Előpatak földrajzi elhelyezkedés szempontjából szerencsés, hiszen mondhatni a mai Románia szívében van, de egykoron nem volt ilyen centrális helyzete, mégis sok embert vonzott. Barcaság és Háromszék határán húzódik, más nevezetes fürdőhelyek szomszédságában, mint például Tusnádfürdő, vagy a vulkanikus Szent Anna tó.[1] Domborzat tekintetében a baróti hegyláncvonalat követve, a legalacsonyabb nyereg alatt lapul meg, ott várva a környék lakóit. Sepsiszentgyörgy a legközelebbi fejlettebb település, így innen legkönnyebb megközelíteni, mivel csupán pár kilométernyi távolságra fekszik. Legtöbben háromszékiek látogatták, de a barcasági lakosság sem hagyta figyelmen kívül, hiszen Brassó felől is könnyen megközelíthető akár közúton, akár vonattal.[2]
EK TÁMOGATÁS
Előpatak, mint fürdőkomplexum megszületése a 18. század harmadik negyedében, 1770-ben történt. Ekkor építette ugyanis itt az első házat gróf Nemes János, majd őt követve rövidesen mások is akartak részesülni a forrás javaiból, ezért először felparcellázták a közbirtokosság kihasználható területeit, később beépítették. A parcellázás két részben osztotta meg a javakat, az előnyösebbek a forrásokhoz közeli helyeket kapták meg, de ezek méretükben kisebbek voltak a másodosztálybelitől, amelyek kicsivel távolabb helyezkedtek el.[3] A felosztott parcellákat kis kunyhókkal kezdték beépíteni, majd az egyik 1836-ban tartott birtokosi gyűlés egy új irányba kezdte terelni a fürdőhely sorsát. Az itt megfogalmazott határozatok értelmében a saját üdülésre szánt építményeket megelőzi a köz érdeke. Mivel a fürdőhely gyógyító hatással bírt, ezért a betegek igényeit, illetve szükségleteit kielégítő építmények születtek. Néhány év elteltével az itt megkezdett infrastrukturális újítások mellett különböző szabályzatokat is kidolgozott a közbirtokosság, amelyek értelmében az egészségi, gazdászati, szépészeti és rendőrségi szolgáltatások a idővel a fejlettebb régiókéhoz hasonló szintre emelkedhetnek. Ezzel egyidőben, a forrás előnyeit felfedező gróf Nemes János a főkutat kőkerettel vetette körül, illetve a patak mentén sétányt alakított ki, és kezdett körvonalazódni a leginkább érintett célközönség fogalma, a gyógyulásra vágyakozóké.[4]
Annak érdekében viszont, hogy Előpatak híre növekedjen, hogy embereket vonzzon, nem volt elég maga a hely fejlesztése, hanem információkkal kellett szolgáljon a nagyvilágnak saját kincseiről. Először is vizének gazdagságát emelték ki, miután 1852-ben dr. Knopfler irányításával három forrás vizét vizsgálták ki Brassóban a város gyógyszerészei,[5] köztük Előpatakét is. E vízben rengeteg olyan kémiai anyag található, ami a gyomorproblémák vagy akár más altesti bajok kezelésére, enyhítésére megfelelőek, ezek a vas, szóda, magnézium-bikarbonát és szénsav.[6] A fürdőhely további leírásai közül nem szabad kifelejteni Meyr Ferenc 1862-es francia nyelvű leírását, amit kiadása után nem sokkal román, magyar és német nyelvre is lefordítottak. Ekkoriban négytől hat hétig terjedő ivókúrákat javasoltak inkább az idelátogatóknak a hatékonyabb gyógyulás érdekében.[7] Az ismertetők megfogalmazását többnyire orvosi személyzet vállalta, hiszen hivatásuknak megfelelően az ő javaslatuk volt igazán mérvadó. De mellettük seregnyi ember megosztotta az itt tapasztalt élményeket, voltak közöttük párizsiak, londoniak, bukaresti oktatók, s még lehetne sorolni.[8]
Az ismeretterjesztő szövegek, élménybeszámolók és reklámcélú szövegek számának növekedésével érezhető Előpatak látogatottságának is a fellendülése. A fürdőhelyek sikerességében egy másik jelentős tényező a korban, ha előkelő, híres vendégek nevével emelhette hirdetései értékét. Az ilyen eseményeket megörökítve, minél feltűnőbb helyen próbálták ezt a potenciális új vendégekkel tudatni. Ilyen jelentős vendégeket Előpatak is fel tud sorolni, köztük Milos Obrenovics szerb fejedelmet, aki 1841–1842 között látogatott ide gyógyulás reményében. S mivel elégedetten távozott, háláját kifejezve az itt kapott szolgáltatásokért ortodox templomot építtetett. Egy másik idelátogató fontos személyiség Habsburg József főherceg volt, de mellette számos magyar, illetve román arisztokrata család is Előpatakot választotta.[9] Nem csoda, hiszen a 19. század végére maga a fürdőtelep, s a környéke is egyaránt rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosított látogatói számára, ezeket a tevékenységeket pedig olyan módon tálalták többnyire, hogy a gyógyulás reményét is erősítették.
Az idelátogatók sokszínűségét egy 1888-as előpataki fürdői levél tartalmával szeretném alátámasztani, amiben az előpataki feladó a szezon közepén zajló pillanatok egy töredékét mutatja be. Elmondása szerint augusztusban rengeteg a vendég, csak úgy „jönnek-mennek”, ezek között pedig a román és a zsidó nemzetiségűek dominálnak. A pezsgő élet további példázásában a hálószobájában töltött pillanatokat osztja meg, azonban pihenését a szomszéd szobákból áthalatszó hangzavar szakítja félbe, illetve az udvarról az ablakon át a sporttevékenységekre készülődő emberek nyüzsgése zavarja.[10] Előpatak vendégköre tehát igen változatos lehetett, a középkategóriájú zsidó, román közösségektől, magyar, román arisztokrata családokon át egészen a társadalmi réteg felső szintjein elhelyezkedő uralkodókig. Egy másik fejlődési eredmény, amit kikövetkeztethetünk az alábbiakból, hogy a látogatók már nem feltétlenül olyan személyek, akik egészségügyi problémákkal küzdenek, hanem teljes egészségnek örvendező, pihenést és szórakozást kereső személyek, akik akár sportos, zenés, báli eseményekben is szívesen részt vesznek.
A már említett, Előpatakról szóló ismeretterjesztő szövegek feltehetően megtették hatásukat a vendégek bevonzásában, de ettől függetlenül az előpataki fürdőhely saját reklámmal is rendelkezett a kor sajtójában, ami Erdély lakosait szólította meg elsősorban. Reklámszövegében kiemeli a szezon terjedelmét, azaz, hogy május közepétől szeptember végéig látogatható a gyógyfürdő. A mai egyszerű, lényegretörő reklámszerkesztés egyáltalán nem érezhető a századfordulós Előpatak reklámjain, hiszen a hosszú reklámszövegben leírást adnak a hely jellegzetességeiről, gyógyvízének hatásáról, s hogy milyen bajokat lehet vele kezelni. Szolgáltatásaikat is mind felsorolják, szobáktól a szabadidős tevékenységig, s ezeknek árát is megjelenítik. Zárásul pedig, ha már végleg meggyőződtek a reklámot olvasók, akkor a reklám végén információt szolgáltatnak az Előpatakra való kiutazási lehetőségekről és azoknak költségeiről. Érezhető tehát egy komplex reklámtervezés, ami által elszántan, magabiztosan próbálják „csodáikra” felhívni a figyelmet, s ez által odacsábítani az üdülni és gyógyulni vágyókat.[11]
Előpatakot nem hiába nevezték a kor egyik legjobb fürdőhelyének, hiszen itt nem csak fürdőhelyről volt szó, hanem már egy egész üdülési központról, ahol a vendégek nemcsak fizikailag, de szellemileg is kikapcsolódhattak az erre a célra kialakított helységekben, mint például bálterem, olvasóterem és így tovább. Gyógyfürdői is kiemelkedő szintet képviseltek, változatosságuk érdekessé tette őket. Aki nem szerette a forró fürdőket, annak ott volt a lehetőség a hidegfürdőre, s ezek mind egészségük rehabilitását is szolgálják egyben. Gyors fejlődését és sűrű látogatottságát Előpatak a kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönheti, hiszen megközelítési szempontból szinte bárhonnan akadt rá lehetőség, ami egy jelentős előny sok más erdélyi fürdővel szemben. Végül pedig fontos megemlíteni a jó „marketinget”, hiszen ez is hozzájárult a fürdőhely sikeréhez.
Jegyzetek
[2] Erdély, I. évfolyam, 1892, 8–9. szám, 310–311.
[4] Otrobán Nándor – Nagy Gusztáv: Előpatak és vidéke. Brassó, 1875. 12.
[6] Erdély, I. évfolyam, 1892, 4–5. szám. 171.
[8] Erdély, I. évfolyam, 1892, 8–9. szám. 307–308.
[9] Kósa László: Az erdélyi fürdők aranykora. In: Korunk III. 20 (2009), 8. szám. Történelmi fürdőhelyek Erdélyben. 5–6.
[10] Ellenzék, IX (1888), Kolozsvár, augusztus 18.
[11] Ellenzék, XIII(1892), Kolozsvár, augusztus 17.
A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia kar hallgatója
