Nagyobb városok esetén a sportrendezvények a mindennapi élet egyik meghatározó eseményeként lehetnek jelen. Még inkább igaz, ha egy településen belül több kompetitív, egymással is rivalizáló csapat létezik. A városi rangadók keltik általában a legnagyobb figyelmet, a kialakuló, városon belüli „szupremáciaharc” számos ellentmondást, szenvedélyt, akár rendbontást eredményezhet. A labdarúgás keretein belül lejátszódó városi rangadók talán a legismertebb, legtöbb szenvedélyt keltő sportesemények, melyek intenzitását a másikról alkotott „ellenségkép” tovább növeli. Futballklubok esetén egy bajnoki idényben a városi rivális legyőzése szurkolói szempontból akár sikeres szezont jelenthet. A modern városi derbik jelensége Kolozsváron is jelen van a CFR és az Universitatea közötti rangadó romániai szinten a legerősebb rivalizálások közé tartozik.
A napjainkban kialakult kép ellenben nem volt mindig jellemző, a rendszerváltásig túlnyomórészt egy „barátibb rivalizálás képe” vetődött rá, azonban az 1990-es évektől napjainkig nemcsak a két tábor közötti sportrivalizálás, hanem részben társadalmi törésvonal is erősíti a szembenállást. Ez természetesen sok esetben konstruált, sztereotípiákra erősít, mint például a másik csapat vélt kizárólagos etnikai jellege. A sorozatos incidensek a„fair play”-t, a kompromisszumot kizárják és főleg az utóbbi évtizedekben sokszor feloldhatatlannak tűnő ellenségeskedést eredményeztek.
A CFR 1907-ben alakult KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Club) néven, majd 1912-től átnevezték KTC-nek (Kolozsvári Torna Club), 1921-től pedig a Román Államvasutak nevét veszi fel (Căile Ferate Române). Az egyetemi csapat, az Universitatea SSSU (Societatea Sportivă a Studenților Universitari, Egyetemisták Sport Egyesülete), néven 1919 szeptemberében alakult meg.
A két világháború között
A két kolozsvári csapat közötti mérkőzéseknek a még folyamatban lévő romániai rangadók közül a leghosszabb és legrégebbi történelme van. A két világháború közötti kolozsvári klubok között a két csapat messze nem volt annyira domináns, mint 1945 után, főleg a 20-as években például a KAC, a Haggibor vagy a Kereskedelmi Akadémia sportklubja árnyékában maradtak.
Az 1920/1921-es, még csak helyi szintű bajnokságban, 1920. október 13-án találkozott először az 1911-ben átadott sétatéri stadionban akkor még KTC név alatt bejegyzett mai „CFR” és az akkor egy éve alakult SSSU (vagyis a mai „U”). A győzelmet 8-0 arányban a KTC szerezte meg, napjainkig ez a legnagyobb arányú különbségű meccs a két csapat között. A második meccset 1921. március 13-án rendezték, amely a két csapat egymás elleni meccseinek történetében az első döntetlen volt (1-1). A bajnokság végén a CFR a második, az U az ötödik helyen végzett. A következő 1921/22-es idényben már egy szervezettebb, körzetekre bontott labdarúgó-bajnokságot rendeztek, ahonnan a győztesek egy országos fordulóba juthattak. A kolozsi körzetben a kolozsvári csapatok mellett marosvásárhelyi együttesek is részt vettek. Ekkor kezdett erősödni az U és 1921. november 12-én szerezte meg első győzelmét a CFR felett (2-1), de a visszavágón a CFR még tudott nyerni.
Ebben a korszakban a vasutascsapat ereje a Román Államvasutak helyzetétől függött, működését az Államvasutak kolozsvári területi kirendeltségének dolgozóinak a tagdíja biztosította. Az 1930/31-es kiírásban a CFR el sem tudott indulni a bajnokságban, ezzel szemben az U egyetemi támogatással stabil egzisztenciális helyzetben volt, keretében válogatott játékosok is játszottak, a harmincas években már országosan is jelentős futballklubbá vált. Ebből kifolyólag ekkor a mérkőzések túlnyomó többségét – a 21-ből 15-öt- az U nyert meg és csupán hármat a CFR. 1932-től már országos szinten szervezték meg a bajnokságot, a két csapat külön osztályokba sorolták, az U az első-, míg a CFR a másodosztályba kapott helyet. Ez az időszak az U története egyik legsikeresebb korszaka bajnoki és kupadöntőkkel, bár trófeák nélkül, míg a CFR tartósan a másodosztályban ragadt.
Az államszocializmus alatt
Az 1945 utáni rangadó–történethez tartozik, hogy az akkor még másodosztályban játszó CFR 1948-ban átveszi a kolozsvári Ferar (a 19. század második felében alapított egykori Kolozsvári Atlétikai Club jogutódjának) helyét, amely a második világháború után folyamatosan gyengült, amíg első ligás helyét az 1947/48-as bajnoki kiírásban átadva egyesült a CFR-vel.
16 év kihagyás után először, 1948. május 9-én találkozott a két csapat, amely a CFR 4-2-es győzelmével zárult. Ezzel a győzelemmel a CFR elkerülte a kiesést, míg az U ötödik helyen végzett. A következő 1948/1949-es bajnokságban mindkét meccset a CFR nyerte 1-0 arányban, azonban a bajnokság végén mindkét csapat kiesett a másodosztályba. A következő idényben rendezték meg a két csapat közötti első másodosztályú mérkőzést. Mindkettőt az akkor Gheorghe Gheorghie-Dej nevét viselő központi stadionban rendezték, az első meccs 0-0-val, a visszavágó 2-1-es U győzelemmel végződött. A bajnokság végére az egyetemi csapat feljutott az első osztályba, míg a CFR középmezőnyben végzett. Ebben az időszakban nemcsak a stadion, hanem a két futballklub is más nevet viselt, a CFR Locomotiva (Mozdony), az U Știința (Tudomány) elnevezéssel szerepelt.
Ezután a „derbik” évekig szüneteltek, ameddig 1957-ben az U ismét a másodosztályba került. A két csapat közötti akkori különbséget jól mutatta a mindkét mérkőzésen született sima U-győzelem. (3-0, 6-0). Ekkor volt az „egyetemisták” edzője az a Kovács István volt, aki egy évtizeddel korábban játékosként a CFR színeiben szerzett győztes gólt az U évekkel később pedig a Johan Cruyffot is soraiban tudó legendás amszterdami Ajax vezetőedzőjeként kétszeres Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) győztes lett.
A szezon végén az U első, míg a CFR utolsó helyen végzett, ezzel kiestek a harmadosztályba. Hiába a kétosztálynyi választóvonal a két csapat között, 1959. március 8-án újra találkoztak a Román Népköztársaság Kupájában. Az U papírforma győzelmet aratott (4-2).
A 60-as évek végéig újra szüneteltek a „városi derbik”. Az U ekkor élte igazi aranykorát, 1965-ben nyerte mai napig egyetlen trófeáját, a Román Kupát, a CFR pedig alsóbb osztályok közt ingázott. A 1968/1969-es bajnokságban volt U-s játékosokkal megerősödött a CFR, ekkor Constantin Rădulescu orvos edzősége alatt az első osztályig sikerült feljutniuk. Több mint tíz év után, 1969. október 18-án, a rangadók történetének egyik legunalmasabb döntetlenjén (0-0) találkoztak újra az U-val. 12 000 kolozsvári követte a meccset az akkor immár „desztalinizált” – nem Gheorghiu-Dej nevét viselő – városi stadionban. A visszavágót a mexikói világbajnokság miatt 1970. június 28-án rendezték, ez pontosan az egyetemi vizsgaidőszak végén volt, ami az U egyetemista játékosait érintette kedvezőtlenebbül: a CFR 1-0-ra nyert.
Ebben a korszakban a kolozsvári szurkolóközönségre nem volt jellemző a maihoz hasonló ellenségeskedés, többször mindkét csapatot biztatták: ilyen volt például az 1970. október 25-én rendezett meccs, amikor szintén a CFR győzött (2-1). Az 1-1-es döntetlennel végződő visszavágó után már nem volt ilyen szívélyes a viszony, az U szurkolói bundával vádolták a játékosokat, a CFR ugyanis ismét a kiesés ellen küzdött ezért nagy szüksége volt a pontokra. A kiesést végül elkerülték.
Az U a következő, 1971/72-es kiírásban a harmadik helyen végzett a bajnokságban (az osztályrendszerben a mai napig a legjobb eredmény a csapat történetében), és mindkét városi derbit 1-0-ra nyerték. 1972/1973-ban felcserélődtek a szerepek. Az első meccset a CFR 2-1 re nyerte, a visszavágó 2-2 lett, a „vasutasok” ötödik helyen végeztek (évtizedekig ez volt csapat legjobb teljesítménye), az U utolsó lett és csupán a csapatlétszám növelése miatt nem esett ki. A következő két szezonban egyik csapat sem tartozott a mezőny erősebb feléhez, négy döntetlent játszottak egymással (2-2, 3-3, 0-0, 0-0), 1976-ban pedig „vállvetve” távoztak a másodosztályba. A 20. század utolsó első ligás „kolozsvári derbijét” 1976. április 25-én rendezték meg a sétatéri stadionban (amely ekkor már csak az U otthona volt, 1973-től a CFR már a Gépész utcai stadionban játszott), amely a CFR 1-0-s győzelmével zárult. A 70-es évek közepén a két csapat addigi „aranykorszaka” lezárult, a CFR évtizedekig nem játszott az első ligában, az U bár stabilabb első ligás résztvevő volt, de korábbi sikereit nem tudta megismételni.
A kiesés után az U edzőjévé az azelőtti évek „vasutas sikerkovácsát” Constantin Rădulescut nevezték ki, azonban mindkét szezonbeli meccsét elveszítette volt csapatával szemben (1-0, 2-0), a másodikat pont abban a stadionban, mely jelenleg róla van elnevezve.
Mindkét csapat középszerű szezont futott, az U 9., a CFR 11. helyen végzett. A következő szezon a két együttest a feljutásért vívott harcban közvetlen riválisként találta, a CFR győzelmi szériája folytatódott (2-0). A visszavágón a Román Kommunista Párt megyei szervezete a CFR feljutásáért próbálta bevetni befolyását, azonban a 0-0-s döntetlen egyik csapaton sem segített, 2. (CFR) és 3. helyen végeztek, a másodosztályban ragadva. A következő kiírásban (1978/79) a megyei pártszervezet már az U-t támogatta, például mindkét meccset az U stadionjában rendezhették meg. A vasutas játékosok tiltakozásképpen nem akartak pályára lépni, ezért 2000 lejes „bónuszt” kaptak eredménytől függetlenül. Mindkét meccset az U nyerte (2-1, 4-1), a szezon végén feljutott, a vasutasok negyedikek lettek. A következő években a CFR gyengült, 1982-ben lecsúsztak a harmadosztályba, a csapatot átszervezték, összeolvasztották a hadsereg helyi csapatával és Steaua CFR néven működött egészen a rendszerváltásig. A nyolcvanas években kétszer találkozott a két csapat, a másodosztály 1983/1984-es kiírásában, amikor mindkét meccset az U nyerte meg (1-0, 1-0).
A rendszerváltás után
A rendszerváltás utáni első években sem változott a két csapat közötti erőviszony, az U maradt a város legerősebb együttese, a CFR pedig továbbra sem tudott kitörni a másod-, harmadosztály árnyékából. 1991-ben a két csapat ellentétes „irányból”, az U kiesőként, a CFR feljutóként kezdte a másodosztály küzdelmeit. A CFR a 2000-es évek elejéig pénzügyi problémákkal küzdött, ekkor a munkások már nem fizettek tagdíjat a csapatnak.
A „derbi” képe ekkor kezdett hasonlítani mai formájához, a rendszerváltás utáni első meccsen már erőszakos cselekmények is előfordultak. A mérkőzés szünetében a játékosok közt összetűzés keletkezett, az U szurkolótábora pedig trágár szavakkal szidta a rivális csapatot. A meccset 1-0-ra az egyetemiek nyerték, az 1992. március 15-n rendezett visszavágott úgyszintén, 2-1-re. Egészen 2014. márciusáig ez volt az egyetemiek utolsó győzelme a CFR felett. Az U feljutott az első ligába, ahol a 90-es évek végéig megragadt, a CFR számára pedig talán történelme legsötétebb korszaka folytatódott, a másodosztályban sem tudott megmaradni, a harmadosztályban a 2000-es évek elején pedig a megszűnés fenyegette. Az U a 90-es évek végétől szintén hasonló cipőben járt, sorra kiesett az első és másodosztályból is.
Az új évezredben 2002. november 2-án találkoztak először a Gépész utcai stadionban. A CFR ekkor magánkézben, megújult tulajdonosi szerkezettel merész terveket szövögetett, megszabadult pénzügyi problémáitól, célul tűzte ki az első osztályba kerülést. Mindkét bajnoki meccs döntetlennel zárult (0-0, 1-1). A CFR 2003. szeptember 27-én 27 év után először nyert városi rangadót a sétatéri stadionban (2-0), a „fellegvári” visszavágót is megtudta nyerni, a szezon végén pedig 1976 után újra az első osztályba kerülhetett. Ekkorra már kialakul a „modern kolozsvári derbi”, a sportrivalizáláson túl már gyakoriak a feszültségek, erőszakos cselekmények vagy akár huliganizmus.
Az U 2007-es feljutásával 1976 után először rendeztek első ligás meccset a két csapat között. A két csapat közti erőviszonyok a nyolcvanas, kilencvenes évekhez képest átfordult, a CFR már bajnokesélyes csapatnak számított, egy évvel azelőtt addigi történelme legjobb eredményét érte el: 3. helyen végzett. 31 év után 2007. december 2-án találkoztak az első ligában, amelyet a CFR 2-0-ra nyert meg hazai pályán. Az U a bajnokság leggyengébb csapataként utolsó helyen kiesett, azonban 2008. május 7-én hazai pályán várták a kolozsvári rangadót, ahol egy döntetlennel megakadályozhatták volna, hogy a „vasutasok” első bajnoki győzelmüket megszerezzék.
1-0-ra a CFR nyert, ezzel bajnok lett. Az addigi feszültségekhez mérve is felfokozottabb hangulatban rendezték meg a meccset, az U szurkolói Kolozsvár központjában a rendvédelmi szervekkel is összecsaptak. A rendszerváltás után, de főleg a 2000-es évektől, a CFR megerősödését követően a kolozsvári „derbi” a kelet-közép-európai városi rangadókat idéző feszült, gyakran erőszakos képet mutat. Ugyanígy alakult 2012-ben a visszavágón (az odavágót hazai pályán simán nyerte a CFR 3-1-re), amikor már a játékosok is összetűztek a pályán, a mérkőzést felfüggesztették és újrajátszották.
Az újrajátszott „derbi” talán az eddigi legdrámaibb, a CFR 2-0-ról fordítva 3-2-re megnyerte a meccset, ezzel harmadik bajnoki címét szerezte, a másodikat az U otthonában, már a modern Cluj Arénában. A CFR dominanciája a városi derbiken 2014. március 23-án tört meg, mikor az U 1992 óta először győzte le a CFR-t, mégpedig idegenben 2-1-re. A két csapat az első osztályban utoljára a 2014-2015-ös szezonban találkozott, szeptemberben a CFR, áprilisban az U nyerte meg hazai mérkőzését (1-0, 1-0). Emellett a két csapat a Román Kupa elődöntőjében is szembekerült, két 0-0 után tizenegyesekkel az U jutott be a fináléba, a döntőt azonban 3-0-ra elveszítette a bukaresti Steaua ellen, ezt követően az első osztályból is kiestek.
Ekkorra mindkét csapat már pénzügyi problémákkal küzdött és csődvédelmi eljárás alá került. Egy másodosztályban eltöltött év után az U csődbe ment, majd a negyedosztályban szervezték újra. A CFR a csődvédelem ellenére meghatározó csapat maradt az első osztályban, 3 év alatt egy harmadik és egy negyedik bajnoki helyezést, valamint 2016-ban egy Román Kupa elsőséget szerzett, legújabban pedig újra bajnokesélyesnek számít.
A jelenlegi, 2017-2018-as szezonban az újjászervezett U a harmadosztály 5. számú csoportjában találkozott a CFR 2-es csapatával és annak ellenére, hogy viszonylag simán megnyerte a csoportot, a CFR fiatalokból és tartalékokból álló kettes csapata ellen egy hazai döntetlent és egy idegenbeli vereséget tudott elérni. A következő szezontól az U a másodosztályban fog játszani, a legközelebbi kolozsvári „derbi” az első osztályban a 2019-20-as szezontól jöhet össze, vagy a Román Kupa következő kiírásában.
Napjainkig összesen 72 hivatalos mérkőzést rendeztek a két csapat között, amely közül 28-at az Universitatea, 23-at a CFR nyert, és 21 döntetlent jegyeztek. Ebből 29-et az első osztályban rendeztek, ezek közül a CFR 14-et, az U 4-et nyert meg, a többi (11) döntetlennel végződött, a másodosztályban 18 meccsből 9-et az U, 5-öt a CFR nyert 4 döntetlen mellett, a kupában pedig 1-1 győzelme van mindkét csapatnak, valamint született még két döntetlen.
Történelmüket tekintve ma Kolozsvár két legsikeresebb futballklubjainak számítanak, de annak ellenére, hogy a mai romániai városi rangadók közül a legrégebbinek számít, a rivalizálás, és főleg a „derbi” mai ellenséges jellege mégsem annyira régi. A két háború között a kolozsvári sportélet meghatározó klubjai közül nem ez a kettő volt a legmeghatározóbb, az U identitásformáló jellege már ekkor kezdett kidomborulni és egyre jelentősebb futballklubbá vált mind kolozsvári, mind országos szinten. A város két legerősebb labdarúgócsapatjaivá 1948 után váltak, de ebben az időszakban akár több szezon kihagyással találkoztak egymással. A rendszerváltás, de inkább az ezredforduló után alakult ki a napjainkra jellemző ellenséges viszony.
