Öt történelmi film az ötvenes évekből

Szerző: Tóth Gödri Iringó

Az ötvenes évek filmes szempontból igazán sokszínű volt, hiszen jól megfértek egymás mellett a klasszikus westernfilmek, Hitchock első klasszikusai, Elvis Presley korai zenés filmjei és a történelmi filmek, melyeknek egyik legkedveltebb témája a Római Birodalom volt. Természetesen a történelmi filmek nem korlátozódtak a római történelemre, de feltűnően nagyokat alkotott Hollywood és az olasz filmgyártás a témában, gondoljunk csak a máig közkedvelt Ben-Hurra, a Julius Caesarra, A palást, a Sába és a Gladiátor című filmekre. Ugyanakkor az Egyiptom múltjával, valamint a bibliai témákkal foglalkozó filmek is közkedveltek voltak a Szinuhe, a Tízparancsolat, a Góliát és a barbárok jó példák erre. Az ötvenes évek nagyon sok történelmi regény megfilmesítését is jelentette, elég csak a Quo Vadist, a Némó kapitányt vagy a Párizsi Notre Dame-t említenünk. Ugyanennek az évtizednek a termése a Sisi trilógia is, amit mi magyarok vagy imádunk, vagy ki nem állhatjuk, de amit minden karácsonykor újranézhetünk.

Őfelsége kapitánya (Captain Horatio Hornblower) – 1951

Raoul Walsh neve valószínűleg nem cseng túl ismerősen sem a filmrajongós, sem a történelem kedvelői számára, pedig munkássága igen gazdag, sok közepes színvonalú háborús drámát alkotott. Walsh 1951-es filmje, az Őfelsége kapitánya a brit hadiflotta egy kis hajójának, a Lydiának és legénységének történetét mutatja be. A Hornblower kapitány (Gregory Peck) által irányított hajó 1807-ben titkos küldetésen jár. A kapitány egy ellenséges spanyol hadihajóval megbirkózik, ám a gyönyörű lady Wellesley alaposan megzavarja megszokott életét. Klasszikus, romantikával átitatott történelmi film, ami bár nem egy igaz történetet dolgoz fel, a Napóleoni Háborúk korának egy izgalmas lenyomata.

Attila – 1954

Ez a film egyértelműen nem egy mintapéldánya a történelmi filmeknek, de egy említés mindenképp megérdemel, hiszen a magyar ember általában szívesen olvassa, látja hogy olyan nagy nevek játszották Attilát és feleségeit, mint Anthony Queen, Sophia Loren és Irene Papas. Az olasz-francia koprodukciót Pietro Francisci rendezte. Másrészt a filmet érdemes kiemelni azért is, hogy szemléltesse az évtizedben szinte halomra készült történelmi filmek gyakran igen csak patetikus stílusát, a korhűség jelentős hiányát.

Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai) – 1956

A filmet David Lean rendezte, aki a történelmi, illetve a történelmi időbe repítő filmek szakértője volt, olyan alkotások kapcsolódnak a nevéhez, mint az Arábiai Lawrence, a Doktor Zsivágó vagy az Út Indiába. Az alkotás, ami hét Oscar-díjat is bezsebelt a Burma-vasút építését állítja középpontba, Pierre Boulle regénye alapján készült. A film főszereplői hadifoglyok, akik egy a vasútvonal részét jelentő híd építésén kell dolgozzanak. Izgalmas, fordulatos, élvezetes film.

A dicsőség ösvényei (Paths of Glory) – 1957

Stanley Kubrick, akit a Spartacus, Ragyogás vagy a Tágra zárt szemek kapcsán ismerünk, az 1950-es években még csak zöldfülű huszonéves volt. A dicsőség ösvényei a rendező ötödik filmje volt, forgatókönyvét Humphrey Cobb olasz származású író könyve alapján írták. Az első világháborús tematikájú alkotás nyíltan háborúellenes. A film a Párizstól alig 30 kilométerre fekvő frontvonalról indul: Dax ezredes (Kirk Douglas) csapata élén egy lehetetlen küldetést kéne végrehajtson, ám kénytelen visszavonulni. A visszavonulás után a vezérkar felelősségre vonja az ezredet a katonák „gyávasága” miatt. Az ítélet 300 személy kivégzése, amit hála az ezredesnek enyhítenek. A filmet a kritika pozitívan fogadta, több díjra is jelölték (például BAFTA-díjra), ám a franciáknak nem nyerte el a tetszését, Franciaország és Svájc is évtizedekre betiltotta.

Ben-Hur – 1959

Közhelyes és unalmas azt mondani, hogy hogyha ötvenes évek, akkor Ben-Hur, pedig William Wyler filmjén generációk nőttek fel, generációk rajongtak érte. A Lew Wallace regénye alapján készült filmben Charlton Heston játszotta a címszereplőt, a gazdag júdeai herceget. A film a kereszténység kezdeteit mutatja be, azt a Rómát, amikor Krisztus követőit üldözték. A film bár egy olyan időszakban készült, amikor már lecsengett Hollywood úgynevezett aranykora, és a TV elterjedése miatt a filmgyártók igen komoly anyagi gondokkal küszködtek, 5000 közreműködő és 8000 statiszta részvételét tette szükségessé. A korszak egyik grandiózus filmje volt. Mindezeken túl azt is fontos megemlíteni, hogy a film zeneszerzője, Rózsa Miklós magyar származású volt – Billy Wider és Hitchcock filmjei számára is szerzett zenét.

+1 A nap szerelmese (Lust for Life) – 1956

Vincente Minnelli (akit a korszak fantasztikus musicaljei az Egy amerikai Párizsban vagy a Gigi által ismerhetünk) és George Cukor klasszikusa nem fért bele az évtizedből kiemelt öt fontos történelmi film közé, de ráadásként illik megtennünk ezt a művészettörténeti kitérőt. A film életrajzi, Vincent Van Gogh festő életét mutatja be Irving Stone híres könyve alapján. A film főszereplőit, azaz Van Goghot és festőtársát Paul Gaugaint olyan nagy nevek alakították, mint Kirk Douglas és Anthony Quinn. Alapfilm.

A cikksorozat első része: Ahány évtized annyi film

Categories: Filmkocka