Archívum Újkor Partium Társadalom Várostörténet

Hétköznapi bűnözés Nagyváradon I.

Szerző: Tőtős Áron

Életünket a társadalom által megalkotott írott és íratlan normák, illetve szabályok határozzák meg. Ami ezektől eltér az a bűnözés, a társadalom által deviánsnak tekintett viselkedés. De hogyan alakult mindez a 19. század második felében és mit gondoltak erről a Nagyváradiak? Írásunkból kiderül.

A bűnözés, mint történeti kategória

A bűnözés társadalmi úton kialakult jelenség, amely saját történettel is rendelkezik. Ennek históriája nemcsak a normálistól való eltérést, hanem annak megítélését és beágyazottságát is vizsgálja, magyarázza. A politikaközpontú történetírás szándékosan vagy a megfelelő módszerek hiányában, de mellőzte az atipikusnak vélt társadalmi jelenségeket, így a bűnözést is. A bűnözőknek a történelmen belüli helyük olyan, mint a társadalomban betöltött helyük és szerepük: marginális. A bűn, bűnözés kérdésével a kriminológia, teológia, szociológia és filozófia foglalkozik. A történettudomány és azon belül az új társadalomtörténet vagy kultúrtörténet, történeti antropológia, illetve mikrotörténet csak az elmúlt évtizedekben fedezte fel magának a bűnözés történetét. A magyar történetírásban a bűnözés kutatása sokáig egyet jelentett a betyárvilág kutatásával. De ezzel nem a történészek, hanem a néprajzosok foglalkoztak. A bűnözéstörténetnek alapvetően két fő kutatási iránya van. Az egyik a rendvédelmi szervek, tehát a rendőrség, csendőrség, határőrség stb. történetét dolgozza fel. A másik, az angolszász és francia történetírás új irányzataira fókuszál.

A bűnözés nyilvánossága – A Nagyvárad napilap

Mielőtt a bűn világába kalauzolnánk a kedves olvasót, talán nem árt arról is szót ejtenünk, egyáltalán hogyan ragadható meg a nyilvánosság bűnözésről alkotott képe.

16710234_1347993048600982_1930340208_o
A Nagyvárad politikai folyóirat 1870 július 1. jelent meg először, Bihar vármegye második sajtóorgánumaként. A megjelenés illeszkedik ahhoz az országos lapalapítási trendhez, amelyet Buzinkay Géza 1868-tól datál. A kiadásért Hügel Ottó, a szerkesztésért pedig Báttszéki Lajos felelt. A Nagyvárad megjelenésekor és az első években törekedett a politikai függetlenségre. Ennek ellenére az 1870-es évek végére alárendelte magát a kormány erőinek. Hüggel Ottótól a lapot 1890-ben Láng József vette át. A lap szerkesztői tisztséget előbb Hegyesi Márton (1890-1891), Iványi Ödön (1891-1893), Fehér Dezső (1893-1898) majd Sas Ede (1898-1918) töltötte be. A lap hosszú életet futott be (1944-ig jelent meg).

A 19. század második felétől, de inkább az 1870-es évektől kezdve beszélhetünk a sajtó tömeges megjelenéséről. Ekkor jelent meg az általunk behatóbban vizsgált Nagyvárad napilap is, amely fokozatosan az információszerzés egyik elsődleges forrása lett a városban. A bűnözéssel kapcsolatos információkról is a sajtón keresztül lehetett értesülni. Az újság célja immár nem csak a politikai eszmék hirdetése és azok vitafórumának biztosítása, hanem a közönség igényeit kiszolgáló, üzleti alapokon nyugvó tömegsajtói szint elérése. Tartalmát tekintve a Nagyvárad hagyományos eszmehirdető lap volt, túlsúlyban politikai hírekkel. Az ország közéleti eseményein túlmenően naponta tájékoztatott a nemzetközi politikai eseményekről is. Ez igényességre, az írások komolyságára és nem utolsó sorban a szerkesztők és újságírók műveltségére és jó kapcsolataira utal. A lapot, vélhetően a közép- és felső polgárság, a helyi értelmiség, a dzsentrinek a kormány politikájával egyetértő rétegei olvashatták. De nem zárhatjuk ki a város életében oly fontos szerepet játszó kereskedő réteget sem.

16709355_1347993045267649_673610672_o
A Nagyvárad napilap vezetői. (Turba Ede emlékrajza 1872-ből)

A sajtóorgánum komolyságára enged következtetni annak ára is. Korszakunk végén 4 krajcárba került. Egy éves előfizetés esetén 10 forintot kértek érte. A lap szerkezetét tekintve jól strukturált, könnyen áttekinthető. A bűnözésre vonatkozó hírek szinte mindig a számok végén a rövidebb tudósítások közzé kerültek, kezdetben az Újdonságok rovatba. Később frissen létrejött rovatokba is: Rövid Hírek, Rendőri Tudósítások, Törvényszéki csarnok. Ez utóbbi esetében az érdekesebbnek vélt bírósági eseteket mutatták be. A bűnügyi tudósítások alapvetően rövidek, lakonikusak, átlagosan 4-6 mondatból állnak. A fontosabbnak vélt híreket hosszabban is tárgyalták. A címlapon soha nem közöltek bűnügyi tudósításokat, de megfigyelhető, hogy több ilyet közöltek az első oldalon a rendőrségre, a közbiztonságra, a szegénységre (mint a bűnözés okára) vonatkozóan.

A fentieken kívül választásom azért esett a Nagyvárad sajtótermékre, mert a politikai napilapok jóval több bűnügyi tudósítást tartalmaznak, mint egy bulvárlap, és ez vetekszik a szociális színezetű lapokkal. A minta nagyságára való tekintettel (1116 bűnügyi tudósítás) döntöttem a kutatás felső időhatárának 1900-nél történő kijelölésénél. A bűncselekmények szelekciója során az úgynevezett hétköznapi vagy mindennapi bűnözés különböző formáira fókuszáltam, ezért egyes bűncselekménytípusok, mint a politikai jellegűek, izgatási és királysértési ügyek, vagy éppen a sztrájkok, tüntetések, illetve a párbajok az elemzésből kimaradtak. A fentebbi, önkényesen kialakított szempontok, bár nem fedik le a sajtó minden korabeli típusát, úgy véljük talán sikerül némileg megvilágítaniuk a bűnözés nyilvánosságának néhány aspektusát.

A bűnügyi tudósítások gyakorisága

Az 1116 bűnügyi tudósítás elsőként aszerint kategorizáltam – a korabeli büntetőjogi törvények figyelembevételével –, hogy a bűncselekmény bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak minősült-e. Az esetek többségében nem egyszerű kihágásokról, hanem bűntettekről volt szó.

  1. Táblázat: A bűnügyi tudósítások jogi kategória szerinti megoszlása, 1870-1900
Jogi kategória N %
Bűntettek 861 77,15
Kihágások 255 22,85
Összesen 1116 100,00

Érdemes árnyalni a nyers adatokat, ezért a bűnelkövetéseket típusuk szerint is kategorizáltam. Ebből kiderül, hogy az újság elsősorban a lopásokról (54,48%) és a verekedésekről (kb. 10%) tudósít. A többi bűntípusnak az összbűncselekményekhez viszonyított aránya 0,09 és 7,18% között ingadozik. Ezek közül a testi sértést, a közbiztonság elleni kihágásokat (koldusok, csavargók), illetve a bűntettnek minősült rablásokat érdemes kiemelni. Mint kiderül, a korszak egészére vonatkozóan az úgynevezett intellektuális típusú bűncselekmények már jelen vannak, de nem számottevőek. Ez utal az urbanizáció és bűnözés viszonyára is. A vizsgált időszakban Nagyváradon, még a premodern bűncselekmények domináltak, legalábbis a nyilvánosság szintjén.

  1. Táblázat: A bűnügyi tudósítások a bűnelkövetések típusa szerint, 1870-1900
A bűncselekmények típusa N %
1. Bűntettek és vétségek
a. Szemérem elleni bűntett 2 0,17
b. Orvgazdaság 3 0,26
c. Zsarolás 3 0,26
d. Okirat hamisítás 4 0,35
e. Magánlaksértés 7 0,62
f. Hatóságok elleni erőszak 11 0,98
g. Sikkasztás 20 1,77
h. Emberölés 28 2,51
i. Csalás 42 3,76
j. Testi sértés* 53 4,75
k. Rablás 80 7,18
l. Lopás 608 54,48
2. Kihágások
a. Magánlaksértés 1 0,09
b. Hatóság ellen 5 0,49
d. Közszemérem ellen 9 0,81
e. Közegészség és testi épség ellen 10 0,90
c. Pénz és értékpapírok hamisítása 10 0,90
f. Szerencsejáték 13 1,17
g. Tulajdon ellen 13 1,17
h. Közbiztonság ellen 71 6,36
i. Közrend ellen** 123 11,02
Összesen 1116 100,00

    * Könnyű és súlyos testi sértés

 ** Állatkínzás, verekedés és kávéházakra vonatkozó kihágások

Az idő előrehaladtával nőtt a bűnügyi híradások száma. Ennek ellenére 1870 és 1883 között az újság nem nagyon törekedett a bűnesetek közlésére. A Nagyvárad, mint politikai napilap ebben az időszakban még a politikai véleményformálást célozta meg. De 1884-től kezdve ugrásszerűen megnő a rövidebb híradások, így a bűnügyi tudósítások száma is. Ettől kezdve már nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az információközlésnek, az élet különböző aspektusai bemutatásának. Buzinkay Géza értelmezésével élve a hírek gyarapodása, a demokratizálódó közélet és a fellendülő ipar, kereskedelem és pénzügy sajtóbeli tükröződésének is felfogható.

uj-microsoft-word-dokumentum
A bűnügyi tudósítások gyakorisága, 1870¬-1900

A bűnügyi híradások száma 1884-től ugrásszerűen megnő, de nem konstans, lineáris növekedés, hanem hullámzó trend rajzolódik ki. A tudósítások számszerű növekedése mögött egyfelől a politikai orgánumok átalakulását véljük felfedezni, ami együtt járt az új piaci igényeknek való megfeleléssel (pl. példányszám növekedése, nagyobb profitszerzés), illetve az újság oldalszámának növekedésével. Másfelől számolnunk kell a bűncselekmények számának emelkedésével is. A hírek statisztikai elemzéséből nem derül ki, hogy a közvéleményben eluralkodott vagy sem az úgynevezett „morális pánik”. A bűnügyi tudósítások számának növekedése elméletileg együtt járt ezzel. Az biztos, hogy a sajtó a „morális pánik” egyik fő médiuma, de nem a jelenség okozója.

Két év esetében kiugróan magas a bűnügyi tudósítások száma. Az első esetében (1887), a kellő háttérinformáció hiányában még találgatni is veszélyes. De 1896 kapcsán már feltételezhető, némi összefüggés a milleneumi ünnepségek, a bűnelkövetések, illetve az azokról szóló tudósítások magas száma között. Érdemes lenne erre vonatkozóan külön elemzést végezni. Mi erről most lemondunk. Helyette vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan aránylottak egymáshoz a különböző bűnelkövetésekről szóló híradások. Erre vonatkozóan több megállapítást is tehetünk. 1. Ahogy haladunk előre az időben, az újság egyre több és változatosabb bűntettről és kihágásról tudósít. 2. Minden lapszámban többé-kevésbé hasonló arányban tudósítottak a különböző bűnelkövetésekről. E mögött tudatos szerkesztői elv érvényesülését véljük felfedezni. 3. Az úgynevezett intellektuális bűncselekmények, – melyek a modernizációs folyamatok velejárói – csak később jelennek meg. Például pénzhamisításról csak 1891-től tudósítanak.

(folytatjuk)