Fejedelmek: Bethlen Gábor

Bethlen Gábor 1580-ban született a Hunyad vármegyei Marosillyén, a nagymúltú „hattyús” Bethlen család sarjaként (becenevűket címerükről kapták, a „kígyós” Bethlenektől való megkülönböztetés végett). Apja, Bethlen Farkas kezdetben a Habsburgokat támogatta, de később János Zsigmond, majd annak halála után Báthory István pártjára állt. 1575-ben a fejedelem oldalán részt vett a kerelőszentpáli csatában, mely tettéért jutalmul megkapta Marosillyét birtokul. Bethlen Gábor édesanyja a szárhegyi Lázár családból származott. Bethlen Farkas 1590-ben elhunyt. Báthory Zsigmond a marosillyei birtokot elkobozta özvegyétől és gyermekeitől, így a család Gábor nagybátyja, Lázár András gyergyószárhegyi kastélyába költözött.

A kezdetek

Bethlen Gábor 1593-ban Gyulafehérvárra utazott, hogy az elvesztett birtokot visszaigényelje. Zsigmond Bocskai István és Lázár András pártfogásának hála a fejedelem teljesítette kérését, és apródjai közé fogadta. Bethlen ezt követően állandóan a fejedelmet kísérte: harcolt a havasalföldi hadjáratban és részt vett Temesvár 1596-os sikertelen ostromában, Báthory társaságában pedig a prágai császári udvart is megjárta. Később Báthory András oldalán harcolt a vesztes sellenberki csatában, majd a császári csapatok oldalán szintén Mihai vajda ellen Miriszlónál, és Báthory Zsigmond oldalán a goroszlói csatában.

Báthory újabb bukását követően Székely Mózes pártjára állt, de mikor a fejedelem 1603-ban elesett a brassói csatában, Bethlen a török fennhatóság alatt lévő Temesvárra, majd Belgrádba menekült. A tizenötéves háború eseményei vezettek ahhoz a felismeréséhez, hogy a két nagyhatalom, a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közül az előbbi veszélyesebb az önálló Erdélyi Fejedelemségre nézve. A Habsburgok ugyanis az erdélyi önállóság felszámolására törekedtek, míg a Porta lényegében nem szólt bele a fejedelemség belügyeibe, csak külpolitikáját korlátozta.

1604-ben a Habsburgok ellen harcoló Bocskai István pártjára állt, és fontos szerepe volt abban, hogy a szultán Bocskait elismerte erdélyi fejedelemnek. 1606-ban Bocskai megbízásából 6000 lovas élén hadjáratot vezetett a Moldvai Vajdaságba, Ieremia Movilă moldvai vajda (akinek felesége a székely Csomortány Erzsébet volt) megsegítésére. A vajda azonban váratlanul elhalálozott, így az erdélyi csapatok visszavonultak.

Bocskai halála után Rákóczi Zsigmonddal szemben Báthory Gábort támogatta a fejedelmi trón megszerzésében. Báthory cserében előbb tanácsossá és Hunyad vármegyei főispánná nevezte ki, majd 1610-ben Csíkszék főkapitányává is. 1611-ben azonban összekülönböztek és Bethlen a temesvári pasa oltalma alá menekült. 1612-ben Drinápolyban személyesen kereste fel I. Ahmed oszmán szultánt, aki török-tatár segédhaddal Erdélybe küldte. Báthory Váradra menekült előle, a Gyulafehérvárra bevonuló Bethlen Gábort pedig 1613. október 23-án az erdélyi rendek fejedelemmé választották.

Fejedelemként

A török támogatásért cserében Bethlen ígéretet tett a hosszú ideje vitatott Lippa és Borosjenő várának átadására. Hosszas halogatás után a fejedelem 1616-ban belement Lippa átadásába, melyet azonban védői nem voltak hajlandóak feladni, így Bethlen kénytelen volt a saját várat ostrommal bevenni. Sikerült azonban elodáznia Jenő várának átadását. Ugyanebben az évben Habsburg támogatással betörtek a hajdúk Erdély területére. Bethlen legyőzte őket és elfoglalta Ecsed várát is.

1618-ban kitört a harmincéves háború, melybe Bethlen is bekapcsolódott. 1619-ben a cseh protestáns rendekkel szövetkezve megindította hadjáratát a Királyi Magyarország ellen, ahol a protestáns főurak sorra pártjára álltak. 1619-ben már Bécs előtt álltak csapatai, mikor Homonnai György királyi hadvezér támadására kénytelen volt visszavonulni (Kassa elfoglalásához kapcsolódik a három kassai vértanú esete. Rákóczi György fejedelmi hadvezér csapatai elfoglalták a várost, és a helyi protestáns főurak kérésére letartóztatott három jezsuita prédikátort. A Rákóczi seregében harcoló hajdúk azonban magánakcióból mindhármat felkoncolták, holttesteiket pedig egy szemetesgödörbe dobták. A három jezsuita: Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Kőrösi Márk, Pongrácz közülük erdélyi volt, Alvincen született). 1620-ban a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta, Bethlen azonban visszautasította a címet. A cseh lázadók 1621-es legyőzését követően béketárgyalásokba kezdett a császárral.

Az 1621-ben megkötött nikolsburgi béke értelmében a fejedelem haláláig megkapott hét felső tiszai vármegyét (Kassa városával együtt) és Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket birtokba. 1624-ben újabb hadjáratot vezetett a Királyi Magyarországra, de ezúttal sikertelenül. Az ezt lezáró bécsi békében lemondott sziléziai birtokairól, cserébe megkapta a nagybányai és felsőbányai uradalmakat haszonélvezetre. 1626-ban újabb hadjáratot vezetett, de képtelen volt döntő győzelmet aratni az Albrecht von Wallenstein császári seregek felett, így a pozsonyi béke a fennálló status quot szentesítette.

Bethlen Gábor 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron, és az ottani székesegyházban temették el. A trónon ideiglenesen felesége, Brandenburgi Katalin követte.