Szerző: Killyéni András
A Kolozsvári Kerékpáros Egylet egyik gondját az 1890-es évek elején a modern sportaréna hiánya jelentette. A Sétatéren létezett egy elhagyott atlétikapálya, melyet nem használt senki, így 1893-ban a kerékpáros egylet kérte a pálya átadását. A várossal egyetértésben 1894-ben megtörtént az átadás, az egyesület pedig nekifogott a pálya kialakításához.
A felújítás az egylet tagjainak adakozásával történt, akik 150 darab 40 koronás részvényt vásároltak. A befolyt összegből alakították ki a modern pályát: a terveket Molnár Endre építész (aki később az Esterházy hercegi uradalom építésze volt) készítette díjmentesen, Stampa Keresztély egyleti titkár segítségével. A pálya hossza 333 1/3 méter, szélessége az induló oldalon 7 méter, a vele párhuzamos oldalon 5 méter, a fordulókban pedig 6 méter. A fordulók legmagasabb emelkedése 1,62 méter volt, a körívek sugara 35 méter. A modern, európai színvonalnak megfelelő sportlétesítmény mészkő burkolatát lehengerelték és forró kátránnyal öntötték le, majd homokkal szórták be.
Az 1894-es pályaavatótól kezdődően Magyarország rangos versenyeit rendezték itt. Korabeli visszaemlékezések szerint a fővárosi Millenáris pálya felavatásáig (1896) a kolozsvári versenytér volt az ország legmodernebb központja, így nem csoda, hogy 1899-ig rangos versenyek színhelye lehetett, a leghíresebb versenyzők indultak itt: Modl Lajos, Wiegand Rezső, Schwab (Sváb) Béla, Minich Jenő, később pedig Gillemot Ferenc, Greiner Frigyes és Rottenbiller János.
Az 1890-es évek magyar kerékpáréletének aktuális kérdése volt a profizmus megengedése. A vezetők egy része azt vallotta, hogy előrehaladást csakis magas színvonalú versenyekkel lehet elérni. Mások a helyi sportolók érdekeit tartották szem előtt, hiszen a helyi amatőr kerékpárosok, akik saját kerékpárjukkal versenyeztek, nem tudták felvenni a harcot a modern gépekkel versenyző „profikkal” szemben, akik különböző biciklikereskedések, kerékpárgyárak támogatását élvezték. A helyi sportolók védelmének érdekében a versenyeken rendeztek úgynevezett zárt versenyszámokat, ahol a helyiek indulhattak. Ennek ellenére a közönség özönlött a nagynevű fővárosiakat látni, így nem csoda, hogy amikor egy helyi „amatőr” legyőzte a fővárosi „profit”, a kolozsvári sportszerető közönség ezt a legnagyobb sikerként könyvelte el.
A kerékpáros egylet 1898 tavaszán rangos versenyt rendezett a Sétatéren. A tribünök megteltek, a pályán kívülről is rengetegen követték a verseny. A sztárvendég az MTK neves versenyzője, Greiner Frigyes volt. Greiner nagy esélyeshez méltóan versenyzett, megnyerte a megnyitó 2000 méteres, majd a vendégek számára kiírt 3000 méteres versenyt. Az 5000 méteres főversenyen legyőzte Kolozsvár leghíresebb kerékpárosát, a fiatal Appl Ferencet. Ezen alkalommal rendeztek először tandem versenyt is (két- személyes kerékpár), itt a Greiner–Szakula páros új magyar rekorddal győzött. Az utolsó, 5000 méteres nyílt verseny során a kolozsvári kedvenc, Appl és Greiner óriási csatát vívott, végül a kolozsvári kerékpáros győzött a nézők nagy örömére. A lelkes ifjúság Appl győzelme után befutott a pályára, a versenyzőt vállra emelték, és a tribünök előtt körbevitték, hősként ünnepelték.
A cikk nyomtatott változata megjelent a Korunk 2012/6 számában.
