Tőtős Áron
Miért a történészi hivatást választottad, és ezen belül mi irányította figyelmedet a régészet felé?
Édesapámnak is történészi végzettsége van. Ő még a régi Bolyai Egyetemen végzett 1958-ban. Az övék volt az utolsó évfolyam. Igaz, hogy ő utána újságíró lett, amit nyugdíjas koráig művelt, de az otthoni környezet, a könyvek, tulajdonképpen mind ebbe az irányba indítottak el. Gyakorlatilag ez egy tudatalatti dolog volt. Ezzel az otthoni tapasztalatokkal kerültem a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna gimnázium után, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem szakára. Akkor még a négyéves képzés volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy én tanár akarok lenni és ez harmadévben tudatosult is bennem. Harmadévben volt a próbaoktatás és akkor éreztem, hogy ez nem az én műfajom. A régészet viszont érdekelt, másfelől az akkor még létező sorkatonaság is arra sarkalt, hogy beiratkozzak a régészetre, mint második egyetemre. A középkori régészet fogott meg, illetve egy a nagyváradi várban végzett régészeti ásatáson való részvétel indított arra, hogy komolyabban számoljak ezzel a pályairánnyal. 2006 óta a váradi várban dolgozom. Az intézmények és a cégek változtak, de a vár és én maradtunk.
Szakmai fejlődésed során, ki volt az aki inspirált, motivált téged?
Az ösztönzés az jóval korábbra tehető. Középiskolában volt egy nagyon jó magyartanárnőm, Szabó Anikó, aki arra motivált bennünket, hogy minél többet olvassunk a kötelező irodalmon kívül is. Ekkor kerültek a kezembe Passuth László könyvei. Ugyanott Anderkó Katalin személyében volt egy nagyon jó történelemtanárnőnk is. Neki nagyon sokat köszönhetek. Töriversenyekre jártunk, honi és külföldiekre egyaránt. Ezek nagyon pozitív élmények voltak számomra. Így jött a történelemszak. Az egyetemen középkorra szakosodtam, hiszen eleve érdekelt a középkor és a régészet. Egy adott pillanatban ez a kettő összemosódott. A tanári karból Rüsz-Fogarasi Enikő tanárnő, illetve Tonk Sándor kurzusai voltak azok amelyek megragadtak és nagyon izgalmasak voltak számomra. De ide sorolhatom még Adrian A. Rusu professzor kurzusait is. Ő tanított nekünk középkori régészetet, de az inkább egy gyorstalpaló volt. Szóval ez volt, amely elvitt engem a történelem, és azután a régészet irányába.
Mikor kerültél kapcsolatba a nagyváradi várral, illetve mint szakember mióta és milyen státusban tevékenykedsz ott?
A váradi vár az egy nagyon régi szerelem. Még általános iskolás voltam. A 90-es években ide jártunk biciklizni, pedig nem is laktunk olyan közzel. De ez egy érdekes területnek tűnt, mivel éppen akkor folytak a már említett Rusu professzor régészeti ásatásai a középkori palota területén. Tulajdonképpen ez volt az első érintkezés. A többiekkel együtt gyűjtöttünk egy-két „szuvenírt”. Egy vasszeg még mindig megvan otthon abból az ásatásból. Ezt követően 2002-ben, már történész hallgatóként nyári szakmai gyakorlat keretében töltöttem el két hetet a várban és vettem részt az ottani ásatásokon, a Körösvidéki Múzeum régészével Doru Martaval. Az is egy rendkívüli élmény volt, mert úgy alakult, hogy az ásatásokra kivezényelték a nagyváradi börtön foglyait is. Mindig, amikor megérkeztem alá kellett írni egy nyilatkozatot is, hogy felelek a saját testi épségemért, mert volt vagy 25 jó testes fegyenc, akikre mindössze két pocakos rendőr vigyázott. A következő alkalom 2006-ban volt, amikor elindultak a Csonka bástyában az építendő nyári színháznak a munkálatai. Akkor, mint a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány történésze kerültem a várba. Ennél az intézménynél dolgoztam 2014-ig. Ezt követően másfél évig a szalárdi kivitelező cég alkalmazásában álltam, amely a vár felújítását végezte. Tavaly óta pedig a frissen létrehozott Vár- és Várostörténeti Múzeum régészeként dolgozom.
Említetted, hogy újabban a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeumban dolgozol. Ez egy új intézmény. Mi az, amit érdemes erről tudni?
Akkor, amikor 2007-ben egy vagány kis csapat tagjaként nekifogtunk, hogy a várat felújítsuk Európai Uniós támogatással, egyebek mellett azt is meg kellett fogalmazni, hogy milyen szerepet szánunk a várban található épületeknek a jövőben. Ekkor egyértelmű volt, hogy az egyik épület a Vár- és Várostörténeti Múzeum épülete lesz. Ha jól emlékszem 2015 októberében jelent meg az a városi tanácsi határozat, amely jogilag is létrehozta az intézményt a várban. 2016 májusától dolgozom itt. Vannak régészeink, történészeink, azzal a különbséggel, hogy még nincs egy olyan gyűjteményünk, kiállítási anyagunk, mint a többi, hosszú régiséggel rendelkező múzeumnak. Ez újonnan létrehozott intézmény, amelyen rengeteget kell még dolgoznunk. A kiállításoknak csak egy része van megnyitva a látogatók előtt, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy az utóbbi 10-12 év várbeli ásatásainak a leletanyagát kiállíthassuk. Ahogy a leletanyag restaurálási munkálataival haladunk előre, úgy fogjuk megnyitni a múzeum zárt részeit is.
A múzeum felépítését tekintve történeti, régészeti és restaurátor részleggel működik. Az intézmény a város és a vár történetét kívánja bemutatni az őskortól egészen napjainkig. A legnagyobb hátrányunk a régi múzeumokkal szemben, hogy nem rendelkezünk komolyabb gyűjteménnyel. Ha csak azt nézzük, hogy a Körösvidéki Múzeum – igaz, hogy ott nemcsak történeti osztály működik – akkor azt kell látnunk, hogy ők közel félmillió tárgyi anyaggal rendelkeznek, ami egy óriási dolog. Mi egyelőre a régészeti leletanyagra fogunk építeni, azt restauráljuk, abból csinálunk – egyelőre ideiglenes – kiállításokat, úgy, hogy a váradi várban lévő lelőhelyeken feltárt tárgyi emlékekre építünk. A reprezentatívabb tárgyi emlékek fogják majd egy jövőbeli állandó kiállítás anyagát képezni. Ezek mellett egyéb feladataink is vannak. Kezdve a papírmunkától a tárgyleírásokig, fotódokumentációig, leltár elkészítéséig. Hosszú távon a városi terepmunkára is kiterjed a hatáskörünk: Várad és környékének mentőásatásaiba is bekapcsolódunk. Izgalmas feladat, hiszen Várad régészeti topográfiájáról igen kevés adatunk van.
Az elmúlt években a nagyváradi vár belső épületegyüttes szinte teljesen megújult. Összefoglalnád a restaurációs munkák főbb eredményeit?
2006-tól 2009-ig dolgoztunk azon, hogy az előmunkálatokat elkészítsük. 2010-től 2015-ig folytak a restaurációs munkálatok a nagyváradi várban. Erre azért volt szükség, mert a 12 épületet magába foglaló komplexum állaga annyira megromlott, hogy például több helyen beszakadt a tető, leomlottak a falak, a növényzet nőtt a háztető megmaradt részére és még hosszan lehetne sorolni. A régészeti ásatásoktól mellett volt még falkutatás, restaurálás stb. Tulajdonképpen az összes épület kívül és belül megújult, ami egy óriási eredmény. Itt kiemelném a régészeti ásatásokat, hisze én a felújításoknak ebbe a szegmensében dolgoztam.
Milyen régészeti ásatásokra került sor a várban és azok milyen eredménnyel jártak?
Eleve lehetetlen volt mind a 9 hektárnyi területet a régészet szempontjából feltárni. Erre se idő, sem pénz nem volt. De szerencsére ástunk olyan stratégiai helyeken, ahonnan nagyon sok új információ került elő például a középkori várfalakkal, bástyákkal, épületekkel és természetesen a püspöki székesegyházzal kapcsolatban. Köszönhetően Emődi Tamás és Pafka Ernő műépítészeknek, ezeket sikerült is bemutatni. A feltárás eredményei jelen pillanatban is látogathatóak a fejedelmi palota földszinti részén. Véleményem szerint a feltárt archeoparkok jelképezik a múzeum erősségét. Nagyon fontos volt számunkra, hogy minél több épületmaradványt tudjunk eredetiben bemutatni. De értelemszerűen a várudvar különböző részein, a középkori várfalak irányát csak jelölni tudtuk az újonnan lerakott padozatban. A bástyákat és a tornyokat kicsit felemeltük, hogy az udvar ne legyen annyira szürke és lapos: a gyerekek játszani tudnak rajta, míg a felnőttek le tudnak rá ülni, hogy kipihenjék a séta fáradalmait.
A székesegyházról külön annyit, hogy mind a felújítások alatt végeztünk ásatásokat, illetve 2015-ben volt egy nagyobb ásatásunk a fejedelmi palota belső udvarán, Porsztner Kitti kolléganőmmel, ahol 22 szelvényen nagyon sok új adatot sikerült a középkori váradi székesegyházról beszerezni. Többek között azt, hogy maga az épület valójában jóval hosszabb volt, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk. Nem 65 méter, hanem 80 méter. Ez már egy jelentős eltérés. Kiderült, hogy a székesegyház északi oldalához épült egy kápolnasor, amelynek az egyik beltéri része látható is a múzeum földszintjén. A székesegyház kapcsán az is kiderült, hogy a kereszthajó is jóval nagyobb volt, mint ahogy azt a korábbi kutatások feltételezték. Természetesen ezeket az adatokat jelen pillanatban is dolgozzuk fel, amelyek aztán különböző szakfolyóiratokban jelennek meg. Addig is igyekszünk különböző konferenciákon a feltárások új eredményeit bemutatni.
Az egyik büszkeségem az Budai Konrádnak és feleségének, Annának a sírköve, amely az északi kápolna-sor első helyiségében található – a várban meg is tekinthető. Ez egy az 1370-es években készült sírkő. A sírkövet még nem sikerült felemelni, de a jövőben ezzel külön is szeretnénk foglalkozni. Tulajdonképpen ez volt az a helyiség, amely rávilágított arra, hogy a székesegyháznak valójában nem három hajója volt, hanem négy. A székesegyházzal kapcsolatban komoly kutatásokat szeretnénk végezni a jövőben. Magát az épület romjait egy üvegjárólap alatt a nagyközönség is megtekinthetné.
A másik szenzációs felfedezés a fejedelmi palota délnyugati szárnyában folytatott régészeti ásatások során került elő: a kisebbik Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom maradványai. Pontosabban annak a szentélyét tártuk fel. Erről azt kell tudni, hogy 12. század második felében épült. A tatárjárás során elbontják, délutánra újjáépül. Az 1320-as évek elején, amikor Telegdi Csanád váradi prépost, későbbi esztergomi érsek megalapítja a Kisebbik Szűz Mária társaskáptalanát, akkor átépítik korai gótikus stílusban. A templomhajó a külső udvar alatt található a palota és a pékség épülete között. Ennek feltárása egyike a sok jövőbeli feladatnak. A cél az lenne, hogy minél részletesebben feltárjuk majd, a nagyváradi vár középkori topográfiáját, mert erről még mindig nagyon keveset tudunk. A nagyváradi várnak jelenleg csak 40%-a van feltárva. A többi még várat magára. Erre mondjuk, hogy a romok és a leletek nem szaladnak el, hanem megvárják, míg feltárjuk őket.
A székesegyház és a Kisebbik Szűz Mária templom körül rengeteg sírt sikerült feltárni. Körülbelül, kétszázról beszélhetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek vagy ötven régészeti szelvényből kerültek elő, akkor ez nem is olyan kicsi szám. A legizgalmasabb számomra az Árpád-kori sírok voltak, amelyeket a székesegyház szentélyének területén kerültek elő. Amikor kibővítették az épületet, akkor a szentély ráépült ezekre a sírokra. Több tárgyi lelet is előkerült. A csontmaradványokat komolyabban is szeretnénk megvizsgáltatni, hogy legyen egy konkrét Árpád-kori sírhorizontunk, amely a rétegtant is egyszerűsíteni fogja.
Nemrég volt egy közös projekted Bíró Róberttel, amelynek az eredménye egy 3D-s videó lett a középkori nagyváradi várról. Röviden ismertetnéd ezt is?
Robi keresett meg februárban, hogy ő szeretne egy 3D-s videót készíteni a középkori váradi várról. A projekt megvalósításához a legkülönfélébb történeti kutatás eredményeit gyűjtöttem össze. Júniusra lényegében el is készült egy hét perces videó. Ez volt Robinak a mesteri-s disszertációja. Az animáció a váradi várat mutatja be 15. század közepén. Milyen volt és hogy nézett ki a várfal, a bástya, a székesegyház, hogy nézhetett ki a püspöki palota. Hiányoznak róla épületek, viszont érdemes megemlíteni, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amelynek a hibáit és hiányait a jövőben még lehet korrigálni. Ehhez hasonlóan el szeretnénk készíteni az árpád-kori, a reneszánsz, vagy éppen a barokk-kori váradi vár kisfilmjét is, ami elsősorban nem a szakembereknek, hanem a turistáknak mutatná be, hogy a különböző korszakokban hogyan nézett ki a vár.
Melyek a jövőbeli terveid?
Most fejezem be mesterszakos tanulmányaimat a Nagyváradi Egyetem, történelem szakán. Ezt követően szeretnék ahhoz hozzájárulni, hogy legyen meg a múzeum akkreditációja. Ennek hiányában, múzeum munkatársainak státusa sem megoldott. Jövőre szeretnék egy nagyobb régészeti ásatást elkezdeni a Szalárd melletti Adorjánvárban. Ezzel párhuzamosan a váradi várban előkerült régészeti tárgyi emlékek leltározásában is szeretnék előrelépni, ami egy óriási feladat. A várban ásni nem tudunk egyenlőre, mert az Európai Unióval kötött szerződés értelmében az új burkolathoz még két évig nem nyúlhatunk hozzá, viszont a város önkormányzata tervezi a bástyák és a külső várfalak felújítását, amelyhez régészeti ásatásokra is szükség lesz, valamint a már említett városi mentőásatásoknál is jelen leszünk.
