Recenzió

„Sztálin ajándéka a székelyeknek”

Szerző: Fodor János

Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960). Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2008.

b0000061Stefano Bottoni bolognai származású történész munkássága a XX. századi magyar kisebbségtörténeti elemzésekben és a romániai kommunizmuskutatásban is jelentős eredményeket hozott. A jelen kötet is egy nagyszerű példája ennek, egy kiforrott munka, egy fiatal történész tollából.

A kötet előzménye egy olasz nyelven megjelent 2007-ben kiadott doktori disszertáció (Transilvania rossa. Il communismo rumeno e la questione nazionale, 1944-1965), melynek a magyarra való „visszafordítása” és kiegészítésének eredménye a jelen kötet. Elsődleges forrásokkal (román, magyar, orosz és brit levéltári források) dolgozva a szerző már több tanulmányt jelentetett meg, és egy forráskiadvány szerzőjeként is (Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság, 1956-1959) bizonyította jártasságát a témában.

A könyv az 1952 és 1960 között létrehozott Magyar Autonóm Tartomány történetét vázolja, a keletkezésétől a megszüntetéséig, különböző lehetőségekre rávilágítva és magyarázva ezeket. A kötet címe Rainer M. Jánostól származik, amit a szerző többször is magyaráz, miképpen a MAT végül is „Sztálin ajándéka a székelyeknek”.

A kötet öt fejezetre oszlik, ezek alfejezetekre vannak lebontva, egységében egy komplex, korhű képet vázolva az akkori körülményekről és a MAT történetéről. A kötet komplexitását mutatja az a tény is hogy Bottoni a sajtóelemzésen kívül Bukarest és olykor a magyarországi pártvezetés nézőpontját− és persze a Moszkvai álláspontját is− figyelemmel kíséri párhuzamosan az események lezajlásával. Ugyanakkor a MAT-ból kívül rekedt magyar kisebbség szempontját is szemlélteti.

A kötet bevezető fejezete ismerteti a szovjet közigazgatási és terület felosztási mintát, melyet Romániának is követnie kellett. Az 1950-es közigazgatási reform már tartalmazta azon szovjet javaslatokat melyek szerint a rajonok kialakításakor figyelembe kell venni a lakosság etnikai összetételét. Itt már felmerültek a fogalmi kérdések, hogy az erdélyi magyarság nemzeti kisebbségként legyen meghatározva vagy együtt élő nemzetiségként. E fejezetben vázolja Bottoni Luka László kérdéses szerepét is, és hozzájárulása a MAT kialakulásához. Az új alkotmánytervezet bemutatása és Sztálin ehhez való hozzájárulása nyomán a szerző egy hipotézist fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy végül is kinek köszönhető a MAT létrehozása.

Érdekes tény, hogy Sztálin hozzájárulása az alkotmánytervezet módosításához nem precedens nélküli, az új lengyel alkotmányhoz is hasonlóan „hozzájárult”. Végül is a Gheorghe Gheorghiu-Dej adminisztráció ily módon vélte rendezni a magyar helyzetet, de ehhez hozzátartozik a román politikának az a vetülete is, mely szerint úgy vélték: a szocialista ideológia elfogadhatóbb és kevésbé idegen a székelyföldiek számára, ha saját anyanyelvén szól. A Központi Bizottság megszervezte a vitát az új alkotmánytervezetről, agitátorokat küldve ki a rajonokba. A MAT kérdése valóban jelentős reakciókat váltott ki, de a magyar részről viszonylag keveset (valószínűleg mivel a székelyföldön élő emberek többsége nehezen fejezte ki magát románul). Tény hogy félreértelmezésre rengeteg példa volt, a kötetet ugyanakkor színesebbé is teszi az akkor keletkezett anekdoták beemelése.

16358644_1407119775989237_371200497_n
Fodor János történész a könyvet olvasva

Le kell szögezni azonban, hogy az autonómia nem a mai szóhasználatban bevett fogalom volt, illetve más volt a funkciója: nem egy önálló, külön entitású, közigazgatású területet jelentett.  Sokan pozitív értékű hívó szónak tartották, hiszen alig telt el tíz év a második bécsi döntés területmódosításai óta. A Sztálini felfogásban is az autonómia az összekötés, egy erősebb (szocialista) tudat kialakítására irányuló fogalomként szerepel. Ami érdekes, hogy nem csak a magyar részről keltett zavart, hanem a románok sem igazán értették, ami még abszurdabb helyzeteket, történeteket szült.

A MAT tehát a periférikus, nehezen megközelíthető, elszigeteltebb kultúrájú Székelyföldet foglalta magába, Marosvásárhely tartományi központtal. A közigazgatási és nyelvi kérdések mellett a lakosság nemzetiségét tekintve ugyancsak problémák merültek fel, ugyanis a tartományon kívül rekedt magyarok körében felmerült még egy bizonyos mértékű lakosságcsere kérdése is. Tény azonban, hogy a MAT keletkezése egy olyan szituációt teremtett, melyet nem tudott egyértelműen kezelni sem a vezetőség, sem a lakosság. A további instabilitást Sztálin 1953-as halála és az azt követő utódlási harc okozott.

A szerző külön fejezetet szentelt az 1956-os eseményeknek, melyeket Erdély szintjén is elemez. Az 1956-is események olykor jó ürügyként szolgáltak, nemcsak kommunista ideológia elleni, de a nemzetiségi megtorlásokhoz is. Az 1958-as szovjet csapatkivonás pedig már egyre egyértelműbb politikai függetlenséget jelentett Moszkvától. Ezért szinte lehetetlen lett volna fenntartani a MAT működését.

A MAT meghatározására használt hasonlatok közül a periféria és a gettó mellett a kulturális üvegház a legtalálóbb. Utólag visszatekintve: a MAT nagy szerepet játszott a sajátos székely/magyar identitástudat megőrzésében, fenntartva egy sajátos kulturális közeget. De ugyanakkor az átlagember számára úgy maradt meg az emlékezetben, mint a kommunizmus egy sajátos korszaka. A diktatúrában létrehozott sajátos autonómia „természetellenesnek” (vagy mesterkéltnek) is nevezhető, akárcsak az üvegházban termesztett növény.

A Sztálin a székelyeknél című kötetben az eddig legteljesebb munkát foghatjuk kezünkben, ami a MAT történetét elemzi. Nemcsak a legújabb levéltári forrásokat dolgozza fel, de egy a teljességet megközelítő bibliográfiát ad a kérdés történetéről. Stefano Bottoni munkája módszertanilag sokszínű: antropológiai, néprajzi, társadalomkutatási szempontokat is figyelembe véve (pl. Gagyi József elemzései), ugyanakkor helytörténeti, monografikus forrásokat is felhasznál (elég, ha a magyarhermányi Máthé Jánosra utalok). Az elemzésben olyan erdélyi kulcsesemények is szerepet kapnak, mint például Sütő András sajtóbeli tevékenysége (a Földes-vita kérdésköre), a Bolyai egyetem megszűnése-egyesítése, vagy a marosvásárhelyi Református Kollégiumnak Bolyai Farkas Elméleti Líceummá való alakulása.

A népszámlálások és egyéb számszerű adatok, statisztikák táblázatokban követhetőek, átfogó és pontos képet adnak az 1950-60-as évek történetéhez. Ugyanakkor a MAT elemzése rengeteg, napjainkig érvényes, tanulságos kérdést és felvetést fogalmaz meg, melyek akár továbbgondolásra ösztönöznek.

Önmagában is olvasmányos, ugyanakkor rengeteg információval telített kötetről van szó, melyet nemcsak a végén található korabeli térképek, de olykor a szöveg közé szúrt forrásnak is tekinthető képek tesznek színesebbé.

A kötet hozzáférhető az adatbankon keresztül: http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=981


A cikk nyomtatott változata megjelent a Korunk 21. (2010) 4. számában.