Diadalmas mosoly egy nagy múltú gyár dolgozóitól

DOLGOZO NO_0279

Összeállította: Tóth Gödri Iringó

Három munkásnő mosolyogva néz a kamerába a sepsiszentgyörgyi Dózsa György Textilgyár előtt 1957-ben. A fotó a Dolgozó Nő 1957. decemberi számának címlapján jelent meg. Az illető lapszámban egy kétoldalas cikkben mutatták be a gyárat: „Egy régi gyár harcos asszonyaicímmel. A cikket Korda István írta, az illusztrációként szolgáló fényképeket pedig Bara Jenő készítette – valószínűleg a címlapfotó is az ő munkája.

A háromszéki gyáripar viszonylag ritkán emlegetett téma, pedig Sepsiszentgyörgy már 20. század elején két neves termelő egységgel büszkélkedhetett. Az egyik az 1879-ben alapított Első Székely Szövőgyár volt, a másik pedig az 1897-ben alapított dohánygyár.

A szövőgyár 20 munkással és 8000 forint tőkével indult, elődjének a Pótsa József főispán alapította Háromszéki Háziipari Egyesület és annak szövőtanműhelye tekinthető. A gyárban eleinte háziipari bedolgozók voltak a munkások, ám 1891-ben a Kereskedelmi Minisztérium, a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank támogatásával 80 000 forinttal támogatta a vállalatot, ami nagy lendületet adott a termelésnek.

A szövőgyárat 1900-től Klinger Henrik bécsi iparmágnás bérelte, aki az üzem gyors felvirágoztatását tűzte ki célul – így 1904-ben meg is vette az üzemet. Klinger az egész vármegyére kiterjedő háziipari bedolgozói rendszert szervezett. Rengeteg féle vászont készítettek – durvát és egész finomat is –, főleg a hazai és a romániai piacra. Az egyre növekvő üzemnek az első világháború kitörésekor 431 alkalmazottja és legalább ugyanennyi bedolgozó munkása volt (sok Felső-Magyarországról érkezett munkást is foglalkoztattak). 1938-ban amerikai-svájci kézbe került és Sepsiszentgyörgy Textilművek Rt. néven működött tovább. 1948-ban államosították és ezzel együtt átnevezték Dózsa György Textilgyárnak, majd 1967-ben Olt Textil Művekre keresztelték.

A Dózsa György Textilgyár életéről viszonylag kevés információnk van. A Dolgozó Nő 1957. decemberi lapszámában egy olvasói levelet közöltek az üzem egyik dolgozójától a Kedves Bori postája című rovatban: „A sepsiszentgyörgyi Dózsa György Textilgyárában szabászati tanfolyamot szervezett a nőbizottság. A tanfolyamnak kb. ötven hallgatója van, és Rákosi Irén vezeti.” – írta Orbán Erzsébet munkásnő.

A címlap fotóval és az említett cikkel a gyár 75 éves fennállását ünnepelték. A szerző cikkében felidézte az üzem múltját, olyan részletekre is kitérve, mint az egy évi forgalom: „Eladatott fonál, házi használatra, kicsinyben 1525 forint 37 krajcárért, nagyban 1030 forint 52 krajcár értékben“ – minden bizonnyal itt az 1880-as évekről írt. Természetesen az aktuális, 50-es évekbeli helyzetről is beszámolt, az újonnan épített fonodáról, amely 750 embernek adott munkát, az óvodáról, a napközi otthonról, a kultúrházról, de még az új kazánházat is megemlítette.

A fotó jól megkomponált, ötletes. A három nő, aki talán a műszakból tart haza vidám, szinte felszabadult (valószínűleg ezt kérték tőlük). A nagy múltú üzem főépülete mögöttük, a háttérben tűnik fel, nem túltolakodó. A három „főszereplő” a korszak ideálja, nők, akik tesznek Románia iparának fejlődéséért. A gyárban élmunkásnők, derűsek, otthon meg tökéletes háziasszonyok és anyák…

Categories: Képkocka