Archívum Újkor Társadalom Várostörténet

Humor Marosvásárhelyen, a 20. század elején

Szerző: Fodor János

A humor, a szatíra, a groteszk és a karikatúra nem voltak idegen elemek a századelőn élő Marosvásárhelyiek számára sem. Ahogyan Magyarországon (elsősorban a fővárosban) az 1867-es kiegyezést követő időszakban a politikai nyomás enyhült, így megjelenhettek az első vicclapok. Ezekből „táplálkozott” a vidéki humorlap-irodalom is.

Bernády György. Kép: Nemes Ödön: A marosvásárhelyi községi polgári iskola története. 1896. 145.o.

Marosvásárhelyen az első világháborút megelőzően összesen négy darab, rövidéletű humorlap létezett: a Derű (1903-1904), a Kalapács, a Parázs (mindkettő 1907), valamint a Rakéta (1914). A felsorolt humorlapok alapítója-főszerkesztője Marosvásárhely egyik regényes életű újságírója, Oroszlány Gábor volt.

Oroszlány Gábor (1879-1939) meglehetősen színes egyénisége volt a marosvásárhelyi (később a magyarországi) sajtóéletnek. Apja Oroszlány István (1843-1907), a „Bernády-éra” egyik alpolgármestere volt, szorgos hivatalnokként Bernády szövetségese. Fia Gábor a család „fekete bárányának” számíthatott, ugyanis újságírói-lapszerkesztői karrierjét a Székelység (később Székely Ellenzék) című ellenzéki lapnál kezdte. Végigjárta a városi ellenzéki sajtó szerkesztőségeit. Az impériumváltás először Nagyszebenbe sodorta, majd azt követően Magyarországra települt. Abban a korszakban élt és alkotott, amikor az újságírói toll mellé a kard is hozzátartozott: 1911 januárjában vélhetőleg egy szúrósabb hangvételű cikke miatt párbajozni kényszerült, mely során súlyosabban megsérült, ami miatt kis ideig hanyagolnia kellett a főszerkesztőségi állását.[1]

Derű, 1904. szeptember 11.

Első élclapját 1903-ban alapította, Derű címmel. A humorlapnak nehézkes tréfák voltak, de Borsos Béla karikatúráival igencsak élvezhető görbe tükröt tartottak a század eleji városi társadalomnak. A lapban rendre megjelentek a városi elöljáróságok karikatúrái, de a városi vagy országos politikai események bemutatása sem hiányzott: „Azt rebesgetik, hogy legközelebb Sándor Jánosból belügyminiszter lesz, ugyanakkor Bernády polgármesterből államtitkár. Nem lehetetlen az sem, hogy Sándorból miniszterelnök lesz mihamarabb, Bernádyból pedig belügyminiszter. Az sincsen kizárva, hogy Sándor elfoglalja a magyar trónt, s ebből önként következik, hogy az új kormány elnöke Bernády lesz. Végül Sándor János “atya”, Bernády “fiú”, Tisza István “szentlélekké” rukkol elé Rómában.”[2] Nem riadt vissza a városvezetés kritikájától sem. Bernády polgármestersége alatt többnyire „egyhangúan” döntöttek legtöbb városfejlesztési kérdésben. „A városi közgyűlésen minden egyhangúlag fogadtak el, még az orvosi tífusz jelentéseket is.”−„tudósított” a lap egy ilyen gyűlésről.[3]

mvhelyc3bajkc591nyomat-1900
Marosvásárhely, 1900. Kép: Erdélyi képeslapok a múltból

A városvezetés mellett a polgármester is elég sűrűn került a lap célkeresztjébe. Külön „panaszcikk” szólt a városfejlesztésekről: „És íme Bernády aszfalt járdával nemcsak kivetkőztette városunkat székelyes mivoltából, de oda vannak a drága tyúkszemek, s hiányzik a bokatormája, ami főképp a magos sarkú cipők viselése mellet vajmi ritka élvezet volt. Azután nagy épületek emelésével és új utcák nyitásával akarja felismerhetetlenné tenni ősi városunkat.”[4] A városfejlesztésnek márpedig ára is volt, melyet kölcsönökből fedezett a városvezetés. Ezért a „Marosvásárhelyi álmoskönyv” fejtegetései szerint: „mészáros udvaron átmenni=kolera Bernádyval álmodni=új kölcsön”[5]

Derű (vicclap),1904. szeptember 18.

A karikatúrák vélhetően (az ekkor még bajszos) Bernádynak sem tetszhettek túlzottan, különösen, amelyiken kapzsi „mamelukként” volt ábrázolva, aki sunyin hatalmaskodik a város felett (eltaposva a később tényleg lebontott Bodor-kutat). E karikatúra közlését követően a lap életét rövidre szabta Bernády: Oroszlány Gábor főszerkesztőt menházi tisztviselőnek nevezte ki. A lap stílusosan búcsúzott alapítójától: oroszlán (vagyis Oroszlány Gábor) karikatúrája, amely „menhelybe” be van zárva, melyhez a „konc” a kinevezés (melyet az „állatszelidítő,” vagyis Bernády adott), hogy aztán csendben maradjon.

Oroszlány Gábor „eltiltása” a humortól 1907-ig tartott, melyben közrejátszhatott alpolgármester apjának közeli barátsága Bernádyhoz. Oroszlány újraindította vicclapját, ezúttal Parázs címmel, amely a korábbinál szerényebb képi ábrázolásokkal, karikatúrákkal jelent meg. Ebben is megengedett kisebb csipkelődéseket Bernádyval szemben. Lehet, hogy ennek is köszönhető volt, hogy a Parázs igen hamar kialudt, a lap pedig néhány hónap működés után megszűnt.

Az új szobor. Rakéta, 1914, március 8.

Oroszlány utolsó próbálkozása a vásárhelyi vicclapok piacán közvetlenül az első világháború kitörésének évében volt. Többek között elsősorban emiatt élhetett csupán négy hónapot az egyébként kiváló karikatúrákat és immár kiforrott humoros korrajzokat közlő humorlap. Az ekkor városi főispáni tisztséget betöltő Bernádyt ez a lap sem hagyta „nyugodni.” Egy kiragadott karikatúrával szemléltetném, amely a szerkesztő 1914-es elképzelését tükrözi egy− a jövőben felállítandó− Bernády szoborról. A képhez egy versike is tartozott. Érdemes összevetni a városunkban meglévő Bernády-szobrot a karikatúrával. A túlzott fejábrázolástól −hiszen tudjuk, nagyfej(ű) volt− eltekintve szembeötlő a hasonlóság. A század eleji Marosvásárhelyen igenis létezett jó humor.

Képernyőfelvétel (182)

 

Jegyzetek

[1] Ellenőr, 1911. január 29.

[2] Derű, 1903. december 13.

[3] Derű, 1903. október 18.

[4] Derű, 1904. július 10.

[5] Derű, 1904. október 9.


A cikk nyomtatott változata megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2017. március 17-19-i számában.