Vereségeken át a győzelem felé

Szerző: Killyéni András

A labdarúgás megjelenésétől kezdve igen közkedvelt volt a kolozsváriak körében. 1896-ban az egyetem versenyvizsgát írt ki a tornatanári és vívómesteri állásért, amelyet Vermes Lajos nyert meg. Az akkori Magyarországon nagy népszerűségnek örvendő sportember ősztől a Római Katolikus Főgimnáziumban is tanított, rövidebb ideig pedig az Unitárius Kollégiumba és a Református Kollégiumba is kinevezték tornatanárnak. Bár az első futball mérkőzés helyszínét és időpontját homály fedi, 1896 tavaszán az egyetem Torna és Vívó Egyletében összegyűlt sportolókból álló labdarúgócsapatok már mérkőzést rendeztek a város végi katonai gyakorlótelepén, a Bivalyréten. Vermes elsőként ismertette meg és tanította Kolozsváron a labdarúgást, emellett elterjesztésében, népszerűsítésében is jelentős szerepet játszott.

Közel tíz éven keresztül a labdarúgást a helyi tanintézetek diákjai űzték. A labdarúgó csapatok fennmaradása a sikeres generációváltáson alapult. Az iskolai és egyetemi válogatottak folyamatos utánpótlás lehetőséggel rendelkeztek. Ez a folyamat elvezetett az erős csapatok megalakulásához, ugyanakkor azon csapatok esetében, ahol ez nem sikerült, a megszűnéshez. Érthető tehát, hogy az elsõ rangos tornára (1903-ban) a katolikus és az unitárius kollégium válogatottjai, illetve az egyetemi válogatott nevezett be.

1904-ben számos labdarúgó érettségizett, így a középiskolai csapatok megszűntek. Ekkor Koncz Rudolf, Telkes Béla, Lőwi Lajos és Emil, Stotter Aladár, Pusztai Béla, Csoma Imre, Jenőffy Miklós, Muth Mihály, Gruncza Lipót, Petrán Sándor, Márkos József, Nászta István és Vescan Teofil megalakították a Kolozsvári Atlétikai Club labdarúgó szakosztályát, ezt báró Jósika Gábor elnök is lelkesen támogatta. Az új egyesületen kívül a Kereskedelmi Akadémiában zajlott élénk labdarúgóélet, így eleinte e két csapat játszott barátságos mérkőzéseket.

bajnok_football-csapata

Korabeli focisták. Kép: huszadikszazad.hu

1905 tavaszán a KAC vezetősége telket szerzett egy labdarúgópálya kialakítására a Rákóczi (ma General E. Grigorescu). Ezen a telken a felületet elsimították, gerendából állandó kapukat állítottak, később pedig hálót is készítettek, melyet a vasárnapi meccseken használtak. A pálya vonalait mérkőzések előtt meszelték fel. Néhány évvel később a pálya utca felőli oldalát fakerítéssel kerítették el, kétoldalt bejáratot létesítettek, így a mérkőzésekre belépődíjat is lehetett szedni. A meccsekre a nézők számára a KAC játékosai padokat kértek kölcsön a szomszédoktól, melyeket mérkőzés után visszaadtak. A pályát 1905. május 11-én avatták fel, a KAC a nagynevű Budapesti Postást látta vendégül. A mérkőzést a Postás 19:1 arányban nyerte meg.

Ez a mérkőzés jelentette a kolozsvári labdarúgás bekapcsolódását a magyar futballéletbe. Bár sohasem fogalmazták meg nyíltan, a kolozsváriak célja a fővárosi egyesületek legyőzése volt. Nem számított, hogy Kolozsvárra többnyire a kisebb csapatok látogattak el, a helyi közönség mindig nagy szeretettel várta a budapesti labdarúgókat, és remélte az akkor szinte lehetetlen csodát: a győzelmet.

278

A kolozsvári sportpálya lelátója. Kép: R.A.K. Kvár.

Egy-egy fővárosi együttes kolozsvári szereplése 1908-tól megszokottá vált, például a Törekvés ebben az évben háromszor is játszott, és mindegyik alkalommal fölényesen győzött. Fejlődést jelentett viszont, hogy az elsõ 12–0-s vereség után egy 7–0, majd „csak” egy 4–0-s vereség következett a Kereskedelmi Akadémia Sport Köre (KASK) számára. A  KASK 1908 októberében a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubot (BEAC) fogadta, és bár a vendégeknél hiányzott néhány alapember, az akadémia akkoriban nagy sikernek és ritkaságnak számító 5–2-s győzelmet könyvelhetett el. Erre a sikerre a korabeli sportvezetés is felfigyelt, így 1910 őszén már kolozsvári egyesületeket is beneveztek a Magyar Kupa sorozatában.

1911 szeptember 17-én nagyszámú közönség és magas rangú személyiségek jelenlétében került sor az új kolozsvári sporttelep felavatására, amely a labdarúgás és az atlétika számára igazi, európai színvonalú otthont jelentett. Az MLSZ képviseletében jelen voltak Rösser A. István és Oprée Rezső alelnök, illetve Herceg Ede szövetségi kapitány is. A pályaavató atlétikai verseny után futballmérkőzésre került sor, Kolozsvár válogatottja a Csepeli Atlétikai Club ellen játszott. Az összecsapás a vendégek 4–1-es győzelmével végződött, de annál fontosabbnak bizonyult, hogy a sporttelep megnyitásával Kolozsvár jelentős előrelépést tett a sport terén.

Az első világháború előtt alakult meg a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club labdarúgó együttese, a kor legjobb helyi játékosai pedig átigazoltak az akkor „igen pénzes” klubhoz. Az egyesület viszonylag rövid időn belül nagyszerű sikereket ért el. Sajnos a világháború megszakította a helyi labdarúgás fejlődését, így hiába tárgyalták Budapesten a KEAC felvételéről a magyar első osztályba, ezt a világháború szomorú kimenetele lehetetlenné tette ezt.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Korunk 2012/6. számában.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s