyújtson a kincses város egykori életébe. http://kolozsvari-kronika.blog.hu/

[21] Alapítók: Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János, Gál Zsófia. Elnök: Fodor János. Alelnök: Fazakas László, Ferenczi Szilárd. Titkár: Gál Zsófia. Székhely: 400486 Kolozsvár, Sólyom utca, 24/A szám. Elérhetőség: erdelyikronika@gmail.com, fazakaslaszlo@yahoo.com.

[22] A folyóiratokkal kötött partneri kapcsolat lényege, hogy az Erdélyi Krónika átveheti a Korunkban és a Művelődésben publikált történelmi cikkeket, tanulmányokat és recenziókat.

[23] Az Erdélyi Krónika a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet honlapján:

http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro/hasznos_linkek.

[24] Az Erdélyi Krónika oldala az MTMT honlapján:  https://www.mtmt.hu/erdlyi-krnika.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Művelődés 2018/6. számában.