Kolozsvártól Konstantinápolyig

Horváth Csaba

2019. április 29-én tartották Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) I. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály és Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Irodalomtudományi Szakbizottsága által közösen szervezett KAB Irodalmi és Színházi Kontaktológia programsorozatának keretén belül a második előadást a főtéri Rhédey-ház emeleti termében.

Az előadás címe Kolozsvártól Konstantinápolyig. Újabb kutatások Ibrahim Müteferrika életéről és munkásságáról címet viselte, az előadást pedig dr. Tóth Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézetének (TTI) tudományos tanácsadója tartotta. Az eseményt dr. Egyed Emese egyetemi professzor, szakosztályelnök nyitotta meg, aki köszöntötte jelenlevőket. Ezt követően bemutatta a délután előadóját, akinek érdeklődési témáját az újkori francia‒magyar kapcsolatok képezik.

Előadása elején Tóth Ferenc kiemelte, hogy a legfontosabb kutatási témáját a Rákóczi-féle szabadságharc utáni franciaországi és Oszmán Birodalombeli magyar emigráció történetének feltárása képezi. A két emigráns csoportot azért is vizsgálja egyszerre, mert azok élénk kapcsolatot tartottak fenn egymással. Az előadó forrásanyagát a franciaországi diplomáciai levéltárak (La Courneuve, Nantes), a Francia Nemzeti Könyvtár (ahol Ibrahim Müteferrikára vonatkozóan gazdag anyag található), és a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár őrzi.

A szerző röviden ismertette a korszakot, amiben Müteferrika élt és tevékenykedett: a 18. század első két harmadát ‒ nagy vonalakban ‒ a Habsburg Monarchia terjeszkedése, az Oszmán Birodalom meggyengülése, illetve a szövetségeseket is felvonultató francia‒Habsburg konfliktus jellemezte. Ezután Tóth a korabeli francia‒oszmán kapcsolatokat ismertette. A két állam között több szövetségi szerződés is hatályban volt, Franciaország pedig előnyös kereskedelmi hálózatot működtetett a Földközi-tengeren és az Oszmán Birodalomban is, továbbá a Birodalomban élő katolikus közösségek védelmét is a francia király látta el. Mindezeken kívül pedig a két ország között politikai, katonai, esetleg kulturális összeköttetések is léteztek.

Ezt követően sor került az esemény központi személye, Ibrahim Müteferrika életének ismertetésére. Előéletéről nincs szinte semmilyen adat, vélhetően Kolozsváron született talán 1670/71-ben, és eredetileg unitárius vagy szombatos volt. 1692 körül oszmán fogságba esett, majd a szolgálatukba is állt. 1715-től nevezték müteferrikának, ami nagyjából diplomatát jelent. Ebben az évben Bécsben járt követként, Savoyai Jenőnél.

A Porta Müteferrikát bízta meg a magyar vonatkozású ügyekkel, a magyar függetlenségi mozgalmakkal is. 1717-től II. Rákóczi Ferenc mellett teljesít szolgálatot, Mikes Kelemen Törökországi levelei című művében is többször említi. Továbbá jó kapcsolatot ápolt úgy a rodostói, mint a franciaországi magyar emigrációval. 1735-ig ő volt „a magyar ügyek referense”.

Az Oszmán Birodalom reformidőszaka, az ún. „Tulipán Korszak” (mely nevét a nyugatról átvett lalé devri-ről, azaz a tulipán mintáról kapta) egyik vezető szereplője, Nevsehirli Dámád Ibrahim pasa, nagyvezír vette a pártfogása alá. Müteferrika az oszmán török könyvnyomtatásban játszott jelentős szerepet: 20 könyvet (köztük francia nyelvkönyvet és világtérképet) jelentetett meg. 1730-ban a nagyvezír megbukott, egy fellázadt tömeg végzett vele.

Ezen eseménynek nem volt kihatása Müteferrika pályájára, ugyanis 18. század harmincas éveiben több diplomáciai megbízatást is kapott. 1736-ban Lengyelországban, 1737-ben pedig egy titkos diplomáciai együttműködés egyik résztvevőjeként találjuk. Az egy évvel korábban kirobbant orosz‒Habsburg‒oszmán háború egyik mozzanataként a Porta a magyar függetlenségi mozgalmak kirobbantását tervezte. Az együttműködés másik két résztvevője Tóth András, Rákóczi-féle szabadságharc veteránja, francia küldött, és az isztmabuli francia nagykövet, Villeneuve márki volt. Nem sokkal később Müteferrika, mint főtárgyaló, bírta rá a Habsburg sereget Orsova várának feladására.

1743-ban egy oszmán‒svéd szövetség előkészítésében találjuk. Működése alatt jó kapcsolatot ápolt a francia diplomáciával, így a császári szolgálatból a Portához csatlakozó Claude-Alexandre de Bonneval-lal, Castellane és a már említett Villeneuve márki francia nagykövetekkel. 1747-ben hunyt el, szimbolikus sírja ma is látható Isztambulban.

Tóth Ferenc külön kitért Müteferrika Usȗl ül-Hikem fȋ nizâm ül-Ümen (Bölcs gondolatok a népek rendszeréről) című politikai és hadtudományi művére, mely 1732. februárjában jelent meg. Ibrahim Müteferrika ebben kísérletet tesz az Oszmán Birodalom katonai kudarcainak elemzésére, továbbá reformjavaslatokat tesz. A művön, mások mellett Montesquieu, Hobbes és Raimondo Montecuccoli hatása is érezhető. A mű 1769-ben Bécsben megjelent francia nyelvű változata 2018-ban, Tóth Ferenc szerkesztésében jelent újra meg. Ezen mű kiadása képezte az esemény megrendezésének alapját.

Categories: Beszámoló, Előadás, Hírek