A csíksomlyói pünkösdi búcsú a több évszázadra visszatekintő múltjával ma is élő hagyomány. A székelyföldi katolikus közösség egyik legfontosabb vallási ünnepeként tartják számon, azonban idővel átformálódott. Az identitás, az összetartozás, a közösségi megélés, a történelmi emlékezet metszéspontjává nőtte ki magát, mára az egész magyarság egyik legjelentősebb találkozási pontja lett.
Az esemény hatalmas figyelmet és vitát váltott ki az utóbbi évtizedben, különösen az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára való felterjesztés és az azt követő elutasítás miatt, amelynek jelentős médiavisszhangja is volt. Ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, fontos visszatekintenünk az alapokra, és megnézni, honnan indult ez az egész folyamat.
A kulturális örökség fogalma az utóbbi évtizedekben jelentősen kibővült, többek között az UNESCO által kidolgozott eszközöknek és értelmezéseknek köszönhetően. Ma már nem csupán műemlékeket és tárgyakat tekintünk a kulturális örökség fogalmi körébe, hanem olyan élő hagyományokat, amelyek generációról generációra öröklődnek, és amelyek az identitásképzésben fontos szerepet játszanak. Legyen szó rítusokról, szóbeli hagyományokról, ünnepekről, kézműves mesterségekről, vagy előadóművészetről, ezek mind részét képezik az ún. szellemi örökségnek, amelynek különálló listát hoztak létre az épített és természeti örökséghez hasonlóan.[1]
Ennek a szemléletváltásnak egy mérföldköveként tarthatjuk számon a Szellemi Kulturális Örökség Védelméről szóló, 2003-ban elfogadott UNESCO-egyezményt, amely kiemeli, hogy a szellemi örökség a kulturális sokszínűség alapját képezi, és szoros kapcsolatban áll a fenntartható fejlődéssel. Az egyezmény rámutat arra is, hogy habár a szellemi és az épített örökség fogalmi szempontból elkülön egymástól, a gyakorlatban nehezen lehet elválasztani, hiszen szoros kölcsönhatásban állnak, elvégre az élő hagyományok gyakran konkrét helyekhez, terekhez vagy épületekhez kötődnek, amelyek nélkül önmagukban értelmezhetetlenek. [2]
Ennek ellenére a szellemi kulturális örökség azonosítása és megőrzése más alapon nyugszik, mint az épített örökségé. Míg egy műemlék viszonylag pontosan körülhatárolható és jogi eszközökkel védhető, addig egy élő hagyomány sokkal nehezebben megragadható: folyamatosan változik, alkalmazkodik, és elsősorban a közösségek aktív részvételén keresztül marad fenn. Ebből kifolyólag az UNESCO egy közös értelmezési keretet biztosított a szellemi örökség számára. A hivatalos meghatározás szerint mindazon gyakorlatok, kifejezési formák és készségek – valamint az ezekhez kapcsolódó tárgyak és kulturális terek – ide tartoznak, amelyeket egyes közösségek, csoportok vagy akár egyének saját örökségükként ismernek el, továbbadnak, és amelyek az identitás megőrzését és újratermelését szolgálják, folytonosságot teremtve múlt és jelen között.[3]
Felterjesztés két nekifutásból
A csíksomlyói búcsú UNESCO-listára történő jelölésének szándéka már jóval 2016 előtt megjelent. A jelölési folyamat előkészítése során részletes dokumentáció készült, amely a jelölni kívánt eseményt az UNESCO által meghatározott kritériumrendszerhez igazította.
A kritériumok értelmében a jelölt örökséget meg kell feleltetni a szellemi örökség gyakorlatának, ki kell dolgozni egy megőrzési stratégiát, illetve a felterjesztés folyamatába bele kell kapcsolni a helyi közösségeket is, meg kell határozni egy intézményi hátteret.[4]
A csíksomlyói búcsút 2011-ben jelölték először, amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is kormányon volt, azonban a folyamatot nem tudták véglegesíteni a változó politikai helyzet miatt. A rá következő évben kormányváltás történt, és az akkori román kulturális minisztérium mulasztásai miatt elakadt az előterjesztés, mivel a leadott dokumentációt követően az UNESCO megkereséseire nem érkezett válasz. Amint a politikai helyzet változott, és az RMDSZ ismét kormányra jutott, a felterjesztést 2015 májusában iktatták újra, majd 2016 júniusában formai szempontból megfelelőnek minősítették. Ennek ellenére a Kormányközi Bizottság 2016. november-decemberi addisz-abebai ülésén a román delegáció nem állt ki a saját felterjesztése mellett. Mindez annak ellenére történt, hogy a tartalmi kritériumokat megfelelőek voltak, és csupán a nemzeti nyilvántartásra vonatkozó formai rész egy kisebb hiányosságát jelezték, amely más esetekben helyben pótolható volt.[5]
Fontos kiemelni, hogy a búcsú a jelölés időpontjában szerepelt Románia hivatalos szellemi kulturális örökségi nyilvántartásában, amelyet a román Kulturális Minisztérium szakbizottsága állított össze. A nyilvántartásban vallásos zarándoklatként és identitásteremtő ünnepként tartják számon.[6] A felterjesztett dokumentáció azonban már nem tért ki arra, hogy ez a nyilvántartás milyen módon frissül, illetve ehhez milyen intézmények és személyek járulnak hozzá. Az UNESCO erre a formai hiányosságra hivatkozva átdolgozásra küldte vissza a dokumentációt, arra kérve a felterjesztést kérvényező országot, hogy a következő jelölési ciklus során ismét terjesszék elő, ezúttal kiegészítve.[7] Ez azonban már tíz éve várat magára.
A jelölés folyamata
A jelölés több éves folyamat az UNESCÓ-ban. A dossziét írott formanyomtatványok, videó- és képanyag képezi, és több, előre meghatározott kritériumnak is meg kell felelnie.[8] Az ellenőrzéseket követően a 12 tagból álló Értékelő Testület áttekinti a benyújtott anyagot, és kielemzi azt. Ez az a pont, ahol ténylegesen eldől, hogy mely dokumentumok kerülnek a párbeszéd folyamatába. A kezdeti lépésben felveszik a kapcsolatot az adott országgal, és jelzik neki a szándékot, majd a Bizottság ülése során részletes átbeszélésre kerül sor, ahol három lehetséges választ kaphatnak a jelölő ország delegációinak tagjai: felvétel (e szerint a dokumentáció rendben van, és a jelölt elem részét képezheti a listának), visszautalás (a dokumentáció javításra szorul, és a következő ülésszakban benyújtható), valamint visszautasítás (a jelölés nem felel meg a kritériumoknak).[9] A Kormányközi Bizottság ülése alatt a delegáció tagjainak lehetősége van felszólalni, és megvédeni a dokumentációt. A felszólalások során a delegált tagokkal együtt állítják össze a végső döntés szövegét.[10]
Csíksomlyó esetében a folyamat összetett, és kuriózumnak számít a felterjesztések történelmében, ugyanakkor számos kérdést vet fel a mai napig. A dokumentáció összeállítása során több dolgot figyelembe kellett venni, mint például az UNESCO szekularizált ideológiájának elvárásait, amely nem támogatja a nemzeti jellegű mítoszokat, és veszélyesnek titulálja a kizárólagos nemzet alapú identitásképzést. Ennek fényében a dosszié összeállítása során tudatosan mellőztek minden olyan megfogalmazást, amely a nemzeti értékekre és összetartozásra fektette volna a hangsúlyt.[11] A felterjesztés szövegében a búcsút úgy állították be, mint egy nemzetközi védelemre méltó, történelmi gyökerekkel rendelkező vallási hagyományt, amely hidat képez a regionális kultúrák között.[12]
A magyar közösség irányába folytatott kommunikáció azonban azt tükrözte, hogy a búcsú mint a magyarság egyik legfontosabb vallási-kulturális eseménye végre nemzetközi szinten is elismerést kaphat. Ez a kettős stratégia nem egyedi: az UNESCO örökségpolitikájában gyakori, hogy bizonyos közösségek a saját identitáslogikájukat sok esetben kénytelenek visszafogni, mert a szervezet egyetemes, nyitott és inkluzív kulturális értelmezést vár el, míg a jelölt jelenség sokszor éppen zártabb, vagy nemzeti identitásra épül.[13]
A búcsú felterjesztése több huzavona után 2016-ban jutott el az UNESCO asztalára. A november 28. és december 2. között Etiópiában, Addisz-Abebában zajló ülésen meghozott döntés értelmében a benyújtott dokumentum korrekcióra szorul.[14] Az UNESCO egyik jelölési kritériuma szerint minden felterjesztett elemnek szerepelnie kell a tagállam területén levő szellemi kulturális örökség nemzeti nyilvántartásában, ami igazolja, hogy az adott tagállam valóban elismeri örökségként az elemet.[15] A csíksomlyói búcsú ugyan szerepel a nemzeti nyilvántartásokban, azonban nem derül ki ebből, hogy ez a lista milyen módon kerül frissítésre, és milyen intézményi háttérrel rendelkezik.[16] A dokumentáció jelölésének visszautalása tehát nem kifejezetten tartalmi, hanem formai jellegű hiányosságra vezethető vissza, amely nem egyedi eset az UNESCO történelmében, és helyben megoldható lett volna.[17]
Ennek ellenére a helyszínen levő magyar delegáció nagykövete többször is felszólalt, és amellett érvelt, hogy a korábbi átvizsgálási folyamatok során kitűnőre vizsgázott a dokumentáció, és túl erősnek ítéli a visszautalást, hiszen ez egy jelentéktelen hiba, amit a helyszínen javítani lehetne.[18] A román delegáció képviselője azonban fellépett ellene, és nem volt hajlandó kiegészíteni a hiányosságot.[19] A magyar delegáció tagjának érvelését követően több másik ország küldöttje is kifejezte zavarodottságát a kialakult helyzetet illetően. Többek között ekkor hangzott el az a felszólalás is, amelyet több médiaportál is idézett korábban, hiszen Saint Lucia küldöttje megjegyezte: „Nem tudom, hogy naiv vagyok-e, de itt valami nagyon furcsa dolog történik. A felterjesztést benyújtó állam elfogadja a Kormányközi Bizottság ajánlását a leltár problémájával kapcsolatban, most pedig jön egy másik állam… egy másik állam ellenkezik.(…) Ha őszinték akarunk lenni a találkozón, akkor tisztázzák előbb, hogy pontosan mi történik ott a háttérben. Sajnálom.”[20]
Románia delegáltja az utolsó szó jogán végérvényesen elfogadta a negatív döntést, míg Magyarország nagykövete az ülés ezen részén megjegyezte, hogy reméli, Románia a következő ciklusban javítja a hibát, és ismét előterjeszti a dokumentációt[21] – amiről tudjuk, hogy nem történt meg.
Megfigyelések
Az UNESCO eljárásai során következetesen próbálja távol tartani magát az államok közötti politikai konfliktusoktól, különösen akkor, amikor ezek nyílt vitát válthatnának ki a plenáris ülésen. Habár elméletben a preventív diplomáciát és a bizalomépítést hirdeti,[22] gyakorlatban sokszor a bürokratikus mechanizmusokra támaszkodva igyekszik elkerülni a nyílt állásfoglalást a problémásabb kérdésekben, mint ahogy a búcsú jelölésének vitája során elrendelt szünet,[23] vagy a jelölés visszaküldésének alkalmazása igazolja, elkerülve ezzel a nyílt állásfoglalást, viszont tiszteletben tartva az államok szuverenitását, még akkor is, ha ehhez felül kell írnia a szakmaiságot.
Ez a látszólag logikus elhatárolódás azonban könnyen visszafelé sülhet el. Az örökség ugyanis nemcsak kulturális érték, hanem diplomáciai eszköz is lehet. Amikor egy közösség öröksége felkerül az UNESCO-listára, az nem feltétlenül csak szakmai döntésen alapul: valójában arról is szól, kinek az öröksége válik láthatóvá a nemzetközi színtéren, és ki kap elismerést a saját kulturális gyakorlatáért. Ennek értelmében a lista nem csupán arról szól, hogy megőrizzük az örökséget, hanem ennél sokkal összetettebb folyamat, amelybe az elhatárolódás ellenére is belefolyhatnak a politikai játszmák és érdekek.[24]
Ma hivatalosan a felterjesztés „átdolgozás alatt” áll, valójában azonban a folyamat megakadt. A körülötte kialakult politikai diskurzus ideje is leáldozott, a média is évente alig néhány cikkben foglalkozik a búcsú UNESCO jelölésével kapcsolatban.[25]
Hogy érdemes lenne-e új dossziét benyújtani, vagy egyáltalán szükség van-e új dossziéra, jogos felvetés. Az UNESCO szabályai szerint[26] elég lenne frissíteni a meglévő dokumentációt, hiszen az technikailag megfelelőnek bizonyult, azonban a politikai konszenzus hiánya olyan szintű akadályt képez, amit jelenleg a magyar kisebbség érdekképviselete tíz év alatt sem tudott meglépni…
Bibliográfia
Adoption of the summary records of the eleventh session of the Committee. UNESCO, 2017. ITH/17/12.COM/4. 1062. paragrafus, 155. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/12.COM/4 (2025.12.16.)
Decision of the Intergovernmental Committee: 11.COM 10.B.25. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/11.COM/10.B.25 (2025.12.16.)
Eleventh session of the Committee. 10.B. 2016-12-01. 14:40. Lásd: https://ich.unesco.org/en/11com?utm (2025.12.16.)
Nomination file no. 01120 for inscription in 2016 on the Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity. UNESCO, 2016.
Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. UNESCO. Article 36.
Pelerinajul de la Șumuleu Ciuc. Lásd: https://patrimoniu.ro/ro/profiles/2014—pelerinajul-de-la-sumuleu-ciuc (2025.12.16.).
UNESCO hivatalos oldala: https://ich.unesco.org/en/convention#art2 (2025.12.16.)
Procedure of inscription of elements ont he Lists and of selection of Good Safeguarding Practices. UNESCO. Lsád: https://ich.unesco.org/en/procedure-of-inscription-00809 (2025.12.16.)
The Rules of Procedure of the Intergovernmental Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. Rule 22. Lásd: https://ich.unesco.org/en/rules-com (2025.12.16.)
Tánczos Vilmos: Kié a csíksomlyói búcsú? (Örökség-fogalmak és -ideológiák). In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András: A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. Kríza János Néprajzi Társaság 43. kötet. Kolozsvár, 2018. 147.
Yves Daudet: An Agenda for Peace as a new means of settling conflicts. In: Gérard Prosper (szerk.): Conflict resolution: new approaches and methods. UNESCO Publishing, 2000, Franciaország. 38.
Vig Emese: Tizennégy éve ígérik, de se dosszié, se felterjesztés: megkérdeztük, mi lett a csíksomlyói búcsú UNESCO-jelölésével? Transtelex. 2025. június 6. Lásd: https://transtelex.ro/kozelet/2025/06/06/csiksomlyoi-bucsu-unesco-jeloles-demeter-andras-interju (2025.12.16.)
Jegyzetek
[1] Az UNESCO hivatalos oldalán megjelent, több ország által elfogadott meghatározása. Lásd: https://ich.unesco.org/en/convention#art2 (2025.12.16.)
[2] Az UNESCO hivatalos oldalán megjelent, több ország által elfogadott meghatározása. Lásd: https://ich.unesco.org/en/convention#art2 (2025.12.16.)
[3] Az UNESCO hivatalos oldalán megjelent, több ország által elfogadott meghatározása. Lásd: https://ich.unesco.org/en/convention#art2 (2025.12.16.)
[4] Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. UNESCO.
[5] Tánczos Vilmos: Kié a csíksomlyói búcsú? (Örökség-fogalmak és -ideológiák). In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András: A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. Kríza János Néprajzi Társaság 43. kötet. Kolozsvár, 2018.
[6] Nomination file no. 01120 for inscription in 2016 on the Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity. UNESCO, 2016. Lásd: https://ich.unesco.org/en/10a-urgent-safeguarding-list-00890 (2025.12.16.)
[7] Decision of the Intergovernmental Committee: 11.COM 10.B.25. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/11.COM/10.B.25 (2025.12.16.)
[8] Procedure of inscription of elements ont he Lists and of selection of Good Safeguarding Practices. UNESCO. Lsád: https://ich.unesco.org/en/procedure-of-inscription-00809 (2025.12.16.)
[9] Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. UNESCO. 2016. 6.
[10] The Rules of Procedure of the Intergovernmental Committee for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. Rule 22. Lásd: https://ich.unesco.org/en/rules-com (2025.12.16.)
[11] Tánczos Vilmos: Kié a csíksomlyói búcsú? (Örökség-fogalmak és -ideológiák). In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András: A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. Kríza János Néprajzi Társaság 43. kötet. Kolozsvár, 2018. 151.
[12] Nomination file no. 01120 for inscription in 2016 on the Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity. UNESCO, 2016.
[13] Tánczos Vilmos: Kié a csíksomlyói búcsú? (Örökség-fogalmak és -ideológiák). In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András: A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. Kríza János Néprajzi Társaság 43. kötet. Kolozsvár, 2018. 151.
[14] Decision of the Intergovernmental Committee: 11.COM 10.B.25. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/11.COM/10.B.25 (2025.12.16.)
[15] Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. UNESCO. Első fejezet.
[16] Pelerinajul de la Șumuleu Ciuc. Lásd: https://patrimoniu.ro/ro/profiles/2014—pelerinajul-de-la-sumuleu-ciuc (2025.12.16.), illetve Decision of the Intergovernmental Committee: 11.COM 10.B.25. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/11.COM/10.B.25 (2025.12.16.)
[17] Adoption of the summary records of the eleventh session of the Committee. UNESCO, 2017. ITH/17/12.COM/4. 1062. paragrafus, 155. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/12.COM/4 (2025.12.16.)
[18] Adoption of the summary records of the eleventh session of the Committee. UNESCO, 2017. ITH/17/12.COM/4. 1062. paragrafus, 155. Lásd: https://ich.unesco.org/en/decisions/12.COM/4 (2025.12.16.)
[19] Eleventh session of the Committee. 10.B. 2016-12-01. 14:40. Lásd: https://ich.unesco.org/en/11com?utm (2025.12.16.)
[20] Eleventh session of the Committee. 10.B. 2016-12-01. 14:40. Saint Lucia delegáltjának felszólalásának részleges átírása, saját fordítás. Lásd: https://ich.unesco.org/en/11com?utm (2025.12.16.)
[21] Eleventh session of the Committee. 10.B. 2016-12-01. 14:40. A magyar és román küldöttek felszólalásai. Lásd: https://ich.unesco.org/en/11com?utm (2025.12.16.)
[22] Yves Daudet: An Agenda for Peace as a new means of settling conflicts. In: Gérard Prosper (szerk.): Conflict resolution: new approaches and methods. UNESCO Publishing, 2000, Franciaország. 38.
[23] Eleventh session of the Committee. 10.B. 2016-12-01. 14:40. Lásd: https://ich.unesco.org/en/11com?utm (2025.12.16.)
[24] Tánczos Vilmos: Kié a csíksomlyói búcsú? (Örökség-fogalmak és -ideológiák). In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András: A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. Kríza János Néprajzi Társaság 43. kötet. Kolozsvár, 2018. 147.
[25] Például: Vig Emese: Tizennégy éve ígérik, de se dosszié, se felterjesztés: megkérdeztük, mi lett a csíksomlyói búcsú UNESCO-jelölésével? 2025. június 6. Lásd: https://transtelex.ro/kozelet/2025/06/06/csiksomlyoi-bucsu-unesco-jeloles-demeter-andras-interju (2025.12.16.)
[26] Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. UNESCO. Article 36.
