Szerző: Fodor János
Bernády György életéről többnyire politikai tevékenysége következtében értesülünk, azonban az impériumváltást követően családi élete egyre nagyobb hangsúlyt kapott, az 1930-as évektől pedig kizárólag az határozta meg prioritásait. Három sikertelen házasságot követően Bernády Kelemen Margit oldalán találta meg a családi boldogság teljességét. Személyes levelezései nem csak az eddig ismert, a rideg és kimért reálpolitikust, hanem emellett a szerető férjet és családapát is megmutatják. Előrehaladott kora ellenére (Bernády ekkor 55 éves volt) 1919-ben a gyermekáldás öröme is megadatott a számára.
A boldogságot azonban számos tragédia kísérte végig. Először is kislánya születésekor nem lehetett jelen: 1919. március 3-án, amikor a kis Györgyike megszületett, Bernády Budapesten ragadt, az impériumváltás és az őszirózsás forradalom eseményeinek forgatagában. Csupán később, júliusban sikerült hazavergődnie, ekkor pillanthatta meg először négyhónapos kislányát. A csöppség rögtön szívéhez nőtt, rajongása több fényképen is tetten érhető. A székelyruhába öltöztetett kis Györgyike szerepelt például Bernády köszönő ajándékfényképein, melyeket vendégei számára készített 1924-es kampánykörútja során. Bernády a kislányával kápráztatta el a Marosvásárhelyre érkező külföldi vendégeit is: például a városba látogató Benedek Elek, vagy Móricz Zsigmond is meghatódottan vette tudomásul, hogy a kis Györgyike szobájának könyvespolcán megtalálható egy-egy díszkötéses könyvük.
Bernády 1926-os félixfürdői kezelésekor keltezett levelei betekintést nyújtanak a családi idillbe, valamint a gyerekkel való hathatós törődést is igazolják. Az aggódó Bernády gyógykezelése alatt szinte naponta írt, és várt levelet az otthonmaradt feleségétől az éppen mandulaműtét előtt álló kislányáról. „Drágáim adjatok hírt magatokról mielőbb, óvatosan mérjétek a Györgyikénk hőmérsékletét, és tegyél meg mindent angyalom, hogy a mandulái mielőbb eltávolíttassanak. Hangsúlyozottan kérlek imádott angyalom, hogy különös gondot fordítsatok arra, hogy az én kisfiam minden izgalomtól megkíméltessék.” – írta Bernády 1926. július 21-én. A válaszlevelet megnyugodva nyugtázta: „A kicsi drága fiunkról küldött képeket hálásan köszönöm, s Neki az üzenem, hogy ne idegeskedjék, tűrje nyugodtan a maga sorsát, mert az a jó Isten, aki Őt próbára teszi most, meg is fogja Őt segíteni, s rövidesen ismét az az egyetlen kicsi épséges és jó fia lesz az Ő szüleinek, akik még jobban fogják Őt szeretni azok után a szenvedések után, amelyeknek ő ártatlanul osztályrészévé lőn”.
A feleségét pedig távollétében gyógyszerészi tudásának megfelelően tanácsokkal látta el: „A gyermeket minden esetben lehetőleg erősen kell táplálni, minden féle gyümölcsökkel ellátni, hogy a gyomra szabad legyen. Emellett, ha lehet fel kell Őt az ágyból emelni, s a jó meleg napon esetleg rövidebb-hosszabb ideig megkocsikáztatni. Óvni kell őt minden izgalomtól, lehetőleg kímélni kell őt az idegenek látogatásától. Az arzén használata csak jó befolyással lehet, s ez bizonyos mértékig még a megerősödését is elősegíti.”- írta Bernády 1926. július 27-én.
A mandulaműtét miatti izgalmakat is sikerült megörökíteni: „Ezelőtt pár perccel kaptam és olvastam a vasárnap és hétfőn írott leveleidet, amelyekben arról adsz hírt, hogy a mi egyetlen gyönyörűségünket Istennek segítségével vasárnap megoperálták. Zokogva olvastam végig soraidat és sírva könnytelt szemekkel írom e levelet és egyben hálát adva a Mindenhatónak azért, hogy átsegített Benneteket e rettenetesen nagy dolgon, vívódom magamban azért, hogy miért kis kellett a sorsnak a mi ártatlan drága kis gyönyörűségünket ilyen rettenetes megpróbáltatásnak kitennie. (…) Abban megnyugodtam, hogy az egészen túlestünk most, szegény kicsi fiúnk mielőbb fel is gyógyuljon, hadd élvezze Ő is bár részben ezt a páratlanul csúf, de mégis kellemes nyarat.”- írta Bernády nyaralása végén, 1926. augusztus 4-én.
Az aggódó szülők szeretete ellenére sajnos Györgyikét nem sikerült megóvni az állandó betegeskedéstől. „Egyetlen kicsi leányunk esett scarlatba, s azóta nyomja szegényke az ágyat. A scarlaton túl is volnánk már, de utólag egy szívbaj is jelentkezett, s e miatt tovább kell a kicsinek az ágyban maradnia még hetekig, s annak, hogy hogy végződik majd a drága szenvedés teljes betegsége, ma még fogalmunk sincs. Elképzelheted, hogy milyen lelkiállapotban élek és élünk szegény feleségemmel együtt ilyen viszonyok között.” − írta egyik személyes hangvételű levelében Krenner Miklósnak 1928 júliusában.
A későbbiekben pedig kiderült, hogy a helyzet egyáltalán nem javult: Györgyikét ki kellett venni az iskolából, ugyanis betegsége miatt nem folytathatta tanulmányait. „Arról, hogy lesz e belőle egy egészséges leányzó, ma nem is beszélhetünk, egyenlőre két évi teljes pihenő van neki rendelve.” − írta Bernády 1928 december végén budapesti barátjának, Ilosvay Lajosnak. Ekkor, 1928 decemberében bécsi gyógykezelésre vitte, amely végeredményben Bernády polgármesterségébe került.
Sajnos a kislány szívbetegsége a gyógykezelések ellenére nem javult. Végeredményben ez volt az oka, hogy 1929-ben a Bernády-család megvásárolta a szovátai villáját, hogy az ottani környezetben kezeltethesse a kislányt. A gyógykezelésekkel csupán néhány évet nyertek, Bernády Györgyike 1936-ban, mindössze 17 évesen elhunyt. A családra hatalmas gyász nehezedett, ismerősöktől ezresével érkeztek a részvétet nyilvánító üzenetek, vigasztaló levelek. Azt követően Bernády még visszavonultabb, s nyilvánvalóan letörtebb volt. Vendégeket a család nem fogadott a gyász miatt. „Néha kijárt a házból. Olykor kisétált a Kishegyszőlőbe is, ott volt gyümölcsösük. Volt a házban egy életnagyságú festett kép Györgyikéről, az előtt álldogált sokszor órákig, összetett kézzel. Nézegette a festményt, nem szólt.” − emlékezett a Bernády család egykori cselédje erre az időszakra.
Miután elmúlt a gyász, a korábbi vendégszeretetéről ismert Bernády család továbbra is csak ritkán fogadott vendégeket. Amennyiben mégis vendégei voltak, a zenészektől mindig a Seres Rezső akkoriban komponált világhírű szerzeményét, a Szomorú vasárnapot kérte. Próbálkozott munkába temetkezni, hogy elterelje figyelmét.
Munkásságának korábbi intenzitása, munkabírása folyamatosan csökkent. Vallásosságba menekült, a szovátai református templom építésének kezdeményezője volt. Szovátán is leginkább kislánya emlékét ápolta, az őróla elnevezett villájában. Továbbá a villájával szemben levő területen emlékparkot létesített a korábban ott játszó Györgyike emlékére. Marosvásárhelyen kialakult a napi rutinja: kijárt a kislányához a református temetőbe, majd azt követően sétált a városban. Emlékét magával vitte: egy sírba van eltemetve kislányával és feleségével a marosvásárhelyi református temetőben.
