Macskási Krisztina botrányos élete

Szerző: Bartha Zoltán

Erdély történetében a 18. század, a Rákóczi szabadságharcot leszámítva a békés átalakulás százada. A politikai, gazdasági és társadalmi változások együtt jártak egy vallási és kulturális metamorfózissal is. A szokások, a gondolkodásmód, de még az erkölcsök is kicserélődnek vagy fellazulnak. Egy ilyen vallási és erkölcsi átalakulásnak vagyunk tanúi a jelen tanulmányt olvasva. A főszereplője Macskási Krisztina grófnő, a 18. századi Erdély talán legismertebb botrányhőse.

Macskási Krisztina, Macskási László és Teleki Erzsébet leánya születési évét nem ismerjük. Rettegi György beszámolója szerint[1] már kis korában árvaságra jutott, ezért Teleki Pál nevelte fel. Bethlen István kéri meg a kezét, de nem akarta megvárni amíg a nevelőapa megadja az engedélyt, ezért megszökteti a lányt. Rettegi beszámolójából értesülünk erről, a korabeli Erdély közvéleményét lázban tartó eseményről: „Gr. Bethlen István megszeretvén meg is kérte, de Teleki Pál hirtelen nem adhatta, amaz pedig egyik sem akarta várakozni, melyre nézve Bágyoni Zsigmond által Lónáról ellopatta a kisasszonyt, lévén neki is kedve reá. A szegény Teleki Pál úr egész udvari népével felkölt s kergette őket, de be nem érte sohult, különben lakolt volna Bágyoni Zsigmond úr.”[2]

Amilyen gyorsan fellángolt a szerelmük, ugyanolyan gyorsan ki is aludt. Egy 1730.június 23-án keltezett levélben Bethlen István elpanaszolja Daniel Istvánnak, hogy felesége Teleki Sándorhoz szökött, a két nagyobbik gyereket magával vitte, míg a legkisebbiket hátra hagyta.[3] „Igen ritka példája és keserves menybéli Isten ittélésit kell az Urk értésére adnom, hogy mostan Anni Curentis 1730 ad inimi Juny Tordán indicáltatott Generális Girás gyűlésére, Feleségem s gyermekeim Abafáji udvarházátol fordultam, és ugyan magam eresztettem Atyafiságos látogatásra Gernyeszegre Groff Teleki Sándor Uramhoz Feleségemet, az honnét is Szilvási Boldisár Sogor Urat egyitestvér Néném Asszonyal viszsza kisérte ugyan Abafájára 2da Juny, más nap penig el bucsuzván circiter 10 orakor Szilvási Sogor Uramék magok házokhoz mentek, a melly napnak is estvéli oráján Gernyeszegről titkon egj ember levelet hoz a Feleségemnek, mely levélre is csak különössen szoval maga tudgya a Feleségem mit resolvált, mintegy egy orányi idő alatt Groff Teleki Sándor Uram hintaja lovaival és embereivel felessen bé érkezvén, a Feleségem két nagyobatska Fiaimmal fel ülvén sebesen el mentenek, egj esztendős csecs szopos gyermekit penig Abafáji házunknál el hadta, kit is a többivel együtt örömest magam tartok.”

A levélből kiderül, hogy Teleki Sándor és Macskási Krisztina viszonya már régóta tartott, mivel a grófné megszökése előre megtervezett volt. „Tudván penig a Feleségem maga titkos szándékát, minden mobile portekáit holmi haszontalan ingeken kivűl, és magunk házasságunk idejében valamennyi pénzbéli kölcségecskét szerezhettünk, ugj leveles ládámot is fel vervén a Feleségem, feles s hasznos leveleimet el vitte, mellyekben is mint hogj némellyeknek ellenére volt, inkább hiszem, hogj örökössen Szegény neveletlen gjermekeimmel kárt vallottam.” Bethlen az esetet a Református Egyház Főkonzisztóriuma elé terjeszti, értesítvén a püspököt is a fejleményekről.

A per több évig húzódott, Bethlen minden követ megmozgatott, hogy a Főkonzisztórium kimondja a válását. 1733.május 13-án Wesselényi István Zsibóról írja Teleki Sándornak, hogy a püspök Bethlen István kérésére, Marosvásárhelyre hívta össze a zsinatot, ahol a válóperét kellene megtárgyalniuk.[4] „Püspök uramnak is tegnap vészem levelét, kiben írja, hogy a Generalis Synodust MarosVásárhelyre kellett termináltatni a Bethlen István uramék kívánságára, hogy ott közel azok a fatensek inkább compareálhassanak az examenre.”

A levél szerint Bethlen kész volt hamis tanúkat fogadni annak érdekében, hogy a bírók a javára döntsenek: “Suspectum is lött volna az, ha a maga jószágába lött volna, de hiszen olvasván a deliberatumnak contextussát is az csak arról szól, amelyeket pénzen fogadott hamis tanúk nevezeti alatt adott volt fel Betlen István uram, hogy azokat examinálják meg, de amint mondja Székely Farkas uram, azok már ki is mentenek MagyarOrszágra, azokat nem examinálhattyák, hanem vagy fassiojokat vészik fel in judicio, vagy pedig csak félreteszik s nem attendállyák. Én megírtam püspök uramnak is, hogy ex natura et eventu meglátszik, hogy azok a tanúk Betlen István uramtól voltak fogadva, hogy mihent a húsz forintot felvötték, mindjárt Betlen István uramhoz vitték, és ott mondották, hogy nékik pénzt adtak, azomban hogy a pénzt mikor felvötték is, azután sem vallottak semmit Betlen István uram ellen, MagyarOrszágra is hihető Betlen István uram küldte őket hogy mennyenek ki, nehogy valami non putaramba essenek.”

Ugyanakkor Macskási Krisztina is mindent elkövetett, hogy a bírók az ő javára döntsenek. „Bethlen István azzal vádolta Hunyadi Mártont, Kibédi Andrást és Pataki Istvánt, a hasas papot, aki egy veder bort egy leültében feltölthette volna, hogy feleségétől, Macskási Krisztinától 70 aranyat fogadtak el.[5] Végül Bethlen nem érhette meg, hogy kimondják a válását, mivel 1737-bem meghal. Felesége, megszabadulva a házasság kötelékeitől, Rettegi szavaival élve „az asszony a maga rossz erkölcsét gyakorolta egy Hunyor Mihály és Torma Dániel vagy Gábor nevű személyekkel. Még pasquillust is írtak egynéhányat róluk. Reáunván pedig azok is, a fiainak praeceptorához, Váradi Istvánhoz csapta magát s gyermeket csináltatván, elsőben magának vele, hozzá is ment.”[6]

A Váradi Istvánnal kötött házassága is hamar zátonyra futott. A kezdeti nagy szerelem, a közös gyerek ellenére is, csakhamar kihűlt és a grófné ismét máshol kereste a boldogságát. Váradi István egy református vallású kisnemes volt, aki nem rendelkezett valami nagy vagyonnal. Mint felesége előző házasságából való gyermekeinek a nevelője kerülhetett intim kapcsolatba a grófnéval. Noha kezdetben igen szerethették egymást, alig két évi kapcsolat után házasságuk annyira megromlott, hogy Macskási Krisztina a református zsinattól kérte házasságának felbontását.

Az ügyet az 1751 szeptemberi zsinat kezdte tárgyalni. Az asszony az ügyet a zsinat tétovázása miatt előbb a Gubernium, majd az Udvar elé viszi. Még a per során Macskási Krisztina megismerkedik „egy Dósa Mihály nevű makfalvi derék, jó s addig szép respectusu emberrel”. Hogy megsürgesse a válás kimondását, áttér a katolikus vallásra, kihasználva azt a törvényt, mely kimondta, hogy egy katolikus házasságát csak katolikus pap kötheti meg. A megrettent zsinat még körültekintőbben járt el az ügyben. Hermányi Dienes József csípős szavait idézve „azért annak a rút Kurvának, a pápista Státus is pártját fogta és az Udvar is mellette volt, ezért a zsinat tagjai igen féltek, hogy a peres eljárás során nehogy vétsenek valamelyik jogszabály ellen.”[7]

A per még évekig tartott, mert 1754.november. 12-én a marosvásárhelyi zsinat is foglalkozott vele. Váradi István által írt levelek és jelentések a Román Állami Levéltár kolozsvári részlegében találhatóak. Macskási Krisztina mindent elkövetett, hogy elérje célját. Hermányi számol de róla, hogy mikor Váradi megvendégelte a zsinat tagjait, a felesége a Guberniumhoz fordult panasszal, melynek nyomán úgy a férj, mind a zsinat tagjait pénzbírsággal sújtották.[8] Váradi, épp mint Bethlen István, nem érhette meg a per befejezését, mert 1759-ben meghal. Vagyonából kétezer forintot hagyott a Marosvásárhelyi Református Kollégiumnak.

A Macskási Krisztinával kötött házasságából egy leánya született, aki Barcsai Pál, Barcsai László fia, felesége lett. Barcsai Pál ugyancsak reformátusból áttért katolikus volt.[9] Macskási Krisztina, második férjétől is megszabadulva, a katolikus vallású kisnemessel, Makfalvi Dósa Mihállyal él, és noha a válását még nem mondták ki, összeházasodnak és együtt is laknak. A katolikus püspök ugyan megtiltja kapcsolatukat, de ők tovább folytatják viszonyukat. Kapcsolatukból két leány született, ezek közül egyiket Gál János székely lófő, a másikat Macskási Farkas fia vette feleségül, noha házasságuk nem tartott sokáig, mert elválnak.[10] Rettegi szerint Gál János előbb Bethlen Juliával, Macskási Krisztina első házasságából született leányával élt több mint húsz évig.[11]

A Bethlen Istvánnal kötött házasságból született Bethlen Julia előbb Földvári Györgyhöz ment feleségül.[12] Követve anyja példáját, elváll és Dósa Mihály fiával él mindaddig, míg a Szentszék megtiltotta kapcsolatukat. A gubernium parancsára Bethlen Juliát Gyulafehérváron tartják bezárva egy apácakolostorban, míg ifjabb Dósa Mihályt Kolozsváron börtönzik be. Mindkettőnek sikerül megszabadulnia a fogságból, Magyarországra szöknek ahol tovább folytatták kapcsolatukat Macskási Krisztina halála után is.[13]

Könyvészet

  • Hermányi Dienes József szépirodalmi munkái. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta S. Sárdi Mária. Régi Magyar Prózai Emlékek, 9. Kötet. Szerkeszti Tarnai Andor. Akadémiai kiadó- Balassi kiadó, Budapest, 1992.
  • Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok, 1718- 1784. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó Zsigmond. Bukarest, Kriterion könyvkiadó, 1970

Jegyzetek

[1]Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok, 1718- 1784. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó Zsigmond. Bukarest, Kriterion könyvkiadó, 1970. 104 o.

[2] U. o.

[3] Zsibói Wesselényi család levéltára, 250 sz. fond jegyzék, 288 sz. Id. és Ifj. Daniel István levelezése, 1721- 1780. A Román Állami Levéltár kolozsvári részlegében.

[4] MOL, P 658, 9. cs. 2114 sz.

[5] Hermányi Dienes József szépirodalmi munkái. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta S. Sárdi Mária. Régi Magyar Prózai Emlékek, 9. Kötet. Szerkeszti Tarnai Andor. Akadémiai kiadó- Balassi kiadó, Budapest, 1992. 78 o.

[6] Rettegi, 104 o.

[7] U o. 101 o.

[8] Hermányi, 78 o.

[9] Rettegi, 105 o.

[10] U. o. 365 o.

[11] U. o.

[12] U. o.105 o.

[13] U. o.