A Hunyad vármegyei Körösbányán született Baumgarten László néven. Apja Baumgarten János ügyvéd, 1921-től tanácselnök a gyulafehérvári táblabíróságon, anyja Ferenczi Erzsébet. Apai ágon stájerországi német bevándorló, anyai ágon csíki közszékely család leszármazottja.

Iskoláinak elvégzése után Majláth Gusztáv erdélyi püspök jóvoltából Párizsban és Grenoble-ban volt külföldi tanulmányúton. Itt fordult az addig katolikus világnézetű fiatalember világnézete a baloldali eszmék irányába.

A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumba nevezték ki francia tanárnak.

Unokatestvére, Mayer László és Berkovics Bertalan tartományi titkár révén került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Ettől kezdve a kommunista irányultságú Falvak Népében, valamint a Brassói Lapokban és a Korunkban publikált álnéven. Ugyanebben az évben a párt megbízásából Brassóba utazott, ahol letartóztatta a helyi Siguranța. A nála talált kommunista propagandaanyagok miatt a csíkszeredai törvényszéken pert indítottak ellene, amely november 6-án a felmentésével végződött. Ennek ellenére Papp Jánosnak, a csíkszeredai gimnázium igazgatójának apellálására elbocsátották állásából.

Kolozsvárra költözött. Itt megismerkedett a zsidó származású Gerő Margit francia tanárnővel, akit rövidesen feleségül is vett. Együtt jártak Heves „Renci” és Tihanyi Erzsébet illegális pártszemináriumaira. Ugyanebben az évben hivatalosan is felvették a Kommunisták Romániai Pártjába, majd a – formálisan – augusztusban megalapított Magyar Dolgozók Szövetségének (a továbbiakban MADOSZ) főtitkára lett.

Részt vett az ekkor megrendezett Vásárhelyi Találkozó szervezésében.

A királyi diktatúra bevezetése és a politikai pártok (köztük a MADOSZ) betiltása után az Erdélyi Magyar Szó főszerkesztője lett. Ugyanebben az évben jelent meg első önálló kötete A magyarság a Dunavölgyében. Ezer év tanúsága címmel, amelyben a román–magyar sorsközösség mellett tett hitet, és a Kárpát-medence népeinek összefogását hirdette a nácizmussal szemben.

A második bécsi döntést követően pártutasításra elhagyta Kolozsvárt, és a Temesvárról Kolozsvárra rendelt Jakab Sándor helyét vette át az ottani illegális pártsejt élén (családja Kolozsváron maradt). Még az év vége előtt áthelyezték Brassóba.

Saját apellálására – Fóris István pártfőtitkár és Kazinczy János támogatásával – Brassóból Temesvárra helyezték, ahol a propagandaügyi bizottság irányítását vette át. A bánsági pártsejt a második világháború idején azon kevés sejt egyike volt, amely a bukaresti pártközpont és a „börtönfrakció” mellett folyamatosan működött.

Felmerült a MADOSZ újjáalakításának szükségessége; a feladattal Bányait bízták meg.

Az MNSZ első kongresszusán hivatalosan is megválasztották a szervezet vezetőségét: az elnök Kurkó Gyárfás, az alelnökök Balogh Edgár, Oláh Péter és Bányai László lettek.

Avram Bunaciu igazságügyi államtitkár a kolozsvári népbíróság egyik közvádlójává nevezte ki. E tisztségében részt vett a háborús bűnösök megbüntetésére irányuló perek megszervezésében és lebonyolításában.

Eltávolították az MNSZ alelnöki tisztségéből, az intézőbizottságnak azonban továbbra is tagja maradt. (Ennek feltételezett oka a Kurkó Gyárfással vívott hatalmi harca volt.)

Az MNSZ temesvári kongresszusán Kurkót leváltották az elnöki tisztségből (1949-ben letartóztatták és elítélték). Helyét Kacsó Sándor vette át; Bányait ismét alelnökké nevezték ki, és a Politikai Bizottság tagja lett.

A Nagy Nemzetgyűlés képviselője, egyúttal 1952-ig az Elnöki Tanács tagja lett. Ugyanebben az évben átvette az MNSZ oktatásügyi bizottságának vezetését is.

Oktatásügyi miniszterhelyettessé nevezték ki.

Támogatta az MNSZ önfelszámolását, arra hivatkozva, hogy „a szocialista fejlődésnek köszönhetően Romániában megoldódott a nemzetiségi kérdés”. Ugyanebben az évben ő váltotta a párttagságából felfüggesztett Nagy Istvánt a Bolyai Tudományegyetem rektori székében; kinevezése október 1-jén lépett hatályba.

Ismét oktatásügyi miniszterhelyettes lett.

Megfosztották politikai funkcióitól, és a bukaresti Történeti Intézet aligazgatójává nevezték ki. A tisztséget 1967-ig töltötte be, amikor egészségi állapotára hivatkozva kérte felmentését.

A Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának egyik alelnöke, egyben a Román Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának levelező tagja lett.

Bukarestben hunyt el.