Szerző: T. Szabó Csaba
Gyulafehérvár Erdély egyik legfontosabb települése. Történelmi szerepet játszott már a kora Árpád korban, amikor az erdélyi vajdák székhelye és az erdélyi püspökség központja volt, de a Fejedelemség korában is, amikor Erdély fővárosaként volt számon tartva. Mindez azonban leginkább annak köszönhető, hogy a betelepülő magyar törzsek a 10-11. században itt találják azokat a monumentális fehér falakat, amelyek egy 1000 évvel korábbi civilizáció, a Római Birodalom hagyott maga után. A betelepülő népességek ezeket a még álló fehér falakat nevezték el Beográdnak, azaz Fehérvárnak. Róma öröksége nélkül tehát, nem lett volna sem vajdasági, sem fejedelemség kori Gyulafehérvár sem.
A római város emléke tehát értelemszerűen mindig is jelen volt a gyulafehérváriak köztudatában, a helyiek jól tudták, hogy a város alatt régi római emlékek nyugszanak. Bárhol ástak, már a középkor óta állandóan előkerültek a római emlékek, a város déli tövében, a Marosportus kikötője melletti hatalmas mezőségen pedig a középkorban még minden bizonnyal álltak az egykori Colonia Aurelia Apulensis nagyobb épületeinek falai és maradványai, melyeket aztán a felépülő és egyre növekvő vajdasági és fejedelemség kori város fokozatosan elhordott, széthordott.
A 19. századra már jóformán semmi sem maradt a római város ég felszínen is látható emlékeiből, csak az egykori katonai erőd falait vehették észre a figyelmesebbek a Vauban-vár néhány sarkában. A város első régészének, Cserni Bélának az 1880-as évek óta folyó negyedévszázados ásatásai során végül sikerült feltárnia nemcsak a katonai erőd falait, a kormányzói palota nagy részét, de az egykori civil település számos házát és emlékeit is. Az általa az 1910-es években elkészített két térkép jelentette az első topográfiai felmérését az egykori római Apulum városának.
A 20. század folyamán az ő térképeit másolták a magyar és román régészek egészen 1993-ig, amikor Ioan Piso és Alexandru Diaconescu terepbejárásai, valamint Vasile Moga, Ioana Bogdan Cataniciu és Viorica Rusu-Bolindet ásatásai új eredményekkel szolgáltak az egykori római városról. Az 1993-as térkép jelentette az elkövetkező két évtizedig azt, amit a Gyulafehérvár alatt nyugvó római városról tudtunk. A térképet – kisebb módosításokkal – újra és újra közölték 2004-ben és azt követően is.
A Cserni Béla óta felfedezett több ezer római emlék és az 1990 óta számon tartott szisztematikus és mentőásatások a város területén lehetővé tették, hogy most már a leleteket digitális térképre is helyezzük. Ennek eredményeképp született meg Apulum Digitális Térképe, amely az első olyan térkép Erdélyben, amely egy római város emlékeit és az ott folyó ásatásokat helyezi el digitális térképben, jelmagyarázatokkal és fotókkal tájékoztatva az érdeklődőket.
Felhasznált irodalom
Szabó Csaba: Mapping Apulum. Reconstructing a Roman city. In: Dobos Alpár – Molnár Zsolt, Pánczél Szilamér (szerk.): Archaeologia Transylvanica. Studia in honorem Stephani Bajusz. Kvár. 2016. 115-124.
