- Összeállította: Olosz Levente
- Szerkesztette: Fazakas László
1894. május 17-én született Dicsőszentmártonba. Apja, Marton Miksa, a helyi hitközség rabbija.
1906-ban dicsőszentmártoni polgári fiú-, és leányiskola első osztályos tanulója.
1911-ben apja a nyitrai jesivába (vallásos oktatás) adja, majd egy év múlva a szombathelyi jesivába kerül.
1912. október 14-én apja meghal, Marton Ernő egy évig segédrabbiként vezeti a város hitközséget.
1914-ben, intenzív magántanulói időszak után leteszi az érettségi vizsgát.
1914 nyarán a helyi cionista csoport egyik alapítója.
1915-ben beiratkozik a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem jogi karára. / A helyi hetilap, Vármegyei Híradó belső munkatársa lesz.
1916-tól tanulmányait a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen folytatja tovább.
1917-ben a Kisküküllő újság szerkesztője.
1917 augusztusában Gyárfás Elemér mellet főispáni titkárként kezd el dolgozni.
1918-ban a jogtudományok doktorává avatják.
1918 ősszén az őszirózsás forradalom támogatójaként erdélyi városokban tart szónoklatokat.
1918 decemberében Weissburg Chaimmal és Székely Bélával közösen megalakítja az Új Kelet cionista hetilapot. Ekkor a lap társszerkesztője.
1920. augusztus 17-én az Új Kelet napilappá alakul, Marton, pedig főszerkesztője lesz.
1922-ben román nacionalista diákok szétrombolják az Új Kelet szerkesztőségét. Több hónapos leállás után az újság újraindul.
1923-ban az Új Kelet szerkesztőségét újból támadás éri, de a rombolás ekkor nem volt jelentős.
1930-ban kolozsvári városi tanács alpolgármesteré választotta Marton Ernőt.
1932-es választásokon a Zsidó Párt képviseletében parlamenti képviselőnek választották.
1936-ban házasságot köt Deutche Gizellával.
1937-ben megszületik fia Mihály (Michael).
1940-ben a második bécsi döntés után a magyar hatóságok betiltották az Új Keletet. Marton tudományos munkákkal foglalja le magát.
1941-ben megjelenik legfontosabb műve a Magyar Zsidóság Családfája címen. Ebben bebizonyítja, hogy a magyar zsidóság többsége a 18. században vándorolt be az országba.
1944-ban a Zsidó Tanács tagja, a gettó felállítása után Romániába menekül, ahol megalakítja az Észak-Erdélyi Kuratóriumot, annak elnökeként pedig kísérletet tesz az erdélyi zsidóság megmentésére.
1944 novemberében a nemzetközi Vöröskereszt képviseletében a háború pusztítását mértékét mérte fel Észak-Erdélyben.
1946-ban a Palesztinát vizsgáló Angol-Amerikai Vizsgálati Bizottság előtt tanúskodik a holokausztról. Végső megállapítása, hogy az európai zsidóknak saját államra van szükségük.
1946-ban családjával Palesztinába emigrál (felesége és fia a Kasznter vonaton menekült meg a deportálástól).
1948-ban Tel Avivban újraindítja az Új Kelet napilapot.
1950-ben harcot folytat a magyar nyelvű újság elismertetéséért, mivel izraeli politikusok és a kulturális élet tagjainak egy része szembehelyezkedett az idegen, nem héber nyelvű sajtóval.
1952. január 25-én a Magyarszármazású Zsidók Világszövetségének ünnepélyes megalakulásán elnöknek válasszák.
1960. augusztus 28-án hunyt el, az Új Kelet szerkesztőségében.