Értékes kőfaragványokra bukkantak a borosjenői vár falkutatásakor

2019. szept. 16-20 között a Teleki László Alapítvány „Rómer Flóris tervének” anyagi támogatásával, az Arad Megyei Múzeumokkal (Complexul Muzeal Arad) szakmai partnerségben és a helyi önkormányzat adminisztratív segítségével újabb falkutatásokra nyílt lehetőség a borosjenői (Arad megye) várban.

Az először 1214-ben említett Borosjenő település 1387-ben került a Losonczi család birtokába, mint Dézna és Pankota várainak tartozéka, s először 1474-ben említik itt a család castellumát. Az 1530-40-es években a Losonczi család a reneszánsz várépítészet szellemében kibővítette és saroktornyokkal megerősítette a Fehér-Körös partjára épített várat, melynek a török előrenyomulása idején az országos politikában is felértékelődött a jelentősége.

1

1552-ben Temesvár várkapitányaként hősi halált halt tulajdonosa, Losonczi István, s a várat a Habsburg Ferdinánd pártján álló özvegye és lányai örökölték. 1565-ben azonban elfoglalta János Zsigmond erdélyi fejedelem, s ettől fogva az Oszmán és a Habsburg birodalom, illetve az Erdélyi Fejedelemség ütközőzónájában álló erősség folyamatosan változtatta a tulajdonosát. 1566-ban elfoglalta a török, de 1595-ben megszerezte Báthory Zsigmond fejedelem, majd az 1630-40-es években, I. Rákóczi György idején impozáns, négy sarokbástyás erődítmény épült köréje.

IMG_0127

1658 és 1693 között újra török kézen volt, s ekkor egy mecsetet is építettek mellé, melyet az 1950-es években bontottak el. A török visszaszorítása után, az 1730-as években a vár elveszíti a katonai jelentőségét, 1742-ben a Péterfy-, majd 1808-ban az Atzél család birtokába jutott az egyre romosodó épület. 1870-72 között tulajdonosa, Atzél Péter ingatlanbefektetésként historizáló stílusban újjáépíttette a várromot Karl Hantelmann hamburgi építésszel, s az épület ekkor nyerte el mai formáját.

3

Atzél 1874-ben eladta a hadseregnek a várat, amely rövidesen lemondott róla, s a hatalmas épületben 1904-ben fogyatékos gyerekek számára rendeztek be intézetet, mely 1998-ig működött. Borosjenő város önkormányzata 2004-ben vette át az épületet. A vár 1870-es évekbeli újjáépítéskor már találtak egy szirént ábrázoló román kori oszlopfejezetet, mely akkoriban Budapestre került, s ma a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának darabja.

4a

Néhány éve Borosjenő önkormányzata felvállalta az igen lepusztult épület revitalizálását, s ehhez kapcsolódóan régészeti és művészettörténeti kutatások is kezdődtek. Már a 2016-os falkutatások alkalmával kiderült, hogy a vár 1530-40-es évekbeli bővítésekor korai, román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként. 2016-ban 9 korai faragványt sikerült kiváltani, köztük számos elsőrangú oszlopfejezettel. Kiemelkedik közülük egy palmettás valamint egy akantuszlevelekkel díszített oszlopfejezet.

Ezek mellett előkerült egy másik palmettás díszű- és két kocka-oszlopfejezet, egy sarokleveles lábazat meg néhány oszloptörzs-töredék, némelyiküket fehér travertinből faragták.

7

E faragványok legvalószínűbb származási helye a Borosjenő közelében állt, először 1199-ben említett, Dénesmonostorának (Dienesmonostora) nevezett, a Szentháromságnak ajánlott kolostor, mely a 16. század elejére elnéptelenedett. A román kori kolostor romjait a 19. század végén Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták a szomszédos Bokszeg irányában és rajzi vázlatokat is készítettek róla. A kolostor az Alföld dél-keleti peremvidékének a 12-13. századi sűrű kolostorhálózatba illeszkedett, melyekből ma mindössze csak töredékeket ismerünk.

2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a lelet-együttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantusz-kompozíció díszíti.

7a

A másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszlop-lábazat is.

8

Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló boltozati zárókő, eredeti festéssel, mely mindeddig az első romanikus boltozati elem.

9

Előkerült több összeillő párkányelem illetve talán a kolostor egy nagyobb kapujának egy íves töredéke, s egy kisebb kapu szárának a részlete. Ezek mellett több olyan értékes faragvány került beazonosításra, amiket nem lehetett kiváltani: a főbejárattól északra egy hajdani kapu-lábazat (stukkó-rátétes farkasfog-frízzel), az eredeti nyugati kapu betömésében egy kötegpillér rétegköve, míg az északnyugati torony pincéjében két korabeli festést hordozó kőlap. Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb középkori faragvány van a falakban a kolostorból, esetleg a mai vár korábbi, elbontott részeiből vagy a szintén csak említésből ismert borosjenői késő középkori ferences custodia épületeiből.

A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurálandó faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamara-kiállítást szervezni, ám az anyag végső kiállítási helye a helyreállított borosjenői vár lenne. A helyreállítási munkák reménybeli 2020-as elkezdésével számos hasonló emlék felbukkanására lehet számítani. A borosjenői vár falaiból előkerült dénesmonostorai leletanyag az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese a szűkebb régióban, de jelentősége messze túlmutat ennek a határain. A Teleki László Alapítvány tervbe vette egy átfogó régészeti program beindítását, mely Erdély és a Partium korai kolostorait tárná fel (Ajtonymonostor, Bulcs, Kolozsmonostor, a meszesi kolostor és Dénesmonostora).

A műemlék tervezett felújításához kapcsolódó kutatásban Módy Péter kőrestaurátor, Kovács Zsolt, Weisz Attila és Szekeres-Ugron Villő művészettörténészek illetve Keresztes Melinda helyi történész-hallgató vett részt, az aradi múzeumot Florin Mărginean régész képviselte.