Szerző: Tóth Gödri Iringó
A Dunkirk 2017 egyik legnagyobb sikere volt, a film éppen csak megjelent a The Telegraph máris a harminc valaha készült legjobb háborús film között emlegette, Peter Travers a rollingstone.com kritikusa azt nyilatkozta, hogy talán minden idők legjobb háborús filmje, s a kritikákat a nyolc Oscar-jelölés is szépen alátámasztja.
Tény, hogy Cristopher Nolen filmje egy klasszikus. Akinek eddig Második Világháború és film összefüggése nyomán a Ryan közlegény megmentése (1998) és az Ellenség a kapuknál (2001) ugrott be, az ezután valószínűleg a Dunkirk-öt említi elsőként a sorban. Nem egy politizálós, nem egy csatajelenetektől szétpattanó, nem egy hősködős film. Egyszerű emberekről szól, személyes kis „csatákról” a túlélésért, nem a háborút eldöntő nagy tettekről, hanem fiatal katonákról, akik ott voltak a II. világháború egyik legfeszültebb „pillanatában.”
A film központi témája az 1940. május 27. és 1940. június 4. között lezajlott Dinamó-hadművelet. 1940 májusában körülbelül 400.000 szövetséges, elsősorban brit katona szorult a tengerpartra, Dunkerque városa közelében az ellenséges német csapatok elől. Bár a mentőakció kezdetben szinte lehetetlennek tűnt, Winston Churchill rádiós felszólítása nyomán az evakuálásban a Brit Királyi Haditengerészet hadihajóit több száz halászhajó, jacht, 10 és 30 méter közötti magán járművek segítette, összesen több mint 850 hajó, így körülbelül 300.000 katonát tudtak átjuttatni a csatornán túlra.
Nolen alkotásában nem maga a hadművelet, nem a rajszögeket a térképen arrább tűzdelő nagy politikusok a fontosak, hanem az a több százezer fiatal a parton. A rendező tudatosan nem nagy neveket vonultat fel, alig ismert színészeket választ (persze a stáblistán van egy-két nagy név is, említhetjük Tom Hardyt vagy Kenneth Branagh-t, de elsősorban nem rájuk osztja a parton várakozó, vagy a vízben fuldokló katonák szerepét), és ettől még hatásosabb az egyébként is a háborút emberközelbe hozó film. A cselekmény több szálon fut, közhelyesen fogalmazva földön, vízen, levegőben. Több szemszögből látjuk ugyanazt a helyzetet, látjuk, hogy mindenki számára nehéz, nem csak megmentést váró katonának, hanem a megmentésre indult apának és fiának is, a harcigépek pilótáinak is.
Nolan nagy hangsúlyt fektet a látványra, a körítésre: precízen megalkotott képek, mérnöki pontossággal megkomponált jelenetek, Hans Zimmer zenéje. Szinte elvesz a történet, eltörpülnek az események a megteremtett világ vizuális és auditív elemei között. De ebben a filmben éppen ez a jó, hogy minden hangulatot teremt, lelkiállapotokat érzékeltet, ezáltal mutatja meg a háború mocskát. Ha a film gyengeségeit keressük, az interneten találni elég cikket, arról, hogy mi nem hiteles, mi nem teljesen pontos, de nem ez a lényeg. A Dunkirk jó film, az a fajta, aminek hangulatára, egy-egy képére hónapok múlva is emlékszünk.
