Arra a kérdésre, hogy Székelyföldön hogyan tükröződött le a dualizmuskori magyar politika, és a közjogi kérdések mentén formálódott tömbök hogyan éreztették hatásukat ebben a régióban, úgy érzem, tökéletes példát tud adni a Gyergyószentmiklós központú választókerületben lezajlott események sorozata az 1910-es országgyűlési választás során.
A közjogi kérdésről
Mielőtt érdemben részletezném a gyergyói választókörzetben lezajlott 1910-es eseményeket, fontos tisztázni az 1867-es kiegyezés hatására kiformálódott magyar politikai erők mibenlétét, alapvető eltéréseik gyökereit, amit legjobban a közjogi kérdés tud megvilágítani. Maga a kifejezés az adott korban az államjogi berendezkedést, az országról való gondolkodás teljességét foglalta magában. Ebből következően pedig a fő törésvonal az uralkodóval, a közös kormányzattal és a birodalom másik részét képező Ausztriával való viszonyban jelentkezett, melynek hatására két pólusra szakadt a magyar politika: az egyik oldal felfogása szerint a kiegyezés az akkori lehetőségek alapján a legjobb döntés volt, Magyarország sikeresen fejlődhet azáltal, hogy egyenrangúvá vált az osztrákokkal – ide tartozott legerősebb politikai pártként 1875-ig a Deák-párt, 1875 és 1905 között a Szabadelvű Párt, majd 1910-es magalakulásától az első világháború végéig a Nemzeti Munkapárt. A másik oldal ezzel szemben elutasította a kiegyezés minden vívmányát, legfeljebb a perszonáluniót tolerálta, minden másban rendíthetetlenül ragaszkodott önállósodási elképzeléseihez – ide a Függetlenségi és ’48-as Párt tartozott elsősorban, aztán más hasonlóképp gondolkodó párt is alakult körülötte. Mindezeken túl létezett köztes álláspont is, amely a kiegyezéssel önmagában egyetértett, annak részleteiben találta meg viszont problémáit, azonban ez az oldal nem volt annyira erős ahhoz, hogy külön pólust képezzen, a két nagyobb tömb között ingadozott, eleinte még szabadelvű, később egyre inkább függetlenségi irányba.
A legtöbb politikai feszültséget a kiegyezés közös ügyeinek sarokpontját képező közös hadsereg kérdése teremtette. Lényege, hogy Ferenc József teljes autoritással rendelkezett a hadsereg fölött, ebbe nem engedett semmilyen beleszólást, ki is emelték az alkotmányossági és belpolitikai kontroll alól. A vezényleti nyelv a német volt, magyar részről csak az újoncozás és költségvetés terén lehetett valamelyest befolyást gyakorolni ezen intézmény fölött, ráadásul a katonai alakulatokban sem volt arányos a németek és magyarok létszáma. Az ellenzéki oldal itt is a teljesen önálló magyar haderő felállítását szorgalmazta, a közös hadseregben, főként annak tisztikarában és a parancsnyelvben a némettel egyenjogú szerepet kívánt a magyar elemnek.
A közös vámterület is komoly vitákat képezett: míg a gazdasági szakemberek nagy része és a kormányzó erők jellemzően a fenntartása mellett, addig a ’48-asok ennek felbontása, vagyis az önálló vámterület mellett kardoskodtak. Újabb kérdés volt az Osztrák-Magyar Bank helyzete, kormányzati oldalról ugyanis szándék mutatkozott arra, hogy kétközpontúvá és paritásossá (vagyis osztrák és magyar képviselet szempontjából arányossá) tegyék a bankot, viszont az ellenzék az önálló magyar nemzeti bankot követelte a korszakban, amely szintén nem valósulhatott meg.
A függetlenségi kormányzatról (1905-10)
Hogy megérthessük a későbbiekben az 1910-es választás során annyiszor elhangzó vádakat, valamint az akkori politikai csatározások mozgatórugóit, fontos a közvetlen előzményeket is megismernünk. 1905-ben, a dualizmus történetében először a Függetlenségi és ’48-as Párt és a körülötte lévő pártok közös koalíciója nyerte meg a választásokat a Szabadelvű Párttal szemben. A kiegyezés idején lefektetett rendszer nagy nyomás alá került, ugyanis a győztes pártok közül a legerősebb kellett volna kormányfőt adjon az országnak, az ő kinevezésébe viszont Ferenc József nem egyezett bele és helyette a testőrség parancsnokát, báró Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Fejérváry eleinte próbálta meggyőzni a győztes koalíciót programjuk mérsékléséről, sikertelenül, ezt követően saját párttal kívánt indulni egy új választáson. Ezek a lépések viszont „nemzeti ellenálláshoz“ vezettek, a vármegyék megtagadták a kormányzattal való együttműködést.
A koalíció tovább erősödött, a nemzetiségek is támogatták őket, 1906-ban pedig még nagyobb győzelmet arattak. Fokozódtak viszont a társadalmi feszültségek: bányássztrájkok, munkástüntetések, agrárdemonstrációk és a fővárosban is tömegtüntetés követelt változtatásokat a munka- és bérviszonyok tekintetében, valamint általános választójogot.
1906 folyamán Wekerle Sándor lett az új miniszterelnök, innentől kezdve pedig a függetlenségiek hatalma fokozatosan elapadt: a társadalmi és nemzetiségi feszültségekkel nem tudtak mit kezdeni, lemondtak fő követeléseikről (önálló bank, hadsereg, vámhatárok), belekényszerülve ezzel a dualista politika folytatásába. A koalíción belül is széthúzás kezdett eluralkodni.
A gyergyói 1910-es országgyűlési választásról
Mindezen kontextus vázolása után következhet immár az 1910-es gyergyói választások taglalása. Erről az időszakról részletesen tájékoztat az 1901-ben indult Gyergyó hetilap, kiábrándult függetlenségi és 48-asokból álló szerkesztőséggel. A lap főszerkesztője Orel Dezső polgármester volt az 1910-es választási kampányig, ekkor Benke Antal lépett a helyébe. A Gyergyó májusban minden nagyobb kampányfordulatot követően megjelent, majd az intenzív kampány idején naponta jelentkezett friss lapszámmal (május 2. és június 2. között 18 lapszámot hozott ki).
A választókerület országgyűlési képviselője hatodik éve már a függetlenségi és 48-asok Justh-szárnyi színeiben Sümegi Vilmos fővárosi újságíró, a Balatoni Szövetség igazgatótanácsi tagja. A Nemzeti Munkapárt helyi képviselete 1910. május 2-án alakult meg a Gyergyó tudósítása szerint, és a megalakulás során már érződött a politikai feszültség, ugyanis a lap a gyűlést zavaró néhány Justh-párti rendetlenkedőről tudósít.[1] A Nemzeti Munkapárt ezen a gyűlésen Kazy József földművelésügyi államtitkár képviselőjelöltsége mellett döntött az újabb mandátumért folyamodó Sümegi Vilmossal szemben, az államtitkárnak táviratot is küldtek a munkapárti gyűlésezők. A nyáreleji lapszámok kitekintenek az országos választási kampányra is, különösen sok kritikával illetik Justh Gyulát, akit gyakran demagógnak, erőszakosnak, felelőtlennek titulálnak, még az erdélyi egyházmegye akkori püspöke, Majláth Gusztáv Károly is ellene foglal állást.[2]
Kezdetben Kazy elfogadta a gyergyói munkapárti jelölést,[3] később viszont kénytelen volt lemondani róla, mivel Hódmezővásárhelyen is jelölték, amely mandátum közelebb állt hozzá. Maga helyett jóbarátját, dr. Hervey Dezső fővárosi vegyészt ajánlotta, aki elfogadta a jelöltséget (a hírrel együtt a lap leközölte fényképét is a címlapon).[4] A gyergyói munkapárti küldöttség felutazott Budapestre, felkereste Kazy államtitkárt és lakomán vett részt, amelyen Hervey rövid kampánybeszédet mondott. A lap különböző számaiban megjelentek az akkori miniszterelnök, Khuen-Héderváry Károly, valamint a Munkapárt vezetője, Tisza István üdvözlő és bíztató táviratai, üdvözletei is. Az új munkapárti képviselőjelölt pár nap múlva ellátogatott Gyergyóba. Május 21-én érkezett, három nappal később megtartotta programbeszédét, melyben összegezte a koalíciós kormányzás időszakát és vázolta a leendő politikai terveket választási győzelem esetén.[5] Hervey pár nap alatt gépkocsin a választókerület nagyobb részét bejárta és bizalomért folyamodott.
A Gyergyó hasábjain intenzív kampány folyt a Munkapárt mellett, amelyet a józan, megfontolt, dolgozni kívánó erő képében igyekeztek megjeleníteni és a helyi választópolgárokat is kijózanodott, felelősen dönteni képes közösségként jellemezték. Folyamatosan óva intettek a Sümegiékre való szavazástól, figyelmeztetéseket közöltek azok alapján, hogy Sümegi milyen vállalhatatlan, durva módon nyilatkozik a székelyekről, hogyan próbál minél szélesebb szavazótábort teremteni maga számára utcagyerekek és felnőttek uszításával, és nem maradtak el a bukott színben feltüntetett Sümegi-gyűlések sem. Sümegi Vilmost és a Justh-féle pártot haszonleséssel, hazugsággal, önérdek előre helyezésével, felelőtlenséggel, utcai elemek felhergelésével, munkapárti szavazók direkt és indirekt megfenyegetésével, megzsarolásával, illetve a függetlenségiek és 48-asok helyi pártlapját, a Csíkvármegyét hazugságok terjesztésével vádolták. Éles kritikával illette az újság több cikken át Justhék általános, egyenlő és titkos választójogra vonatkozó követelését, programpontját is, amellyel szemben a maga részéről azzal érvelt, hogy a nemzetiségi szavazók tömeges megjelenésével a magyar nép elveszítheti politikai túlsúlyát a magyar államon belül, és kiemelte a szegény, kiszolgáltatott, utcai tömegek könnyű manipulálhatóságát politikai célok eléréséhez, ami így nem visz a „felelős döntések” irányába. Visszatérő elem volt a munkapárti kortesgyűlések megzavarásának híre. Ezek között a legerősebb hír arról tudósított, miszerint Hervey Dezsőt és gépjárműkíséretét tölgyesi és borszéki kampányútja során felbérelt falubeliek megtámadták, magaslatról hajítottak le köveket, valamint a gépkocsi útját is próbálták eltorlaszolni.[6]
A Sümegit lejárató sajtóhadjáratban előkerült a „zsidókártya” is. Az országgyűlési képviselőt különböző gúnynevekkel illették a lap számaiban: Mesüge, Kohn, Kohn Kiss, Kossuth-Szakáll, Valvele Kohn, Walvele fajmagyar stb., valamint két karikatúrát is lehoztak a lapban, egyiken egyértelműen zsidó származására tettek utalást (május 30.), a másikon animizálással ugyancsak a faji alsóbbrendűségére céloztak (május 28.). Ugyanakkor, valószínűleg Hervey is zsidó volt – vagy ha ő nem is, de a felesége, Aschkenásy Izabella igen, lásd itt. Erdőpanama vádja is elhangzott Sümegiékkel szemben, miszerint a Gyergyó környéki erdőkből áron alul kívántak megvásárolni részeket.[8]
Viszonylagos folyamatossággal egészen június 2-áig közölt a Gyergyó lapszámokat, ezt követően a választások miatt 10 napig szünet állt be, az ezután következő lapszám június 12-ei keltezésű. (A választások június 4-én, szombaton zajlottak Gyergyóban.) Meglepő módon az újság nem közölte a választási eredményt, hanem az országos képre koncentrált, amelyből megállapítható volt a Nemzeti Munkapárt elsöprő győzelme. Nem maradt el ezúttal sem a korábbi függetlenségi kormányzat ostorozása.[9] A választást a kerületben végül Sümegi Vilmos nyerte meg, bár az eredmény ellen a kampányidőszakban történt rengeteg kihágás miatt panaszt nyújtottak be a képviselőházba, erről a fővárosi Délmagyarország tudósít, amely a Hervey Dezső képviselőjelölt ellen elkövetett testi sértés kísérletét is leírja. „A választás ellen ma nyújtott be Ragályi Lajos dr. panaszt a képviselőházhoz, amelyben terrorizmussal és fanatizálással vádolja a Justh-pártiakat. A panasz szerint a Justh-pártiak polgári őrséget alakítottak suhancokból, akik a vasutat figyelemmel kísérték és ha Hervey-párti bárhol megjelent, fenyegették és munkájában megakadályozták. Fölsorol hetvenhat esetet, amikor kormánypártiakat bántalmaztak és életveszélyesen fenyegették házaik fölgyújtásával. Magának Herveynek automobilja elé torlaszokat emeltek, úgy, hogy egy szorosban volt kénytelen megállani, ahol a hegyről köveket hengeritettek reá. A választás napján a polgárőrség a munkapártiakat elűzte és a faluk határát őrizet alá vette. A Sümegi-párt a Maros hidján a deszkapadozatot fölszedte, hogy az ellenpárt ne mehessen keresztül. Sümegi Szűz Máriás egyházi lobogót ajándékozott a falvaknak. A vallási kegyszereket választási célokra használták föl és ezzel döntő befolyást gyakoroltak az eredményre. A panasz a házszabályok hetvenegyedik szakaszának c) és d) pontja alapján kéri a választást megsemmisíteni és új választást elrendelni.”[10]
Az Ujság tudósítása szerint a választás napján délig Sümegi 169 szavazatot kapott, Hervey 120-at, éjszakára pedig érkezett is a hír Sümegi győzelméről.[11] A Pesti Hírlap az újonnan elnyert mandátumok között említi Sümegi gyergyószentmiklósi győzelmét.[12] A Budapesti Hírlap tájékoztatása szerint Sümegi Vilmos 557 szótöbbséggel győzött munkapárti kihívójával szemben,[13] és a kerület országgyűlési képviselője maradt a korszak végéig (a háború miatt több választásra nem került sor).
Bibliográfia
Boros Zsuzsanna – Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Parlament, pártok, választások. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014.
Kozári Mónika: A dualizmus kora 1867-1914. Magyarország története sorozat. Főszerkesztő: Romsics Ignác. Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.
Jegyzetek
[1] Gyergyó, 10. évf. 18. sz., 1910. május 2.
[2] Gyergyó, 10. évf. 23. sz., 1910. május 17.
[3] Gyergyó, 10. évf. 22. sz., 1910. május 15.
[4] Gyergyó, 10. évf. 25. sz., 1910. május 20.
[5] Gyergyó, 10. évf. 28. sz., 1910. május 24.
[6] Gyergyó, 10. évf. 32. sz., 1910. május 30.
[7] Gyergyó, 10. évf. 31. sz., 1910. május 28.; Gyergyó, 10. évf. 32. sz., 1910. május 30.
[8] Gyergyó, 10. évf. 29. sz., 1910. május 25.
[9] Gyergyó, 10. évf. 36. sz., 1910. június 12.
[10] Délmagyarország, 1. évf. 34. sz., 1910. július 1.
[11] Az Ujság, 8. évf. 132. sz., 1910. június 4.
[12] Pesti Hírlap, 32. évf. 133. sz., 1910. június 4.
[13] Budapesti Hírlap, 30. évf. 132. sz., 1910. június 4.
A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar hallgatója
