„Kedves Miniszterelnök Úr!” Kiss Elek unitárius püspök és Petru Groza barátsága

A tanulmány az NKFIH K 143767. sz. pályázat támogatásával készült.

Létezik-e őszinte és önzetlen barátság a politika világában, ahol szinte minden cselekedet, gesztus a hatalom megszerzéséről vagy annak megtartásáról szól? Kétségkívül van rá példa: az egyik legismertebb a Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök közötti barátság a második világháború éveiben; igaz, a kettejük közötti szoros kapcsolat kialakulásához a kölcsönös szimpátia mellett közös politikai érdekük: a náci Németország legyőzésének szándéka is nagyban hozzájárult.[1]

Kiss Elek unitárius püspök és Petru Groza román miniszterelnök, majd államfő több mint egy évtizedes barátsága természetesen semmilyen hatást nem gyakorolt a világtörténelemre, viszont annál inkább befolyásolta a közel 70 ezres lélekszámú romániai unitárius közösség 1945 utáni sorsát.[2] Magától adódik a kérdés: kapcsolatuk őszinte tiszteleten, kölcsönös megbecsülésen és közösen vallott elveken alapult-e, vagy csupán érdekvezérelt politikai „barátság” volt, – netán mindkét szempont szerepet játszott?

Eltérő életutak, közös vonások

Kiss Elek, az unitárius egyház 27. főpásztora az egykori Udvarhely vármegyei Medeséren (Medișoru Mare) született 1888-ban, egyszerű székely szülők gyermekeként. A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumokban tanult, majd Kolozsváron  a Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori, az Unitárius Teológiai Intézetben pedig lelkészi oklevelet nyert. Egyháza jóvoltából 1913–1915 között az oxfordi Manchester College lelkészképesítő főiskolán folytatta tanulmányait. Az I. világháború kitörése után néhány hónappal, 1915. május közepén magyar állampolgársága miatt a brit hatóságok internálták. A fogolytáborból június végén szabadult, majd hazatérése után hat évig a Székelykeresztúrhoz közeli Kissolymoson (Ṣoimoșu Mic) teljesített lelkészi szolgálatot. A világháború befejezése után, 1919 őszén a román hatóságok is internálták, és több hónapig fogva tartották. 1921-től a kolozsvári teológiai akadémia ótestamentumi tanszékén tanított 25 éven át, egészen püspökké választásáig. Közben jelentős egyházirodalmi munkásságot fejtett ki, számos könyvet írt, lapokat szerkesztett, továbbá egyik irányítója volt az unitárius teológia és egyház megújhodására irányuló mozgalomnak. 1938-ban egyházi főjegyző és egyben püspökhelyettes lett, majd Józan Miklós püspök váratlan halála után,[3] 1946. szeptember 15-én a székelykeresztúri zsinati főtanács őt választotta püspökké. Negyed évszázadon át töltötte be e tisztséget, 1971. december 7-én hunyt el.[4]

Petru Groza életpályája az Erdélyi Krónika olvasói előtt nem teljesen ismeretlen.[5] A későbbi ügyvéd, üzletember és neves politikus Dél-Erdélyben, egy Hunyad megyei, román többségű kis faluban született 1884-ben. Apja román nacionalista érzelmű ortodox pap volt, anyja ‒ egy szintén görögkeleti pap lánya ‒ fiatalon meghalt. A szászvárosi református Kun Kocsárd gimnáziumban eltöltött nyolc év (1895–1903) döntő hatással volt szellemi fejlődésére, és meghatározta a magyarokhoz való későbbi viszonyulását. Tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet és kultúrát, valamint életre szóló barátságokat kötött számos magyar származású osztály- és iskolatársával, megalapozva kiterjedt magyar kapcsolathálóját. 1911-ben jól menő ügyvédi irodát nyitott Déván, Nagy-Románia létrejötte után pedig politikai pályára lépett: 1921-ben, majd 1926–1927-ben miniszteri tisztségeket vállalt Alexandru Averescu néppárti kormányaiban. Ezután néhány évre visszavonult a politikai élettől, és éles baloldali fordulatot tett. 1945. március 6-án szovjet nyomásra I. Mihály király Románia miniszterelnökévé nevezte ki, 1952-ig állt a kormány élén. Ezt követően 1958-as haláláig a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke, azaz államfő volt.

Ha közös vonásokat keresünk e két, egymástól teljesen eltérő életútban, az egyik az lehet, hogy karrierjük során mindketten elérték a lehető legmagasabb beosztást: Kiss Endre egyházának feje, míg Groza az ország legfőbb közjogi méltósága lett. Ennél is fontosabb hasonlóság a valláshoz való kötődésük volt: baloldali nézetei ellenére Groza – családi hátterének köszönhetően is – nem viszonyult ellenségesen a valláshoz, sőt 1913-tól kezdve egészen haláláig a nagyszebeni görögkeleti érseki zsinat (a nemzeti egyházi kongresszus) tagja volt.[6] Jellemző, hogy az 1958. január 7-én elhunyt Grozát egyházi szertartás keretében búcsúztatták el, ami hivatalos temetés esetében példa nélküli volt Romániában 1948 és 1989 között. Az istentiszteletet Justinian pátriárka celebrálta a legfőbb párt- és állami vezetők jelenlétében, ráadásul mindezt a román rádió is közvetítette.[7] Abban is hasonlítottak, hogy mindkettőjüket szoros érzelmi szálak fűzték Dévához: Kiss Eleket Dávid Ferenc emlékezete, Grozát pedig az, hogy 1911-től 1945-ig ott lakott és dolgozott, de 1945 után is gyakran „hazamenekült” hosszabb-rövidebb időre Bukarestből. Ilyenkor napi rituáléja részét képezte a dévai várhegy megmászása,[8] ami talán arra is jó alkalom volt, hogy elgondolkodjon Dávid Ferenc mártírhalálán.

Ismeretségük kezdete

Nem tudjuk, mikor ismerték meg egymást, lehet, hogy már a két világháború közötti időszakban is találkoztak. Így például 1929 novemberében Déván, amikor is nagyszabású ünnepség keretében leplezték le az eredetileg 1910-ben felavatott, de az első világháborút követő impériumváltás idején ismeretlen tettesek által összetört, majd országos gyűjtés eredményeként 1929-ben helyreállított Dávid Ferenc-emléktáblát. Az eseményen Boros György püspökkel az élén részt vett az egyház egész vezetősége, de rajtuk kívül több száz hívő is elzarándokolt Erdély minden részéből. Kiss Elek részvételét csak feltételezzük, Groza „volt miniszter” azonban biztos ott volt a felavatást megelőző napon, november 12-én a dévai városi színházban tartott díszünnepségén.[9]

Az első általunk ismert adat arról, hogy találkoztak egymással, egy 1946. április 13-i román újsághír, amely szerint Petru Groza kormányfő mások mellett Kiss Elek püspökhelyettest is fogadta.[10] Nem kizárt, hogy megbeszélésükön szóba került a februárban elhunyt Józan Miklós utódlásának kérdése is. Kiss ugyanis már 1938-ban és 1941-ben is próbálkozott a püspöki szék megszerzésével, de sikertelenül.[11] Lehet, most úgy gondolta: nem árt, ha a szeptemberben esedékes püspökválasztáson tekintélyes hátszéllel indulhat riválisaival szemben, éspedig azzal, hogy élvezi a miniszterelnök bizalmát.[12]

Püspökké választását követően megsűrűsödtek a miniszterelnökkel való találkozói. Októberben „tisztelgő” látogatást tett Grozánál, aki „nagy szívélyességgel egy órán át tartó kihallgatáson fogadta”.[13] Ennek során Kiss felemlítette, hogy neki, „mint az unitáriusok egyetlen püspökének”, kapcsolatot kell fenntartania a világ összes unitáriusával. Groza ezt „megértéssel” fogadta és támogatásáról biztosította.[14] Mintegy fél évvel később, 1947. március 11-én Kiss letette a hűségesküt I. Mihály király előtt, és ezzel államilag is megerősítést nyert tisztségében. A szertartáson részt vett Groza is, aki „e nap emlékére” 10 millió lejt ajánlott fel az 1944-ben másodjára is összetört dévai Dávid Ferenc-emléktábla helyreállítására.[15]

Barátságuk

Kiss Eleket Kolozsváron, 1947. augusztus 10-én iktatták be püspöki tisztségébe. Groza személyes megbízottját, Ioan Vască vallásügyi államtitkárt küldte el az ünnepi eseményre. Kiss arra kérte az államtitkárt, közölje Grozával, hogy az unitárius egyház és annak püspöke minden erejével támogatni kívánja a miniszterelnököt és a kormány munkáját.[16] Másnap „Kedves Miniszterelnök Úr!” megszólítással magyar nyelvű levelet írt neki. Grozát az unitárius egyház „igazi és őszinte” barátjának nevezte, „akihez minden kérdésünkben, bajunkban bizalommal fordulhatunk”, és akit valamennyien a szívükbe zártak. Kérte, hogy „azt a jóindulatot, amelyet mostanáig tapasztaltunk, a jövőben is úgy Egyházammal, mint velem szemben őrizze meg”. Ugyanakkor segítségéhez is folyamodott az ügyben, hogy elutazhasson egy külföldi konferenciára, továbbá közbenjárt az egyház birtokainak kisajátítása, valamint alkalmazottai fizetése kapcsán is.[17] Groza már másnap megírta szintén magyar nyelvű válaszát. Megköszönte a „baráti, meleg” sorokat, megerősítendő „minden emberi keresztény gondolatot”, és beszámolt arról, hogy munkatársait utasította: „nézzenek utána a napirenden levő sürgősebb ügyeknek”.[18]

A miniszterelnök és a püspök közötti kiváló kapcsolat látványosan mutatkozott meg az 1948. augusztus 8-i dévai Dávid Ferenc-emlékünnepen, amelyen mindketten részt vettek, és közösen leplezték le a helyreállított emléktáblát. Az ünnepség istentisztelettel és az összegyűlt hívek közös énekével kezdődött, majd a beszédek következtek. Groza magyar és román nyelvű szónoklatában a két nép „közös honépítését” és a romániai egyházak egyenlőségét hangsúlyozta, Kiss Elek pedig kiemelte: Dávid Ferenc „harcos lelke” az unitárius egyháznak erőt ad arra, hogy „a Román Népköztársaságban elfoglalhassa az őt megillető helyet”.[19]

Kapcsolatuk alakulása jól nyomon követhető Kiss Elek 1950-ben elkezdett, mindmáig kiadatlan naplójegyzeteiben. Ezekből kiderül, hogy püspökként nagyon gyakran utazott Bukarestbe különböző egyházi és teológiai ügyek intézése végett. Ilyenkor többnyire Grozát is felkereste hivatalában, sőt előfordult, hogy Groza meghívta ebédre az otthonába is.[20] Magyar nyelven folytatott kötetlen, baráti beszélgetéseik során a püspök mindig beszámolt neki a megoldásra váró problémákról, az unitárius egyházat ért sérelmekről, Groza pedig igyekezett segíteni azok orvoslásában. Az összes találkozójukra nem térhetünk ki, néhányat azonban megemlítünk Kiss naplója alapján.

1951. október 22-én délben a püspöknek Vasile Pogăceanunál, az újonnan kinevezett vallásügyi miniszternél kellett volna megjelennie tisztelgő látogatáson, de nem tudott elmenni, mivel nem sokkal előtte a kormányfő megüzente neki, hogy ő is délben fogadja. „A M[iniszter]eln[ök] úr szívesen és szívélyesen fogadott 1 óra 10 perc időtartamig – olvashatjuk a naplóban –, s ezalatt szíves volt sok mindent közölni velünk, amiket tudnunk hasznos és jó. Vele különösen a Nagykönyvtárunk ügyét tárgyaltam meg, s a székelyker[esztúri] kisk[öny]vtár ügyét is. Hálásan köszöntem meg jóindulatát, miről egyszer s mindenkorra biztosított, valamint azt is, hogy a dévai D[ávid] F[erenc] tábla teljes biztonságban van ‒ és a kocsiján átküldött a Min[iszter] úrhoz, akivel telefonon közölte, hogy megyünk.”[21] 1952. március 11-én két és fél órát beszélgettek,[22] július 3-án pedig másfelet. Ez utóbbi találkozó kapcsán Kiss feljegyezte naplójába: „sok ügyet próbáltam elintézni, talán sikerült is”.[23] 1954. március 10-én először a vallásügyi miniszter fogadta, „s vele elég jól sikerült ált[alá]ban kérdéseink nagy részét megoldanunk”. Ezt követően találkozott Grozával. Az államfő „kiváló tisztelettel és szeretettel” fogadta, „s elvitt kocsival lakására 2 órai (3-5) tárgyalás után, ahol jó ebéddel kedveskedett 3 órai időtartam alatt, és majd visszavitt kocsival a pátriárkaságba [!]. Vele sok mindent el tudtunk intézni, s az ő közbenjárására másnap a Miniszter úr adott 14 ezer leut […] s kiutalta a már megígért 5000 leut a nagyajtai templom […] részére.”[24] Volt, hogy Groza látogatta meg a püspököt és családját Kolozsváron. „Dr. Groza Péter […] többször járt házunkban – emlékezett vissza Kiss Elekné. Dávid Ferenc szellemének őszinte tisztelője és férjemnek igaz barátja, akihez bármilyen egyházi ügyben bizalommal fordulhatott.”[25]

Utoljára 1957. december 18-án találkoztak Bukarestben. Groza ekkor már láthatóan nagy beteg volt, és csak kivételesen fogadta Kiss Eleket. A püspök így emlékezett vissza erre: „Egy-egy pillanatra visszatért ugyan [Groza] közismert jó kedélye, de egész valóján látszott a testi szenvedés. Meghatottan vettem tőle búcsút, mert úgy éreztem, utoljára látom életben.”[26]

Nem sokkal később bekövetkezett halálának híre mégis megrázta Kiss Eleket. Naplójában ezt írta: „A mi Egyházunknak nagy jóakarója és nekem kedves barátom volt. Sok jót tett és akart tenni velünk. Ilyen ember nem egyhamar akad.”[27] Nyomtatásban megjelent nekrológjában nagyon közeli ismerősének, jó barátjának nevezte, akinek sokat köszönhetett az unitárius egyház. „Akár a lelkészeink anyagi támogatásáról, akár egy templom renoválásáról, a könyvtáraink megőrzéséről, vagy bármilyen más ügyről volt szó, kéréseink meghallgatásra találtak és támogatásban részesültünk az államvezetés részéről.”[28] A január 10-i temetésen a gyászistentisztelet után a ravatalnál a többi romániai vallásfelekezet vezetőjével együtt ő is imádkozott, és elmondta az erre az alkalomra aznap reggel költött kis versét, amelynek utolsó három sora ez volt: „Mi könnyezve emlékezünk, / Emlékünkben is szeretünk, / Isten Veled, Isten velünk!”[29]

Őszinte barátság vagy érdekvezérelt kapcsolat?

A kérdésre nem adható kizáró jellegű, „fekete-fehér” válasz. Kettejük több mint egy évtizedes együttműködését vizsgálva ugyanis megállapíthatjuk: e kapcsolat egyfelől közös érdekeken alapuló politikai szövetség volt, másrészt azonban ennél jóval több is: éspedig két, egymás eltérő világnézetét tiszteletben tartó, egymást kölcsönösen nagyra becsülő ember őszinte barátsága.

Milyen közös politikai érdekeik voltak Kissnek és Grozának, pontosabban az unitárius egyháznak és az államnak? Az 1945 után fokozatosan kiépülő romániai kommunista hatalom arra törekedett, hogy akár erőszakos eszközökkel is, de beillessze az egyházakat a totalitárius politikai és társadalmi rendszerbe. Erőszakot alkalmazott például a római katolikus egyházzal szemben, amelynek püspöke, Márton Áron nyílt és határozott ellenzéki fellépést tanúsított. Kiss Elek viszont teljesen más utat választott egyháza védelmében: elvetette a nyílt konfrontációt, és ehelyett a tárgyaláson, kiegyezésen nyugvó „békés együttélés” alternatíváját kereste.[30] Ennek alappillérét a magyarbarát Grozával való személyes jó viszonya képezte. Groza személyét nem csak a püspök tartotta nagyra, hanem az egyház egész vezetése, és maguk a hívők is pozitívan ítélték meg. Őszinte támogatójukként könyvelték el, neki tulajdonították, hogy még gyakorolhatják vallásukat, és hogy Erdélyben szabad a nemzetiségek jogairól beszélni.[31] A hatalom csúcsán való jelenléte lélektani jelentőséggel bírt az unitáriusok számára. Általános óhaj volt körükben, hogy „csak dr. Groza maradjon az állásában, mert akkor ő gondoz bennünket”.[32] Halálát követően a püspök és felesége is nosztalgiával gondolt vissza rá. Egy 1964-es besúgói jelentés szerint Kiss Elekné bizalmasan elmondta, hogy állandó titkosrendőri megfigyelés alatt állnak, rosszabbodott a romániai magyarok helyzete, az egyház pedig nem léphet fel senkinek a védelmében. Nincs akinek panaszkodjanak; amíg Groza élt, még lehetett vele bizalmasan beszélgetni, de halála óta nincs senkijük.[33] Régen elfogadhatóbb állapotok uralkodtak, mert Grozával még bizonyos dolgokat el lehetett intézni.[34]

Grozának, mint a román államhatalom képviselőjének érdekében állt „pacifikálni” az egyházakat, így az unitáriust is. 1948 áprilisában például azzal büszkélkedett Széll Jenő magyar követ előtt, hogy sikerült rávennie az egyházak képviselőit a román állam iránti hűségeskü letételére, majd felolvasta neki a hűségnyilatkozatokat és saját beszédét az egyházak képviselőihez. Ez szerinte „olyan eredmény, ami neki már sikerült, de a magyar demokráciának még nem”, ezért a „magyar demokrácia jelenlegi formájában” elmarad „a román demokrácia eddigi politikai eredményei mögött”.[35] Groza tehát saját politikai sikerének tekintette egyes egyházvezetők, köztük Kiss Elek lojalitását, és ezt nyíltan ki is hangsúlyozta, politikai tőkét kovácsolt belőle. Cserében, mint láttuk, bizonyos fokú támogatást és védelmet nyújtott az unitárius egyháznak, így neki köszönhető az is, hogy egy-két kivételtől eltekintve az ötvenes évek végéig a hatalom érintetlenül hagyta annak vezérkarát.[36]

A hatalmi szempontokon túl, barátságuk őszinte volt. Groza, amint azt egyik volt szászvárosi osztálytársának írta, a „legnemesebb emberi érzések egyikének” tekintette a barátságot.[37] Megnyerő, közvetlen, derűs természetével Kiss Elekre mély hatást gyakorolt, és ő is nagyra tartotta a püspököt. A kettejüket összekötő legfontosabb kapocs Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius egyház megteremtőjének személye volt, akit Groza is tisztelt, és aki a miniszterelnök szívéhez közel álló dévai várban szenvedett mártírhalált.

Címlapkép: „Dr. Groza P. beszél, Déva” (1948?) (MUEKvGyLt, Kiss Elek unitárius püspök hagyatéka)

Jegyzetek

[1] Bővebben Jon Meacham: Franklin és Winston. Egy nagy ívű barátság bensőséges története. Budapest, 2018.

[2] Az unitarizmus a reformáció radikális ágaként a 16.  századi hosszas teológiai viták eredményeként született meg. Alapvető tézise szerint Jézus ember volt, és ennek következtében az Isten mind lényegében, mind személyében egyetlen egy. Az erdélyi unitárius egyházat Dávid Ferenc alapította, akit vallásújításért 1579 nyarán a dévai várbörtönbe zártak. Ott halt meg ugyanazon év novemberében. Minderről bővebben Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az unitárius egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya. Átdolgozta: Vári Albert. [Kolozsvár], 1930; Dr. Varga Béla: Az unitárius vallás alapfogalmairól. Keresztény Magvető, 1984. 2. sz. 63–72.; Négyszáznegyven év, 1568–2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján. Szerk. Dr. Szabó Árpád. Kolozsvár, 2008.

[3] Józan Miklós  (1869–1946) torockói, majd 1899-től 1941-ig budapesti lelkész volt, 1902-től az újonnan megalakult Duna-Tiszamenti Egyházkör esperese is. Mivel a trianoni békeszerződés következtében az egyházkör elszakadt a kolozsvári székhelyű romániai magyar unitárius egyháztól, ő lett a magyarországi unitáriusok vezetője. 1920-ban püspökhelyettessé neveztek ki, majd 1923-ban püspöki vikárius lett. A második bécsi döntés után, 1941-ben választották püspökké, ekkor Kolozsvárra költözött. Vö. Retkes Attila: Józan Miklós unitárius püspök emlékezete. Zempléni Múzsa 20. (2020) 4. sz. 11–20.

[4] Püspöki tevékenységét értékeli Pál János: Ellenálló, alkalmazkodó, kiszolgáló? Kiss Elek unitárius püspök egyházkormányzása az állambiztonsági források szemszögéből (1945–1971). Betekintő 15. (2021) 1. sz. 13–51. https://www.betekinto.hu/hu/2021_01_pal_j (Utolsó letöltés ideje: 2024. február 21.) Vö. Uő: Unitárius egyházvezetés 1945–1965 között. Egy célcsoport metamorfózisa? Magyar Kisebbség 18. (2013) 1. sz. 82–175. Az unitárius egyház 1945 utáni történetéről általában: Uő: Az Unitárius egyház szerepkörei a romániai államszocializmus első két évtizedében (1945–1965). Csíkszereda, 2017.

[5] L. Balogh Béni: Párhuzamos életrajzok. Petru Groza és Alexandru Vaida-Voevod viszonyulása a magyarokhoz. Erdélyi Krónika, 2021. június 17. https://erdelyikronika.net/2021/06/17/parhuzamos-eletrajzok-petru-groza-alexandru-vaida-voevod/ (Utolsó letöltés ideje: 2024. február 21.) Román nyelvű életrajza: Dorin-Liviu Bîtfoi: Petru Groza, ultimul burghez. O biografie. Bucureşti, 2004.

[6] Petru Groza: Adio lumii vechi! Memorii. București, 2003. 158–165.; Dr. Petru Groza. Telegraful Român, 1958. január 15. 1–2. Egykori osztálytársa, Nicolae Brînzeu lugosi görögkatolikus kanonok 1936-os naplóbejegyzésében így jellemezte Grozát: „baloldali (antikapitalista)”, de mégis „nemzeti és keresztény”. Nicolae Brînzeu: Jurnalul unui preot bătrân. Timișoara, 2011. 229.

[7] Bîtfoi: i. m. 508–510.

[8] Uo. 359–360.

[9] Dávid Ferenc helyreállított emléktábláját országos ünnep keretében avatták fel Déván. Keleti Ujság, 1929. november 15. 4. Vö. S. Nagy László: A Dávid Ferenc-emléktábla visszahelyezése és leleplezése Déván. Keresztény Magvető 11. (1929) 6. füzet, 274–276.; Kovács Sándor: „Simpozion 1979”. Dávid Ferenc kultusz: az egyházi üzenet és a politikai ellenőrzés. Magyar Kisebbség 18. (2013) 1. sz. 52–55.

[10] Argus, 13 aprilie 1946. 3.

[11] Pál: Unitárius egyházvezetés… 85–86.

[12] A Magyar Nemzet c. napilap még néhány nappal a választás előtt is úgy vélte, hogy Szentiványi Sándor budapesti unitárius lelkész, nemzetgyűlési képviselő a legesélyesebb. Lásd: A világ egyetlen unitárius püspökét Székelyudvarhelyen választják meg. Magyar Nemzet, 1946. szeptember 11. 3. A zsinati főtanács tagjai szeptember 15-én végül mégis Kiss Eleket választották püspökké. Az összesen 134 szavazat így oszlott meg: Kiss Elek 72, a Londonban tartózkodó Szentiványi Sándor 52, Ütő Lajos 5, Simó Dániel 5. Dr. Kiss Eleket választották meg az unitáriusok püspökévé. Népi Egység, 1946. szeptember 18. 1.

[13] Egyórás kihallgatáson fogadta Groza miniszterelnök dr. Kiss Elek unitárius püspököt. Erdély, 1946. október 22. 6.

[14] Az új unitárius püspök tárgyalása Groza miniszterelnökkel. Világosság, 1946. december 12. 3.

[15] Ezt minden bizonnyal a kormány nevében tette. A hírt lásd Unitárius Élet 1. (1947) 4. sz. 3. Itt március 12-i dátummal szerepel az eskütétel, a korabeli erdélyi lapok azonban 11-ét írnak: Erdély 4 (1947) 60. 4.; Falvak Népe 3. (1947) 6. sz. 94.

[16] Szabad Szó. Politikai napilap (Temesvár), 1947. augusztus 15. 2.

[17] A levélben a „bukaresti eljárásaim és találkozásaim” félmondat is szerepel, ami azt jelentheti, hogy az említett alkalmakon kívül máskor is felkereste Grozát. Lásd Kiss Elek levele Petru Grozához, Kolozsvár, 1947. augusztus 11, Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltára (a továbbiakban: MUEKvGyLt), Kiss Elek unitárius püspök hagyatéka, Kiss Elek és Petru Groza hivatalos/magán levelezése, 114 (a továbbiakban: Levelezés 114). Köszönöm Molnár B. Lehel levéltárvezetőnek a kutatásban nyújtott segítségét!

[18] Petru Groza levele Kiss Elekhez, Bukarest, 1947. augusztus 12. MUEKvGyLt, Levelezés 114.

[19] Az ünnepségről szóló beszámolót lásd pl. Szabad Szó. A Romániai Magyar Népi Szövetség napilapja, 1948. augusztus 11. 1.

[20] Ezt sok más ismerősével, barátjával is megtette. Bodor Pál emlékei szerint például Tompa László és Eugen Jebeleanu költők társaságában az államelnök őt is meghívta egy alkalommal az otthonába vendégségbe, és öt órát töltöttek együtt. Groza végig anekdotázott, és magnetofonról cigányzenét hallgattak. Lásd: Bodor Pál beszél – Kabdebó Lóránt kérdezi. I – II. rész. Petőfi Irodalmi Múzeum, Audiovizuális anyag, CD03416 – CD03417.

[21] MUEKvGyLt, Kiss Elek unitárius püspök hagyatéka, 2. doboz, Dr. Kiss Elek püspök naplója (a továbbiakban: Napló), 10. t., 43–44.

[22] MUEKvGyLt, Napló, 10. t., 61.

[23] MUEKvGyLt, Napló, 10. t., 75.

[24] MUEKvGyLt, Napló, 12. t., 35.

[25] MUEKvGyLt, Kiss Elek unitárius püspök hagyatéka, 1. doboz. Életemből. Dr. Kiss Elekné szül. Andrási Emília visszaemlékezései. Kézirat, 17.

[26] Dr Kiss Elek: Barátunk távozott el. Előre, 1958. január 10. 2. Vö. MUEKvGyLt, Napló, 13. t., 146–147.

[27] MUEKvGyLt, Napló, 13. t., 151.

[28] Dr. Kiss Elek: i. m. 2.

[29] MUEKvGyLt, Napló, 13. t., 153.

[30] Pál: Az Unitárius egyház szerepkörei… 397.

[31] Uő: Unitárius egyházvezetés… 99.

[32] Uo. 100.

[33] Uő: Ellenálló, alkalmazkodó, kiszolgáló?… 43

[34] Uő: Unitárius egyházvezetés… 165.

[35] Széll Jenő követ jelentése Molnár Erik külügyminiszternek a Petru Groza miniszterelnöknél tett bemutatkozó látogatásról. Bukarest, 1948. április 12. In: Vasfüggöny keleten. Iratok a magyar–román kapcsolatok történetéről (1948–1955). Szerk. Fülöp Mihály – Vincze Gábor. Debrecen, 2007. 73.

[36] Pál: Unitárius egyházvezetés…  160.

[37] Joó Győző: Groza Petru a barát. Kézirat. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, MS 10.233/c/9. Petru Groza emlékest anyaga, 11.