Szakmai gyorstalpaló Mordovin Maximmal

Horváth Csaba

Mordovin

Mordovin Maxim egy. adjunktus, az ELTE Régészettudományi Intézete oktatója 2018. május 24-én Kolozsváron tartott két előadást. Az interjú az előadásokat követően készült.

 

Összefoglalná röviden, mi késztette arra, hogy a régészet, mint hivatás mellett döntsön?

Nagyon jó kérdés, igazából nem tudom, mert amióta visszaemlékszem, hogy mikor mi akartam lenni, mindig is régész akartam lenni. Kisgyerekkorom óta biztos ez vezényelt. Röviden nem tudnék erre válaszolni.

Löketet esetleg adott valami?

Én Kazahsztánban nőttem fel, és körülöttem voltak mindenféle nagyméretű sivatagi romvárosok. Nyilván azoknak a látványa elég romantikusan és inspirálóan hatott, de azt, hogy konkrétan mi volt az a pont, amikor azt mondtam „Na, én ezeket ki is akarom ásni”, azt nem tudom.

Kolozsváron először jár vendégelőadóként?

Előadóként igen.

És milyen benyomással van ez a két előadás után?

Nekem mindig is pozitív benyomásom volt Kolozsvárról. Nagyon sokat jártam itt, nagyon szeretem Erdélyt általában. Igazából régóta szerettem volna jönni előadást tartani, mert  szerintem a tudomásom ‒ amennyit összeszedtem  ‒ mégis ér annyit, hogy megosszam.

A mai második előadása a középkori városi régészet témakörben hangzott el. A magyar nyelvű középkori városi régészettel kapcsolatos tudományterület hol tart jelenleg?

Szerintem Magyarországon a különböző középkori régészeti kutatási területek közül a városi régészet a legfejlettebb. Pont az előadásban mondtam, hogy a Buda és Pest városi kutatásoknak köszönhetően egy olyan szakértői gárda fejlődött ki, jött létre a második világháború után, amely az összegyűjtött tudását folyamatosan továbbadta, -örökítette, és emiatt Magyarország mindig is az élvonalban volt, nemzetközi viszonylatban is.

Jelenleg Magyarországon lennének olyan sürgős vagy halasztást nem tűrő feladatok ezen a tudományterületen ? Esetleg valamelyik városban, leletmentés?

Igazából ezek mindig vannak, mindig lesznek és mindig csinálják. Nem félek attól, hogy különösebb problémák és gondok adódnának, mert a budapesti Történeti Múzeum Budapest területén elég jól végzi a munkáját, és a többi  nagyvárosban is a törvénykezés előírja ezen érintett területek leletmentését. Én annyira nem aggódom.

Igazából pont itt, Erdélyben látok sürgős munkálatokat. Mindig optimista vagyok, de úgy látom, hogy itt is, Kolozsvárott egy elég jó gárda jött össze, úgyhogy meg vagyok nyugodva. A többi  egykori szász város területén nem tudom, mi történik.

Elhangzott az az idézet egyik kollégájától, hogy „Minden korszak embere késztetést érzett arra, hogy betömjön minden mélységet szeméttel.” Szó esett a budavári Szent György-téren megtalált kútról, illetve Pápán az árokról. Tudna-e még magyar viszonylatban kirívó példát mondani, ahol szintén ez történt?

Én azt mondanám, hogy mindenhol, ahol van kút ‒ várban, városban, akár faluban is ‒ ezzel szembesülünk előbb-utóbb. Említettem Visegrádot, ahol faragott kövekkel tették tele, Kisnána vára, ott is dolgoztunk, ott is az történt, hogy a legszebb kőfaragványokat beledobálták a kútba. Nem tudjuk miért. Salgó várában is hasonló volt, ott a legszebb kályhacsempék kerültek elő. Biztos lehet a végtelenségig sorolni, tényleg ez történt. Lehet, hogy szemét eltakarítás volt az egyik cél, meg az is lehet, hogy egyszerűen ne essen senki se bele, ezért inkább betömték, és akkor egyszerű volt minél nagyobb dolgokat igénybe venni, hogy hamarabb túl legyenek a munkán.

Végezetül pedig üzenne-e valamit azon régészkollégáknak vagy régészjelölteknek, akiket érdekelne a középkori városi régészet, de ‒ valamilyen oknál fogva ‒ haboznak ebbe belevágni?

A városi régészet a legbonyolultabb és a legizgalmasabb. Pápa számomra ezt egyértelműen megmutatta. Habozni nem érdemes, mert ha az ember régész akar lenni, akkor előbb-utóbb középkorosként ezzel szembesülni fog, ugyanakkor a leghálásabb feladat. Meg kell küzdeni érte, viszont a leglátványosabbak az eredmények.

Categories: Interjú

Tagged as: , ,