Erdélyi Régészet – egy konferencia margójára

Szerző: T. Szabó Csaba

Hétvégén került megrendezésre a Pósta Béla Régészeti Egyesület és a Maros Megyei Múzeum szervezésében az Archaeologia Transylvanica elnevezésű nemzetközi konferencia, ahol magyarországi és romániai régészek előadásai hangzottak el Bajusz István, az erdélyi magyar régészet doyenjének tiszteletére. A neves kolozsvári régész munkássága előtt tisztelgő esemény több pontban is fontos mérföldköve az erdélyi magyar régészetnek: néhány éves szünet után első alkalommal került ismét megrendezésre az erdélyi magyar régészeknek fórumot adó konferencia, ez volt az első alkalom, amikor román kollégákat is meghívtak és angolul vagy németül hangzottak el az előadások, valamint számos olyan ötlet és javaslat hangzott el, amely új perspektívákat és jövőt adhat az erdélyi magyar régészeti örökség és a nagyközönség közötti párbeszéd felélesztésére.

A konferencia apropóját Bajusz István 2014-ben ünnepelt 60. születésnapja adta, amikor a Maros Megyei Múzeum régészei és a BBTE Magyar Történeti Intézet munkatársai – többségük az ünnepelt egykori tanítványai – elkezdtek a születésnapi kötet és a konferencia létrehozásán dolgozni. Ennek eredményeképp került megrendezésre Marosvásárhelyen az impozáns Kultúrpalotában az Archaeologica Transylvanica című vaskos tanulmánykötet bemutatója, amelyet az erdélyi magyar régészeti iskola újragondolójának és kohéziós erejének tartott Bajusz Istvánnak dedikáltak kollégái tanítványai és munkatársai. A BBTE Történelem és Filozófia Karán immár húsz éve oktató régész a Pósta Béla által a századfordulón létrehozott erdélyi magyar régészeti iskola folytatójaként és újraalapítójaként ismert. Munkássága kohéziós erőt jelentett az erdélyi magyar régészek számára és az általa 1999-ben létrehozott régészeti egyesület hosszú éveken keresztül élő szakmai kapcsolatot jelentett a magyarországi régész-társadalom és a helyi magyar és román szakmai gárda között. Iskolateremtő munkásságának eredménye maga a kötet is, amelynek szerzői között találunk magyar és román régészeket egyaránt. A kötet tanulmányai nemcsak az erdélyi régészet legújabb eredményeit mutatják be, de jelzik azt a még mindig élő szakmai hálózatot is, amelynek léte nagyrészt Bajusz István és a köré szerveződő tanítványok érdeme.

A konferencia ugyanakkor jó alkalom volt arra is, hogy a néhány éve már lappangó vagy kevésbé dinamikus erdélyi magyar régészeti iskola jövőjéről és perspektíváiról is szó essen. Egy olyan korban, amikor sorra szűnnek meg a kultúrát és a humántudományokat támogató intézetek és pályázati lehetőségek, amikor a régészetre iratkozó diákok száma rohamosan csökken és munkalehetőségeik egyre szűkösebbek, valamint a modern társadalmat körülvevő épített örökségre egyre kevesebb figyelem hárul, különösen nagy szükség van a jövőről elmélkedni. Pósta Béla, az erdélyi régészet atyja egy jól működő, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, számos ásatást felügyelő tanszéket hozott létre, amelynek sikerült Budapest dominanciájából kilépni és egy sajátos, erdélyi magyar régészeti iskolát létrehozni. Tanítványai jelen voltak Erdély minden múzeumában, kurzusai és nyári iskolái pedig kohéziós erőként fogták össze Erdély régészeit. Munkáikat és tanulmányaikat ismerte nemcsak a magyar, de a nemzetközi szakma is. Többjük aktív közéleti személyiség volt, hisz tudták, hogy a régésznek nem kellene a tudomány elefántcsonttornyában ülve írogatni, hanem munkájukat legitimizálni kell, népszerűsíteni illik a nagyközönség és a politika előtt is, hisz csak így tudtak egy, az épített örökség és a tárgyi kultúrát megbecsülő társadalmat nevelni.  Az 1920-as impérium-váltás és Pósta halála megszakította az erdélyi magyar régészeti iskola nagy terveit, amely csak az 1990-es években tudott újra szárnyra kapni. 1999 után több mint egy évtizeden át ez a lelkes kezdeményezés működött is, igaz, elsősorban a szakmát igyekezett megszólítani és sem a nemzetközi, sem a román régészek vagy a nagyközönség felé nem nyitott.

A Bajusz István tiszteletére tartott konferencia új fejezetet nyitott az erdélyi magyar régészeti iskola történetében. A kötetet bemutatók hangsúlyozták, hogy a több, mint négyszáz oldalas, öt nyelvű (francia, német, angol, magyar és román) könyv nemcsak az erdélyi régészet jelenlegi kutatási eredményeit tükrözi, hanem jelzi azt is, milyen nagyra nőtt az erdélyi magyar régészet művelőinek száma. A konferencia jó alkalmat teremtett arra is, hogy az erdélyi magyar régészeket tömörítő szervezet, a Pósta Béla Egyesület számos ponton megújuljon és olyan terveket  dolgozzon ki, amely élénkíti majd az erdélyi régészek kapcsolatát úgy a román, mint a magyar és nemzetközi kollégákkal, de különösen a nagyközönséggel.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Szabadság, 2017. december 19-i számában.

Kategóriák:Fórum, Vélemény

Tagged as: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s