Máramarosszigeten 1948-tól megszüntették a magyar tannyelvű iskolákat. A Leövey Klára líceum megalapításának fő oka az évtizedek óta hiányolt magyar nyelvű oktatás volt. Ezt egy hosszú folyamat végén 2002 őszén sikerült újraindítani. Egyhangú szülői bizottság következtében az iskola a Máramarosszigeten született nőnevelő, pedagógus Leövey Klára nevét vette fel.
Leövey Klára a magyar nőnevelés egyik úttörője volt. 1821-ben született elszegényedett kisnemesi családban. Mivel apja korán meghalt, így anyjára maradt nevelése, aki zenére, énekre taníttatta. Széleskörű műveltségének eredménye az iskolai évek után mutatkozott meg, mivel a helyi Jótékony Egyesület buzgó tagjaként színházi előadásokkal és énekléssel emelte a társulat színvonalát és bevételét.
1846-ban Pestre költözött, ahol gyökeresen megváltozott az élete. Nevelő és tanító státuszban helyezkedett el a Teleki Blanka nőnevelő intézetben. Teleki Blanka az erdélyi arisztokrata Teleki családban született. Anyai nagynénje Brunszvik Teréz (az első magyar óvoda alapítója) nagy hatással volt rá.
A nőnevelő intézetben a különböző tudományok mellett fontosnak tartották az anyanyelv ápolását és a magyar kulturális értékek átadását a fiatal növendékek számára. Leövey itt talált rá hivatására a nőnevelésre. Felismerte a nőnevelés társadalmi szerepét és azt, hogy milyen fontos feladata van egy pedagógusnak a lányok nevelésében. A fiatal lányok hamar feleséggé és anyává váltak fő feladatuk a gyermeknevelés volt melynek fontos része a tudás átadása. Ezt a legtöbb esetben tudás hiányában nem tehették meg és kénytelenek voltak nevelőt alkalmazni, leginkább külföldi tanítót, hiszen a magyar nőnevelők kevesen voltak. Így hamar elveszett a magyar értékek átadása. Ennek következtében fontosnak tartották a lányok taníttatását, hiszen ők kell a helyes értékeket átadják, melynek része a hazaszeretet, és jó útra tereljék a következő generációt. Teleki Blanka meglátása szerint csak akkor jöhet létre egy egységes magyar nemzet, egy szebb jövő, ha az alapoktól már a családokban is jelen van a hazaszeretet.[1]
Leövey Klára támogatta az 1848-as szabadságharcot. Teleki Blankával a honvédeket ápolták. Ebben az időszakban egy nőnek az anyasági, hitvesi és háziasszonyi tevékenységei mellett honleányi kötelességei voltak. Támogatást, ápolást, bátorítást várt el a társadalom azt, hogy magyar értékek szerint neveljék gyermekeiket.[2]
A szabadságharc után Teleki Blankával együtt segítették a bujdosókat, a népet buzdítva igyekeztek ébren tartani a nemzeti reményt. Ezt főként a sajtóban megjelent cikkekkel próbálták elérni.[3] Ezért letartóztatták őket. Két év vizsgálati fogság után megszületett az ítélet. Teleki Blankát tíz, Leövey Klárát öt év várbörtönre ítélték. Büntetésüket a Tirolban található Kufstein várbörtönbe töltötték. Életfeltételeik, kényelmük a várparancsnok jóindulatán múlt. Az Osztrák elnyomás időszakában a szabadságharc elítéltjeit nem hazai börtönbe tartották fogva, így nem tudtak kapcsolatot létesíteni szeretteikkel.[4]
Szabadulása után visszatért Máramarosszigetre és unokatestvére Várady Gábor lányát oktatta. Később Várady segítségével leánynevelő intézetet hozott létre kezdetben tíz tanulóval. Később állami felsőbb leányiskolává vált Leövey igazgatásával. Viszont a Habsburg vezetés félt, hogy a lányok neveltetése túlságosan hazafias jellegű így bezárta az iskolát.
Ezek után Párizsban költözött, ahová már az amnesztiával kiszabadult Teleki Blanka is elkísérte. Nem sokkal később Teleki meghalt. A börtönben töltött évek és a rossz életkörülmények megviselték egészségét. Klára francia és emigráns magyar családoknál házi tanítóként dolgozott. 1865-ben tért haza.
Hazatérése után nevelőnői munkája mellett publikációs tevékenységekkel is foglalkozott. Szilágyi István a máramarosszigeti lap szerkesztője indította el újságírói pályafutásán. Írásai a Máramaros lap mellett Budapesten és a környező vidékek lapjaiban is megjelentek. Nyíltan hirdetette az 1848-as szabadságharc eszméit, írásaiban gyakran emlékezett vissza erre a korszakra. A börtönéveit megörökítő, 400 oldalas emlékiratát is igen korán megírta.
1889-ben a rohamosan fejlődő Budapestre költözött. Itt a társadalmi és irodalmi élet tevékeny alakjává vált. Termékeny életének egy baleset vetett véget. 1897 április 8-án egy lóvontatású vasúti kocsi elgázolta. Pár órával később belehalt sérüléseibe. Búcsúztatására Budapesten került sor, holtestét később Máramarosszigetre vitték és ott helyezték örök nyugalomba.
Életét a nőnevelésnek és a hazának szánva bizonyította azok fontosságát. Személyének különlegessége abban rejlik, hogy gondolkodásmódja meghaladta saját korát. Bebörtönzése, gyötrelmei szellemét és hitét nem törték meg.
Jegyzetek
[1] Pesti Hírlap, Teleki Blanka: Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében, 1845. december 9.
[2] Életképek, Jókai Mór: Nőszabadság!, 1848. március 19. 6 évf.
[3] Életképek, Teleki Blanka: Elébb reform, azután nőemancipáció, 1848. május 7., 593-594 old., 6 évf. 20 sz.
[4] Pedagógiai Szemle, Lukács Tibor: Teleki Blanka és Leövey Klára várfogságáról egy büntetőjogász szemével 1985 jún. 1., 6 szám, 35 évf.