Történelmi témájú interjúkötet. Ez lenne az Újkor.hu friss, ropogós, 2018-as kiadványának száraz meghatározása. A könyv halványkék-szürkés borítója (ami a honlap arculatával van összhangban) kissé túl szolidra sikeredett, hiszen a Történészek története szakkönyv létére izgalmas, cseppet sem száraz és inkább nagy, piros felkiáltójelekkel kéne reklámozni a könyvesboltok polcain.
De ne ugorjunk ennyire előre. Adott egy honlap, egy immár több mint négy éves, 2014. július 14-én elindított internetes portál tele hírekkel, beszámolókkal, interjúkkal, izgalmas cikkekkel, tanulmányokkal, könyv- és filmrecenziókkal. Egy honlap, ami minden pátosz és felmagasztalás nélkül érték, értéket őriz, nyújt, teremt, érték a szakma számára, fontos a magyar történészek (határokon átívelő) közösségének, laikusoknak, történelem iránt érdeklődőknek egyaránt. A honlap izgalmas írásai között kiemelkedőek a történész szakma (illetve a történelem segédtudományaihoz kapcsolódó szakmák) jelentős alakjaival, „nagyjaival” készült interjúk. Ezekből válogatva szerkesztették, adták ki a – mondjuk úgy –„évfordulós” kötetet, mely sokatmondó lenyomata a jelen történész-szakközösségének, körkép vagy tükör a jelennek, forrás a jövőnek. A Történészek története szerkesztői úgy fogalmaznak, hogy az olvasó megismerheti a kutatások – és az olykor száraz tények – mögötti embert.
A kötet, melyet a honlap törzsgárdájának tagjai közül hárman, Czeferner Dóra, Szőts Zoltán Oszkár és Szőts-Rajkó Kinga szerkesztettek, közel háromszáz oldalas, harminc interjút tartalmaz – szak-, illetve kutatási terület tekintetében izgalmas, változatos. Bevallom, úgy vettem kezembe a könyvet, hogy ezt biztos sokáig olvasom, mert úgy képzeltem, hogy az ember végigolvas egy tízoldalas interjút, aztán leteszi a kötetet, hiszen ez nem olyan, mint egy regény, nem várjuk a folytatást, nincs kapcsolat. De pozitívan csalódtam. Az interjúk annyira frappánsak, érdekesek, hogy az olvasó igényli a következőt és a következőt. A harminc szöveg, az interjúalanyok nevének ábécé-sorrendjében követi egymást – ami egyértelműen jobb elgondolás, mintha mondjuk kronológia, korszakok szerint rendezték volna őket.
Alább következzen egy gondolatnyi betekintés mind a harminc interjúba. És itt bevallom, sokáig tűnődtem, hogy kell-e, jó-e, szabad-e mind a harmincról írni vagy egy ilyen jellegű kivonatolás „lelövi a poént” (vagy ma divatos kifejezéssel élve spojlerezés?). De kit lehet kihagyni? Kit kéne kiemelni, ha minden interjú más, másért izgalmas? Szóval, aki amúgy is tervezi elolvasni a kötetet, ezt a részt kihagyhatja, mert az interjúk százszor többet nyújtanak, mint egy-egy vázlatos mondat. Olvasmányosak, érdekesek, informatívak. Aki meg nem tervezte elolvasni a kötetet, az se feltétlenül olvassa el a felsorolást, inkább forduljon egy percre magába, változtassa meg a döntését és olvassa el a kötetet.
1. A sort az Ablonczy Balázzsal készült interjú nyitja, melyben a Kommentár és a Pro Minoritate egykori szerkesztője többek között a Trianonnal vagy épp Teleki Pál életével kapcsolatos kutatásairól, franciaországi tanulmányairól, illetve a Trianon témában létrejött Lendület-kutatócsoportról is beszélt.
2. Ifjabb Bertényi Iván, a századforduló elismert kutatója elmesélte, hogy Tőkéczki László hatására kezdett el a dualizmus korával foglalkozni, illetve mesélt arról is, hogy milyen különbségeket lát az ELTE és a Pázmány között, de szóba kerültek olyan izgalmas dolgok is, mint az egy éves, az Egyesült Államokban töltött tanárkodása.
3. Bihari Péter többek között tankönyvek szerzője, aki mesélt a Lövészárkok a hátországban című, nagy sikerű, első világháborús témájú könyvéről, illetve arról, hogy őt az érdekli különösen, hogy milyen volt a világ 1914 előtt és milyen 1918 után, illetve, hogy a kettő között mi a különbség.
4. Debreczeni Droppán Béla történész, levéltáros, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattárának munkatársa, aki az interjúban a múzeum világába kalauzolt, a múzeum kincseket rejtő irattári anyagairól mesélt, illetve a múzeum történetéhez kapcsolódó figyelemreméltó gyűjteményről, elpusztult és meglévő anyagokról, valamint a Honismereti Szövetségről, melynek elnöke.
5. Erdődy Gábor nem csak a történelemtudományi kutatásairól beszélt, hanem diplomáciai tevékenységéről, külföldi kapcsolatokról is. Nagyköveti munkája, németországi vagy épp olaszországi évei egy életút olyan izgalmas elemei, amikről egyszer majd valaki úgy ír könyvet, mint például Erdődy Kossuth Lajosról.
6. Fisher Ferenc chilei kutatásairól mesélt, németországi ösztöndíjairól, arról, hogy milyen volt a hidegháború dél-amerikai eseményeit testközelből megtapasztalni, a korszak történéseit egy más látószögből vizsgálni. A vele folytatott beszélgetés csemegéje a nem Európa- vagy épp nem Magyarország-központú szemlélet, illetve történelemoktatás.
7. Fodor Pál beszélt az Egri csillagokról, a Szigetvár elestét és kontextusát kutató, tanulmányozó projektről és csoportról, az interjú idején megjelenés előtt álló Zrínyi életrajzról.
8. Frank Tibor, akit főként az amerikanisztika szakértőjeként szoktak emlegetni – ahogy illik –, mesélt amerikai tapasztalatairól, arról, hogy Santa Barbarán hogyan szervezett évekig magyar kulturális fesztivált, Kettős Kivándorlás: Budapest – Berlin – New York 1919-1945 című könyvéről.
9. Gálffy László többek között az egykori Anjou-központ, Angres neves kutatója, aki franciaországi tapasztalatairól mesélt.
10. A Hermann Róberttel készült interjú elolvasása után, az olvasó agyában a Magyar Történelmi Társulat elnökének neve összefonódik az általa hihetetlen lelkesedéssel és szakértelemmel kutatott Görgei Artúréval. Az interjú a szabadságharc kapcsolatainak érdekes kuszaságaira világít rá.
11. Kasza Péter, aki többek között (hiszen ebben a listában mindenkinek temérdek titulusa, funkciója van, és nem is érdemes a teljességre törekednünk) a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológia és Neolatin tanszékének docense, a maga kis határterületéről beszélt, a neolatin tudományterületéről, annak meghatározásáról.
12. Katona Csaba, aki a mai Ukrajna területén született, mesélt családról, gyerekkorról, és persze minden izgalomról, ami az általa kedvelt, űzött, gyakorolt művelődéstörténet témakörébe tartozik, fürdőkultúráról, Balatonfüredről, de még Deák Ferencről is.
13. Kéri Katalin az egyike a két nőnek, akiknek frappáns válaszait a kötet lapjain láthatjuk viszont. Munkássága a magyarországi nőtörténeti kutatások egyik alapköve. Erről és a jövőről kérdezték, illetve mesélt olyan problematikus (?) dolgokról is, mint egy női kutató különböző szerepköreinek összehangolása.
14. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka a kötet egyik izgalmas figurája, aki nem a nyugodtan kutatgató történész, hanem aktívan tevékenykedő ezredes is. „Múzeuma” történetéről, szerepéről, magyar fegyverekről, hadtechnikai érdekességekről beszélt.
15. Kövér György a sokszor első hallásra száraznak és unalmasnak vélt gazdaságtörténeti kutatások világába kalauzolt el. Olyan ritkán tárgyalt dolgokról mesélt, mint a banktörténeti kutatások, de kiderült, hogy a naplók, emlékiratok is nagyon érdeklik – izgalmas epizódokat emelt ki.
16. Lévai Csaba, mint már többen a kötetben felsoroltak közül, az Egyesült Államok történetével foglalkozik, és többek között az egyetemes történelem oktatásának fontosságáról beszélt, illetve a szakmai pálya építéséről a Bolognai-rendszerben.
17. Oross András történész és levéltáros 17-18. századfordulós kutatásaiban Pálffy Géza volt nagy segítség és inspiráló tényező. Karrierje folyamatosan ível felfele, jelenleg a Bécsi Magyar Levéltár Kirendeltségének élén áll. Többek között erről a pozícióról mesélt.
18. Ö. Kovács József, levéltáros és jelenkorász, válaszaival egy izgalmas világba vezette be az olvasót, a kommunista diktatúra tapasztalat-történetéről, azok kutatásáról, nehézségeiről beszélt, s az interjúban mindvégig a fogalmak tisztázását hangsúlyozta, intette a kutatókat az óvatos fogalomhasználatra.
19. Paska Rudolf beszélt gyerekkorról, arról, hogy az egyetem számára csalódás volt a középiskola után, majd az általa kutatott témákról, hungarizmusról, nyilas korszakról, vészkorszakról. Az interjúban olyan izgalmas kérdéskörök is felmerülnek, mint például a mostanában nyugaton is oly divatos összeesküvés-elméletek, vagy a 21. századdal lépést tartó blogolás.
20. Pálffy Géza neve manapság szinte pavlovi reflexként juttatja eszünkbe a Szent Koronát, így természetesen főleg erről faggatta az Újkor.hu riportere, de szó eset a kezdetekről és jövőbeli tervekről is.
21. Pető Andrea a kötet másik női szereplője, fentebb említett kolléganőjével egyetemben a magyarországi nőtörténeti kutatások kulcsfigurája. Mesélt a rendszerváltás előtti időkről, saját kutatásairól, a sajtó és az oral history fontosságáról a társadalom-, illetve konkrétan nőtörténeti kutatásokban.
22. Pintér Tamás a kötet egyik igazán „modern” szemléletű szereplője, többnyire a 2010-ben elindított Nagy Háború elnevezésű blogjáról, illetve az ehhez kapcsolódó ötletekről, projektekről beszélt.
23. Pollmann Ferenc, aki mára az első világháború egyik legelismertebb magyar szakértője, vallott a kezdetekről, arról, hogy a filozófia irányába való elindulásból hogyan lett történész-karriear. Nem csak hadtörténetről beszélt, hanem arról is, hogy ő is a fentebb említett blog egyik alapembere.
24. Püski Levente jelenkoros, elsősorban a Horthy-korszak érdekli, szakterülete a korszak intézményrendszere. Nem csak saját kutatásairól, illetve a 2015-ben megjelent művéről beszélt (A Horthy-korszak parlamentje), hanem az adott rendszer, időszak megítéléséről, feldolgozottságáról is.
25. Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója nemes egyszerűséggel beszélt karrierje „felíveléséről”. Mesélt az általa vezetett intézetről, a szlovákiai magyarságra koncentráló kutatásról, illetve szakmai példaképeiről is.
26. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója fiatalkori emlékekkel indított, olvashatunk egykori történelemtanáráról, külföldi tanulmányairól, Leonidis Luks professzor hatásáról pályájára. Az interjú egy izgalmas életút végigkövetése intézményről intézményre, illetve egy betekintés a Nemzeti Levéltár jelenébe.
27. Tusor Péter egyháztörténész (talán különös módon az egyetlen a kiadványban), olyan kiválóság, akinek sikerült Magyarországra hívni a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusát. A teológushallgatóként indult szakember mesélt múltról, aktuális munkákról, a vatikáni anyagok feltárására specializálódott Lendület kutatási csoportról, bécsi kutatásokról, és persze mindezek jövőjéről is.
28. Varga Benedek többek között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, stb – a lényeg, hogy igazi múzeumi szakember. Éppen ezért a vele készült interjú középpontjában nem is ő áll, hanem a múzeumok, muzeológia, múzeumpedagógia.
29. Vitári Zsolt nem csak a történelem, hanem a német nyelv iránt is lelkesedik, kutatásai főként az 1945 előtti Németországra koncentrálnak. Mesélt a Hitlerjugend külföldi kapcsolatait feldolgozó doktori értekezéséről, illetve kutatásai hátteréről, németországi ösztöndíjakról.
30. Z. Karvalics László egy nem szokványos területet kutat, információtörténettel foglalkozik. Az interjú nem csak magyarázza a fogalmat, hanem átfogó képet ad a témáról, összekapcsolva az oktatással, személyes munkákkal.
Ha mégis akadt olyan olvasó, aki minden intés ellenére végig tanulmányozta a listát, akkor immár ennek alapján is érezheti, hogy van ebben a könyvben érdekesség elég, van benne sok komoly gondolat, sok-sok információ. Ez a könyv harminc olyan interjút tartalmaz, melyek készítői tudtak kérdezni. Látszik minden szövegen a szerzők befektetett energiája, az utánajárás, az igényesség. Az interjúalanyok pedig tudtak válaszolni, úgy, hogy azt egyszer még idézni fogja az utókor.
És, ha a kedves olvasó még ezek után is tűnődik rajta, hogy miért is kéne elolvasni a kötetet, íme:
1. Ha a cikk olvasója a kötet valamelyik szerzője vagy interjúalanya, akkor olvassa el, hogy viszontlássa saját gondolatait.
2. Ha az olvasó egy magyarországi történész, olvassa el, hogy lássa, hogy kollégája, volt tanárai hogyan gondolkodnak, miket éltek át, milyenek a tapasztalataik.
3. Ha az olvasó egy más országból származó/más országban élő történész, olvassa el, hogy átláthassa a történész, levéltáros, stb. szakmák jelenlegi állását Magyarországon, hogy kapjon egy átfogó képet, hogy a szakma milyen gazdag és változatos, mennyi remek szakember van.
4. Ha az olvasó egy történészpalánta – egyetemen diák, esetleg a történelem iránt lelkesen érdeklődő középiskolás, olvassa el a kötetet, hogy megismerje a szakma lehetőségeit, megismerkedjen a történettudomány szaktekintélyeivel.
5. Ha az olvasó egy buzgó laikus, aki a napi nyolc óra (egyéb) munka után képes energiát fektetni abba, hogy történelmi témájú szöveget olvasson, akkor őt nem kell győzködni – elég fanatikus, hogy elolvassa.
6. Ha az olvasót eddig nem érdekelte a történelem, akkor is vegye a kezébe a könyvet, hátha a szakma valamelyik specializációja vagy valamelyik szakember felkelti az érdeklődését.
7. Ha az olvasó nem nyitott az új dolgokra, akkor olvassa azért, mert a történelem, a múlt közös örökségünk – tehát erről olvasni szinte kötelesség.
8. Ha meg nem tud olvasni – bár akkor nem tudom, hogy jutott ennek a cikknek a végére – akkor olvastassa fel valakivel.
A lényeg, hogy jó olvasást – nem csak a Történészek története című remek kötethez, hanem az Újkor.hu összes múlt és jövőbeni szövegéhez is.
