Korai Újkor

Fejedelemségkori oklevelek a Csíki Székely Múzeumban

Szerző: Markaly Aranka

A koraújkor egyik legkiemelkedőbb forráscsoportját a nemesi oklevelek jelentik, melyek nemcsak család-, politika-, hely-, művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak, hanem bemutatják a korszak karrierépítési lehetőségeit is. A fejedelemség-kori címeres oklevelek elnyerése elsősorban a katonai érdemekkel, az országnak vagy a fejedelemnek tett jó szolgálattal hozható összefüggésbe.[1]Emellett armálist kaphattak különböző mesterségek művelői, vagy akár a kimagasló műveltséggel, írástudással rendelkező személyek is, kitűnő érdemeikért. A székelyeknek kiadott oklevelekre – az itt közöltekre is igaz – elsősorban a katonai szolgálatért kapott adománylevél a jellemző.

A vármegyei nemesítő oklevelekből a legkorábbi a Topánfalvi Miklós Filemon részére kiállított oklevél, amelynek esetében a megadományozott feltehetően foglalkozása révén nyerte el 1598-ban Báthory Zsigmondtól. A címerrajz egyértelműen az adományozott mesterségére utal,[2] hiszen a vörös háromszögű pajzsban, kékesszürke ruhás, sárga csizmás álló férfi, jobbjában aranytömböt, baljában serpenyős mérleget tart.[3] Ez az oklevél az egyetlen az itt bemutatottak közül,amelyen a címerkép is látható, illetve függőpecsétje is megvan. Kutatástörténeti szempontból meg kell jegyeznünk, hogy az oklevél szövegét közölték,[4] azonban az oklevél és a formuláskönyvi bejegyzés között néhány olvasati különbség észlelhető, amelyek valószínűleg a kancellár másolási hibáit mutatják. Ezt az adományt erősítette meg 1668-ban Apafi Mihály Kendi Sándor és családja részére.[5]

Az 1638-ban Nagy Ferenc és Egri István részére kiadott címeres oklevél, két különböző személy nevére állíttatott ki, akik Kisdobán kapnak birtokot. Az oklevélben olvasható címerleírás valószínűleg mesterségükre utal, mely szerint kék pajzson egy emberi alkar aranykoronára könyökölve tart három búzakalászt.[6] A magyar heraldika nem kedveli a lebegő dolgokat, ezért Magyari Anna szerint, a félkart gyakran koronára helyezik, a búzakalászok pedig a mezőgazdasági munkára utalnak.[7]

A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található hét fejedelemségkori okleveléből, jelen cikkben kettőt szeretnék bemutatni, illetve szövegüket teljes részleteiben közölni.

Kiadási elvként a koraújkor latin nyelvű forráskiadás elveit alkalmaztam.[8] Lévén, hogy ezek a források eddig többnyire szövegükben nem voltak ismertek fontosnak tartottam a teljes szöveg valamint a hátlapon található kihirdetési záradék közlését is.A záradékok úgy a kormányzattörténet, mint a hely- és birtoklástörténet szempontjából nagyon fontosak lehetnek. A humanista helyesírás szabályait követve az i-j eltérés esetében egységesen i-vel írtam át mindent. Az „y” vagy „ÿ” valamelyik declinatiót jelöli, akkor „ii”-vel írtam át őket. Az oklevelekben található helynevek, személynevek betűhíven kerültek átírásra. A mindenkori uralkodó címeit illetve az ő személyére utaló „nos” kifejezést is nagybetűvel írtam át. A központozást tekintve az értelmi szempontokat vettem figyelembe, az olvashatatlan részek, az irat sérülése miatt elmaradt szavak jelzésére a […] jelet használtam. A szövegben található rövidítéseket jelzés nélkül feloldva írtam át.

Adománylevelekről lévén szó a fejregesztákban első sorban feltüntetem a dátumot, azt követően az adományozót, az adományozottat, a kiváltságait, továbbá címeradományát, illetve az oklevél kiadásának helyét tettem közzé. Ezt követően az oklevél állapotáról írtam röviden, valamint esetleges közlést, vagy tartalmilag való felhasználást szintén a regesztát követően jeleztem. Továbbá fontosnak tartottam megosztani az oklevélre vonatkozó méreteket, azaz adott esetben a címerkép pecsét méretét és az oklevélét egyaránt.

 A Csíki Székely Múzeum Levéltári Gyűjteményében található 16-17. századi latin nyelvű oklevelek

1598. március 8.[9]

Báthory Zsigmond fejedelem Miklós Filemonnak és családjának (fiai és lányai) nemesi címet és címert adományoz, továbbá felmenti őket minden adótól és szolgáltatástól, úgy a topánfalvi birtokukra vonatkozóan, mint városi házukat illetően. Az oklevél kelt Gyulafehérváron, melyet függőpecséttel hitelesítettek.

Eredeti, pergamen, vörös színű, kerek függő viaszpecséttel ellátott oklevél. Közlés: Bónis György–Valentiny Antal: Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve (1602). (Jogtörténeti és Népi Jogi Tanulmányok, 2.) Kolozsvár, 1947. 39–41. (formuláskönyvi bejegyzés alapján, 1599. március 9-i dátummal)

Oklevél méretei (cca.): 680x560mm. Pecsét méret: 45×45 mm. Címer méret: 100×125 mm.

Nos Sigismundus Dei gratia Transsylvaniae, Moldaviae, Valachiae transalpinae, et Sacri Romani imperii Princeps, Partium regni Hungariae Dominus, aurei velleriseques, et Siculorum Comes etc. memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod Nos cum ad nonnullorum fidelium consiliariorum nostrorum singularem intercessionem nobis propterea factam, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis nobilis Philemonis Miklos de Thopanfalwa, quae ipse nobis et huic regno nostro Transsylvaniae pro locorum et temporum varietate exhibuit et impendit, ac in futurum quoque exhibiturus et impensurus est, eundemigitur Philemonem Miklos et per eum Ioannem, Petrum et Ieremiam, filios, ac puellas Priscam et Mariam, filias suas, ex speciali nostra gratia et potestatis  nostrae plenitudine ex statu et conditione plebea et ignobili, in qua nati sunt, et hactenusextiterunt, eximendos, ac in coetum et numerum verorum regni Hungariae et Transsylvaniae nobilium annumerandos, aggregandos, cooptandos et ascribendos duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus et ascribimus. Decernentes expresse, ut a mododeinceps iidem Philemon Miklos et per eum Ioannes, Petrus et Ieremias, filii, ac puellae Prisca et Maria, filiae, iam nati, ac in futurum quoque nascituri, ac ipsorum haeredes et posteritates utriusque sexus universae pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verae et perfectae nobilitatis eorum haec arma seu nobilitatis insignia: Scutum videlicet triangulare rubei coloris, in cuius campo vir caesio amictu pedibusque cothurno indutus, dextra auri palatram, sinistrabilancem tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa diademate regio exornata posita est, ex quo diademate monoceros umbilicotenus eminet, quem utrinque singula uri cornua sursum porrecta includunt, ex cuius quidem galeae cono teniaeseu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant, prout haec omnia in capite seu principio praesentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur,animo deliberato et de certa scientia et liberalitate nostra, praefatis Philemoni Miklos, et per eum Ioanni, Petroet Ieremiae, ac puellis Priscae et Mariae, liberis suis iam natis, ac in futurum quoque nascituris ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis clementer dedimus et contulimus. Annuentes, ut ipsi praescripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum et insignitorum nobilium armis utentium, ubique in praeliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, et aliis quibusvis exercitiis nobilitaribus et militaribus, nec non sigillis, vexillis, cortinis, veliis, annulis, auleis, domibus, clypeis, tentoriis, sepulchris et generaliter quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae et syncerae nobilitatistitulo, quo eos ab universis et singulis cuiuscunque status, conditionis, dignitatis et praeeminentiae homines existant dici, teneri, nominari et reputari volumus, ferre et gestare omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, libertatibus, immunitatibus ac praerogativis, quibus caeteri veri et nati nobiles ac militares homines praedicti regni Hungariae et Transsylvaniae quomodocunque de iure et consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere valeant, atque possint. Et nihilominus pro ampliori benignitatis nostrae erga eos declaratione, domum eorundem in possessione Thopanfalwa vocata, in vicinitatibus domorum providorum, ab oriente Thomae et Damiani Andras, ab occidente Philippi Ungur et Gabrielis Hertes, a meridie Thomae Popa et Aronis Kethecz, a septemtrione vero Stephani Wazy, colonorum nostrorum in comitatu Albensi Transsylvaniae existenti habitam, ab omni censuum, taxarum et contributionum nostrarum tam ordinariarum, quam extraordinariarum subsidiique et lucri camerae nostrae solutione servitiorumque quorumvis plebeorum et civilium exhibitione, item agricolationes ipsorum quaslibet in territorio eiusdem possessionis Thopanfalwa a decimarum, nonarum nobis et successoribus nostris quottannis provenire debentium pensione in perpetuum eximendam et supportandam, ac nobilitandam duximus, prout eximimus, supportamus et nobilitamus praesentium per vigorem. Quocirca vobis magnificis, generosis, ac egregiis et nobilibus comitibus,vice comitibus et iuditialium quorumcunque comitatuum,dicatoribus et exactoribus contributionum nostrarum, arendatoribus et decimatoribus decimarum nostrarum in Comitatu Albensi praedicto, item Emerico Zikzay, provisori arcis nostrae Albensis, ac Stephano Thorda exactori rationum nostrarum, ac officiali possessionis Thopanfalwa, item prudentibus et circumspectis iudici caeterisque iuratis civibus annotatae possessionis nostrae Thopanfalwa, cunctis etiam aliis, quorum interest vel intererit, modernis et futuris quoque pro tempore constituendis, harum serie commitimus et mandamus firmiter, quatenus vos quoque domum praescriptam annotatorum Philemonis Miklos et liberorum suorum ab omni censuum, taxarum et contributionum nostrarum tam ordinariarum, quam extraordinariarum subsidiique et lucri camerae nostrae solutione servitiorumque quorumvis plebeorumet civilium exhibitione, decimarum nonarumque pensione, in perpetuum exemptam, supportatam et nobilitatam habere neque eosdem propterea aut haeredes et posteritates ipsorum utriusque sexus universis in personis, rebus et bonis ipsorum quibusvis impedire, turbare, molestare seu damnificare praesumatis, nec sitis ausi modo aliquali. Secus non facturi. Praesentibus perlectis, exhibentis restitutis. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas, eisdem Philemoni Miklos et per eum Ioanni, Petro et Ieremiae, ac Priscae et Mariae, filiis ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis clementer dandas et concedendas esseduximus. Datum in civitate nostra Alba Iulia die octava mensis Martii anno Domini millesimo quingentesimononagesimo octavo.

Sigismundus princeps

Stephanus Iosica cancellarius

                                                                                                        Lucas Varady secretarius

Hátlapján:

1599 in octavis festi Epiphaniarum domini in facie sedis comitatus Albensis exhibitae et publicatae sunt praesentes nullo contradicente

Ioannes Angyalos notarius comitatus Albensis manu propria

1638. július 10.[10]

Rákóczi György fejedelem Nagy Ferencnek[11] és fiainak, valamint botházai Egri Istvánnak[12] visszaadja kisdobai birtokukat, emellé nemesi címet és címert adományoz, továbbá felmenti őket minden szolgáltatás alól, cserébe a mindenkori uralkodót hadjárat idején nemeshez méltóan szolgálni kötelesek. Az oklevél kelt Dézsen, melyet függőpecséttel hitelesítettek.

Eredeti, pergamen, függőpecsétje hiányzik.

Az oklevél méretei (cca.): 620 x410 mm.

Nos Georgius Rakoczi Dei gratia Princeps Transsylvaniae, Partium regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes etc.memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod Nos cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem nobis propterea factam intercessionem,tum vero ex humilima expositione strennui Francisci Nagy intelligentes se, una cum genitore suo, ab exteris oris in ditionem nostram advenas, genitorem suum iurisdictioni egregii Stephani Egri de Botthaza in comitatu Colosiensi existentis, se commisisse, ipsummet vero, post quam ex ephoebis excessisset abinde profectum, in possessione Kis Doba mansionis locum fixisse, ac ab eo tempore certo cum dicto Stephano Egri de praetensione in se contractu inito, et ab omni illius praetensione emancipatione obtenta, in numero universitatis fidelium nostrorum dominorum, magnatum et nobilium comitatus Szolnok Mediocris fidelem huic patriae operam navasse navareque velle in posterum, haud absvefactum iri arbitrati sumus, ut hisce gratiae et principalis munificentiae nostrae primitiis, ad quaevisservitia huic patriae praestanda, ipsum adstrictum redderemus. Eundem itaque Franciscum Nagy, ac per eum filios suos, si qui nati sunt, vel in posterum Dei benignitate nascituri,e statu et conditione ignobili, in qua nati sunt, eximendos, ac in coetum et numerum verorum regni nostri Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum nobilium annumerandos, aggregandos, cooptandos etadscribendos duximus, prout (si tamen idem ex fiscalibus aut privatis nostris bonis in Hungaria existentibus haud existat) annumeramus, aggregamus, cooptamus et adscribimus. Decernentes expresse, ut a modo deinceps idem Franciscus Nagy ipsiusque haeredes et posteritates utriusque sexus universos pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verae et perfectae nobilitatis eorum haec arma sive nobilitatis insignia: Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area corona aurea est deposita, super qua brachium quoddam humanum humerotenus existens, et annixo coronae summitati cubita illius, manum sursum versus habens spicas aliquot tritici maturati tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis et unionibus decentervariegatum, a summitate vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant, prout haec omnia in capite seu principio praesentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur, animo deliberato et ex certa scientia liberalitateque nostra praefato Francisco Nagy ipsiusque haeredibus et posteritatis utriusque sexus universis clementer dedimus, donavimus et contulimus. Annuentes et concedentes, ut ipsi praescripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum, natorum et indubitatorum regni huiusnostri Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum nobilium armis utentium ubique in praeliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis quibusvis exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, vexillis, cortinis, velis, annulis, aulaeis, domibus, clypeis, tentoriis, sepulchris, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae et syncerae perfectaeque nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis cuiuscunque status, conditionis, dignitatis et praeeminentiae homines existant insignitos dici, teneri, nominari et reputari haberique volumus ferre et gestare omnibusque iisdem iuribus, honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, immunitatibus et praerogativis, quibus caeteri veri, nati et indubitati nobilis et militares praedicti regni nostri Transsylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum hominesquomodocunque de iure et ab antiqua consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuis semper temporibus uti, frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litterasnostras pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas et communitas memorato Francisco Nagy ipsiusque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis benigne dandas duximuset concedendas. Datum in oppido nostro Dees die decima mensis Iulii anno Domini millesimo sexcentesimo trigesimo octavo.

Georgius Rakoczy                                               Martinus Markosffalvi secretarius manu propria

Valószínűleg 19. századi bejegyzés: 1638. július 10-én adatott ki.

Hátlapján:

Anno Domini millesimo sexcentesimo trigesimo octavo dievigesima sexta mensis Iulii, in oppido Akos in generali congregatione universorum dominorum magnatum et nobilium comitatus Szolnok mediocris exhibitae sunt praesentes literae armales nobilitares, lectae, publicatae, proclamatae, approbatae, mratificatae extradataeque nemine contradictore apparente.

Andreas Szentkiraly iuratus notarius sedium iudiciariarum comitatuum Szolnok mediocris et Craznensis manu propria


Jegyzetek

[1]TÜDŐS 2013, 245.

[2]BÓNIS-VALENTINY 1947, 18.

[3]Az oklevél címerleírása: „Scutum videlicet triangulare rubei coloris, in cuius campo vir caesio amictu pedibusque cothurno indutus, dextra auri palatram, sinistra bilancem tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa diademate regio exornata posita est, ex quo diademate monoceros umbilicotenus eminet, quem utrinque singula uri cornua sursum porrecta includunt, ex cuius quidem galeae cono teniae seu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant” CsSzM RGy 754.

[4] BÓNIS-VALENTINY 1947. Az oklevelet formuláskönyvi bejegyzés alapján közölték.

[5]CsSzM RGy 755.

[6]Címerleírás az oklevélben: „Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area corona aurea est deposita, super qua brachium quoddam humanum humerotenus existens, et annixo coronae summitati cubita illius, manum sursum versus habens spicas aliquot tritici maturati tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis et unionibus decenter variegatum, a summitate vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant”

[7]MAGYAR I. Rákóczi György címeradományai. http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta200661/200661_45.pdf, 47. (Letöltés 2016.02.18)

[8]FONS VII. 2000, 68-86.

[9]CsSzM RGy 754.

[10]CsSzM RGy 751.

[11] PETRI 2003 Nagy Benedek és Ferenc kisdobai egytelkes nemesek 25-25 dénárnyi adótt fizettek az 1500-as évek közepén. http://mek.oszk.hu/04700/04750/html/2180.html (Letöltés 2016.02.18)

[12] KEMPELEN I-IX http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/kemp/k_eaa-fzzxw/k_eaa-fzzxw-Title.html (Letöltés 2016.02.18) – kötetében írja, hogy Egri Mihály a Nagy családdal címeres nemeslevelet 1633. november 16-án nyert.