- Összeállította: Kovács Szabolcs
- Szerkesztette: Fazakas László
1332. A várost alkotó települések közül ekkor említik először Csíksomlyót. Régészeti leletek alapján már a 11. század táján lakott volt a terület. A 11.-12. században épülhettek Kisvár, Őrvár, a Három vára és a Nagysomlyó-vára, melyekről azonban semmilyen írott információval nem rendelkezünk.
1442-1448. Megépül az első csíksomlyói kegytemplom. A híres Mária-kegyszobor a 16. század első feléből származik.
1539. Csíkzsögöd első írásos említése.
1558. augusztus 5. Csíkszereda nevének első írásos említése. Izabella királyné – aki a kiskorú János Zsigmond régense volt – a települést mezővárosi rangra emelte, és mentesítette a város lakóit az adófizetés alól, a Portának fizetendő adón kívül.
1567. Csíktaploca első írásos említése.
1623. április 26. Gróf hídvéghi Mikó Ferenc, Csík főkapitánya megkezdte a később róla elnevezett vár építését.
1661. október 26. Az Ali temesvári pasa vezette török-tatár haderő betört Csíkba és feldúlta a teljes Csíki-medencét. Elpusztult a csíksomlyói kegytemplom és a Mikó-vár is (a kegytemplom híres Mária-szobra azonban átvészelte a tatárdúlást, ehhez kapcsolódik a szobor leghíresebb legendája). A tatárok a csíksomlyói ferences szerzeteseket is lemészárolták. Márk Jakab, hosszúaszói születésű szerzetes a közeli Kissomlyó-hegyen bujt meg, innen nézte végig a környék pusztulását. Később, 1673-ban, a szerencsés megmenekülésének örömére felépíttette a Szent Antal-kápolnát.
1676: Megkezdte működését a Kájoni János-féle nyomda Csíksomlyón.
1694: A krími tatárok ismét betörtek Csíkba, ezúttal azonban sikeresen legyőzték őket Hosszúaszó mellett. A csata emlékére épült a Xántus-kápolna.
1714-1715: A Mikó-vár elnyerte végleges formáját a Stephan Steinville császári tábornok által kezdeményezett újjáépítés eredményeként.
1758: Felépült a város első római katolikus temploma, a Szent Kereszt-templom.
1764: A székelyföldi határőrezredek megszervezése, a csíki férfiakat is erőszakkal besorozták (lásd madéfalvi veszedelem).
1804: Megkezdték a csíksomlyói kegytemplom újjáépítését. Az elkészült templomot 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök.
1848. április 5. A forradalom átterjedt Csíkra is, amikor helyi lakosok (élükön a csíksomlyói diákokkal), Gecző János helyi lakos szervezésében leverték a Habsburg császári jelképeket a városban és a környező falvakban.
1848. október 9-10. Gecző János és Erőss Elek országgyűlési követ megkezdték a helyi nemzetőrség szervezését, a város azonban még abban a hónapban a császári katonaság megszállása alá került. A császári hatóságok által letartóztatott forradalmárokat a Mikó-várban kínozták, ahol a főparancsnokság székelt.
1849. január 18. Gál Sándor ezredes „bevette” a Mikó-várat: két ágyúval lövéseket adott le a kapura, mire a városparancsnok elmenekült. Ezt követően itt rendezték be az első székely határőrezred parancsnokságát, melynek vezetője Gál Sándor volt.
1849. július 23. A városban szállt meg egy éjszakára Petőfi Sándor, miközben Bem József csapataihoz tartott. Tapasztalatáról a következőképpen számolt be feleségének, Szendrey Júliának: „Csík-szeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van.”
1849. augusztus 1. A Nyerges-tetőn vívott ütközet eredményeként a város és környéke ismét a császári csapatok fennhatósága alá került.
1849: Megjelent a város első újsága Hadi Lap címmel.
1851: Felépült az első csíkszeredai kórház.
1860 körül: Orbán Balázs, a neves székely körutazó felkereste Csíkszeredát is, melyről a következőképpen számolt be: „Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városiasabb küllemmel bíró falu Csíkban akárhány van.”
1878: Csíkszereda Csík vármegye székhelye lett (Csíksomlyó helyett).
1891: Beolvadt a városba Csütörtökfalva és Martonfalva.
1892: Felépült a csíkszeredai törvényszék épülete (Igazságügyi Palota).
1897. április 5. Csíkszereda a vasúthálózat része lett.
1898: Felépült a Városháza épülete.
1909-1911: Felépült a Római Katolikus Főgimnázium épülete.
1910: Az ez évi népszámlálás szerint a városnak 3701 lakosa volt. Ebből 3591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű.
1911: Megkezdődött a villamoshálózat kiépítése.
1914. június 28.: Kitört az első világháború. A csíki katonaköteles férfiak többsége a keleti és az olasz fronton harcolt, legkevesebb 37 személy esett el a háború folyamán.
1916. szeptember eleje: Az Osztrák–magyar Monarchiát váratlanul megtámadó román hadsereg bevonult Csíkszeredába, amelyet az elfoglalást követően felégettek. A lakosság többsége még a megszállást megelőzően elmenekült.
1916. október: Az Osztrák–magyar Monarchia csapatai és a német csapatok visszafoglalták a romos várost.
1918. november 26. A Monarchia fegyverletételét követően a Román Hadsereg ismét bevonult a városba, ezúttal véglegesen.
1919. július 3. A román közigazgatás első ízben nevezett ki román polgármestert a város élére, Vasile Barbier addigi felcsíki főszolgabíró személyében. Barbiert Újfalusi Jenő addigi polgármester helyére nevezték ki, aki megtagadta a hűségeskü letételét.
1920. június 4. A trianoni békeszerződés értelmében a város is Románia része lett.
1921. július 20. A román földreform értelmében a Csíki Magánjavak tulajdonait kisajátította a Román Állam. Ez ügyben a későbbiekben az Országos Magyar Párt és kiemelten Pál Gábor csíkszeredai képviselő nyújtott be petícióit a Népszövetséghez, mely 1934-ben elrendelte a részleges visszaszolgáltatást. Erre azonban a gyakorlatban nem került sor.
1922. Aurel Țețu lett a város polgármestere.
1923. Țețut egy belügyminisztériumi vizsgálat miatt elmozdították hivatalából, utódául Dumitru Manț főorvost nevezték ki.
1924. Ismét elmozdították hivatalából az addigi polgármestert, az új városvezető Nicolae Oprea lett.
1924. július 5. A városba látogatott Ion I. C. Brătianu román miniszterelnök, ezzel ő volt az első román kormányfő aki felkereste a várost.
1926. április 1. Oprea ellen sikkasztási vádak merültek fel, ezért lemondott hivatalából. Utóda Victor Faroga ügyvéd lett.
1929. január: Megalakult a város első jégkorong egyesülete, Vákár Lajos és baráti körének kezdeményezésére. Az első hivatalos meccset január 6-án játszották Sinaian a Bukaresti Tenis Club ellen.
1929-1935: Felépült a város első ortodox temploma.
1930: Megalakult a Csíki Székely Múzeum Egyesület, melynek alapító tagjai: Domokos Pál Péter, Boga Lajos és Vámszer Géza gimnáziumi tanárok, valamint Nagy Imre festő voltak. Az Egyesület első titkára Bányai László tanár lett. Az Egyesületnek ekkor még nem volt saját épülete, a gyűjteményt különböző helyszíneken tartották. A Múzeum első kiállítását 1931. pünkösdjén nyitották meg, mely 13 teremben zajlott, 130 néprajzi és képzőművészeti tárgyat tartalmazott.
1930: Felépült a város görög katolikus temploma, mely 1948-tól, a Görög Katolikus Egyház betiltását követően ortodox lett.
1931. június 7. Megszervezték az első Ezer Székely Leány Napja találkozót Csíksomlyón.
1935. április 13-15. A csíkszeredai törvényszéken zajlott le a Gyimes-völgyi parasztlázadás pere, melynek során 17 személyt állítottak bíróság elé. Négy személyt 15 naptól 3 hónapig terjedő fogházra ítéltek, a 13 további vádlottat felmentették.
1938. október 6. Szász Gerő ügyvéd lett Csíkszereda polgármestere. Tisztségét egészen 1944 augusztusáig betöltötte.
1939. Csíkzsögöd Csíkszereda része lett.
1940. szeptember 11. A második bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapja Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. A Magyar Királyi Honvédség ezen a napon vonult be a városba. A csapatokat vitéz Heszlényi József vezérőrnagy vezette, a fogadóküldöttség élén Antal Áron gimnáziumi tanár állt.
1941 – 1944. A második világháború harcai során név szerint azonosíthatóan 67 csíkszeredai illetékességű honvéd vagy zsidó munkaszolgálatos vesztette életét.
1944. június 9. Csíkszereda zsidó lakosságát a sepsiszentgyörgyi gettóba, majd innen a szászrégenibe szállították. Június 9-én 314 csíkszeredai zsidót deportáltak onnan Auschwitz-Birkenauba, többségük ott vesztette életét.
1944. szeptember 11. Az előrenyomuló szovjet-román csapatok bevonultak Csíkszeredába, mely rövidesen ismét Románia része lett.
1949. június 4. Megszervezték Csíksomlyón a 41 évig utolsó búcsút, melynek szónoka Márton Áron erdélyi püspök volt. A búcsúra már az egypártrendszer bevezetését követően került sor, a püspök élesen tematizálta az egyházat ért sérelmeket. Még abban az évben letartóztatták és koncepciós perben elítélték.
1950: Csíkszereda, akárcsak Székelyföld nagy része, a szovjet mintára létrehozott Magyar Autonóm Tartomány része lett.
1956 – 1959: Az 1956-os magyarországi forradalmat követő időszakban legkevesebb 29 csíkszeredai illetékességű személyt állítottak bíróság elé és ítéltek el. Az egyik legjelentősebb csoportot a csíkszeredai gimnázium diákjai és tanárai alkották, akiket 1959. április 13-án ítélt el a kolozsvári hadbíróság. Marosvásárhelyen további három tanárt ítéltek el. A Szoboszlay Aladár temesvári plébános nevével fémjelzett pernek is voltak csíkszeredai vádlottjai, közülük hármat 1958. szeptember 1-jén kivégeztek a Securitate temesvári börtönében (Orbán István Csíktaplocáról, Tamási Imre és Tamás Dezső Csíksomlyóról). Emlékükre a rendszerváltást követően kopjafát állítottak a csobotfalvi temetőben.
1968. február 13-14. A megyésítés során vita keletkezett, hogy az újonnan létrehozandó Hargita megyének Székelyudvarhely vagy Csíkszereda legyen a székhelye. A csíkszeredaiak február 13-án tüntetést szerveztek a pártbizottság épülete elé (ennek a tüntetésnek a híressé vált jelszava, hogy: „Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk!”). A csíkiak küldöttsége február 14-én találkozott Nicolae Ceaușescuval és a párt vezetőségének képviselőivel, akik hozzájárultak, hogy a város legyen Hargita megye székhelye.
1968. augusztus 26. Első ízben látogatott Csíkszeredába Ceaușescu pártfőtitkár.
1970. április 24. Ceaușescu jelenlétében felavatták a készruhagyárat.
1976. június 9. Megnyitotta kapuit a csíkszeredai traktorgyár, mely 30 évig létezett, 2006-ban zárták be végleg.
1976. október 5. Nicolae Ceaușescu újabb látogatása Csíkszeredában, ahol meglátogatta a kötöttárú-gyárat.
1989. december 22. A romániai forradalmi eseményekkel összhangban Csíkszeredában is megmozdulásra került sor. A tömeg behatolt a Megyei Pártbizottság székhelyére (jelenleg a Megyei Tanács épülete), ahol megrongálták a berendezést. A Megyei Milícia épületébe is betörtek, néhány ott tartózkodó milicistát bántalmaztak. A romboló tömeget Borbély Gábor római katolikus esperes-plébános csillapította le. A vonatállomáson működő milícia helyiségébe is betört egy tüntető tömeg, az ott tartózkodó szolgálatos tiszt félelmében fegyverét használta, meggyilkolva György László csíkszentdomokosi lakost. Ugyanaznap éjjelén vesztette életét a Brassóban folytatott harcokban Müller László csíkszeredai kiskatona, akit posztumusz alhadnaggyá léptettek elő és utcát neveztek el róla a városban.
1989. december 24. Megalakult a csíkszeredai RMDSZ.
1990. január 19. László Pál építészmérnököt kinevezték a város polgármesterévé.
1990: Bertók Albert és Márk József ferences szerzetesek főszervezésével ismét megszervezték a csíksomlyói pünkösdi búcsút, mely azóta is minden évben megszervezésre kerül.
1990. április 29. Csíksomlyón szentelték püspökké dr. Jakubinyi György későbbi gyulafehérvári érseket.
1993: Dr. Csedő Csaba Istvánt választották a város polgármesterévé, aki 11 évig töltötte be a tisztséget.
2001-2003: Darvas-Kozma József esperes plébános felkérésével, Makovecz Imre tervei alapján felépült a római katolikus millenniumi templom, melyet Jakubinyi György érsek szentelt fel.
2004: Ráduly Róbert-Kálmánt választották a város polgármesterévé az RMDSZ színeiben.
2006. október 23. A román–magyar államközi közeledés jegyében Sólyom László magyar és Traian Băsescu román köztársasági elnökök együtt tisztelegtek Csíkszeredában az 1956-os forradalom hősei előtt.
2009. május: Nagyszabású tüntetésre került sor az Emil Boc vezette kormány magyarellenes intézkedéseivel szemben. A megmozduláson részt vett Markó Béla és Tőkés László is.
2020. szeptember 28. Korodi Attilát választották meg a város polgármesterének az RMDSZ színeiben.