Bethlen községben született. Apja Bernády Dániel gyógyszerész, anyja Mike Julianna. Születése után édesanyja meghalt.

Apja újranősült. Máthé Janett-tel (1846–1904) kötött házasságából három gyermekük született: Dániel (1865–1923), Margit (1868–1903) és Lajos (1870–1903).

Bernády Dániel családjával együtt Marosvásárhelyre költözött. Bérbe vette, majd 1879-ben megvásárolta az Aranyszarvashoz címzett gyógyszertárat.

A marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett. Orvostanhallgatónak iratkozott be a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre, majd apja halála után a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán gyógyszerészetet hallgatott.

Az Udvarhely vármegyei Bikafalván meghalt édesapja, Bernády Dániel.

Egyetemi tanulmányai végeztével kitűnő fokozattal megszerezte gyógyszerészmesteri oklevelét.

Első házassága: nőül vette Hegedüs Rozáliát.

Orvoskari rendkívüli hallgatóként megszerezte a doktori fokozatot. Dolgozatának címe: Adatok a kénhidrogéngáz vegyi sajátosságaihoz.

A marosvásárhelyi törvényhatósági bizottság tagjává választották.

Püspöki engedéllyel felbontották házasságát Hegedüs Rozáliával.

Nyilvánosan is elkötelezte magát politikailag: apponyistaként a marosvásárhelyi függetlenségi pártot támogatta az országgyűlési választásokon. Az általa támogatott jelölt győzött.

Feleségével örökbe fogadták egy tragikus tűzesetben árván maradt izraelita pék kislányát, Glauber Margitot. Három évvel később belügyminisztériumi engedéllyel átkeresztelték Bernádyra. Margit pedagógusként folytatta pályáját, Marosvásárhelytől távol.

Az Iparos Polgári Egylet elnöke lett.

Felvételt nyert a budapesti Demokrácia szabadkőműves páholyba. Vállalta, hogy új, vidéki leánypáholyt hoz létre.

A Nagyváradi Királyi Katholikus Jogakadémia államtudományi karán állam- és jogtudományi államvizsgát tett, előbbiből kitüntetéssel.

Már bérbe adott gyógyszertárát a Toldalagi-palotából a mai Rózsák tere 55. szám alá költöztette.

Gyógyszertára felét, majd 1908-ban teljes tulajdonjogát eladta Hints Zoltán gyógyszerésznek.

Közfelkiáltással Marosvásárhely polgármesterévé választották. Tisztségétől 1913 januárjában vált meg.

Szabályrendeletek sorozatát dolgozta ki és fogadtatta el a városi törvényhatósági bizottságban, ezzel párhuzamosan hozzálátott a város infrastrukturális fejlesztéséhez (aszfaltozás, csatornázás, az áram bevezetése stb.).

Jóváhagyásával a város jelentős kölcsönöket vett fel különböző városfejlesztési beruházásokra.

Megalapította a marosvásárhelyi Bethlen Gábor szabadkőműves páholyt, amely a világháború időszakáig az ő vezetésével működött.

A tisztújítást már az újonnan felépült szecessziós városházán tartották.

Megvásárolta első szovátai villáját.

Tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, hogy a földgáz felhasználását dokumentálja.

Marosvásárhely főispánjává nevezték ki. Tisztségéről 1917 őszén mondott le.

A város közönsége előtt felolvasta első háborús röpiratát, a Kötelességeinket. A kormány képviselőjeként (főispánként) egyetértését fejezte ki annak háborús politikájával.

Harmadik házassága: Kleé Erzsébet Auguszta Máriával, Heltai Ferenc budapesti főpolgármester özvegyével. A házasság ugyanezen év novemberéig tartott.

A román betörés idején a székelyföldi menekültek ellátásáért felelt. A megfeszített munkát élete egyik legnehezebb időszakaként idézte fel.

A háború alatt tett erőfeszítéseiért a király a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta neki.

Az őszirózsás forradalom idején Budapesten „ragadt”. Mélyen megrendítette a Tisza-gyilkosság híre; az ezt követő időszakban bujkált, és sikertelenül próbált hazatérni.

Megszületett egyetlen gyermeke, Bernády Györgyike. Kisgyermekkori skarlátfertőzés szövődményeként maradandó szívkárosodást szenvedett, amely korai halálához vezetett.

A trianoni békeszerződés aláírásának időszakában látta elérkezettnek az időt a politikai szerepvállalásra és a romániai magyarság politikai megszervezésére. Ekkor három röpiratot adott ki: Emlékirat, Nyílt levél, valamint Előterjesztés a magyar tisztviselők és ügyvédek eskütétele tárgyában. Röpiratai nem hoztak azonnali sikert, szervezkedése azonban később hasznosnak bizonyult.

A nyárádszeredai kerületben a román parlament képviselőjévé választották. Elsőként szólalt fel a román parlamentben a magyar közösség legitim képviselőjeként.

Hosszas betegsége miatt csak 1923 végén kapcsolódott be az OMP ügyvitelének alakításába. Ennek egyik eredménye az 1923. november 25-én aláírt „csucsai paktum” volt.

Az OMP Brassóban tartotta tisztújító nagygyűlését. Bernádynak elnöki ambíciói voltak, végül azonban alulmaradt Ugron Istvánnal szemben, így el sem utazott a nagygyűlésre.

Vezetésével az OMP tárgyalásokat folytatott a román Nemzeti Liberális Párttal. A tervezett paktum nem jött létre, az OMP azonban többnyire közös listákon indult az 1926-os helyhatósági választásokon.

Ismét Marosvásárhely polgármestere lett. 1929 januárjában felfüggesztették tisztségéből, amelyről nem sokkal később maga is lemondott.

Bekapcsolódott a Krenner Miklós által szervezett reformcsoportba, amely az OMP demokratizálását tűzte ki célul. A kezdeményezés azonban elbukott.

Felesége, Kelemen Margit megvásárolta a család második szovátai villáját, az Etelka villát.

Megalapította a Szováta-fürdői Villatulajdonosok Egyesületét.

Szovátán felújította az 1905-ben épült Etelka villát: elkészítette díszes homlokzatát és székelykapus bejáratát (a mai Bernády-villa).

A szovátai Fürdő Albizottság elnökévé választották; ebben a minőségében a fürdő teljes gazdasági életének irányítója lett.

70. születésnapján hívei nagyszabású ünnepséget szerveztek tiszteletére.

Húsvét nagyhetében meghalt egyetlen gyermeke, Bernády Györgyike. Ezt követően visszavonultan élt.

A Magyar Kisebbség című folyóiratban cikksorozatban válaszolt Gyárfás Elemérnek, és kifejtette nézeteit az 1920-as évek kisebbségi magyar politizálásáról. Ez volt utolsó „nyilvános” szereplése.

Október 20-án Szovátán rosszul lett, kocsival Marosvásárhelyre szállították, ahol két nappal később szívbénulásban elhunyt. 1951-ben helyezték végső, ma is ismert nyughelyére. Özvegye, Kelemen Margit 1961-ben hunyt el; a család hagyatéka részben a református egyház, részben a Maros Megyei Múzeum gondozásába került.