Az alábbi képsorozatban a dualizmus kori Kolozsvár egy vasárnapját fogom rekonstruálni és bemutatni. A képaláírásokat a történelmi tények figyelembe vétele alapján írtam, ám helyenként szükség volt fiktív –ugyanakkor a korabeli valóságnak megfelelő – szövegelemek bevonására.
A képeket igyekeztem úgy összeállítani, hogy azokon a város összes társadalmi rétege megjelenjen, de mivel a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárból előásott korabeli illusztrációk, képeslapok többsége inkább a polgári középosztály életmódját szemléltetik, ezért a képsorozatban is ez a társadalmi réteg kapott nagyobb hangsúlyt. Kolozsvár nemzetiségeinek bemutatására azonban már nem volt lehetőség, ugyanis a képeken felbukkanó, átlagos, hétköznapi ruhát viselő személyek etnikai szempontból nem, vagy csak igen nehezen azonosíthatók. A várost ekkoriban döntő többségében magyarok lakták (1910: 84%), de mellettük éltek románok (12%), németek (3%), zsidók, örmények és cigányok. Kolozsvár legnagyobb vallási felekezeteit már könnyebb volt felsorakoztatni, noha itt is vannak hiányosságok.
Mindezek ellenére abban bízom, hogy a képsorozat egy olyan időutazásra invitálja az olvasót, mely által az eddigiekhez képest valamivel jobban megismerheti a „boldog békeidők” Kolozsvárját.
Nagy napra virradt Kolozsvár. A szombati hírlapok szerint ma a város két különböző pontján is vásárt tartanak, a piarista templomban egy híres lipcsei zeneművész előadását mutatják be, Pferschy éttermében újfajta sörök kóstolhatók, kora délután egy izgalmasnak ígérkező futballmérkőzésre kerül sor, este pedig a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játsszákEgyelőre azonban még csak pár utcaseprő és néhány koránkelő lézeng Kolozsvár utcáinÉs természetesen a postás is talpon, hogy időben kihordhassa a frissen nyomtatott Magyar Polgár és Ellenzék vasárnapi lapszámait. Vajon ezúttal milyen pikáns hírekkel fogják borzolni a kedélyeket?A postásnál és az utcaseprőknél is korábban keltek Kolozsvár őstermelői, a hóstáti földművelők, akik áruikkal megrakodva elindultak a vasárnapi piacraA legkorábban érkezők már kipakolták portékáikat és türelmesen várják, hogy felébredjen a város. Addig azonban bőven akad idő elbeszélni a hét legizgalmasabb eseményeitEzalatt a Deák Ferenc utcában szintén nagy a készülődés. Ma itt is vásárt tartanakBefutott a 8 órási vonat, megjöttek a kalotaszegi asszonyok. Mint mindig, most is a legtarkább, legszínesebb ruháikban pompáznakMás falvakból is folyamatosan érkeznek a jó vásárban reménykedő parasztokMég kilencet sem ütött az óra, de már nagy a nyüzsgés a Széchényi téri piaconA két piacot összekötő Wesselényi utca egyre zajosabb és forgalmasabb. Kovács József épp időben nyitotta boltját, Pap Ernő azonban nem érzi jól magát, puffadás kínozza, ezért úgy döntött, hogy ma otthon maradA kényesebb igényű polgárság nem kedveli a zsúfolt vasárnapi piacokat, inkább Lakatos József bécsi és párizsi termékeket kínáló áruházában költekezikIdőközben kinyitottak a főtér elegáns éttermei és cukrászdáiFess pincérek várják a vásárlástól kimerült és megéhezett vendégeketPferschy makulátlan tisztaságú és trópusi növényekkel díszített éttermét főleg a sörimádóknak ajánlják. Állítólag a városban csak itt kapni igazi Pilsner sörtSokan a délelőtti evés-ivás helyett a Piarista templom vasárnapi miséjét választják. Úgy hírlik, hogy a mise után egy híres lipcsei orgonaművész előadását fogják bemutatniA Szent-Mihály templom gyülekezetét nem izgatja különösebben a lipcsei „muzsikus”, ők továbbra is kitartanak a kevésbé szabadelvű öreg plébánosuk mellettA nagy-utcai reformátusoknak sejtelme sincs, hogy milyen versengés zajlik a két katolikus gyülekezet között. Őket jobban aggasztja a Farkas utcai református templom töretlen népszerűségeHabár egyelőre úgy tűnik, hogy nem sokan tolonganak a Farkas utcai templom előttKolozsvár unitárius gyülekezete ma nem tart istentiszteletet, helyette a kórházban lábadozó betegek számára visznek friss, a Széchenyi téri piacról vásárolt gyümölcsötAz öreg neológ rabbi már kora hajnal óta a tórát tanulmányozza. Ortodox kollégájáról azonban semmi hírMíg a felnőttek a piacon, a vendéglőkben vagy épp a templomok padsorai között töltik a délelőttjüket, addig a város legifjabb generációja felméri a terepet, hogy melyik szomszéd cseresznyefáját lehetne a legkisebb kockázat mellett megdézsmálniAz „úri” közönség miután megebédelt valamelyik elegáns főtéri étterem teraszán, kisebb csoportokba verődve elindul a városi sporttelep irányába és közben hangosan skandálja: Hajrá KAC! Vesszen Pest!Sajnos a Kolozsvári Atlétikai Club vesztett. A Budapesti Postás 19 alkalommal talált be, míg a KAC csapatának mindössze egyszer sikerült megzörgetni a postások hálójátSebaj, a vereséget könnyen feledteti a sporttelep melletti kioszk epres ízű fagylaltja. Cede József külföldön tanulta, hogyan kell tökéletes epres fagyit készíteniKözben esteledik. Az egész napot piacozással töltő környékbeli parasztok, termelők lassan elindulnak hazafelé, hogy még sötétedés előtt megetessék a disznókat, tyúkokatSajnos nem minden kolozsvárinak telik egyformán a vasárnapja. A Sáncalja nyomortelepének lakói ekkortájt kezdenek előmerészkedni, hogy felkutassák a pár száz méterre lévő kiürült Széchenyi téri piacot, hátha találnak valami hasznosíthatótA polgárság vasárnapja másképp folytatódik. Miután befejezték az epres ízű fagyijukat, a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz vonultak. Az est fénypontja a visszatérő Jászai Mari, aki újra Gertrudis szerepében fog játszaniA színház késő estig tartott, ezért sokan kocsist fogadnak és azzal szállíttatják magukat hazaÁm nem mindenki vágyik az otthon melegére. Egy nagyobb társaság a New York kávéház felé veszi az irányt. Megvacsoráznak, megvitatják, hogy a KAC balhátvédjét ideje lenne nyugdíjaztatni, egy kicsit dicsérik Jászai Mari színészi tehetségét, majd hajnalig isznak és kártyáznakMindeközben a dohánygyár vasárnapi műszakjában dolgozó munkások, mit sem sejtve, hogy mi zajlik Kolozsvár központjában, tovább robotolnak… a termelés nem állhat le
