Szerző: Burja Izabella
Deé Nagy Anikó: Báró hadadi Wesselényi Kata, a hitben élő református nagyasszony. Kriterion, Kolozsvár, 2017.
A gróf Rhédey Zsigmondné báró Wesselényi Katáról szóló könyv, a művelődéstörténet egyéb hasonló nőalakjainak portréját gazdagítja. Műfaját tekintve sokkal inkább nevezhető életrajzírásnak, mint forráskiadványnak, hiszen az olvasó a protestáns nagyasszony életét, tevékenységét követheti nyomon. A 2017-ben nagy visszhangot keltett kötetben Deé Nagy Anikó a Teleki-Bolyai Könyvtár és más közgyűjteményekben található dokumentumok segítségével mutatja be Wesselényi Kata életútját. A szerző évtizedeken át kutatta a témát, és gyűjtötte össze a témával kapcsolatos, jórészt már korábban megjelent írásait. Az anyagot a receptgyűjteménnyel, az imanaplóból vett részletekkel és egy alapos életrajzi bevezetővel kiegészítve adta közé.
A Wesselényi Kata után fennmaradt dokumentumok közül a szakácskönyv képezi a mű gerincét. A 2012-ben már kiadott munka[1] újraközlését annak rendkívüli forrásértéke indokolta, mely értékes adalékokkal szolgált a bárónő arcélének megrajzolásához. Ki kell emelni, hogy a jelen kötet sokkal gazdagabb az előző kiadott kötetnél, hiszen gondosan összegyűjtve tartalmazza a konyhával kapcsolatos adatokat (munkakör, receptek, hozzávalók és azok mennyisége), sőt a receptek gyakorlatban való használatára utalva élővé teszi a mai olvasó számára is.
Mivel Wesselényi Kata a könyvtáralapító Teleki Sándor feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának a nagynénje volt, fontos szerepet játszott a Teleki család életében. A szerző a főúrnőt mélyen vallásos, bőkezű mecénásként jellemzi, aki mindennapjait állandó munkával töltötte. Deé Nagy Anikó feldolgozta az életrajzi adatokat is tartalmazó verses imádságait, bemutatja könyvgyűjtőként is, közzé tesz verses imádságokat, könyvjegyzéket, illetve néhány olyan levelet is, amelyek közvetlenül halála előtt íródtak. A halotti búcsúztató vers további kiegészítésként szolgál életrajzához. Mivel a kötetben közölt írások közül a grófné imanaplóiról, valamint a könyvgyűjtői tevékenységről szóló tanulmány már 2010-ben[2] illetve 2008-ban[3] megjelent, ezért a jelen kötet javára vált volna ezek aktualizálása, elkerülve azt, hogy a mostani kiadvány bevezetőjében, az általános életrajzon kívül még két alkalommal megismétlődjék az életút leírása.
A még kiadatlan imanapló számos életrajzi adatot tartalmaz, ebből több idézet is olvasható a kiadványban. Többek közt megtudhatjuk, hogy Wesselényi Kata 1735-ben született Hadadban. Édesapja régi magyar nemzetségből származó báró, hadadi Wesselényi Ferenc (1706–1770), aki gyakran utazott külföldre és Közép-Szolnok vármegye főispánjaként szolgált. Édesanyja Rhédey Zsuzsanna negyven évet élt férjével és kiváló példaképe volt lányának. Így tehát Wesselényi Kata jó neveltetésben részesült. Már tizenhatéves korában feleségül adták gróf Rhédey Zsigmondhoz (1722–1758) és közös életük java részét az általuk építtetett erdőszentgyörgyi kastélyban élték le. Az özvegyen maradt asszony Marosvásárhelyen kezd építkezésbe, egykori háza képezi a mai Teleki Téka alapját, mivel vagyonát unokahúgára testálta miután egyetlen fia meghalt.
Deé Anikó kötetéből megtudjuk, hogy az özvegy építtetőként is fontos szerepet játszott. A mezőveresegyházi református templom karzatának felirata arról tanúskodik, hogy az istenházát az ő támogatásával újították fel. A nevéhez fűződő legjelentősebb építkezés kétségkívül legjelentősebb műve a marosvásárhelyi Wesselényi–Rhédei-ház megépítése volt. Az építkezés 1777-re befejeződött. A szerző a mai ember szemszögéből nézve a következőképpen fogalmazza meg az életút jelentőségét: „Wesselényi Kata tehát azzal, hogy marosvásárhelyi házát Teleki Sámuel feleségére, iktári Bethlen Zsuzsannára testálta, részese lett a 18. századi legnagyobb jelentőségű erdélyi könyvtár létrejöttének.”[4]
A Rhédeyné a Teleki család könyvtáralapítását azzal is támogatta, hogy saját könyvtárát Bethlen Zsuzsannának adományozta. Az erdélyi arisztokrácia férfi tagjai mellett a nők is hódoltak a könyvgyűjtés szokásának. Ekkor nem csak divat, hanem elvárt tevékenység is volt a magyar könyvek gyűjtése. A marosvásárhelyi Teleki Téka három asszonygeneráció tudatos gyűjtési szokását őrizte meg. A legjelentősebb erdélyi asszonykönyvtár magját Wesselényi Kata könyvei alapozták meg, melyeket unokahúgára Bethlen Zsuzsannára hagyta, de a kutatók több olyan kötetet is találtak Bethlen Zsuzsanna könyvei között, amelyek a nagyanyja, lánya, és unokahúga beírását egyaránt tartalmazzák.
A mai olvasó számára talán meglepő a recepteket és konyhai praktikákat taglaló fejezet, amely a konyhai teendők leírása mellett orvosi tanácsokat is tartalmaz. A 275 recept közül 169 fellelhető a mutatóban is, amelyet a grófnő sajátkezűleg jegyzett, ez is azt mutatva, hogy a recepteket nemcsak összegyűjtötte, hanem a gyakorlatban is használta. ,,Megtudjuk, hogy Wesselényi Kata erdőszentgyörgyi, kajáni, marosvásárhelyi konyháján miként főztek, milyen fűszereket használtak, hogyan készítették az ételeket.”[5] A bárónő ismerhette az Erdélyben élő egyéb nemzetiségek életmódját is, erre utal például az ,,indire” kifejezés, amit az „oláhnék” használtak. Nyilvánvaló, hogy a korban nem lehetett könnyű a hozzávalók és a megfelelő eszközök beszerzése. Képzeljük csak el, milyen lehetett a 18. századi konyhai felszerelésekkel harminchat tojásból habot verni, piskótához, méghozzá mixer és habverő nélkül – állapítja meg a szerző. A receptek legfontosabb üzenete, hogy az utasításokat pontosan be kellett tartani, mert ha nem követték a leírtakat, akkor az étel könnyen megromolhatott, erről olvashatunk például a 249-es receptben. A szakácskönyvet figyelmesen követő olvasó képet alkothat Wesselényi Kata konyhájáról. A megjegyzésekből következtetve valószínűnek tűnik, hogy a recepteket maga a grófné diktálhatta vagy másoltatta, a könyvben pedig az általa összegyűjtött sorrendben követhetjük nyomon a lejegyzett ételeket. A receptek hozzávalóinak mennyisége pedig gyakran utal arra, hogy hány személyre készülhetett az étel. Körülbelül 100 recept szól az ételek elkészítéséről, 30 pedig házilag előállítható italokról.
A szakácskönyvből az is kiderül, hogyan tárolták az ételeket. Erre kiváló megoldást kínált a ház pincéje, ahová egymásra rakták a sajtot, vajat stb. Leleményességgel oldották meg a mélyhűtés helyettesítését, elég, ha a 143/a receptet elolvassuk. „A friss meggyet viaszba mártották, télen aztán leolvasztották a gyümölcsről a viaszt, és használhatták a nyers gyümölcsöt.”[6] Néhány leírás egészségügyi problémára is javasolt megoldást: fájdalomcsillapítás, melankóliakezelés, álmatlanság megszüntetésére. Napjainkban természetesnek vesszük, hogy a főzéshez szükséges szinte minden alapanyag készen megtalálható a konyhában, ez azonban nem volt mindig így. Erről tudunk meg részleteket, amikor olaj-, ecet-, vaj-, illetve sajtkészítésről, textíliák és bőrök festésének módjáról olvashatunk, mindezeket természetes anyagokból készítve. A receptek akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy kipróbálásuk esetén betekintést nyerjünk a korabeli ételek és italok ízvilágába. Már a korban gondosan odafigyeltek a higiéniára, az élelmiszerek tartalékolására, tárolására és a takarékoskodásra is. Az olvasó számos hasznos tanácsot olvashat a főúri nagyasszony háztartási könyvében, amelyeket ugyan ma már nem gyakorlunk, de ezek a kultúrtörténeti értéken túl a kísérletező kedvűeknek is hasznosak lehetnek. A szakácskönyv nyelvezetének megértésében segítséget nyújt a szerző által összeállított szómagyarázat.
A könyv végén két levelet olvashatunk: a Wesselényi Kata Bethlen Zsuzsannának címzett írását, valamint a Jósika Antal Teleki Sámuelhez intézett gondolatait tartalmazót. Az elsőt pusztán azért válogatták be a könyvbe, mert általa is bővül a levélíróról alkotott képünk. „Az imanaplókból ismert komoly stílust itt viccelődő, könnyed hangnem váltja fel. Lám, az akkor Marosvásárhelyen élő özvegyet ilyen közönséges asszonyi dolgok is foglalkoztatták. Jósika arról is ír, ,hogyan viszonyult háza népe, de lényegében a város lakossága a grófnéhoz”[7] – állapítja meg a szerző. Jósika Wesselényi Kata halálának körülményeiről is beszámol, arról, hogy kik voltak körülötte halálának óráján. Megtudjuk, hogyan intézkedtek a ház és a vagyontárgyak felől.
A kötetben helyet kapott az a halotti ének is, amelyet „…Wesselényi Kata halálakor a marosvásárhelyi református kollégium rendel a nevét elhallgató szerzőtől.”[8] Özvegy gróf Rhédey Zsigmondné báró hadadi Wesselényi Katáról tudomásunk szerint portré nem maradt fenn, de a kötet gazdag képanyaga az általa létrehozott épületekről, kézimunkáiból, írásairól gazdag fényképanyaggal pótolja ebbéli hiányérzetünket. A szerkesztői munka hiányosságaitól és az életrajzi adatok többszöri ismétlésétől eltekintve (néhány esetben nem teljesek, vagy részlegesek a források és a bibliográfiai hivatkozások) elmondható, hogy az erdélyi kultúrtörténet gazdagabb lett egy összefoglaló, a nagyközönségnek szánt értékes kiadvánnyal, amely az erdélyi múlt 18. századi képét árnyalja.
Jegyzetek
[1] S. Sárdi Margit (sajtó alá rendezte): Wesselényi Kata: Gazdasszonynak szükséges könyv. Máriabesenyő, Attraktor, 2012, 104.
[2] Deé Nagy Anikó: Báró hadadi Wesselényi Kata imanaplóiról. In: Stemler Ágnes, Varga Bernadett (szerk.): ,,mint az gyümölczös és termett szölöveszöc…”, Tanulmányok P. Vásárhelyi Judit tiszteletére, Budapest, 2010, 145–165.
[3] Deé Nagy Anikó: Az erdőszentgyörgyi Rhédey kastély-könyvtár a XVIII. században. In:Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára, Kolozsvár, 2008, 39–65.
[4] Deé Nagy Anikó: Báró hadadi Wesselényi Kata, a hitben élő református nagyasszony. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2017, 16.
[5] Uo. 24.
[6] Uo. 144.
[7] Uo. 129.
[8] Uo. 31.
