A Kolozsvári Akadémiai Bizottság szervezésében Cieger András előadást tartott a dualizmuskori magyar parlamentarizmus történetéről. Az előadás során arra is fény derült, hogyan tükrözi az Országház tervrajza az épület rendeltetését.
Cieger András történelmi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte. 2003-ban védte meg doktori értekezését, amelynek témája Lónyay Menyhért politikai pályája volt. Cieger András 2015-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Fő kutatási területe a 19. századi Magyarország politika- és társadalomtörténete, különös tekintettel a parlamentarizmus történetére.
A parlamentarizmus a gyakorlatban. Milyenek voltak a politika mindennapjai a dualizmus korában?
A 19. századi magyar politika mindennapjairól még elég kevés szakirodalom látott napvilágot. 2021-ben mutatták be az előadó könyvét, amelyben Cieger András a dualizmuskori képviselőházat a mindennapos működése közben mutatta be. A könyvben leírtakhoz hasonlóan, az előadó hat metaforával jellemezte a dualizmuskori magyar parlamentet.
A parlament alkotmánytemplomként hatott az ott dolgozókra, hiszen a Steindl Imre által tervezett és 1902-ben átadott épület a londoni Westminsterre (a parlamentarizmus szimbólumára) és a kupolás szerkezete miatt a budai várra (a magyar államiság jelképére) egyszerre kívánt hasonlítani. 1902 előtt a Magyar Nemzeti Múzeum oldalában fejtette ki a tevékenységét a képviselőház (az épületben ma az Olasz Kultúra Háza működik). Az Ybl Miklós tervezte épület szintén angol mintát követett: még a trónbeszéd elmondására is alakítottak helyet, azonban ezt Ferenc József császár és király sosem vette igénybe. A képviselőknek minden egyes alkalommal fel kellett menniük a budai vár tróntermébe.
A korabeli sajtóban általában törvénygyárként emlegették a parlamentet. Ez a jelző a dualizmus korszakában is negatív véleményként jelent meg az újságokban, de tökéletesen leírta azt a tényt, hogy a parlament a politikusok munkahelye.
Aréna, színház, klub, hivatal
A parlament aréna-jellegét annak köszönhette, hogy ez volt az a hely, ahol a pártok összecsaptak. Az indulatok forróságát az is igazolja, hogy 1912-ben Tisza Istvánra egymás után háromszor rálőttek, de a politikus túlélte ezt a merényletkísérletet.
A dualizmus korában a parlament akár egy színháznak is beillett volna. A retorika fontossága és a négyszáz férőhelyes nézőtér (ahol gyakran a családtagok is megjelenhettek) mellett a különböző páholyok és álcák fokozták a teátrális jelleget.
A parlamentet egy zárt elit társasági életterének is lehet jellemezni. A falakon belül barátságok és házasságok alapjai lettek lefektetve, és ennek a klub-jellegnek köszönhetően a parlament kiváló helyszíne volt a lobbitevékenységeknek is.
Bár a parlament szó hallatán elsőre mindenkinek az ország vezető politikusai jutnak eszébe, nem szabad elfelejteni azt a rengeteg láthatatlan hivatalnokot (törvénygyári munkást), akiknek az volt a szerepük, hogy kiszolgálják a politikusokat.
A pszeudo-parlamentarizmus és a megkésett modernizáció kérdése
A dualizmuskori magyar parlament megfelelt a 19. század végi szellemiségnek. Az uralkodó elismerte az intézményt, amely érdemben semmiben sem különbözött a korszak nyugat-európai parlamentjeitől.
A korszak magyar politikájában is megjelent a hivatástudat és a tapasztalatok átadása. Sorra jelentek meg parlamenti szakbizottságok, megsokszorozódtak a pártértekezletek. Azzal, hogy minden nap ülésezett a parlament, lehetetlenné vált, hogy valaki csak másodállásban politizáljon.
A tömegsajtó megjelenésével a lakosság véleménye is változott: nem lehetett szőnyeg alá seperni a választókerület problémáját, hiszen a szűk választójog miatt egyáltalán nem volt biztos, hogy egy képviselőt megszavaznak-e a következő választások alkalmával. Bár a dualizmuskori Magyarország lakosságának csak egy kis része rendelkezett szavazati joggal, a választási botrányokat és tragédiákat nem lehetett megelőzni.
Az előadás végén Cieger András megcáfolta, hogy a dualizmuskori parlamentarizmus közvetlen oka lett volna az első világháborút lezáró békerendezésnek. Bár a Szabadelvű Pártnak kétharmados többsége volt, a történész szerint a korszakban nem beszélhetünk kiüresedett parlamentarizmusról: hiszen az ellenzék nem tekinthető súlytalannak. Az előadó a kiüresedett parlamentarizmust a két világháború közötti időszak rendeleti úton történő kormányzás sajátosságaként említette.
Cieger András előadása rávilágított arra, hogy a dualizmus korában a parlament nem csak a törvényhozás helyszíne volt, hanem egy olyan munkahely, ahol az ország politikai elitje a lobbitevékenységeit végezte, és a szociális kapcsolatait fejlesztette. E tekintetben elmondható, hogy a magyar parlament semmivel sem volt elmaradottabb, mint más ilyen intézmények Nyugat-Európában.
