360 éve gyilkolták meg Barcsay Ákos erdélyi fejedelmet. Személye és uralkodása eléggé ellentmondásos volt. Egyesek törökbarátnak, mások kiváló reálpolitikusnak tartották.

Barcsay 1619-ben született. Születési helye nem ismert, de egy ősi nemesi család sarja, melynek birtokközpontja a Hunyad megyei Nagybarcsa, így elképzelhető, hogy itt született. I. Rákóczi György fejedelemsége idején diplomáciai szolgálatokat látott el, ezért jutalmul fejedelmi tanácsos lett. A fejedelem később kinevezte lugosi és karánsebesi főbánnak, majd hunyadi főispánnak, és megkapta Déva várát birtokul.

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején Rhédey Ferenccel együtt helytartóvá nevezte ki. Miután a hadjárat kudarcba fulladt, az erdélyi rendek a szultán nyomására Rhédeyt választották fejedelemmé Rákóczival szemben. Rákóczi azonban 1658-ban hazatért, erőszakkal visszafoglalva a trónt. Rákóczi visszatérte provokálta ki Köprülü Mehmed nagyvezír büntető hadjáratát Erdély ellen. A szultán 1658. szeptember 14-én Barcsayt nevezte ki fejedelemnek, aki engedelmeskedett a szultáni parancsnak (az erdélyi rendek húzódoztak Barcsay személyétől, „alacsony származása” miatt). Barcsay a béke érdekében vállalta egy jelentős hadisarc és évi adó fizetését a Portának, és átadta Lugos és Karánsebes várát. Rákóczi Váradra vonult vissza, de mikor Köprülü nagyvezír előkészületeket tett a város ostromára, 1659-ben lemondott a fejedelemségről, és visszavonult felső-magyarországi birtokaira.

1660-ban Rákóczi azonban ismét visszatért katonai erővel, megszállta Váradot és Gyulafehérvár ellen indult. Barcsay és a megsegítésére Erdélybe érkezett Szejdi Ahmed budai pasa Szászfenesnél szétverte Rákóczi csapatait, ő maga is elesett a csatában. Barcsay azonban képtelen volt megakadályozni, hogy a török-tatár hadak végig dúlják Erdélyt, és elfoglalják Váradot, mely soha többé nem került vissza az Erdélyi Fejedelemséghez.

A török csapatok távozását követően az erdélyi nemesség jelentős része összeesküdött a törökbérencnek tartott Barcsay ellen. A lázadók élére Rákóczi korábbi hadvezére, Kemény János állt. Kemény csapatai nyílt csatában, Marosörményes mellett győzték le Barcsay seregét (a csatában a fejdelem testvére is elesett), melynek következtében lemondott a trónról Kemény javára.

Barcsayt nem sokkal később, 1661 júliusában Kemény parancsára a Kolozs vármegyei Kozmatelke mellett harmadmagával meggyilkolták, a holttesteket pedig a falu akasztófája alatt földelték el. Később, Kemény bukása után Apafi Mihály exhumáltatta és Gyulafehérváron temettette el.

Érdekesség: a kortársak mélyen elítélték, az amúgy magánemberként nagyon „jámbor” Barcsay meggyilkoltatását. Mikor Kemény 1662-ben elesett Nagyszőlős mellett, ezt írták a krónikák: „Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát.”