Szerző: Karda-Markaly Aranka
Kolozsvárt az árvíz 1879 telén érte el, amikor a Szamos a jégtorlaszok miatt kiöntött a város több részén is. A kortársak az árvíz okait a napok óta tartó havazásban és az utána bekövetkező rohamos olvadásban és esőben látták. A korabeli újságcikkek szerint a Szamos pár óra alatt ennek köszönhetően 6 méternyit emelkedett, így több helyen is elhagyta a medrét. A folyó az egész városon hosszan, több ölnyi vastag jégtorlasz miatt elárasztotta a part legközelebb fekvő részeit, ezzel gátolva a közlekedést is.
Az utcákat, házakat jéggel és vízzel töltötte meg. A külvárost érintette leginkább, ahol a nagy hidegben több földműves és iparos családnak kellett elhagynia a házát, melyet két-három láb magas, fagyos víz árasztott el. A Porond, Ágoston, a Hidelvi kerületben a Király és a Brettyó utcákat öntötte el a víz. Ezekben a városrészekben többnyire vagyonosabb iparosok, földművesek laktak. Mindezek mellett elárasztotta a két víz közötti, a Szamos és a Kis Szamos közötti utcákat is: a Krízba, Dézmacsűr és Pap utcákat.
„Mentől inkább dagadt a víz, annál inkább lohadt a reménység. Aki egy óra előtt még esküdött, hogy biztonságban van, s tűzhelyét nem hagyja el, most megsüvegelte a sors kérhetetlenségét, s neki törődött annak a béres szekérnek, melyre azelőtt szánalommal nézett, melytől most könyörületet várt.” A korabeli sajtóadatok szerint ez összesen 204 személy kilakoltatását jelentette, akiknek házait embernyi magasságban elöntötte a víz. December 16-án értesülhetünk arról, hogy a víz által elárasztott házak mind jégbe fagytak, és az esetleges olvadás esetén valószínű, hogy a víz magával viszi azokat, mivel sárral tapaszolt, vesszőből szőtt lakásokról van szó. Ekkora 375 embert költöztettek ki, összesen 200 házat árasztott el a víz.
A veszély megoldására Kolozsváron egy szakértői bizottságot hoztak létre, illetve a városi tanács is összeült, hogy a problémára megoldásokat keressen. Csütörtökön, december 11-én a vészbizottság összeült, melynek tagjai Fekete Pál városgazda, Vízi Endre királyi mérnök és Csíszér József járási szolgabíró voltak. A víz áradása miatt úgy döntöttek, hogy a veszélyben lévő részeket kilakoltatják, szekerekkel a külvárosi iskolába, illetve a tornavívoda épületébe szállítják, amely a Széchenyi téren volt található.
December 13-án reggel a hídfő utcában a víz áttörte a napközben emelt korlátokat, elöntve az egész utcát, fenyegetve a külső Király utcában lévő telkeket is. A bizottság tagjai a vasúti hídhoz mentek, megvizsgálták a helyzet súlyosságát, ezzel együtt elrendelték a jég bontását a hídnál. Először a katonaságot rendelték ki a jég eltávolítására, azonban ezek munkája sikertelennek bizonyult, mert a Szamos fenékig be volt fagyva.
Mivel a kísérlet nem vezetett eredményhez, a bizottság úgy döntött, hogy Budapestről kérnek segítséget. Simon Elek polgármester a budapestieket táviratban értesítette a Kolozsváron zajló eseményekről, és egy 60 fős műszaki katonacsapatot kértek, akik a szükséges robbanó eszközökkel fel vannak szerelve, illetve egy folyami mérnököt is, aki szakmailag tudja irányítani a beavatkozást.
A vasárnapi táviratra hétfőn érkezett válasz, melyben értesítették a kolozsváriakat, hogy a műszaki csapat hétfő délelőtt 11 órakor elindult, és Nagyváradon csatlakozik hozzájuk Schönstein Sándor királyi segédmérnök is. A műszaki csapat kedden nekilátott a jég eltávolításának, két dinamit robbantását készítettek elő, melyre a város lakói is összegyűltek. „A dinamit robbantás kísérletére nagyszámú közönség mintegy 1000-1500 ember özönlött ki a vasúti híd környékére. Még nőket is nagy számmal láttunk. Majd megfagytak, de azért a világért sem tértek haza, míg egy robbanást nem láthattak.”
Gr. Eszterházy Kálmán főispán a robbantás eredményeiről és annak sikerességéről tájékoztatta a minisztériumot. A Szamoson húsz kilóméter hosszan megnyílt a jégpáncél, egészen a vasúti hídig. Az értesítésben kitér a robbantások leírására is. Ebből értesülhetünk, hogy két dinamit és egy lőpor löveggel törték meg a jeget, mely a robbantás hatására a levegőbe repült az óriási víztömeggel együtt. A robbantás után jég, víz, és kőeső hullott vissza. A tömegeket ez a látvány megdöbbentette, addig még nem láttak hasonló erejű robbanó anyagot. A víz folyását sikerült megindítani, így elkezdődhetett a lakások és pincék víztől való mentesítése, melyet a tűzoltók végeztek. Közben alakítottak egy vegyes bizottságot, amely felmérte a lakásokat közbiztonsági szempontból. A károsultak ellátásáról a nőegylet tagjai gondoskodtak, akik december 18-án 608 személynek osztottak élelmet. Az árvízveszély péntekre elmúlt, azonban a sajtó szerint az efféle veszélyt a jövőben el kell kerülni, és a hatékonyságot növelni kell a közmunka területén.
Az árvíz idején alig voltak közmunkások, akik segíthettek volna, ezért a vészbizottság határozatokat hozott a jövőre nézve. Egyrészt az elöntött házakat és utcákat meg kell takarítani, közmunkát vállalva. Aki nem tud valami oknál fogva az 60 korona kifizetésével megválthatja azt. A másik rendelet a lakosságra vonatkozott, azon személyekre, akinek házát elöntötte a víz. Az illetők elszállásolásáról, élelmezéséről a hatóság gondoskodott, azonban, akik bérlőként laktak a házban, azoknak csak szállást biztosítottak, élelmet nem. December 22-én hétfőn a jég a vashídnál újból torlódott, melynek következménye, hogy az Ágoston utcát újra elöntötte a víz. Kedden több száz munkás, önkéntes dolgozott a jég eltávolításán.
Kolozsváron az árvíz csak egy hetet tartott, azonban a hidegnek és fagynak köszönhetően nagymértékű károkat okozott. Ezt követően a korabeli források alapján a város jelentős modernizációs befektetésekre készült, és első sorban a középítkezésekre fordítottak gondot. Az árvizet követő években megindult a város urbanizációs átalakítása is, az úthálózatot módosították, a belvárosi és a külvárosi fejlődő negyedeket összekötötték. A városfalat és a bástyákat is lebontották, melyből csupán a ma is látható részeket sikerült megőrizni az utókor számára. A város szerkezete teljesen átalakult a korábbi városképhez képest, a csatornahálózat, a folyóvíz szabályozásának megoldása előtérbe került és igen magas összegeket fordított az önkormányzat ennek a problémának a megoldására. Ezáltal igyekeztek elkerülni egy újabb hasonló mértékű katasztrófát.
