Szerző: Tóth Gödri Iringó

A Minta és felzárkózás című 2021-ben megjelent kötetnek már az alcíme – és ezzel együtt a tematikája is – figyelemfelkeltő: Kolozsvár és Marosvásárhely fejlődéstörténetének összehasonlítása Szvacsina Géza és Bernády György polgármestersége idején. Az összehasonlító történelmi szakmunkák rendszerint egyszerre jelentenek kihívást és izgalmakat, mint a kutatónak, kutatóknak, mind az olvasóknak.

Az Iskola Alapítvány és a Lektor Kiadó által közösen kiadott kötetet négy kutató neve fémjelzi, Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János és Gál Zsófia mindannyian a két erdélyi várossal, annak múltjával foglalkoznak, foglalkoztak kutatásaik során – rendszerint igencsak eltérő szempontból, eltérő aspektusokat vizsgálva. Mint a Fodor János által írt előszóból kiderül a kötet megalkotásakor épp ezt használták ki, hiszen míg Fazakas László és Ferenczi Szilárd Kolozsvár politika- és infrastruktúratörténetére koncentrált, Fodor János ugyanezeket Marosvásárhely esetében mutatta be, Gál Zsófia művészettörténész pedig a két település építészetei programjaival foglalkozott.

A kötet, mely a huszadik század első évtizedére, évtizedeire fókuszál, a monarchia utolsó időszakába repít vissza. A kiadvány két polgármester potréjával kezdődik, ami egyből kicsit emberközelibbé teszi a vaskos, szinte háromszáz oldalas kötetet. Szintén a kiadvány elején kapott helyet az impozáns és jól áttekinthető tartalomjegyzék, mely szerzők szerint tagolható nagyobb egységekre.

Az előszó, melyet Fodor János írt, nemcsak a kötet születésének körülményeire világít rá, hanem szinte egy kivonatként összegzi a könyv lényegét, a két város fejlődéseinek sajátosságait a vizsgált korszakban, rávilágítva, hogy két merőben eltérő polgármester vezetése alatt Kolozsvár és Marosvásárhely hasonló infrastrukturális fejlettségi szintet ért el.

A kötet első tanulmánya Fazakas László és Ferenczi Szilárd közös munkája, Kolozsvár a dualizmusban címet kapta. Rámutat arra, hogy a dualizmus korszaka sokáig nem volt népszerű a város történetét kutatók körében, Egyed Ákos és Gyarmati Zsolt mellett csupán helytörténeti jelleggel foglalkoztak a 20. század eleji kincses várossal. A két szerző aprólékosan ismerteti a korszak demográfiai adatait, a kolozsvári gyáripar kialakulását – annak nehézségeit és felíveléseit.

A következő, Ferenczi Szilárd által írt fejezet Szvacsina Géza polgármesterre és Kolozsvár várospolitikájára koncentrál, bemutatva az önkormányzat felépítését, azt, hogy a különböző tisztségviselőknek és bizottságoknak mekkora hatalma volt, miben volt döntésjoga. A fejezet tágabb kitekintést ad, hiszen több korábbi jelentős polgármesterre is kitér a szerző. A Szamosújváron született Szvacsina Géza életútja is kibontakozik, személyét nem csak száraz adatok révén, hanem korabeli leírásokból, emlékiratokból illetve újságcikkekből ismerjük meg. A fejezet végigtárgyalja mandátumainak (két és fél mandátum összesen) legfontosabb momentumait, arra is rávilágítva, hogy az, hogy Szvacsina korában felgyorsult a városfejlődése, az nem feltétlenül neki köszönhető, hiszen ő sokat volt távol, betegeskedett, hanem talán annak, hogy a város vezetésében nagyon sok értelmiségi (egyetemi tanárok, orvosok, ügyvédek) kapott helyet.

A 20. század eleji Marosvásárhellyel foglalkozó fejezetet Fodor János jegyzi. Akárcsak Kolozsvár esetében, a korabeli demográfiai mutatók ismertetését itt is az ipar, illetve az infrastruktúra bemutatása követi. A szerző kitér a városszerkezet alakulására is (térképekkel gazdagon illusztrálva a változásokat, a korabeli helyzetet), illetve a korabeli építkezésekről, oktatásról, sőt a korszak kulturális életéről is értekezik, úgy a színházra, mint a kulturális egyesületekre, egyletekre figyelve. Érdemes kiemelni, hogy kitér a korabeli városi sajtó bemutatására is, a potenciális olvasóközönséggel is foglalkozva. Ugyanebben a fejezetben kapott helyet a városi elit és a törvényhatósági bizottság bemutatása is, ellenben Bernády György polgármester és korának megvalósításai már külön fejezetet kaptak. A szerző, aki szakavatott kutatója a neves polgármesternek egészen rövid életrajzi áttekintés után Bernády városfejlesztési programjával foglalkozik, rámutatva, hogy az Amerikát is megjárt elöljárónak nagyléptékű elképzelései, tervei voltak.

A kötet utolsó előtti fejezete a Párhuzamos látomások címet kapta, szerzője Gál Zsófia a két város századfordulós középületeinek ismertetésére, összehasonlítására vállalkozott benne. A fejezetből kiderül, hogy mindkét város jelentős változásokon esett át az adott időszakban, hiszen a 19. században egyik településen sem történtek jelentős urbanisztikai változások, így csak ekkora érett meg a modern városközpont megteremtésének gondolata, illetve ekkor épültek meg a legfontosabb középületek, vármegyeházák, városházák, pénzintézetek. A korban olyan építészek alkottak, mint Alpár Ignác, Komor Marcell és Jakab Dezső, Dvorák Ede vagy Toroczkai Wigand Ede. Ugyancsak fontos volt az időszak a kulturális intézmények székhelyeinek, épületeinek szempontjából is, például a kolozsvári Nemzeti Színház, mely Fernand Fellner és Hermann Helmer munkája (1904-1907) tökéletesen illeszkedik a monarchia színházépítészetébe. Emellett az oktatási intézmények épületei is a korszak fontos megvalósításai. A szerző az összegzésben arra is rávilágít, hogy a két város esetében egy fontos  eltérés, hogy míg Marosvásárhely képe az önkormányzati döntések nyomán alakult, Kolozsváron számos más szereplője is volt a folyamatnak, gazdag befektetők, üzletemberek, például  a színházépítő Janovics Jenő.

A kötet utolsó fejezete a Tiszta vizet a pohárba címet kapta, a két város csatornahálózatának kiépítésével foglalkozik, szerzője Fazakas László. Nagy erénye, hogy nem csak a két várossal foglalkozik, hanem a korabeli Magyarországi, illetve Erdélyi helyzetet is részletesen ismerteti. Míg Kolozsváron már 1898-ban bevezették a vizet, Marosvásárhelyen csak kereken tíz évvel később. A két város vízvezetékrendszerének, illetve csatornarendszerének kiépítését, a tervekhez, munkálatokhoz vezető utat részletesen ismerteti a szerző, aki a tanulmány végén a témához szorosan kapcsolódó közegészségügyi viszonyokról is beszámol, részletesen ismertetve a nagy kolera és tífuszjárványok hatásait is.

A kiadvány végén vaskos függelék kapott helyet felsorakoztatva a könyvészetet, így a használt levéltári forrásokat, sajtót és szaklapokat, köteteket és tanulmányokat, statisztikai adatbázisokat, szabályrendeleteket, jelentéseket, internetes forrásokat. Az illusztrációk jegyzéke ismételten megerősíti az olvasóban a tényt, hogy az adatgazdag tanulmányokat bámulatosan nagy illusztrációs anyag, korabeli fényképek, tervrajzok, térképek egészítik ki.  A névjegyzék után egy román és egy angol nyelvű kivonat is fellelhető.

A Minta és felzárkózás egy érdekes gondolat mentén megszületett összehasonlító jellegű munka, melyet nem csak annak érdemes a kezébe venni, aki konkrétan az összehasonlításra kíváncsi, hiszen a kötet mind Kolozsvár, mind Marosvásárhely történetének – főként a dualizmus korszakának – alapirodalmává válhat. Sőt, a mű olvasása során úgy érezzük, hogy nem is maga az összehasonlítás a fontos, hiszen elég eltérő „történeteket” látunk, ám a párhuzamok, egymásra utalások segítik azt, hogy az olvasó ne „elszigetelt” városokat lásson, hanem Erdély, Magyarország, a monarchia részeként egy sajátos viszonyrendszerben lássa ezeket a településeket, és ebben a kontextusban értse meg a történéseket.

A kötet logikusan megszerkesztett és jól dokumentált, továbbá olvasmányos is, így a szakma és a laikus közönség egyaránt értékelheti. A kiadvány dicséri a szerzők, szerkesztők munkáját, de egyúttal rá is világít arra, hogy nem csak a két vizsgált város, hanem egész Erdély, más jelentős települések vonatkozásában milyen hiányos a korszakra vonatkozó szakirodalom, milyen sok kutatás várat még magára, vár gazdára, illetve, hogy a monográfiakon túl milyen fontos lenne látni az összefüggéseket, rendszerben gondolkodni.