A Keleti Újság jobbratolódása 1940 és 1944 között

Szerző: Harkai Ágnes

A Keleti Újság igen fontos szerepet töltött be az erdélyi és kiváltképp a kolozsvári magyarság életében, politikai gondolkodásának alakításában. Ezért alapvető fontosságú, hogy a magyarországi holokauszt eseményeinek jobb megértése érdekében megvizsgáljuk, hogyan viszonyult a lap a zsidókérdéshez, antiszemitizmushoz, zsidóellenes törvénykezéshez 1940 és 1944 között, hiszen az olvasókat a közölt cikkek nagyban befolyásolhatták.

78

A két világháború közötti Kolozsvár. Kép: R.A.K Kolozsvár

Mindenek előtt érdemes néhány szót szólni az újság patinás történetéről. A lap 1918-ban indult és egészen 1944 októberéig folyamatosan megjelent. Kezdetben polgári radikális irányt követett, beengedett hasábjaira baloldali, szociáldemokrata szerzőket. Irodalmi szerepe is jelentős: olyan munkatársak működtek közre, illetve publikáltak benne, mint Karácsony Benő, Ligeti Ernő vagy Benedek Elek. Az újság életében fordulópont 1927, mikor az Országos Magyar Párt felvásárolja a Keleti Újságot s ezzel konzervatív irányt vett a lap.

317px-József_Nyiro_-_Hungarian_Writer_-_Film_Szinhaz_Irodalom_-_Oct_18-24,_Nr_42

Nyírő József. Kép: Wikipédia

Kiemelendő, hogy 1939-től a főszerkesztői teendőket Nyírő József író, újságíró vette át, aki az 1944. október 15-én végbement nyilaspuccs után részt vett az ún. nyilas parlament munkájában, majd a Német Birodalom területére menekült a kormány tagjaival. A II. bécsi döntéstől kezdve aktív újságírói szerepet is vállalt a lap életében, számos vezércikket jegyez, melyek elsősorban a sok szenvedés és megaláztatás után hazatérő Erdélyről, Európa újjászületéséről és németekkel való szövetségünk feltétlenül helyes voltáról szólnak.

A II. bécsi döntés fontos határvonal a lap életében. 1940. augusztus 30. előtt a Keleti Újság alapvetően tárgyilagosan számol be a háború eseményeiről, gyakran szerepelnek címlapon az angolszász sikerek, nyoma sincs az újságban németorientációnak. A román antiszemita rendelkezésekről és végrehajtásukról rendre beszámol, de nem ad túl nagy teret ennek és semmilyen formában sem foglal állást ezek helyes vagy helytelen voltáról. A magyarországi hírek ritkák, a magyar belpolitikai élettel kapcsolatban nem fejti ki véleményét.

A II. bécsi döntés után mindez gyökeresen megváltozik. Az önmagában nem meglepő, hogy a visszacsatolás és a honvédség bevonulása hetekig címlapsztori marad, az ezzel kapcsolatos írások hangneme azonban már igen. Megjelenik a publicisztika műfaja, melyben igen gyakori a Német Birodalom dicsőítése, Hitler és Mussolini politikájának helyes irányvonala és természetesen kiemelt téma a sok szenvedés után végre hazatért erdélyi magyarság is. Emellett nem ritkák az újság hasábjain a nemzetiszocialista újságokból (például a náci párt pártközlönyéből) átvett cikkek, melyek fajbiológiával, a zsidók létezésének káros voltával vagy a zsidókérdés európai szintű rendezésének gondolatával foglalkoznak, de nem maradnak el a zsidó világuralom mítoszát taglaló írások sem.

A magyarországi zsidóellenes politikáról szóló cikkek szintén megjelennek, ám közel sem olyan tárgyilagos módon, mint a román törvénykezésről szólóak: a mindenkori kormány intézkedéseit kritika nélkül támogatja a lap, gyakran közölnek szó szerint parlamenti és egyéb beszédeket, melyek a háború és az antiszemita politika jogosságát fejtegetik. Emellett az újság egyértelműen és határozottan háborúpárti: szerinte a háborúból egy új Európa fog születni, melyben a sok megaláztatást elszenvedett Magyarország végre elfoglalhatja méltó helyét. Ennek megfelelően a címlapon igen gyakoriak a háborús sikerekről való beszámolók, a német, majd később a magyar hadsereg sorra nyeri a csatákat.

3

Kolozsvár a ’30-as években. Kép: R.A.K Kolozsvár

Az antiszemita törvénykezés mindenkor fontos téma volt az újságban 1940 és 1943 között. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem rövid és tényszerű hírközlésekről van szó. Egyrészt az egyes zsidótörvények, mint pl. a fajvédelmi törvény vitájából hosszan közölnek részleteket a kormánypárti és az Erdélyi Párt képviselőinek hozzászólásaiból, melyek határozottan támogatták a törvényt és a magyar-zsidó vérkeveredés káros voltáról értekeztek. Másrészről a már meghozott törvények, például a II. zsidótörvény alkalmazásáról külön kikérték egy kolozsvári jogász tanácsait, hogy az olvasók számára megkönnyítsék a végrehajtást. A zsidók erdő- és mezőgazdasági birtokainak elkobzása kapcsán folyamatosan hangsúlyozták, hogy a keresztény társadalom jogosan jut óriási haszonhoz és mindenki igyekezzék ezt kihasználni. Emellett folyamatosan közölték a hangsúlyozottan keresztény cégek hirdetéseit és természetesen hosszan foglalkoztak a nagyváradi törvényhatósági bizottság kérvényével is, mely a zsidók Magyarországról való kitelepítését szorgalmazta.

Röviden szólnunk kell még a publicisztika műfajáról, hiszen ebben érhető igazán tetten a Keleti Újság politikai irányvonala. Kiemelt téma a visszacsatolás és a kormányzati politika támogatása, valamint a zsidótörvények és a fajvédelem kérdése. Az újság gyakran beszél a kereskedelem felszabadításáról a zsidó uralom alól, a magyar föld újbóli magyarrá tételéről. Kiemeli, hogy ha már a köztudottan toleráns Erdély is a zsidók visszaszorítását szorgalmazza, akkor ez a probléma valóban megértett a megoldásra. Emellett külön ki kell emelni Finta Zoltán 1943-tól megjelenő állandó rovatát, a Magyar Arcvonalt. Ez a rovat már kifejezetten szélsőjobboldali hangnemben tárgyalja a fajvédelem kérdését és a háború szükségességét. A háborút ellenzőkről például a következőképpen nyilatkozik: „A demokrata, pacifista, antimilitarista, burzsuj társadalom betegesen elpuhult és elfajzott szellemisége kitenyésztette azt az embertípust, amely az életküzdelmet örökös meglapulással, engedménytevéssel s megalkuvással tudja csak folytatni.” Emellett természetesen gyakran közöl a zsidóság korlátozását sürgető cikkeket és számos románellenes írás is napvilágot lát a rovatban.

20179586_1705612402802260_656207580_n

Az 1944-es évről szólva elsőként megemlíthetjük, hogy a március 19-ei német megszállást követően megalakult, Sztójay Döme vezette kabinet tagjairól a Keleti Újság részletes önéletrajzot közölt, melyben hangsúlyozták eddigi zsidóellenes megnyilatkozásaikat vagy éppen Sztójay kapcsán berlini nagykövetként végzett szolgálatait. Érdemes kiemelni Finta Zoltán cikkét, melyben a szerző a következőképpen fogalmaz: „köszöntjük Magyarország új felelős kormányát s Isten segítségét kérjük történelmi felelősséggel teljes munkájukhoz. S köszöntjük régi fegyverbarátainkat, a magyar földre érkező német csapatokat, a régi és kipróbált bajtársakat”.

A Keleti Újság folyamatosan tájékoztatta olvasóit az antiszemita rendeletözönről, a zsidók totális jogfosztásának folyamatáról. Azonban itt sem egyszerű hírközlésekről van szó: az írások hangneme egyértelművé teszi, hogy az újság támogatja ezen rendelkezések végrehajtását,  a zsidók rádiójának beszolgáltatásától kezdve  a sárga csillaggal való megjelelőlésén át, egészen a gettósításig. Saját riportokat is közölnek. Jó példa erre a Széchenyi (ma Piata Mihai Viteazul) téri piacról készített tudósítás, melyben a riporter örömmel nyugtázza, hogy estek az árak, a kereskedők udvariasak, újra lehet alkudni, összességében idillikus képet fest a zsidómentes piacról. Emellett a lap örömmel számol be a zsidók kereskedelmi jogának felszámolásáról, a kereskedelem kereszténnyé tételéről.

20182073_1705612526135581_1655238651_o

Itt kell megjegyezni, hogy a kolozsvári társadalom igyekezett hasznot húzni a jogfosztó intézkedésekből: több alkalommal is hírt adott az újság arról, hogy a lakosság oly mértékben elárasztotta kérvényekkel – melyek a zsidó üzletek kiigénylésére vonatkoztak – a hatóságokat, hogy valósággal megbénították a hivatalokat. Ami mindenképpen érdekes, hogy a lapban egyáltalán nem jelenik meg a zsidók deportálása, egyetlen hírt sem közöl az újság az Írisz telepi téglagyár lakóinak bevagonírozásásról és elszállításáról.

Szólnunk kell az ebben az időszakban megjelent publicisztikákról és háborús hírekről. Már említettük, hogy Finta Zoltán élen járt a már szélsőjobboldalinak is mondható publicisztikai írások közlésében. Ilyen írása például a zsidó szerzők indexre tétele és könyveik bezúzása kapcsán írt cikke, melyben így fogalmaz: „Történelmi fontosságú rendeletével indexre helyezte egész sereg zsidó író nevét és minden alkotását. Ezzel a rendelettel megkezdődött a magyar szellemi élet egyik legfontosabb fejezete: az a kor, amelyben a zsidó szellemiség minden látható jelének távoznia kell a magyar fórumról. A papír ismét szűztiszta, fehér papír legyen s átesve a purgatóriumon újjászületett formában most már csak egy módon töltse be a papír örök eredeti misszióját a magyar szellem, csak a magyar szellem szolgálatában.” Itt kell kiemelni Endre László belügyi államtitkár rádióbeszédének leközlését is, melyben a deportálások megszervezéséért felelős államtitkár a zsidóság világuralmi törekvéseiről értekezik. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Keleti Újság még ekkor is határozottan támogatta a háborús részvételt, sőt a lap hasábjain csak győzelmekről kapunk hírt, ezt az újságot olvasva nehezen érthető, hogy végül mégis elvesztettük a háborút.

Összességében tehát elmondható, hogy a Keleti Újság néhány év leforgása alatt tényeket közlő napilapból 1944 nyarára már-már szélsőjobboldali médiummá vált. A II. bécsi döntés után valóban létezett kormányzati nyomás a politikai napilapok irányába annak érdekében, hogy támogassák az általuk vitt irányvonalat, ám az elmondottakból jól látható, hogy a Keleti Újság messze fölül múlta az elvárásokat.