1945 – Török Ferenc filmje

Tóth Gödri Iringó

Két férfi érkezik egy vidéki falucskába. Senki sem ismeri őket, de megjelenésük mégis feszültséget teremt, félelmet vált ki. Szinte klisészerű filmes indítás: a békésnek látszó alaphelyzetet felborítja valaki(k) megérkezése. Mindez Magyarországon, 1945-ben.

1945, ami egyszerre volt kezdet volt vég, s csak úgy halmozódtak egymásra a jelentős események: az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadítása, az első nürnbergi per, két ledobott atombomba, hatalomra kerül De Gaulle, megölik Szerb Antalt, George Orwell megírja az Állatfarmot és így tovább. John Lukacs történész a Nulladik év címmel írt könyvet negyvenötről (egyébként Roberto Rosellini 1948-as a Németország a nulladik évben című filmje nyomán terjed el a frappáns kifejezés). 1945-ről, ami Magyarországon is fontos év volt, nem csak a fővárosban zajló események, döntések és intézkedések miatt, nem csak a gazdasági nehézségek nyomán. A háború végének volt egy másik, ritkán tárgyalt vetülete is. Török Ferenc, Balázs Béla-díjas magyar filmrendező (aki a Moszkva tér, vagy a Senki Szigete kapcsán lehet ismerős) legújabb filmje, mely minimalista módon az 1945 címet viseli ezt a történészek által is kevésbé kutatott, laikusok által kevésbé ismert oldalt mutatja be.

1945_film

Rudolf Péter a film negatív karaktere

A fekete-fehérben forgatott körülbelül másfél órás film, mely az idei év legtöbb nemzetközi, zsidó filmfesztiváljának fő díját elhozta, egyszerre szól zsidókról és még sem. A film tulajdonképpen nem arra a közel 75.000 zsidóra koncentrál, akik az első évben hazatértek és nem is azokra az atrocitásokra, amiket hazatérve elszenvedtek.[1] Török Ferenc alkotása ennél többről szól vagy kevesebbről. Viszonyulásról, közöséről, önigazolásról és önvizsgálatról.

A két hazatérő? Olyanok ők, mint a Harry Potter sikersorozat fő gonosza, akinek nevét senki nem meri kimondani. A vidéki faluban is csak suttognak, hogy: „visszatértek”. „Ők”. Nehéz kimondani, hogy ők, a zsidók, mert a szónak következményei vannak: bűntudat, rettegés, hogy kiderülnek titkok, csalások, bűnök. De miközben a feszültség egyre nő, a faluban zajlik az élet, esküvőre készülnek, a jegyző fia házasodik. A jegyzőé, aki az események középpontjában áll, és akit zseniálisan alakít Rudolf Péter. De nem csak a jegyző tűnik fel, megvannak itt a tipikus, de kiválóan megteremtett figurák: a kitörni vágyó leány, a bűntudat súlya alatt összerogyó társ, a véget sejtve is mohó bűnös, az érzelmileg szétcsúszott feleség. A film végén a feszültség feloldódik, de amit okozott az megmásíthatatlan.

Egy kor- és társadalomrajzot látunk. Egy tehetségesen megalkotott rajzot, melyen minden a helyén van, semmi sem túlzó vagy hivalkodó. Török Ferenc filmjére igaz, hogy a kevesebb néha több. Az események, a párbeszédek minden kevés, de bőven elég. És éppen ezért érdemes megnézni.

1945_poszter

Jegyzetek

[1] Lásd például: http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=148:nepirtas-utan-zsidoellenes-atrocitasok-magyarorszagon-1945-1948-&catid=15:tanulmanyok

Kategóriák:Képkocka

Tagged as: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s