Archívum Újkor Portré

“…mert nemcsak a nemesség, de az állás és vagyon is kötelez!”

Szerző: Szász Hunor

Fejezetek egy székelyudvarhelyi polgári pályafutás történetéből. Nagysolymosi Koncz Ármin gyógyszerész

Nagysolymosi Koncz Ármin, mint gyógyszerész, vállalkozó és közéleti szereplő, Székelyudvarhely és egyben Udvarhelyszék emblematikus alakja volt a 19–20. század fordulóján. A 17. század első felében nemességet nyert Koncz családból értelmiségiek és iparosok egyaránt kikerültek. Legmagasabb pályát befutó őse, Koncz Boldizsár unitárius püspök volt a 17. század második felében.  Ármin nagyapja, Dániel András (1781–1833) Segesváron mészárosként kereste kenyerét, a könnyebb beilleszkedés kedvéért nevét Kauntzra németesítette.  Ármin édesapja, András (1808–1891) 1874-ben belügyminisztériumi engedéllyel a családnevet Konczra változtatta vissza. Ugyanekkor nyert engedélyt arra is, hogy ő és utódai viselhessék a „nagysolymosi” előnevet.

Segesvári mészárosként Dániel András képes volt annyira megalapozni anyagi helyzetét, hogy fiát, Andrást Bécsben taníttatta patikusnak. Oklevelének elnyerése után a fiatal gyógyszerész három évet a császárvárosban dolgozott patikussegédként, majd Székelyudvarhelyre költözött, ahol 1835-ben megvásárolta az Oroszlánhoz címzett gyógyszertárat.  Édesapja ekkor már halott volt, így feltételezhetjük, hogy a vásárlást a hátrahagyott apai örökség tette lehetővé. Az Oroszlán patika, amelyet ettől kezdve félhivatalosan Koncz-patikának is neveztek, a város első, 1786-ban megnyitott gyógyszertára volt.

Koncz András gyógyszerészi munkáját pontossággal és magas szakmai színvonalon végezte. Tevékenységéről több igazolást is kiállítottak a széki és egészségügyi hatóságok. Jelentős elismerés volt az udvarhelyszéki székgyűlés által 1845. április 25-én kiállított igazolás, amely által hivatalosan elismerték működésének szakmai kiválóságát, megbízhatóságát és erkölcsi feddhetetlenségét. Az igazolás említést tett arról, hogy a gyógyszerész kezdettől fogva közmegelégedésre végezte munkáját, patikája jól felszerelt és minden szükséges gyógyszerrel ellátott, minőségileg megfelelő volt, valamint betartotta a központilag megállapított árszabásokat is.

Koncz András a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen taníttatta fiát, Ármint, aki 1873–1876 között kitűnő eredménnyel szerzett gyógyszerészi oklevelet. A Koncz család anyagilag megalapozottnak számított a korszak erdélyi és székelyföldi viszonyaihoz mérten. A családfőnek nyolcszobás, emeletes lakása és patikája volt Székelyudvarhely főterén, az akkori Batthyány-téren. Bár a család népes volt (9 gyerek, akik közül Ármin az ötödik), az apának mégis sikerült fiát négy éven keresztül eltartania és taníttatnia a fővárosban. Ehhez azonban a családfő szigorú, olykor garasoskodó pénzügyi hozzáállása kellett. Koncz András rendkívül precízen intézte pénzügyeit és üzleti kapcsolatait.

Ez a hozzáállás gyerekeivel szemben sem változott. Merev, szinte üzleti ridegséggel számoltatta el fiát az egyetemi kiadásairól, majd bérleti szerződést kötött vele a patika használatáért.  Ármin beváltotta apja hozzá fűzött reményeit. Takarékos, rendezett életvitelt folytatott Budapesten, az atyjától kapott összegekről pedig részletes, minden egyes krajcárra kiterjedő, pontos kimutatást vezetett.  Jól gazdálkodott édesapja pénzével, hiszen minden tanévet egyre növekvő többlettel zárt. Takarékosságának köszönhetően utolsó tanulmányi évére már 1351 forintot spórolt meg, amikor a havi lakbér 60 forintba, az éves tandíj pedig 84 forintba került Budapesten. Ha szünidőben otthon tartózkodott, Ármin besegített apjának a patikában, ezáltal keresve ki a ruhára való pénzt.

Koncz Ármin egyetemi tanulmányait 1876. május 29-én zárta. Még aznap cikornyás, romantikus pátosszal teli levelet írt édesapjának, tudtára adva, hogy utolsó záróvizsgáit sikeresen letette. Meleg hangvételű köszönetet mondott az anyagi támogatásért, amely nélkül képtelen lett volna fenntartania magát a fővárosban. Már záróvizsgája előtt, május 21-én állást kapott csávásy Kiss Károly m. kir. udvari gyógyszerész patikájában mint „receptárius”, azaz segédgyógyszerész. Elsődleges feladata a vevők vény alapján történő kiszolgálása, az eladási napló vezetése, valamint a patika rendben tartása volt.  Az ifjú gyógyszerész valószínűleg gyakornoki ideje alatt ismerkedhetett meg a neves erdélyi gyógyszerésszel, aki a gyakornoki tanfolyamok egyik kezdeményezője és vizsgáztatója volt. Segédként 70 forint havidíjat és szolgálati lakást kapott, de még elkérte apjától utolsó havi „segélydíját”, amivel első fizetéséig fenntarthatta magát.

Ármin már pályájának e korai szakaszában is előállított gyógyszereket saját kísérletei alapján, amelyeket apja forgalomba is hozott udvarhelyi gyógyszertárában. Egy ilyen, saját készítésű „tyúkszem és sümölcs-irtó szert” reklámozott Koncz András 1880-ban a Vadász- és Versenylapban.  Ármin saját „találmányát”, a bőrkinövések (szemölcsök, tyúkszemek) irtására alkalmas Clavethylt nem sokkal az egyetem befejezése után, 1878-ban állította elő.

Székelyudvarhelyi tevékenységéről 1885-től van részletesebb adatunk, amikor (augusztus 28-án) közjegyző által hitelesített szerződéssel bérbe vette édesapja gyógyszertárát. Az Oroszlán gyógyszertár épülete a központban, a mai városházával szemközt helyezkedett el, egyemeletes, polgári kőházban, amely egyben a Koncz család lakóházaként is szolgált. A patika az utcára nyíló alsó részen, a lakótér pedig az emeleten kapott helyet.  Ármin a gyógyszertárral együtt a lakást is megkapta, ahol feleségével, Heissinger Klotilddal és első gyermekével, az egyéves Lajossal élt. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy szüleivel és/vagy testvéreivel megosztotta volna a lakóházat.

A gyógyszertár és lakrész beosztásáról, illetve funkcionális részeiről pontos adataink vannak, mivel az apa és fia közti bérleti szerződés minden részletet szigorúan rögzített. A földszinti részen kapott helyet a gyógyszertár. Ennek a szomszédságában volt az udvarra nyíló gyógyszerészsegédi szoba, valamint egy raktárhelyiség a gyógyszerek alapanyagai számára. A kamrából nyílt a dolgozószoba, amelynek szintén kijárata volt az udvarra. A dolgozószoba mellett egy „főzőkamra” kapott helyet. A szobákat egy pince egészítette ki, valamint egy herbárium (gyógynövényes szoba), gabonaraktár és földszinti illemhely. Az emeleti lakrész három szobából, egy konyhából, padlásrészből, kamrából, fáskamrából és egy illemhelyből állt. Amint látjuk, a Koncz-ház teljesen megfelelt a korabeli polgári lakásigényeknek.

Az apa fia közti bérleti szerződés szigorú feltételeket szabott. A gyógyszertár átadása előtt pontos leltárt készítettek minden egyes tárgyról és gyógyanyagról. A bérleti idő lejárta után Árminnak pontosan ugyanolyan állapotban és felszerelten kellett visszaadnia a gyógyszertárat, ahogyan átvette. A bérleti díj évi 1800 osztrák forintot tett ki, amelyet havi 150 forintos részletekben, készpénzben, előre kellett kifizetni. Amennyiben a pontos fizetést Ármin egyszer is elmulasztaná, apja felmondhatja a bérleti szerződést. A bérleti idő lejárta után Árminnak jogában állt újabb három évet vagy akár többet is hosszabbítani, apjának pedig nem állt módjában kérését megtagadni.

Koncz Andrásnak messzire nyúló üzleti kapcsolatai voltak, budapesti, sőt bécsi cégekkel is együtt dolgozott, amelyek felé olykor adósságokat halmozott fel. Árminnak át kellett vállalnia apja ezen adósságait is, azonban a bérleti idő lejárta után Koncz András 8%-os kamat mellett köteles volt fiának visszafizetni a kiegyenlített tartozások összegét.

Az apa és fia közt szigorú, olykor rideg pénzügyi kapcsolat állt fenn. Ármin a szerződést megelőzően is apja gyógyszertárában dolgozott, munkadíj nélkül, emellett több esetben is kisebb kifizetéseket teljesített apja helyett. Mivel saját készítésű gyógyszereket is előállított a gyógyszertár eszközeivel és anyagaiból, apja úgy vélte, hogy mindent egybevetve, a fia adós neki. A szerződés aláírásakor Ármin köteles volt megítélt „tartozását” is kifizetni apjának. András biztosította fia számára a gyógyszertár elővásárlásának jogát, amely szerint a tulajdonos halálát követő három évben Árminnak lehetősége volt 16 000 forintért megvásárolni az ingatlant és a felszerelést. A vásárlást és a megállapított összeget a többi örökös kénytelen volt elfogadni. Ármin, a tőle megszokott pontossággal teljesítette a szerződés összes feltételét, így a három esztendő lejárta után, 1888 augusztusában újabb három évre hosszabbították meg a bérleti időt.

Habár édesapja gyógyszertárát már 1885-ben bérbe vette, Ármin csak két évvel később jegyeztette be saját cégét. Feltehető, hogy 1885–1887 között a patika továbbra is Koncz András neve alatt működött. A Magyar Királyi Törvényszék kereskedelmi bírósága 1887. december 22-én „Koncz Ármin Gyógyszertára Székely-Udvarhelytt” néven jegyezte be a céget a Központi Cégjegyzékbe, illetve tette közzé a Központi Értesítőben.  Az 1875-ös kereskedelmi törvény értelmében egy cég nem képezett jogi személyt, csupán egy hivatalos nevet, amely alatt a kereskedelmi tevékenység zajlott, illetve a tulajdonos által használt hivatalos aláírást jelentette.  Nem kötődött székhelyhez sem, ezért nem jelentett gondot, hogy a gyógyszertár tulajdonjoga még mindig Koncz Andrást illette.

Az öreg gyógyszerész 1891-es halála után azonban nem ment zökkenőmentesen a gyógyszertári felszerelés (a patika) és lakóház tulajdonjogának rendezése. A vármegyei és törvényszéki bürokrácia akadozva működött, így a patika birtokjogának átruházását igazoló Átadási Okiratot csak 1894-ben kapta kézhez Ármin. Mindössze ezután kérvényezhette a belügyminiszternél, hogy tulajdonjogát jegyezzék be az állami tulajdonosi törzskönyvbe.

A gyógyszertári épület és egyben magánlakás tulajdonjogát a patika tulajdonjogától függetlenül kellett rendezni, amely még nehezebben oldódott meg, mivel az a kilenc testvér és özvegy édesanyjuk között egyenlő arányban oszlott meg.  A törvényszéki végzés (és valószínűleg Koncz András végrendelete) alapján az örökösök életfogytiglani haszonélvezeti joggal bírtak.  Végül csak 1895 júliusára sikerült a gyógyszertári épület birtokjogának végleges, hivatalos rendezése. Nincs rá forrásunk, de valószínű, hogy elővásárlási jogával élve, Ármin kifizette családtagjait, hiszen a törvényszék végzése szerint, a fent írt időpontban, Koncz Ármin a gyógyszertár kizárólagos tulajdonosává vált.

Udvarhelyszék vezető gyógyszerésze

Az 1890-es évekre Koncz Ármin szakmailag elismert, helyi viszonylatban vezető gyógyszerésznek számított. Gyógyszereit azonban nem csupán szűkebb hazájában ismerték, hanem Budapesten, sőt Bécsben és Innsbruckban is. Készítményeit éveken át reklámozta olyan osztrák   lapokban, mint a Wiener Zeitung, a Neue Freie Presse, az Innsbrucker Nachrichten, a Das Vaterland, vagy a Drogisten Zeitung.  Saját készítésű, szemölcsök elleni gyógyszerét, a Clavethylt Bécsben több mint 10 patikában árusították.

A dualizmuskori Székelyudvarhelyen, a korabeli törvények adta lehetőségeket kihasználva, mintegy monopolhelyzetben, csupán az Oroszlán és a gróf Mikó Imre  gyógyszertárak működtek. Történt ugyan kezdeményezés újabb patikák megnyitására, de sikertelenül. A piacot uraló gyógyszerészek sehol se nézték jó szemmel az újabb gyógyszertárak felállítására tett kísérleteket. Mivel a gyógyszerészek a korabeli választási rendszernek köszönhetően, az értelmiségi cenzus alapján mindig a vármegyei és városi törvényhatóságok tagjai voltak, módjukban állt elgáncsolni az újabb patikák engedélyezését. A korabeli törvények is a már meglévő gyógyszertárakat védték, korlátozva a szabad versenyt.

A város második gyógyszertárának megnyitása után 33 évvel adta be kérelmét Kociuba Emil és Czehe Aladár egy újabb patika létrehozására. Kérelmüket azonban mind a közegészségügyi, mind a polgári hatóságok elutasították  az 1876-os közegészségügyi törvény egyik cikkelyére hivatkozva, amely kimondta, hogy egy városban csak akkor lehet újabb gyógyszertára nyitni, amennyiben az új patika nem veszélyezteti a régebbi működését és fennmaradását.

Két és fél évvel később, 1896-ban Huszár Gyula  gyógyszerész is kísérletet tett a harmadik patika felállítására, bár a város népességi és gazdasági viszonyai mit sem változtak. Érdekes módon a vármegyei és városi közgyűlés megszavazta Huszár kérelmét. Koncz Ármin hevesen tiltakozott a vármegye döntése ellen. Feltételezhetjük, hogy mint vármegyei tanácsos a közgyűlésen is kifejezte ellenvéleményét, azonban szavazattöbbséggel mégiscsak engedélyezték az újabb gyógyszertár felállítását.

Az új patika működését azonban a belügyminiszternek is jóvá kellett hagynia, aki azonban figyelembe vette Koncz tiltakozását. Ármin terjedelmes és részletes, számadatokkal tarkított levelet és gyógyszertárforgalmi kimutatást küldött a miniszternek, az újabb patika által kelthető kereskedelmi veszélyek mellett érvelve. Véleménye szerint 30 év alatt nem történt olyan jelentős gazdasági fejlődés, amelynek köszönhetően a város eltarthatna egy újabb gyógyszertárat. Természetesen a patikák vonzásköre nem csupán a városra terjedt ki, hanem a vidékre is.

Udvarhely vármegye lakosságának jelentős része Székelyudvarhelyre járt gyógyszert vásárolni, azonban a szaporodó falusi patikák egyre több vásárlót vontak el az Oroszlán és Mikó Imre gyógyszertáraktól. Ilyen volt a Szentegyházán 1895–96 táján nyitott patika, illetve az ugyancsak ekkor engedélyezett, de később megnyitott homoródszentmártoni Zappé Béla-féle gyógyszertár, amely az oklándi Remény patika „fiókintézménye” volt.  A két gyógyszertár összesen több mint 17 000 potenciális vásárlót vont el a két udvarhelyi gyógyszertártól. A székelyudvarhelyi patikák vonzáskörzetébe 26 község tartozott, mintegy 20 208 fővel.  Koncz Ármin tiltakozása végül megtette hatását, Huszár Gyula kérvényét elutasították, így a harmadik gyógyszertár (Szent József) csupán 1938-ban nyílhatott meg Hecserné Ferentz Vilma gyógyszerésznő vezetésével.

Koncz Ármint a gyógyszerészi pályán két fia, András Albert és Gyula követte. 1906-ra Ármin anyagi helyzete lehetővé tette, hogy abbahagyja aktív gyógyszerészi tevékenységét. Valószínűleg a század elején elkezdett homoród- és lobogófürdői beruházása és annak koordinálása, illetve a számos közéleti elkötelezettség foglalta le idejének jelentős részét. Gyógyszertárát néhány évre bérbe adta Meissner Vilmosnak,  azonban fia, András Albert 1910-ben megszerezte gyógyszerészi diplomáját, hazaköltözött, átvéve a családi patika vezetését is.

Vagyonos polgár, vállalkozó, földbirtokos

Udvarhelyszéki viszonylatban a Koncz család már a 19. század közepén a jól szituált középosztályhoz tartozott. Ezt bizonyítja a már említett főtéri emeletes kőház, valamint a tény, hogy Koncz András képes volt fiát Budapesten taníttatni. A vármegye legnagyobb adófizetői (virilistái) között is előkelő helyen szerepelt (pl. 1877-ben a 106 legnagyobb adófizető közül a 17. volt, megelőzve az Ugron család több tagját, illetve néhány bárót is, köztük Orbán Balázst).  Ez mindannak dacára is jelentősebb polgári státusról árulkodik, hogy az értelmiségiek adóját duplán számították a virilisták megállapításakor.  Ennek köszönhetően Koncz András, majd fia, Ármin is mindvégig tagja volt a vármegyei és városi törvényhatósági bizottságoknak. Koncz András 1891-ben bekövetkezett halálakor a főtéri házat és gyógyszertárat, valamint közel 3 hektáros csereháti szántót hagyott örököseire.

Apai örökségének, szorgalmának és jó üzleti érzékének köszönhetően Ármin a századfordulóra a vármegye leggazdagabb polgárai közé emelkedett. Az anyagi fordulópont az 1890-es évekre tehető. A 19. század végéig ugyanis egy udvarhelyi gyógyszertár jövedelme viszonylag szerénynek volt mondható, ahogyan erről maga Koncz Ármin vall egyik levelében. Egészen az 1890-es évekig a gyógyászati készítmények mellett írószereket, tintát, papírt, rajzpapírt, vető- és virágmagvakat is árusítottak a patikákban. Csupán a század végére lettek képesek a patikusok a gyógyszerforgalomból és a családi vagyonból „jó polgáriasan” megélni.

Kétségtelen, hogy a „jó polgárias” kifejezés Koncz Ármin számára magasabb életszínvonalat és előkelőbb státust jelentett. Ezt látszik alátámasztani az 1898-as vármegyei virilisták névsora, ahol Ármin a 11. helyen szerepelt, jóval megelőzve a Mikó Imre gyógyszertár vezetőjét, ifj. Solymossy Jánost, a keresztúri gyógyszerészt, Jäger Józsefet, továbbá vargyasi Daniel Lajost, dr. Lengyel József főorvost, valamint Székelyudvarhely egyik jelentős építészét, Haberstumpf Károlyt, a későbbi Haberstumpf-villa tervezőjét és tulajdonosát.

Koncz Ármin 1900–1901 körül jelentős vállalkozásba kezdett, amely országszerte sokak figyelmét felkeltette. Harminc évre bérbe vette Homoródfürdőt, a mellette lévő Lobogófürdőt pedig megvásárolta.  A homoródi ásványvíz gyógyhatása már korábban ismert volt, azonban ennek turisztikai jelentőségét Koncz Ármin ismerte fel először. Komoly befektetéssel az 1910-es évekre valóságos üdülőparadicsomot varázsolt Homoródra, ahol 18 kisebb-nagyobb villa, vendéglők, vendégszobák, sétányok, pavilonok és kioszkok biztosították a vendégek kényelmét.

Szórakozásra is számos lehetőség nyílt, ugyanis tenisz- és tekepálya, játszótér, mozi, tornaszerek, gőzfürdő, önműködő, zenélő körhinta, „Ringelspiel”, valamint „amerikai hajóhinta” állt a fürdőzők rendelkezésére. Ezek mellett pisztrángtenyésztő tavakat létesített, ahonnan biztosította a környező patakok pisztráng állományának utánpótlását.  Összesen nyolc gyógyforrás volt ismeretes az 1910-es években Homoródfürdőn, amelyek közül a feleségéről elnevezett Klotild-főforrás és az Ármin-forrás volt nevezetesebb.

Vendégei számára kényelmet és magas színvonalú szolgáltatásokat kínált. Az élelmet naponta Székelyudvarhelyről, Bodrogi Sándorné vendéglőjéből szállíttatta, változatlan áron, nem számolva fel profitot. Tizennégy tagú cigányzenekar szórakoztatta naponta kétszer nyílttéri zenével a vendégeket. Emellett Anna-bálokat és egyéb táncmulatságokat is szervezett a fürdőzők számára. Minden téren igyekezett kielégíteni vendégei igényeit. Fényképészt, fodrászt, orvost, mozgó gyógyszertárat, bazárt, szatócsboltot stb. biztosított.

Naponta rendszeres bérkocsi járatot indított Udvarhely és Homoródfürdő között, amely által jelentősen megkönnyítette a közlekedést. Számos szezonális munkahelyet biztosított a fürdő területén. Fürdőigazgatót és intézőt alkalmazott, akik vezették és ellátták a fürdőt. Emellett konyhai, takarító és karbantartó személyzet, zenészek és árusok is munkához jutottak Homoród- és Lobogófürdőn.  A gazdag és változatos szolgáltatáskínálat azonban jelentős befektetést igényelt. Hogy milyen mértékben és mikorra térültek meg e befektetések, egyelőre nem tudjuk. Vállalkozása azonban sokat elárul Koncz Ármin anyagi helyzetéről, amely alapján a gyógyszerész-földbirtokost a vármegye legvagyonosabb polgárai között tarthatjuk számon.

Saját bevallása szerint, a közjó érdekében indította be Homoródfürdőt, amiből számára csekély jövedelem származott. Ahogy ő fogalmazott: „nem az anyagi előnyök késztették a bérletre, mert arra reá utalva nincsen: hanem teremtési, alkotási vágya, újat, nagyot teremteni oly téren, mihez más fogni sem mer, – azon a téren alkotni maradandót – s ezzel jó példát mutatni a tehetősebbeknek is, mert nemcsak a nemesség, de az állás és vagyon is kötelez!”  Bár tragikus epizód volt, amikor a benyomuló román hadsereg 1916-ban feldúlta és lerombolta Homoródfürdőt, e csapás sem törte le Koncz Ármin vállalkozó kedvét.

Ebben az időszakban önmagát már nemcsak gyógyszerészként, hanem nagybirtokosként is címezi. Hirdetéseiben és cégérein következetesen megjelenik e „titulus”.  A városon kívül, négy községben volt birtokos az 1890-es évek elején, köztük Nagygalambfalván, ahol több, mint 700 holdat tudhatott magáénak. Birtokait több éves időszakokra bérbe adta.  Mindezek mellett kocsmatulajdonos is volt két faluban, ami szintén vagyonát növelte, hiszen csak galambfalvi kocsmája évi 1000 koronát  jövedelmezett.  Szintén Nagygalambfalván négykövű malma is volt a gyógyszerésznek, amely évi 2400 koronát hozott.

Egy jelentősebb birtokügyéről 1906-ból van tudomásunk, amikor is 710 holdas nagygalambfalvi birtokát áruba bocsátotta. A galambfalvi gazdák közös erővel szerették volna megvásárolni, azonban nem kaptak rá hitelt a vármegyei pénzintézettől, így a birtokból 600 holdat a román Albina bank szerzett meg. Az ügy széleskörű felháborodást váltott ki, az ellenzéki képviselők pedig politikai tőkét kovácsolva az esetből, élesen bírálták a kormány nemzetpolitikáját, amely nem tett meg mindent a „pusztuló székelység” anyagi megsegítéséért. Ugyancsak vagyoni helyzetéről nyújt képet, hogy 1914 decemberében hadikölcsönt jegyzett 10 000 korona értékben, így a Pester Lloyd a legnagyobb kölcsönzők között szerepeltette.

A közéleti szereplő

Koncz Ármin közéleti tevékenysége meglepően széles skálán mozgott. Nagy munkabírásának és szervezői képességeinek köszönhetően aktívan kivette részét politikai, kulturális, turisztikai és népjóléti kezdeményezésekből. Képviselőként és a törvényhatósági bizottság tagjaként jelentős szerepet vállalt a vármegye és a város politikai életében. A civil kezdeményezések terén is sokat tett. Itt említhetjük az Értsük meg egymást elnevezésű társaságot és civil fórumot, amelynek célja a város ügyeinek kedvező előmozdítása volt.  Szakmai és tudományos szinten is élen járt, hiszen 1894-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvos-természettudományi szakosztályának tagja lett.

A turizmus és a fürdőhelyek széleskörű megismertetésében is szerepet vállalt, mint az Erdélyi Kárpát-Egyesület Udvarhely vármegyei szervezetének egyik vezetője.  1902-ben tagja volt a Tusnádfürdőn ülésező Székely Kongresszusnak, amely a székely elvándorlásra, valamint Székelyföld fejlesztésére próbált megoldást keresni. Koncz Ármin fel is szólalt a Kivándorlási és Fürdőügyi Szakosztály ülésén, ahol hangsúlyozta a székelyföldi fürdők állami támogatásának és fejlesztésének szükségességét, illetve szorgalmazta az ásványvízek és gyógyvízek tudományos kutatásának serkentését.  Javasolta ugyanakkor a fürdőhelyek együttműködését és tevékenységük összehangolását, amely elsősorban a betegek érdekeit szolgálná, de a turizmus hatékonyabb kiaknázását is elősegítené.

A közjó érdekében is aktívnak bizonyult: az önkéntes Tűzoltóegylet főparancsnoka volt, valamint az ipari munkások betegsegélyezésére 1893-ban létrehozott szervezet (Kerületi Betegsegélyező) elnöke.  Egy kisiparosokat támogató kezdeményezése azonban nem ért célt. Szeretett volna létrehozni egy olyan banki pénzalapot, amelyből minden iparos kamatmentesen vehetett volna fel kölcsönt, azonban kezdeményezésében egyetlen bankban sem lelt partnerre. A pénzintézetek nem vállalták a profit nélküli, pusztán közérdekű pénzkölcsönzést. A kultúra és művelődés támogatójaként az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE),  illetve az udvarhelyi Székely Dalegyletnek is tagja volt.

Székelyudvarhely kiemelkedő, neves polgára, Koncz Ármin 1927. július 31-én hirtelen, váratlanul hunyt el. Az Udvarhelyen megjelenő Székely Közélet hetilap nekrológja „erős akaratú, minden szépért és jóért lelkesülő, áldozatra kész egyéniségként” méltatta.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Lustra 3. (2016) 2. számában.